Pécsi Napló, 1901. október (10. évfolyam, 227-253. szám)

1901-10-01 / 227. szám

1­901. október 1. Pécsi Napló tést megtette, miután Kiss Emil dr. mel­lett korre­kedett. A jegyző pedig ebben teljesen ártatlan, mert ő Kiss dr. csak mint régi jó barátját fogadta, de érde­kében egitácziót ki um fejtett. A kedé­lyek izgatottak. Egyszerre sok a jóból, há­rom egy parton lévő jelölt­be a választók nem tudnak eligazodni, kire is szavazzanak. A többség mindenesetre Kiss Emil dr. mellett csoportosul, mert a jelöltek sorá­­ban ő a legkedveltebb.­­ Nemtelen fegyverek. Szent­ Lőrinciről ma a következő mélyen el­szomorító távirati értesítést vettük : Felizgatott függetlenségi pártiak ma éjjel Nagy- Vátyon a bírót és számos sza­kadék­a párti választót fokosokkal, bal­tákkal, husángokkal, késekkel fegy­verkezve, megtámadták, megszurkálták, agyba, főbe verve életveszélyesen meg­sebezték, párthíveinek lakására törtek, kerítéseket leromboltak, ajtókat, ablako­kat bezúzva lakásba hatoltak és azok házaikból és a faluból szökve menekültek. Feljelentés megtörtént, alázattal kérünk rendkívüli óvóintézkedést a szabadelvű párti polgárok szabad vélemény nyilvá­nításának Benkő Gyula, szabadelvű pártelnök.­­ A hegyháti választókerü­letből vett értesítéseink kedvezők a sza­badelvű-párti jelöltre, Daróczy Aladár arra Ámbár Toldi Béla úrnak, ki füg­getlenségi párti p­rogrammal lépett föl, szin­tén szép pártja van, de az számbeli erősség­ben messze mögötte marad a szabadelvű­­pártnak, Geiger Dezső, akinek passiv választójoga sincs, erről a kis fogyatko­zásról tudomást sem véve hódítja a hí­veket és 800 embere van, aki neki ígérte a szavazatot, de ezeknek szavazatát el sem fogadhatja a választási elnök. Ezt jól tudja Geiger Dezső és így indokolt az a gyanú, hogy másnak tartogatja Geiger az ő sza­vazatait. A kedélyhangulat, izgatott és jó, hogy hamarosan túl esünk itt is a válasz­táson és minden valószínűség szerint itt, miként az utolsó választásnál, a szabad­elvű párt győztesként fog kikerülni a vá­lasztási küzdelemből. — A szalontai választókerület­ből. Múlt csütörtökön délután tartotta meg Vajay István a szalántai választó­kerület Ugron-párti jelölt­je az ő programja beszédjét Szalánta és Németi közsé­gekben, mindenütt szép számú szavazó­­hallgatóság jelenlétében. Azzal kezdte, hogy 1896 ban zord idők voltak, a­mi miatt elesett. Akkor nem az igazság, nem ez érdem, hanem a vesztegetés és erő­szak voltak a szomor­n­ok. A Bánffy­­kormány vesztegetés és lélekvásárlás ré­vén alakult meg, erkölcstelenségben szü­letett, abban kellett is meghalnia. Kenyér és jog kell a népnek, a fegyveres erőt igénylő kiadások megemésztik az országot, 2 évi katonai szolgálat untig elég a 8 helyett, a földadót rendezni kell, a népet a szélfajtás mesterségére kell (de későn jut eszébe !) kitanítani. Csak arra vagyunk kiváncsiak, miért beszél Vajay a szalántai kerületben vesztegetésről és erőszakról? Arró itt szó nem lehet, mert például a szalántai körjegyzőségben, hol közel 4000 horvát lélek lakik, próbáljon valaki vesz­tegetni. Az bizonyára el van veszve. Élénk emlékében van a népnek Vajay 1892. évi kortesének, Neumayer Dezsőnek mon­dása: «Emberek, pénteken lesz Szalántán kutyavásár, aki a bőrét el akarja­­adni, 2 forintért eladhatja." A „Vesztegetés és erőszak" meséi után a jelölt áttért arra, hogy most „a jog, törvény és igazság" korszakában nem kell félni a tisztelt válasz­tóknak. Arra szavaznak, akire akarnak;a törvény megtiltotta a főispánoknak, fő­bíróknak és jegyzőknek a korteskidást és erőszakot, ijesztgetést. Ekkor Olaszy Gábor szalántai körjegyző közbeszólt, hogy hát miért nem czitálja a tilalomnak a papokra vonatkozó részét is? Ekkor elfogta Vajay pátert a szent Antal tüze és kezdett őrjön­­geni, hogy hogy mer a körjegyző közbe­­szólani ? Neki itt semmi helye nincs és hogy körjegyzőnk azért „sziszeg", mert lába alatt gyengének érzi már a talajt, de majd igy, meg amúgy lesz, mert főispán ur ő méltósága neki megígérte, hogy a leg­csekélyebb bűnt is a legsúlyosabban fogja büntetni. Yajai legjobb kortesei, az „olvasás szent asszonyok", nagy eredményt ér­tek el már is Yajay érdekében. Ráparan­­csolnak férjeikre, komáikra, sógoraikra, rokonaikra hogy másra mint Yajayra ne merjenek szavazni, különben ... A fenye­getés fő argumentumát nem lehet reprodu­kálni. Hogy a Yajay pártbeliek minő erő­szakkal élnek, arra legjellemzőbb a kö­vetkező eset. Csütörtök reggel Szalántán kitűzte a zászlókat mindkét párt. — A Yajai párt zászlóit ki sem bontotta. Da mi történik a Brázay párt zászlóival , hol leparancsolják azokat, hol éjnek idején lelopják a padlás ablakjaiból. — Amint Iveszits József kitűzte a Brázay zászlóit, Iveszits Mihály leparancsolta onnan és életveszélyesen megfenyegette, ha le nem veszi. Tényleg le kellett vennie. Blau Mihály szalántai községi korcsmáros Brázay párti zászlaját lelopták és elvitték péntek virradóra, pedig a községi korcs­maház elég magas épület, melynek tets­zére csak létra segítségével juthattak. Pénteken beállított a községi korcsmá­­roshoz, Blau Mihályhoz, a Vajay-párt szalántai főkortese Sztepánovics Ivó és azt követelte, hogy Blau a most vele hozott Yajay zászlót rögtön tűzze ki a községi korcsmaházra, mert az a község tulajdona és mert a szalántai választó­­közönség zöme úgy is Yajay párti. Tehát kérdezzük: melyik részen tesznek ki erőszakot? Yajaynak is van pártja, de a győzelemhez nem elegendő, hogyne, eszükben van még a választóknak a megye által a pécsvárosi színházra meg­szavazott 50 000 forint hozzájárulási ösz­­szeg és még élnek és ker­eskednak azok az asszonyok Faradista Mánda és Irestics Mária, akik 1892. évi január hóban lebo­rultak a szalántai országúton Vajay előtt és megcsókolván Vajsy sáros csizmáját, összetett kezekkel ezt mondották : „Áldunk téged, földi Isten, ki a nép válláról 50 ezer forint komédia-poreziót levettél." (Va­jay t. i. a megye határozata ellen sza­vazott.) Mind az 56 községben ezzel ér­velnek a kortesek és azzal, hogy Vajay szegény, Brázay gazdag. Szó volt a nép között a Brázay által adományozott 40.000 koronás alapítványról is. A választók erről maguk között beszélvén a következőképen méltatták : „Megint csak az uraknak tett vele jót, megint nem a szegényeknek, mert csak az urak fiai ke­rülnek a honvéd tisztképző iskolába." Persze erre a gondolatra a sőkertesek ok­tatják a „felséges népet." A Brázay elle­nes fanatizált párt vezető eleme korteskedik és agitál Brázay ellen, hogy ebben az 5 évben a vármegyei ülésekben nem volt az ellenzék képviselve, nem volt Vajay, aki felszólalni mert volna, úgy­hogy két kézzel hoznák őt vissza. Erre csak az a mondani­valónk, hogy ha őt meg is vá­lasztják országos képviselővé, a baranya­­megyei gyűlésekben már többé a törvé­nyek értelmében mint nem megyei lakos és mint nem megyei adózó fel nem szó­lalhat. A népet azzal igyekeznek félre­vezetni a Vajay kortesei, hogy „ha Brá­­zait még egyszer megválasztják, úgy pen­ziót kell neki űzetni évenkint* — Körút a szalántai kerület­­ben. Brázay Kálmán, a szalántai választó­­kerület képviselőjelöltje tegnap, vasárnap tartott körútja alkalmával Szalánta, Németi, Pogány, Görcsöny, Pellérd, Keszü és Má­­lom községeket látogatta meg. Mindenütt szép számú hallgatóság gyűlt egybe a képviselőjelölt programmbeszédjének meg­hallgatására. Görcsöny községben nagy mennyiségű csokorral és koszorúval hal­mozták el. Brázay sikerét Pellérd község­ben nagyban előmozdította az a körül­mény, hogy midőn ott programmbeszédét tartotta, megjelent Molnár Márton, a hely­ség plébánosa s a hallgatóság derültsé­gére Brázay ellen beszédet akart tartani, mely beszédét a „jó erkölcsre" való uta­lással kezdte. Beszédjét azonban — a hallgatóság tudja miért — folytatói nem engedte s kénytelen volt helyszínéről tá­vozni. Brázay ezután a hallgatóság élénk éljenzései között folytatta és fejezte be beszédét, melynek hatása alatt a község­ben levő pár Vajaista is havonta zászlóját, a harangozót kivéve. Brázaynak a saját fészkében is legjobb rendben van szénája .­­Válasz­tási mozgalom Tolna­ vármegyében. Tolnavarmegyében mint tudósítónk írja heves harcz folyik egyes kerületekért. Szegzárdon különösen min­dent elkövet a néppárttal szövetkezett Ugron párt, hogy a kerület régi függet­lenségi képviselőjét Boda Vilmost kibuk­­tassa. Az Ugron párt jelöltje Schröder Béla, kinek érdekében Bartha Miklós ajánló levelet is írt Boda Vilmos egy pár elpártolt kortesthez, többek között Adler János hajdani főkorteshez, s úgyszintén a néppárt vezetőihez. A levélnek azonban nagyon csekély hatása van a tiszta gon­­dolkozású sárközi népre annál is inkább, mert Schröder felléptetésében a néppárt machináczióját látja mindenki; felette gyanús ugyanis az a nagy támogatás, a­melyben ez a Tolnában kevésbbé ismere­tes személyiség a papságnál részesül; mindenesetre heves küzdelem lesz, ha azért Boda óriási többséggel fog győzni. Bariba Miklós levelére különben hamar megadta Sárköz a választ. Lapunk egy barátja a következő jellemző kortesnótát küldi be, mint amely állítólag a Sárköz fölészkében Deesen termett: Ne higyjünk az Ugron-pártnak, Ott csak zabot literálnak, Szeretjük a búza szemet, Boda Vilmos lesz a követ, Éljen a haza! Mit akarna itt egy Schröder? Mi köztünk nem lesz .Hausherr* ! 3 /­A p­a a lagujjabb és legolcsóbb női és y//fy ff C­iff llff gyer­mek-kabátot, gal- IIIII él és X­IIII lépt,paletát, puhakelmét, selymet, pargettot stb. Berger Miksa női divatáru kereskedőnél Joisi Pécs, Király-utcza 1. sz.

Next