Pécsi Napló, 1901. november (10. évfolyam, 254-278. szám)

1901-11-01 / 254. szám

1­901. november 1. A soproni bankbukás. — Saját tudósítónktól. — Sopron, október 81. (A vizsgálati foglyok) A bűnvádi perrendtartás 155. § a ér­telmében a vizsgálati fogoly azt a ké­nyelmet, a mely állásának és vagyoni viszonyainak megfelel, saját költségén megszerezheti. Különösen jogában áll magát saját költségén élelmezni, valamint saját ruháit és ágyneműit használni. Ezt a jogot az ügyészség fogházában levő négy vizsgálati fogoly igénybe is vette s így csak az első éjt kellett a kemény szalmazsákot tölteniük. Friedrich Ágostot szombaton meg­látogatta háziorvosa, Cavallar dr., a­ki ez alkalommal az ügyészségtől a fogházba vezető mellék­lépcsőt használta. Az or­vosi vizsgálat konstatálván Friedrich ki­elégítő állapotát, Cavallar dr. a második főkapun akart távozni. Ott azonban meg­lepetés várt rá : — Tessék megállani ! — Ezekkel a szavakkal toppant eléje a szuronyos bör­tönőr. Csak a fogházfelügyelő gyors közbe­lépése mentette ki Cavallar­drt a kelle­metlen helyzetből. A börtönőr t. i. nem ismerte az orvost, bemenni sem látta s így föltűnt neki, hogy egy úri alak csak oly hirtelen akar a fogházból távozni. Figyelméért megdicsérte a felügyelő. Friedrichnek különben egész csomó szagosító szert vittek be. Friedrich Ágost most avval tölti az idejét, hogy ezellája falait fecskendezi illatos parfümökkel. Na­ponként kétszer, délelőtt és délután, fél­fél órát kell az udvaron sétálnia. Eleinte vonakodott a sétáktól és az első két napon nem is erőltették a dolgot, de az­óta neki is alkalmazkodnia kell a fogház rendjé­hez. A sétát egyedül végzi. Rokonai majd mindennap meglátogatják. Friedrich Ágost néha kétségbeesetten hajtogatja : — Schladerer, Schladerer, hová jut­tattál ! A többi vizsgálati fogoly megnyugo­dott sorsában. Prohaska Artur szorgalmasan tanul magyarul. Evvel is megc­áfolja a szellemi állapota felől terjesztett kedvezőtlen híre­ket. Vrchovssky és Braunshir olvasgat­nak. A fogháznak elég gazdag könyvtára van, mely egy időre elegendő szellemi táplálékot fog úri lakóinak nyújtani. (A zárlat alá kerültek sorsa.) Az ideiglenes clődválasztmány sűrűn tart üléseket. A válaszmány lehetőleg tá­mogatja azok törekvéseit, a­kik vár alá került ipar- és kereskedelemi fióküzletei­ket az üzleti tevékenységet megbénító zár alól felmenteni óhaj­ják. Az erre irányuló törekvések eddig csak a Thirring féle vaskereskedést illetőleg mutathatnak fel eredményt. Thirring Nándorné ugyanis arra kérte a csődválasztmányt, hogy a vaskereskedést, melynek felerészben ő a tulajdonossá, egészen engedje át neki s ő kárpótlásul a megfelelő értéket készpénz­ben leteszi. A csődválasztmány az ajánlatot el­fogadta. Ez egyezség dolgában a csődbíróság fog dönteni, minden valószínűség szerint kedvezően, ha a felajánlt biztosítékot elegendőnek találja. Felki József cserép- és palafedő, az Építő­bank felügyelő bizottságának volt tagja, szerdán délelőtt csődöt kért maga ellen. A csődbíróság a csődöt azonnal el­rendelte. (Legújabb hírek.) A városi rendkívüli közgyűlés tudva­levőleg tizenkéttagú bizottságot küldött ki annak megállapítására, hogy a városi pénzeknek a bukott banknál történt el­helyezésénél történt- e mulasztás, vagy megtolandó cselekmény. Ez a bizottság kedden gyűlt egybe, hogy megalakuljon. Az alakulás meg is történt. Elnöknek Finck János kir. tanácsost, nyug. polgár­­mestert választották meg, a­kit mindjárt avval is megbíztak, hogy a városi pénzek elhelyezésére vonatkozó írásbeli rendel­kezéseket gyűjtse össze. A budapesti Magyar általános ta­karékpénztár Sopronban fiókintézetet akar létesíteni. Képviselője már itt is járt, s több befolyásos egyénnel érintkezett. A tervezett fiókintézet az építőbank helyét volna hivatva „a legjobb értelemben” be­tölteni. A bukott banknál a tisztviselők szö­vetkezetének is ott veszett körülbelül 5800 koronája. A szövetkezet a napok­ban rendkívüli közgyűlést tartott, amely­ben elhatározta, hogy alapszabályainak megfelelő módosítása mellett betéteket többé nem fogad el s evvel biztosítja adómentességét. Ami pedig az építőbank­­nál elveszített tőkét illeti, ennek megté­rítése kérdésében legközelebbi rendes közgyűlésben fog határozni. Schladerer Alfrédné már teljesen egészséges. Terve volt, hogy ha Sop­ronban való jelenléte nem szükséges, Bécsbe költözködik. Ma már egy spácza kíséretében a bíróságnál is járt ügyes­bajos dolgainak elintézése czéljából. (A fenek­iség ügye.)­ dent itt hagytak s megtértek pihenni az Úr ölébe. Csak a megemlékezés, a kegyelet, a szeret, vonzalom s a hála érzete lakozzék azok keblében, a­kik betérnek ide, hogy sírja fölé boruljanak annak, a­ki egykor talán szülője, testvére, hitvese, gyermeke vagy barátja vola. Mart a sír mellett megszűnik min­den ellentét; a koporsó kibékít mindenkit s a halott megbocsájtott mindannyiónknak. És eljönnek mindazok, a kik életük­ben ide elkísértek már valakit; elzarán­dokol mind, a kinek köréből a kérlelhet­­len sora elszólitotta családjának egyik tagját, hogy megöntözze könnyeivel azt a rögöt, a­mely betakarja és magába zárja a drága tetemet. Ha a test porrá lett is , a lélek meg­tért oda föl, vájjon ki merné mondani, hogy az elköltözött végkép megvált tőlünk? Vájjon ki merné állítani, hogy örökre el­szakadtunk attól, a­ki után majdnem a szívünk szakadt meg? Hol van, a­ki azt meri hirdetni, hogy ez az elválás örök? A túlvilág misztériumjaiba betekint e gyarló emberi szemmel lehetetlen, de nem az a gondolat teszi-e elviselhetővé a fájdalmat, enyhíti a bánatot, s ad balzsa­mot sajgó sebünkre, hogy majdan talál­kozni fogunk velük ismét odafönn? S addig? Addig képüket hordjuk szivünkben s megemlékezünk róluk ezen a napon kegyelettel, száműzünk gondol­kodásunk köréből minden mást s tisztán az ő emléküknek élünk. Felidézünk képze­letünkben mindent, a mi visszaemlékez­­tethet bennünket­­ reájuk. S ők bizo­nyára ott fenn a magasban imádkoznak azokért, a kiknek ők mindenük voltak. Mikor leszáll az est, sötétség­es éji csend fogja körül a temetőnek sírjait. Ma fényárban úszik minden s virágillat bal­zsamozza meg az őszi levegőt. A járatlan utakon tolong a nép a ki tudja, kinek porát tapossa saruja ? Magam is elkeve­redtem a többi közé. És járok velük sirdombról sirdombra a elhallgatom! mint mesélnek el egymás között egy-egy ese­ményt, mely ennek vagy annak az ott pihenőnek nevéhez fűződik. Mint állnak meg minden kőkeresztnél s megbámulják a díszítés gazdagságát. És nem fárad bele sem a nézésbe, sem a beszédbe. De én belefáradtam. Leülök a temető egyik tá­vol eső sarkába, visszatekintek a nyüzsgő Vasárnap egész napon át folyt a munka a Lenek czég irodáiban. Körleve­leken dolgoztak, melyet a c­ég minden nagyobb hitelezőjének megküldött, hogy a hitelezők egyezzenek bele a czég teljes likvidácziójába. Mert nemcsak a város, de a hitelezők érdeke is azt köve­teli, hogy az aktívák legnagyobb részét képező ingatlanok szabad alku útján, értékesíttesenek. Ily módon Sopront nem éri rázkódtatás, a Lenek- czég fűszer­és borkereskedésének értéke a csődzár mellőzése folytán fentartható, az in­gatlanok pedig a kellő tempóban ér­tékesíthetők lesznek. A fölszámolást deczember 15-ikéig, a­meddig a czág fizetéseire nézve moratóriumot is kér , előkészítenék, a fölszámoló bizottságot megalakítanák s a fölszámolást 15-én tényleg megkezdenék. Értesülésünk szerint alaposak a kilá­tások arra, hogy a hitelezők ehhez a módo­zathoz hozzájárulnak. Ma szerdáig már négy vidéki hitelező jelentette be a föl­számoláshoz való hozzájárulását. A hitelezők nyilatkozási határideje november hó - én jár le. Akkor új tanács­kozás lesz, mely dönteni fog a c­ég sorsa fölött, sokaságra és a szemet kápráztató fényes­ségre. Még sokáig hallottam a fülemhez érő zsivajt s aztán néma csend lett körü­löttem. Da mi ez ? Álom, vagy való­ság ? Hisz megelevenedik előttem min­den. A sirok megnyílnak s lakóik kilépnek belőlük. Testük átlátszó mint a lengő köd s csak szemeik ragyog­nak tulvilégi fényességben. Hosszú galamb­­ősz hajukkal játszik az őszi szellő s vér- - télen ajkuk beszédre nyílik. Mit háborgatnak bennünket csendes nyugalmunkban? Miért lármáznak fel éktelen zajukkal mély álmainkból ? Minek gyújtanak sírjainkon gyertyákat olyan szám­ban, hogy szinte örömtüzek ragyogásának tűnnek fel ? Minek ez a játék s mire jó e képmutatás? Míg ott éltem közöttük, küz­denem kellett, véres harczot folytatnom ellenük s hogy ott hagytam a küzdőteret, itt is üldöznek. Avagy talán a kegyelet jelének vegyem e virágfüzért ? mikor mással küldték s nem is ismerem azt, ki síromra helyezte. A másik­­ Oh nemi nem halhatott még ki mindegyik kebléből a hála­s kegyelet Pécsi Napié 3

Next