Pécsi Napló, 1901. november (10. évfolyam, 254-278. szám)
1901-11-01 / 254. szám
1901. november 1. A soproni bankbukás. — Saját tudósítónktól. — Sopron, október 81. (A vizsgálati foglyok) A bűnvádi perrendtartás 155. § a értelmében a vizsgálati fogoly azt a kényelmet, a mely állásának és vagyoni viszonyainak megfelel, saját költségén megszerezheti. Különösen jogában áll magát saját költségén élelmezni, valamint saját ruháit és ágyneműit használni. Ezt a jogot az ügyészség fogházában levő négy vizsgálati fogoly igénybe is vette s így csak az első éjt kellett a kemény szalmazsákot tölteniük. Friedrich Ágostot szombaton meglátogatta háziorvosa, Cavallar dr., aki ez alkalommal az ügyészségtől a fogházba vezető melléklépcsőt használta. Az orvosi vizsgálat konstatálván Friedrich kielégítő állapotát, Cavallar dr. a második főkapun akart távozni. Ott azonban meglepetés várt rá : — Tessék megállani ! — Ezekkel a szavakkal toppant eléje a szuronyos börtönőr. Csak a fogházfelügyelő gyors közbelépése mentette ki Cavallardrt a kellemetlen helyzetből. A börtönőr t. i. nem ismerte az orvost, bemenni sem látta s így föltűnt neki, hogy egy úri alak csak oly hirtelen akar a fogházból távozni. Figyelméért megdicsérte a felügyelő. Friedrichnek különben egész csomó szagosító szert vittek be. Friedrich Ágost most avval tölti az idejét, hogy ezellája falait fecskendezi illatos parfümökkel. Naponként kétszer, délelőtt és délután, félfél órát kell az udvaron sétálnia. Eleinte vonakodott a sétáktól és az első két napon nem is erőltették a dolgot, de azóta neki is alkalmazkodnia kell a fogház rendjéhez. A sétát egyedül végzi. Rokonai majd mindennap meglátogatják. Friedrich Ágost néha kétségbeesetten hajtogatja : — Schladerer, Schladerer, hová juttattál ! A többi vizsgálati fogoly megnyugodott sorsában. Prohaska Artur szorgalmasan tanul magyarul. Evvel is megcáfolja a szellemi állapota felől terjesztett kedvezőtlen híreket. Vrchovssky és Braunshir olvasgatnak. A fogháznak elég gazdag könyvtára van, mely egy időre elegendő szellemi táplálékot fog úri lakóinak nyújtani. (A zárlat alá kerültek sorsa.) Az ideiglenes clődválasztmány sűrűn tart üléseket. A válaszmány lehetőleg támogatja azok törekvéseit, akik vár alá került ipar- és kereskedelemi fióküzleteiket az üzleti tevékenységet megbénító zár alól felmenteni óhajják. Az erre irányuló törekvések eddig csak a Thirring féle vaskereskedést illetőleg mutathatnak fel eredményt. Thirring Nándorné ugyanis arra kérte a csődválasztmányt, hogy a vaskereskedést, melynek felerészben ő a tulajdonossá, egészen engedje át neki s ő kárpótlásul a megfelelő értéket készpénzben leteszi. A csődválasztmány az ajánlatot elfogadta. Ez egyezség dolgában a csődbíróság fog dönteni, minden valószínűség szerint kedvezően, ha a felajánlt biztosítékot elegendőnek találja. Felki József cserép- és palafedő, az Építőbank felügyelő bizottságának volt tagja, szerdán délelőtt csődöt kért maga ellen. A csődbíróság a csődöt azonnal elrendelte. (Legújabb hírek.) A városi rendkívüli közgyűlés tudvalevőleg tizenkéttagú bizottságot küldött ki annak megállapítására, hogy a városi pénzeknek a bukott banknál történt elhelyezésénél történt- e mulasztás, vagy megtolandó cselekmény. Ez a bizottság kedden gyűlt egybe, hogy megalakuljon. Az alakulás meg is történt. Elnöknek Finck János kir. tanácsost, nyug. polgármestert választották meg, akit mindjárt avval is megbíztak, hogy a városi pénzek elhelyezésére vonatkozó írásbeli rendelkezéseket gyűjtse össze. A budapesti Magyar általános takarékpénztár Sopronban fiókintézetet akar létesíteni. Képviselője már itt is járt, s több befolyásos egyénnel érintkezett. A tervezett fiókintézet az építőbank helyét volna hivatva „a legjobb értelemben” betölteni. A bukott banknál a tisztviselők szövetkezetének is ott veszett körülbelül 5800 koronája. A szövetkezet a napokban rendkívüli közgyűlést tartott, amelyben elhatározta, hogy alapszabályainak megfelelő módosítása mellett betéteket többé nem fogad el s evvel biztosítja adómentességét. Ami pedig az építőbanknál elveszített tőkét illeti, ennek megtérítése kérdésében legközelebbi rendes közgyűlésben fog határozni. Schladerer Alfrédné már teljesen egészséges. Terve volt, hogy ha Sopronban való jelenléte nem szükséges, Bécsbe költözködik. Ma már egy spácza kíséretében a bíróságnál is járt ügyesbajos dolgainak elintézése czéljából. (A fenekiség ügye.) dent itt hagytak s megtértek pihenni az Úr ölébe. Csak a megemlékezés, a kegyelet, a szeret, vonzalom s a hála érzete lakozzék azok keblében, akik betérnek ide, hogy sírja fölé boruljanak annak, aki egykor talán szülője, testvére, hitvese, gyermeke vagy barátja vola. Mart a sír mellett megszűnik minden ellentét; a koporsó kibékít mindenkit s a halott megbocsájtott mindannyiónknak. És eljönnek mindazok, a kik életükben ide elkísértek már valakit; elzarándokol mind, a kinek köréből a kérlelhetlen sora elszólitotta családjának egyik tagját, hogy megöntözze könnyeivel azt a rögöt, amely betakarja és magába zárja a drága tetemet. Ha a test porrá lett is , a lélek megtért oda föl, vájjon ki merné mondani, hogy az elköltözött végkép megvált tőlünk? Vájjon ki merné állítani, hogy örökre elszakadtunk attól, aki után majdnem a szívünk szakadt meg? Hol van, aki azt meri hirdetni, hogy ez az elválás örök? A túlvilág misztériumjaiba betekint e gyarló emberi szemmel lehetetlen, de nem az a gondolat teszi-e elviselhetővé a fájdalmat, enyhíti a bánatot, s ad balzsamot sajgó sebünkre, hogy majdan találkozni fogunk velük ismét odafönn? S addig? Addig képüket hordjuk szivünkben s megemlékezünk róluk ezen a napon kegyelettel, száműzünk gondolkodásunk köréből minden mást s tisztán az ő emléküknek élünk. Felidézünk képzeletünkben mindent, a mi visszaemlékeztethet bennünket reájuk. S ők bizonyára ott fenn a magasban imádkoznak azokért, a kiknek ők mindenük voltak. Mikor leszáll az est, sötétséges éji csend fogja körül a temetőnek sírjait. Ma fényárban úszik minden s virágillat balzsamozza meg az őszi levegőt. A járatlan utakon tolong a nép a ki tudja, kinek porát tapossa saruja ? Magam is elkeveredtem a többi közé. És járok velük sirdombról sirdombra a elhallgatom! mint mesélnek el egymás között egy-egy eseményt, mely ennek vagy annak az ott pihenőnek nevéhez fűződik. Mint állnak meg minden kőkeresztnél s megbámulják a díszítés gazdagságát. És nem fárad bele sem a nézésbe, sem a beszédbe. De én belefáradtam. Leülök a temető egyik távol eső sarkába, visszatekintek a nyüzsgő Vasárnap egész napon át folyt a munka a Lenek czég irodáiban. Körleveleken dolgoztak, melyet a cég minden nagyobb hitelezőjének megküldött, hogy a hitelezők egyezzenek bele a czég teljes likvidácziójába. Mert nemcsak a város, de a hitelezők érdeke is azt követeli, hogy az aktívák legnagyobb részét képező ingatlanok szabad alku útján, értékesíttesenek. Ily módon Sopront nem éri rázkódtatás, a Lenek- czég fűszerés borkereskedésének értéke a csődzár mellőzése folytán fentartható, az ingatlanok pedig a kellő tempóban értékesíthetők lesznek. A fölszámolást deczember 15-ikéig, ameddig a czág fizetéseire nézve moratóriumot is kér , előkészítenék, a fölszámoló bizottságot megalakítanák s a fölszámolást 15-én tényleg megkezdenék. Értesülésünk szerint alaposak a kilátások arra, hogy a hitelezők ehhez a módozathoz hozzájárulnak. Ma szerdáig már négy vidéki hitelező jelentette be a fölszámoláshoz való hozzájárulását. A hitelezők nyilatkozási határideje november hó - én jár le. Akkor új tanácskozás lesz, mely dönteni fog a cég sorsa fölött, sokaságra és a szemet kápráztató fényességre. Még sokáig hallottam a fülemhez érő zsivajt s aztán néma csend lett körülöttem. Da mi ez ? Álom, vagy valóság ? Hisz megelevenedik előttem minden. A sirok megnyílnak s lakóik kilépnek belőlük. Testük átlátszó mint a lengő köd s csak szemeik ragyognak tulvilégi fényességben. Hosszú galambősz hajukkal játszik az őszi szellő s vér- - télen ajkuk beszédre nyílik. Mit háborgatnak bennünket csendes nyugalmunkban? Miért lármáznak fel éktelen zajukkal mély álmainkból ? Minek gyújtanak sírjainkon gyertyákat olyan számban, hogy szinte örömtüzek ragyogásának tűnnek fel ? Minek ez a játék s mire jó e képmutatás? Míg ott éltem közöttük, küzdenem kellett, véres harczot folytatnom ellenük s hogy ott hagytam a küzdőteret, itt is üldöznek. Avagy talán a kegyelet jelének vegyem e virágfüzért ? mikor mással küldték s nem is ismerem azt, ki síromra helyezte. A másik Oh nemi nem halhatott még ki mindegyik kebléből a hálas kegyelet Pécsi Napié 3