Pécsi Napló, 1901. december (10. évfolyam, 279-301. szám)

1901-12-01 / 279. szám

e­ zik megfelelő erkölcsi és anyagi erő­vel, hogy a mozgalmat megindítsa és sikerre vezesse A pécsi és baranyai borok megérdemlik, hogy értékesítésük érdekében a legmesszebb menő intéz­kedések megtétessenek. Ez idő szerint a borkiállítások és borvásárok rende­­zését tartjuk legczélravezetőbbnek: rendezzünk borvásárokat s év­­ről-évre megismételve állandósítsuk ez eljárást mindaddig, míg borainknak állandó vevő­közönséget sikerül bizto­sítani. Ez a lehető legolcsóbb és leg­biztosabbnak ígérkező mód; kevés költséggel, kevés fáradtsággal, tok er­kölcsi és anyagi hasznot helyez kilá­tásba. Frebandum est. A tiszpróba. Pécs, november 30. (Kati.) Egy-két napos pihenőt tart most a képviselőház, miután a felirati vi­tával végzett és mielőtt neki fogna az ebben az esztendőben, évforduló előtt még elintézendő teendőknek. A teendők között van két­­, amely már be van nyújtva ja­vaslat formájában a Ház a szamára: az egyik az indemnity, vagyis négy hónapos költségvetési provizóriuma, a másik a hor­vát kiegyezési provizóriumnak egy évre szóló meghosszabbítása. Ez hozzá fognak járulni ezekhez a katonai javaslatok, a­melyeket báró Fajérváry legközelebb be fog nyújtani, az ujonorozási javaslat és a véderő tör­vénnynek szintén egy esztendőre szóló provizsorikus meghosszabbítása, mivel hogy m­ost k­­ilátás, hogy maga az új véd­erőtörvény,­­ melynek még a javaslata is csak most készül, még ebben az esz­­tendőben törvényerőre emelkedhessék. E­z elegendő mumaimjag­agy hónapra, mert hiszen már csak ennyi van hátra az esz­­tendőből a a Háznak Bárányán, gyorsan kell majd dolgoznia, hogy idajéra el­végezhesse. A felirati Tita ezúttal hosarabb ter­jedelmű volt, ha bizonyára nincs senki, aki sajnálná a ráfordított időt, mert a vita gazdag volt tanulságokban, szivet-lelket megragadó a még mindig fogva tartó moman­uttokban. Bátran mondhatni, hogy az tűzpróbája volt az új képviselőháznak, míg pedig méltó tűzpróbája. Eseményei­­ből kitűnik a­ honatyák újonan válasz­tott gyülekezetének hegja, ereje, hsroz modora és megmutatkozott az a csata­­vonal, amelyben előreláthatólag ez ország­gyűlés későbbi küzdelmei is le fognak zajlani. Üdvös dolog lesz tehát, ha — amennyire lehetséges — már most leszűr­jük e vitából a tanulságokat, okv­ssa a későbbi időkre. A szabadelvű­ párt részéről mindenek­előtt két momentum domborodik ki a vita­­fo­gásiból. Az egyik momentum az, hogy vágat ért az idő, amikor a szabad­elvű párt tisztán a vezér kipróbált erejére bízza a küzdelem eldöntését. A pártnak több kiváló kapac­itása, de több egyszerű közlegénye is részt vett a vitában, össze­mérve fegyverét, erejét az ellenzékkel s ily módom igazán méltó, magas nívóra emelve a vitát. A másik momen­um pedig az, hogy napról-napra kitűnt, mily egy­séges lelkesedéssel tömörül a párt S­zéll Kál­mán vezéri alakja köré, úgy hogy ha valaha, úgy most lennének a jrogalaptalasabbak és legnevetségesebbek azok a c­élozga­­tások, a­melyek a szaba doelvü ptafcoogy­­­­agéi­ teljes egybaf­orrottságát vonták kétségbe. - _ j. -A Kossuth-párt nem valami f írá­sosan termékenyi­­ módon hatol a vitára, de el kell ismerni, hogy több, figyelemre­méltó új erő mutatkozott be a tetemesen megerősödött párt részéről, amely erőknek­­ a későbbi vitáiban irj­áló hasznát f­ogja­­ vehetni. Ek­láméit érdekel, hogy a párt megavatta, hogy reidíthatatlanul ellen­zéki, de végi« tiszte és lojális fegyverek­kel akarja fölvenni a kizdal­et. _ Sajnos, nem lehet ugyanazt mond­ai a néppártról, sőt ha vahha, úgy most válik vele szemben jogosulttá az a vád, hogy a mérgezett fegyveredtől sem irtó­­­zik. És éppn ezért nem érdenál irgalmat, aminthogy min is irgalmaztat neki. Aki csak ismeri e párt titkos miehiaáúzióit a pjrífsh­áton és rejtett, de immár kellően leleplezett czéljait, mindenki örömmel fogadhatta a felirati harcznak azt a szembeötlő jelenségét, hogy a folyton támadó néppárt kapta folyton a legsú­yo­­­sabb vereségeket. A szabadelvű­ párt sorai­­­ból igen érzékeny sebek érték a néppártot, és úgy látszott, hogy már-már megindult a mérgezett fegyverekkel küzdő párt ellen­ az az irtó hadjárat, a­melyet teljesül megérdemel a többi párt részéről. S a küz­l­dők élén Széll Kálmán haladt, aki dicsően­ mérte össze fegyverét a Rikovszkyéval.) Azt hisszük, hogy azok a támadók és vádaszodók, akik Széll Kálmánt titkos reakczionalizmussal, a néppártnak valós kedveskedéssel vádolták a kaptalanu , ezután­ végképp­ el fognak hallgatni e vádjaikkal . A szabadalviság minden igaz barátja örömmel s megalégegéssel zárhtja le az országgyűlés ez első és legfontosabb vitá­jának aktáit. Reméljük, a folytatás méltó lesz ehhez a kezdethez , hogy a szabad-­­elvű párt ereje, összetartása, bölcsesége meg fogja hozni a sikert, úgy, mint most, azoknál a nevezetes kérdéseknél is, aj melyek az ország anyagi életkérdéseivel­ függnek össze s a melyek már manókéral o­t fognak sorakozni a nep­rendmn. MT Azon tisztelt előfizetőinket, kik a november hó végén lejárt elő*­fizetés! dijaikkal hátralékban van* a k, annak mielőbbi megújítására tisztelettel kértük. Erzsénet és Stuart Mária. Irta: Horváti­ Amadeus. — A­­Pécsi Naplóv eredeti tárczája. — Ha a világtörténelmet lapozgatjuk, nagyon sokszor találkozunk azzal az igaz­sággsl, hogy a népek, a nemzetek sorsát gyakran igen csekély motívumok in­tézik el. Róma mielőtt kivette volna kardját a világ leigázására,­­ a jósokhoz fordul. Nézi a szent madarak ét vág­ót, az áldo­zati állatok belső részeit s ha ezekben kedvező sorsát látja a megindítandó had­járatnak, csak akkor indul el. Sokszor egy eltévesztett lépés, egy közönséges, mindennapi dolog százezrek sorsát ín­ézi el. Hány ezer és ezer embert ölt meg a római ia­perátorok hiúsága ? Mily tenger árját omolta a kényeknek Nipoleon hóditási ványa ? A hiúság, ez a minden vétkek szülője hányszor fészkelte be magát hatalmasok szivébe, lelkébe ! Ahol pedig az gyökeret vert, mint a gyom a kertész féltett virágait; — úgy öl ez el az emberben minden szépet és nemest. Albion fiai is elpártoltak Krisztus földi helytar­ójától, — a pápától, hogy egy földi királynak engedelmeskedjenek. Hogy mennyire volt e tekintetben jobbik meggyőződésük vezérük, tisztán látha­juk, ha csak a szakadás közvetlen okát nézzük Vili. Henrik angol király­nős ember létére büdös szerelemre lobbant Iglise udvarhölgye iránt s hogy szenvedélyét ki­elégítse, képes volt még arra is, hogy tör­vényes nejét e űzze. Hogy ezt tehesse, a pápához fordu­­­l rokonság czimén, mely­nek azonban alapja nem volt — kérte első házassága érvény­telenségének kimondását. Igen természetes, hogy az egyház feje semmi szín alatt sem tehette ezt meg. Hiszen, ha ezen esetben, engedékenynek mu­­tkozik, oly Srbet üt az egyház testén, mely ki­számíthatatlan időkre vérző maradt volna, így nem boldogulván — fenyegetődzni kezdett s mikor ez sem volt elég, —egy­szerűen elszakadt az egyháztól s magát kiálta ki Angliának egyházi fejévé is. Ennek megfelelően szervezte a püspöki kart, élükön a mindenható C­untnerrel, a ki csakugyan minden erejével arra tö­rekedett, hogy a „ bál­vány toiadást“ meg­szüntesse s a római püspök uralmát meg­buktassa egyúttal a szentek képeit a templomokból kiküszöbölje. Fiának VI. Eduárdnak a neveltetése is oly kezekben volt letéve, akik semmit sem mu­asztottak el, hogy az ifjú király­fit a vallási r formáczió hívévé tegyék,­­ hogy az eredmény annál biztosabb le­gyen, — kiszorított mindenkit a kormány­­tanácsbó­, ki Somerset, — a reformáczió világi fejének, ki Craamer terveinek nem volt engedelmes eszköze. Az önkormányzat fékezésére behozta a királyi vizi acziókát s az angol egyhá­zat hat kerületre osztotta. Nagyon csalódnánk azonban, ha azt hinnők, hogy mindez simán, ellentállás nélkül tört nt. Éppen nem ! Az egyháznak nemcsak a pogány császárság is jében, de itt is voltak vér­tanúi. Hogy e harczban sokan buktak el, a nagyravágyás, a gőg miatt, az is ter­­­mészetes. Maga Somerset is fogságba jut, de onnét kiszabadulva még magasabban lobogtatja a reformáczió zászlaját.­­­tt volt még a királyi családban egy igaz katholikus, — Máris herczegnő,­ VIII. Henrik és Arrigoniai Katalin leánya,a­kit semmi sem bírt a hitében meg­­­ingatni. Tőle, mint a beteges király­, talán közeli utódj­ától féltek is nagyon.­ Ezért a nagy küzdelem, mely a király halálát követte. Tudni való, hogy itt nem csak a korona, hanem egy országnak a vallása is szóban van. Mária jutott a trónra ... Egy időraj vissza is állította a római egyház hege­­­moniáját. U­óda most­oh­a­nővére: E­zsébet,­ Vili, H­nrik és Bolega Anni leánya volt. Mária, kit a nép ítélete „Véres“ némi bélyegzett meg, 1558 ban hanyta örökálomra szemeit. A trón­ utód, —E­zsébet — atyja szeretőtől sohasem ismerte, sőt anyjának állítólagos hűtlensége miatt megvete­te őt. Magatartását úgy politikai, mint vallási ellenfeleivel szemben a legmesszebb ter­jedő óvatosság és makacsság jellemezte. Csak szívének érzelmei felett nem tudott sohasem uralkodni. Míg trónkövetelővel is meg kellett küzdenie. E vetélytárs S­uirt Mária skót királynő, Vili­ Henrik nővérének leánya volt. Hi­­ reformáczió hívei nem veszik kezdettől fogva Erzsébetet védelmükbe, ki tudja miként alakultak volna a viszonyok ? Bizonyosan oka volt az angolok S­uirt Máriától való elhidegü­­lésének az a nemzeti féltékenység is, hogy házassága által II. Henrik fiával, Angliát Pécsi Napló 1901. deczember 1.

Next