Pécsi Napló, 1902. február (11. évfolyam, 26-49. szám)
1902-02-01 / 26. szám
indult határozott irányba a város fejlődése, hogy olyan mintaszerűvé váljék, a minőnek a természettől rendelve van.“ S minél tovább késnek ez alkotások, annál nagyobb lesz a teher, a költség, melybe az utókornak kerülni fognak, mert egyszer végre is létesülnek majd azok. A vásártér beépítése azután részletkérdés, mely megfontolás tárgya lesz. Hogy pedig hegynek föl, vagy völgynek lefelé terjeszkedjék-e az építkező kedv, ezt az egyéni ízlésre is rábízhatjuk. A régi múltban ez jó iránytű volt; a mai nemzedéknek nem lehet rá panasza. Csak legyen meg a magasabb, az egységes terv, erre a jövőben is támaszkodhatnak. Doktor Sándor dr. — A pécsváradi mandátum ellen beadott petiezió tárgyában elrendelt bizonyítási fölvételt ma délre befejezte Varga Nagy István kir. ítélőtáblas bíró. A tanúvallomásokkal egyénenként tegnap sem foglalkoztunk, ma nem terjeszkedünk ki azoknak részleteire, csakis azon impressiót merítettük ma a tanúkihallgatásokból, hogy a tegnapi vallomásokat a mai vallomások részben ledöntötték. A ma kihallgatott tanúk azt vallották, hogy Egry Dezső dr. ott nem járt abban a kocsmában, amelyről a tegnap kihallgatott tanuk azt vallották, hogy ott Egry Dezső dr. személyesen is pénzt ígért a szavazóknak, ha reá szavaznak, sőt így vallott maga az a vendéglős is, kinél a vesztegetési kísérlet állítólag történt. Tanuk azt is vallották, hogy az etetés, itatás, mely szintén ott foglaltatik a vádpontok sorában, Egry Dezső dr. megbízásából Fogas István berkesdi többszörös telkes polgár által történt. Az illető maga azt vallotta ma, hogy ő saját zsebéből űzetett minden megbízás nélkül és más tanult, ezek között maga a kocsmáros azt is vallotta, hogy megtette ezt Fogas, aki jókedvében gavallér ember, más alkalommal is, mikor választásról szó sem volt. A perfuzionáló Vedelia párt tanui a szembesítésnél is megmaradtak tett vallomásaik mellett és így terhelő vallomások állanak szemben a vádakat cáfoló tanukkal. Érdekes inczidens volt, mikor kiderült, hogy Vidékfi Aladár budapesti ügyvédjelölt, a perfuzionálók védőjének helyettese a pécsi kihallgatást megelőzőleg kint járt a választókerületben és ott érintkezett a tanukkal. A bizonyítást eszközlő bíró kérdést is intézett a terhelő tanukhoz, mit keresett náluk Vidéky Aladár, mire azt válaszolták, hogy csakis arra figyelmeztette őket, el ne mulasszák a kihallgatásra megjelenni ! A bíró azon kijelentésére, hogy ezen figyelmeztetés fölösleges volt, mert hosz ott volt az idézés, mely eléggé emlékeztethette őket, hogy Pécsre kell jönniük, ismételten kijelentették, hogy nekik az ügyvédjelölt mást nem mondott, mint hogy a kihallgatásra megjelenjenek. Ezen tény is jegyzőkönyvbe igtattatott. A kihallgatott tanúk vallomásából még fölemlítendő a Vedella párt egyik hívének, Lajta Jánosnak vallomása, aki aláírta a petíciót, anélkül azonban, hogy ezt előtte fölolvasták volna és így nem tudta, mi van abban. Vallomásában kijelentette, hogy nincsen arról tudomása, hogy etetés, itatás történt volna. A hallgatóság a tanúvallomásokból nem meríthetett tehát hű képet arról, váljon a pécsváradi választási mozgalom alatt történt-e visszaélés, vagy nem, így kizárólag a kúria fölfogásától függ, hogy a terhelő, vagy mentő tanuk vallomásának tulajdonit-e nagyobb hitelességet. Álom. — A »Pécsi Napló eredeti tárczája. — Irta: H. Lakatos Joln. Volt egyszer egy kis leány, egy édes, aranyhaju baba. A hangja lágyan csengett s ajkainak mosolygása bűbájosan kedves, igéző volt és ez a kis leány mindig mosolygott, nem azért, mintha tudta volna, hogy jól éli neki, nem is mintha a férfiakat, ifjakat akarta volna vele meghódítani. Nem ! Kérdezzétek meg a világtól, miért nyilik, miért mosolyog: mert arra van teremtve. Az a kis leány is arra látszott teremtve lenni, hogy mosolyogjon, — hisz’ nem szenvedett soha semmiben szükséget s nem volt még soha megsiratni valója. Csak napsugaras fényét ismerte meg az életnek, melynek, hogy vannak könnyeket ontó sötét felhői s kegyetlen lelket rázó viharai is, nem tudta. A szive telve volt rózsás álmokkal, ábrándképekkel, melyek titkos, édes sejtelemként élnek a leány szivekben. Míg alszik a szív, ezek a tündér mesékből szőtt édes álmok betöltik ott azt az űrt, melyet boldogság utáni vágynak neveznek s mely a szerint, mint sorsunk rendelé, üdvöt, vagy kárhozatot hoz reánk. Sokan, negyon sokan körülrajongták azt a szőke kis leányt és a sok között volt egy, a ki legjobban szerette. Egy ifjú, a kinek szivét s egész lényét betölté a boldogság utáni vágy. Meglátta a kis leányt, belenézett annak ibolyakék szemeibe, melyek ráragyogtak tisztán, kedvesen, úgy, mint a tó csendes tükre ragyog a napsugárban. Az ifjú szive megdobbant. — Van már tárgya vágyainak, feltalálta keresett boldogságát azokban a rámosolygó kék szemekben — s ezt meg is mondta a leánynak. Láttam őket együtt sétálni, édesen egymáshoz simulva. A leányka mosolyogva, vidáman s az ifjú büszkén, boldogan. Örültem. Láttam őket, ha amint körül pillantottam, láttam azt a sok tekintetet is, mely feléjük irányult. Én Istenem , de kevésből áradt őszinte öröm, vagy csak egy kicsike meleg fénysugár is. Bosszankodó irigységgel, vagy gúnyos hidegséggel nézték boldogságukat, amelyet ők nem titkoltak senki előtt sem, bohó gyermeki szívvel azt hive, hogy mindenki részt vesz az ő örömükben. Sokat gondoltam reájuk, s mikor nyugalomra hajtottam fejemet, felőlük álmodtam. Ismét együtt voltak mosolygó vidámsággal s boldog büszkeséggel. Szemeiknek minden tekintete, ajkaiknak minden szava boldogságukat hirdető. S a világ, az irigy, a gúnyolódó nem nézhette azt a boldogságot. • Mint a kígyó simán, hízelegve jött az irigység, hogy láthatatatlan szálakból hálót szőjjön a férfinak. Egy csábos tekintet, mely aszonyi szemekből jött, egy biztató mosoly, mely a hódító hódolatát jelenti, ahhány férfinak vette már el a józanságát, s hány családnak dúlta fel szentélyét. De a férfi győzött. Büszkén felemelt fővel állott ellent a kísértésnek, erős lelkén s szivének szerelmén megtört a csak hatalma. Mindennap jobban, forróbban szerette azt az aranyhaju babát, az ő kicsi feleségét. A kicsi asszonyka is küzd a világ ellen. Lissan, lassan megismerte az életet, az embereket, de nem rettent meg tőlük. Körülrajongták most is sokan, mint leány korában, de nem tiszta szivű, ábrándos kedélyű ifjak, akiknek érzelmeiről csak sóhajtásuk beszélt. Gavallérok voltak, a kik szívesen udvarolnak egy szép asszonynak. Üres szivü, léha bábok kik gúnyos mosolyra vonják ajkukat, ha tiszta, igaz szerelemről s hűségről hallanak beszélni. Nagyon érdekesnek találták azt a naiv, szép kis asszonykát, a ki örök hűségről, s más - féle badarságokról álmodik a mai világban, a felvilágosultság századában. Nagyon sokan megkísérelték az ostromot, ha hasztalan. Az asszonyka küzdött s győzelmet vívott ellenük. Da amint lasan, lassan megismerte az életet, a rózsás álmok s ábrándképek egyen kint Pécsi Napi, 1902. február 1. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, január 31. A ház még mindig rendőri felügyelet alatt áll, de az utcza csendes, tüntető rebol s a rendőrök kénytelenek megelégedni azzal, hogy ha két ember egymással beszélget, rákiáltsanak — udvariasan. — Tessék szétoszlani ! Tessék sétálni ! Benn a folyosón nagyobb az élénkség, két érdekes beszédet vártak, ő lett belőle három. A legérdekesebb a román származású Papp József szabadelvűpárti képviselő beszéde volt. Az egész ház körét a gyűlt és éhez figyelemmel, több helyen lelkesedéssel hallgatta meg hazafias kijelentéseit, amelyek épenséggel nem voltak frázisok, hanem útmutatások egyrészről a román népnek, másrészről külön a román intelligencziának. Beszédét zajos perczekig, tartó taps és éljenzés követte a üdvözlésére siettek minden oldalról. Az elnök 5 percz szünettel honorálta a szép beszéded Szünet után a függetlenségi pártnak egyik tehetséges jó hangú tagja, Krasznay Ferencz beszélt szintén nagy figyelem mellett, pártja tetszése közepette. És utána Weszelovszky tót nemzetiségi képviselő következett volna, ha a Krasznay beszéde oly hosszúra nyúlt, hogy mára aligha marad idő Weszelovszkynak. A házban ezalatt korteskedés is folyt a jegyzői állás dolgában. A Molnár Antal helyére Szőts Pált emlegetik s alighanem meg is választják. A karzat ismét telve volt a szebbik nem legbájosabb képviselőivel. Nagy számban jöttek el ma a horvátok is, akiknek itt látható feje: Jozipovich Imre egykori miniszter élénken tanácskozott Széli miniszterelnökkel. * Részletes tudósításunk itt következik : Elnök: Apponyi Albert. A kormány részéről jelen voltak: Széll Kálmán, Lukács László, Pósz Sándor.