Pécsi Napló, 1902. február (11. évfolyam, 26-49. szám)

1902-02-01 / 26. szám

indult határozott irányba a város fej­lődése, hogy olyan mintaszerűvé vál­jék, a minőnek a természettől rendelve van.“ S minél tovább késnek ez alko­tások, annál nagyobb lesz a teher, a költség, melybe az utókornak kerülni fognak, mert egyszer végre is létesül­nek majd azok. A vásártér beépítése azután rész­letkérdés, mely megfontolás tárgya lesz. Hogy pedig hegynek föl, vagy völgynek lefelé terjeszkedj­ék-e az épít­kező kedv, ezt az egyéni ízlésre is rábízhatjuk. A régi múltban ez jó iránytű volt; a mai nemzedéknek nem lehet rá panasza. Csak legyen meg a magasabb, az egységes terv, erre a jövőben is támaszkodhatnak. Doktor Sándor dr. —­ A pécsváradi mandátum ellen beadott petiezió tárgyában elren­delt bizonyítási fölvételt ma délre befe­­jezte Varga Nagy István kir. ítélőtáblas bíró. A tanúvallomásokkal egyénenként tegnap sem foglalkoztunk, ma nem ter­jeszkedünk ki azoknak részleteire, csakis azon impressiót merítettük ma a tanú­kihallgatásokból, hogy a tegnapi vallomá­sokat a mai vallomások részben ledöntöt­ték. A ma kihallgatott tanúk azt vallot­ták, hogy Egry Dezső dr. ott nem járt abban a kocsmában, amelyről a tegnap kihallgatott tanuk azt vallották, hogy ott Egry Dezső dr. személyesen is pénzt ígért a szavazóknak, ha reá szavaznak, sőt így vallott maga az a vendéglős is, kinél a vesztegetési kísérlet állítólag történt. Tanuk azt is vallották, hogy az etetés, itat­ás, mely szintén ott foglaltatik a vád­pontok sorában, Egry Dezső dr. megbízá­sából Fog­as István berkesdi többszörös telkes polgár által történt. Az illető maga azt vallotta ma, hogy ő saját zsebéből űzetett minden megbízás nélkül és más tanult, ezek között maga a kocsmáros azt is vallotta, hogy megtette ezt Fogas, aki jókedvében gavallér ember, más alkalom­mal is, mikor választásról szó sem volt. A perfuzionáló Vedelia párt tanui a szem­besítésnél is megmaradtak tett vallomá­saik mellett és így terhelő vallomások állanak szemben a vádakat c­áfoló tanuk­kal. Érdekes inczidens volt, mikor kide­rült, hogy Vidékfi Aladár budapesti ügyvédjelölt, a perfuzionálók védőjének helyettese a pécsi kihallgatást megelőző­leg kint járt a választókerületben és ott érintkezett a tanukkal. A bizonyítást eszközlő bíró kérdést is intézett a terhelő tanukhoz, mit keresett náluk Vidéky Ala­dár, mire azt válaszolták, hogy csakis arra figyelmeztette őket, el ne mulasszák a kihallgatásra megjelenni ! A bíró azon kijelentésére, hogy ezen figyelmeztetés fölösleges volt, mert ho­sz ott volt az idé­zés, mely eléggé emlékeztethette őket, hogy Pécsre kell jönniük, ismételten ki­jelentették, hogy nekik az ügyvédjelölt mást nem mondott, mint hogy a kihall­gatásra megjelenjenek. Ezen tény is jegyzőkönyvbe igtattatott. A kihallgatott tanúk vallomásából még fölemlítendő a Vedella párt egyik hívének, Lajta János­nak vallomása, aki aláírta a petíciót, anélkül azonban, hogy ezt előtte fölolvas­ták volna és így nem tudta, mi van abban. Vallomásában kijelentette, hogy nincsen arról tudomása, hogy etetés, itatás történt volna. A hallgatóság a tanúvallomásokból nem meríthetett tehát hű képet arról, váljon a pécsváradi választási mozgalom alatt történt-e visszaélés, vagy nem, így kizárólag a kúria fölfogásától függ, hogy a terhelő, vagy mentő tanuk vallomásának tulajdonit-e nagyobb hitelességet. Álom. — A »Pécsi Napló­ eredeti tárczája. — Irta: H. Lakatos Jol­n. Volt egyszer egy kis leány, egy édes, aranyhaju baba. A hangja lágyan csengett s ajkainak mosolygása bűbájosan kedves, igéző volt és ez a kis leány min­dig mosolygott, nem azért, mi­ntha tudta volna, hogy jól éli neki, nem is mintha a férfiakat, ifjakat akarta volna vele meg­hódítani. Nem ! Kérdezzétek meg a világtól, miért nyilik, miért mosolyog: mert arra van teremtve. Az a kis leány is arra látszott te­remtve lenni, hogy mosolyogjon, — hisz’ nem szenvedett soha semmiben szükséget s nem volt még soha megsiratni valója. Csak napsugaras fényét ismerte meg az életnek, melynek, hogy vannak könnyeket ontó sötét felhői s kegyetlen lelket rázó viharai is,­­ nem tudta. A szive telve volt rózsás álmokkal, ábrándképekkel, melyek titkos, édes sej­telemként élnek a leány szivekben. Míg alszik a szív, ezek a tündér mesékből szőtt édes álmok betöltik ott azt az űrt, melyet boldogság utáni vágynak nevez­nek s mely a szerint, mint sorsunk ren­­delé, üdvöt, vagy kárhozatot hoz reánk. Sokan, ne­gyon sokan körülrajongták azt a szőke kis leányt és a sok között volt egy, a ki legjobban szerette. Egy ifjú, a kinek szivét s egész lényét betölté a boldogság utáni vágy. Meglátta a kis leányt, belenézett annak ibolyakék szemeibe, melyek rá­ragyogtak tisztán, kedvesen, úgy, mint a tó csendes tükre ragyog a napsugárban. Az ifjú szive megdobbant. — Van már tárgya vágyainak, feltalálta keresett boldogságát azokban a rámosolygó kék szemekben — s ezt meg is mondta a leánynak. Láttam őket együtt sétálni, édesen egymáshoz simulva. A leányka mosolyogva, vidáman s az ifjú büszkén, boldogan. Örültem. Láttam őket, ha a­mint körül pillan­tottam, láttam azt a sok tekintetet is, mely feléjük irányult. Én Istenem , de kevésből áradt őszinte öröm, vagy csak egy kicsike meleg fénysugár is. Bosszankodó irigy­séggel, vagy gúnyos hidegséggel nézték boldogságukat, a­melyet ők nem titkoltak senki előtt sem, bohó gyermeki szívvel azt hive, hogy mindenki részt vesz az ő örömükben. Sokat gondoltam reájuk, s mikor nyugalomra hajtottam fejemet, felőlük álmodtam. Ismét együtt voltak mosolygó vi­dámsággal s boldog büszkeséggel. Sze­meiknek minden tekintete, ajkaiknak minden szava boldogságukat hirdető. S a világ, az irigy, a gúnyolódó nem nézhette azt a boldogságot. • Mint a kígyó simán, hízelegve jött az irigység, hogy láthatatatlan szálakból hálót szőjjön a férfinak. Egy csábos te­kintet, mely aszonyi szemekből jött, egy biztató mosoly, mely a hódító hódolatát jelenti, ah­­­hány férfinak vette már el a józanságát, s hány családnak dúlta fel szentélyét. De a férfi győzött. Büszkén felemelt fővel állott ellent a kísértésnek, erős lel­kén s szivének szerelmén megtört a csak hatalma. Mindennap jobban, forróbban szerette azt az aranyhaju babát, az ő kicsi feleségét. A kicsi asszonyka is küzd a világ ellen. Lissan, lassan megismerte az életet, az embereket, de nem rettent meg tőlük. Körülrajongták most is sokan, mint leány korában, de nem tiszta szivű, ábrándos kedélyű ifjak, a­kiknek érzel­meiről csak sóhajtásuk beszélt. Gavallérok voltak, a kik szívesen udvarolnak egy szép asszonynak. Üres szivü, léha bábok kik gúnyos mosolyra vonják ajkukat, ha tiszta, igaz szerelem­ről s hűségről hallanak beszélni. Nagyon érdekesnek találták azt a naiv, szép kis asszonykát, a ki örök hű­ségről, s más - féle badarságokról álmo­dik a mai világban, a felvilágosultság századában. Nagyon sokan megkísérelték az ost­romot, ha hasztalan. Az asszonyka küz­dött s győzelmet vívott ellenük. Da a­mint lasan, lassan megismerte az életet, a rózsás álmok s ábrándképek egyen kint Pécsi Napi, 1902. február 1. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónk távirata. — Budapest, január 31. A ház még mindig rendőri felügyelet alatt áll, de az utcza csendes, tüntető rebol s a rendőrök kénytelenek megelégedni azzal, hogy ha két ember egymással beszélget, rákiáltsanak — udvariasan. — Tessék szétoszlani ! Tessék sétálni ! Benn a folyosón nagyobb az élénkség, két érdekes beszédet vártak, ő lett belőle három. A legérdekesebb a román szárma­zású Papp József szabadelvűpárti képvi­selő beszéde volt. Az egész ház körét a gyűlt és éhez figyelemmel, több helyen lelkesedéssel hallgatta meg hazafias kije­lentéseit, a­melyek épenséggel nem voltak frázisok, hanem útmutatások egyrészről a román népnek, másrészről külön a román intelligencziának. Beszédét zajos perczekig, tartó taps és éljenzés követte a üdvözlésére siettek minden oldalról. Az elnök 5 percz szünettel honorálta a szép beszéded Szünet után a függetlenségi pártnak egyik tehet­séges jó hangú tagja, Krasznay Ferencz beszélt szintén nagy figyelem mellett, pártja tetszése közepette. És utána Weszelovszky tót nemzeti­ségi képviselő következett volna, ha a Krasznay beszéde oly hosszúra nyúlt, hogy mára aligha marad idő Weszelovsz­­kynak. A házban ezalatt korteskedés is folyt a jegyzői állás dolgában. A Molnár Antal helyére Szőts Pált emlegetik s alighanem meg is választják. A karzat ismét telve volt a szebbik nem legbájosabb képviselőivel. Nagy számban jöttek el ma a hor­­vátok is, a­kiknek itt látható feje: Jozipo­­vich Imre egykori miniszter élénken tanácskozott Széli miniszterelnökkel. * Részletes tudósításunk itt következik : Elnök: Apponyi Albert. A kormány részéről jelen voltak: Széll Kálmán, Lukács László, P­ósz Sándor.

Next