Pécsi Napló, 1902. március (11. évfolyam, 50-74. szám)

1902-03-01 / 50. szám

Itta. Mártu­m 1. Férfi Napié volnak. A királyi udvartartással kapcsolat­ban a trónörökös pétervári utazásáról szól, mely ismét bizonyítéka annak, hogy a királyi család tagjai József főhereregen kívül velünk egyet nem éreznek. Tiltako­­zik a Gotterhalte ellen. A királyi palota építése szükségtelen s a cziviliata eset­leges felemelése valósággal bőn lenne. (Helyeslés a szélbalon.) Kéri, hogy egy­szersmind a főudvarmesteri állásra vonat­kozó 1867- iki udvari rendeletet a Ház elé terjesszék. A költségvetést nem fogadja el. Rétkey László: A kormány csak lefelé alkalmazza a jelszót. Jog, törvény és igazság, felfelé nem. A kormány a királyi udvartartásnál a nemzet lovagias­ságára hivatkozik, pedig itt kellene jel­szavukra hivatkozniok. Hogy ez nincs meg, ennek okát abban találja, mert a királyi hatalom túlhatalmasodott minden téren. A miniszterelnök tegnapi beszéde mögött is a túlhizalmasodott királyi ha­talom lappangott. A trónörökös pétervári utazásából arra akar következtetni, hogy az nem ismeri a magyar közjogot. A ka­binetiroda, mint levélhordó szerepel és így szereplése nevetséges. A nemesi le­velek adományozását, kitüntetéseket elitéli. Nem szavazza meg a költségvetést. (Él­jenzés és taps a szélbaton.) Széll Kálmán: A magyar király és az osztrák császár szükségszerűleg egy személy. E két méltóságot különválasz­tani, nagyon nehéz dolog. De a magyar király Bécsben is szerepel mint magyar király. Örvendetes jelenség, hogy az udvar budapesti szereplése mind magya­­rabb és magyarabb lesz, és őt nem fogja mulasztás terhelni, hogy ez örvendetes j­­­­lenség csak fokozódjék. Igaza van Nessi­ánnak, hogy a magyar nemzet és a király között a legnagyobb egyetértésnek kell lennie, ez a legszebb ékessége a koro­nának. Az udvarban a legnagyobb mér­tékben uralkodik a magyar alkotmányos szellem. Kivárja, hogy az udvar tagjai mind gyakrabban látogassák meg hazán­kat. Ez lehetővé lesz téve a budai várpa­lota felépítésével, mely állandó lakhely fog lenni a feherezegeknek. Különben a messze időkre vissza kellene mennük, a­mire oly évre találhatunk, mikor annyi ideig volt Ő Felsége Magyarországon, mint az idén. Azon verziók, melyik a czivliliszi eme­lése körül felmerültek, nem felelnek meg a valóságnak. A királyi várpalota építése, költségei a 60 as évek végén kelt hatá­rozat folytán a czivillistából takaríttattak meg, a az állam az építésre előleget is adott. Ezek majd levonutnak a czivilistá­­ból. Innen származik a félreértés a czi­­vilista fölemelése tekintetében, a­melyről szó nincs. A főudvarmesteri állást illető­leg kijelenti, hogy annak nincs bírói ha­tásköre, sőt elismeri, hogy ez állást nincs szabályozva és nem tér ki az elől, hogy e kérdést adandó alkalommal a Ház elé terjeszsse. Az a vád, hogy minden ügy Magyarország megkérdezése nélkül intét­­tetik el, fenn nem áldhat. Teljes önér­zettel mondhatja, hogy mindez csak képzeletben van meg. Semmi nem történt meg, ami ezt a vádat jogosulttá tenné. Ő Felsége abban az alkotmányos hatáskörben mozog, melyet neki a magyar alkotmány előír. (E jenzés a jobboldalon.) Minden a felelős miniszterek felelősségé­vel történik, ő a maga részéről soha semmit sem tett, a­mi felelősségének érze­tével és meggyőződésével ellenkeznék. (Helyeslés és jobboldalon.) A felelős füg­getlen minisztérium a 48 as törvények alapján fennáll. A közös ügyek elintézésébe sohasem folyt be Magyarország annyira, mint most. A kabinetiroda fontos külde­tését helyesen végzi. A kitüntetéseket maga is elitéli, de monarchikus állam lé­vén, a czimbórság nagyon uralkodik és így a kitüntetések osztását csak csökken­teni lehet, eltörölni nem. Különben más országokban, pl. Amerikában e kitüntetése­ket nagyobb számban osztják mint ná­lunk. A „Goth­erhaste“-t illetőleg kije­lenti, hogy hazafias érzését és királyunk iránti hűségét mindenki megtarthatja a Gott­erhalte hangjai mellett is, a­mint szóló is megőrzi mind a kettőt. A belső titkos tanácsosok esküjében nincs semmi Te fösvény és irigy szerkesztő, te! Hát meggondoltad te, mielőtt nekünk üzen­tél, mit tesz az, hiába lesni ezentúl két perczről két perczre (reggeli 7 órától kezdve), mikor jön már az a kihordó? hiába állni (majd ha kizöldül, ki is könyö­kölni) az ablaknál s lelkendezve várni legalább csak annyit, hogy no, befordult már a sarkon? Hisz ez tőled kannibáli gondolat ! Mert én legalább úgy megszok­tam már Cato Censoriusa lenni a lapnak s feltéve a pápaszememet, végig szaladni (ezt hangsúlyozom ám, hogy végig az oldalakon), nyugodtan fordítani a vezető czikkről, mert annak a tárgyához rende­sen az se ért, aki írta, — aztán tovább nyargalni a második főczikken át, ha látom, hogy városi mizériáról szól (minek öljem én meg a szívemet időnap előtti), aztán tovább, — csak tovább-------végül átadni a lapot a feleségnek, a fiúnak, a lányoknak azzal az ajánlattal: no, ebben ma nincs semmi.-------De aztán, mikor komolyodik a világ körülöttünk; mikor valahol körnivetmunka akad, hogy épül­jön fel valami meglátható Inatitutum; mikor védeni kell valami meglevő hasz­nost, amit devastálni akarnak; mikor ellene kell szegülni valamely felfúvódó alaknak, aki magát ökörnagyságra szánta; mikor szóval helyt kell állni olyan kér­désekben, melyek felütik fejüket künni, fennt, messze, közel, akkor sietek talál­kozni veled ugy­e s azt mondani súgva: jó a lapod, Lajsó. — S ha te ilyenkor azt találod mondani: nem lehetne ezt, amazt megírni l­ehet, amihoz hozzá­szólni? Olyan, amelyet bármely alkotmányos ér­zelmű magyar ember le nem tehetne. Ajánlja a költségvetés elfogadását. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Messy Pál személyes kérdésben szó­lal fel és a miniszterelnökkel polemizál, miközben az elnök kétszer is megintette, hogy ne polemizáljon. Kammerer Ernő előadó ajánlja a tétel elfogadását. Következett a szavazás. A ház nagy többsége az udvartartásra előirányzott költ­ségvetést elfogadja. Elnök az ülést felfüggesztette. Szünet után. Kabinetiroda. Nessi Pál. Kérdi, hogy a kabinet­­iroda alkalmazottai szolgák-e vagy tiszt­viselők ? Ha szolgák, nem ide tartozik fizetésük tárgyalása, ha pedig hivatalno­kok, rájuk nézve is állanak-e a hivatal­nokokról alkotott törvényeink. Melyik miniszter nevezi ki őket? Míg ezekről felvilágosítást és megnyugtatást nem kap, nem szavazza meg a költségvetést. Széll Kálmán: A kabinetiroda tagjai közt sok magyar van és az ügyek nagy részét magyarok végzik. A királynak szüksége van irodai személyzetre, ezt a személyzetet a király nevezi ki, akinek úgyszólván magán­szolgálatában állanak. Kéri a tétel megszavazását. Következik a szavazás. A ház nagy többsége a tételt is megszavazza. Az országgyűlés tételének költségvetését vita nélkül el­fogadták. Az Állandó országház építése. Bom­ba Miklós: Panaszolja, hogy a hely rosszul van megválasztva. Epigy meg nem felelő a styl sem, mely a ma­gyar művészetnek aesthetikai, hasznossági szempontból sem felel meg. Az építkezés oly rossz, hogy daczára annak, hogy az új országház kedvéért egész városrész épült fel, se eleje, se hátulja, se oldala — ez harmadnapra már meg is van. — Te eddig azokat az embereket tisztelet­­példányoztad meg, akikkel igy lehet bánni, igy lehet beszélni. Ez a te generálatabod. Ez eddig nem zúgolódott, meg volt elé­gedve a­­ fizetésével. A te most a vezé­reidet silbakot állni küldöd s megparan­csolod, hogy hat hetenkint neked rapportra jöjjenek, akár van valami, akár nincs? A te hadi operácziód terrénumának messze vidékeiről igenis kell informálva lenned sű­rűn, sőt mindig­ ott folynak mindig csete­paték, néha elkeseredett harczok, ezeket tud­nod, látnod kell. De itt, főhadiszállásodon, mire is volna körülötted a sok környél, kivált ilyen szélcsendes időben, mikor se a Zsolnay-szobor nem készül, se a víz még nem tortyog máshonnan, mint a hűtlen tettyéről (nem érdemli ám meg — a fele­ségem után beszélek — hogy nagy T-vel írjam!) más semmi se bomlik, mint a „Nádor* s más semmi se épül, mint mi a publikum ájtatos megtérésén az istentelen farsangról. A te tiszteletpéldányosaid, ha nem is készen, de résen állnak. Tiszteld meg csak te azokat szépen továbbra is. Te, „Névtelen* pajtás, veszed-e észre, milyen politikus fifikával szedett rá ben­nünket ez a mi szerkesztőnk? szépen megczikkeztetett bennünket eszünk nélkül: téged a mait vasárnap, engem meg ma. Pedig, bizony mondom, én még ma is lustának érzem magam, nem akartam még írni. Tiszteletpéldányos. Csatlakozás az én­­,Névtelen 11 pajtásomhoz. — A­­Pécsi Napló“ eredeti tárcsája. — Pajtás ! Hogy gondoltad azt, hogy Mák téged ér a „Pécsi Napló* részéről az a disz, hogy kitűnő erényeidért a lap naponkint tüszteletből repüljön már a reggelidhez ? Én is itt vagyok. Hozzám is igy repül és ha igaz ... pedig alighanem igaz ... szintén már a lap alapítása óta törhetlenül ragaszkodik hozzám és én­­ hozzá, tehát egymáshoz való szerelmün­ket zavartalan élveztük eddig. Most elő­ször száguldott végig szfszi viszonyunk tiszta zománczán egy fagyos lehelet, mely pillanatra azt homálylyal fogta be s én ellvettem a kabátom ujját és megdörgöl­tem a szememet is a végig simítottam ama bizonyos szerkesztői üzenetet, de nem tudtam a lapról ledörgölni. Bizony ránk recskentettek. Ugy­e, Névtelen pajtás, te is megijedtél ? Hát ha ilyen lusták mara­dunk, a­milyenek eddig is voltunk a most ja vagyunk, csakugyan nem „tiszteletiből ol­vas­sák ezentúl — lupánkat, hanem csak úgy, mint a többi szegény emberek, akik szintén tiszteletből, sőt tán, mert fizetnek, nagyobból, mint mi, jutnak hozzá. Te, pajtás, elmondtad a mondókodat a múlt számban s tudom, hogy jól esik neked, ha ime melléd ugrom, azt a mon­dókát mindenestül aláírom, mert hát: •solamen miserum, socios habuisse malo­­rvm*. De én még tovább viszem perün­ket, egész az — igazságig ! .

Next