Pécsi Napló, 1902. augusztus (11. évfolyam, 175-199. szám)
1902-08-01 / 175. szám
1902. augusztus 1. Pécsi Napló — A japán exminiszterelnök látogatása. Bécsből írja tudósítónk, hogy a volt japán miniszterelnök Matsukata gróf arra használta föl múlt heti bécsi tartózkodását, hogy több nagyobbszabásu bécsi ipartelepet meglátogasson. Többek között megtekintette Bécsben lakó földinknek, jánosi Engel Sándornak Floridsdorfban lévő parketta gyárát. A gróf kíséretében, volt tolmácsa Havai Shitaro dr., a tokiói egyetem tanára. A vendégek behatóan megtekintették a telep minden osztályát, a nyersfa földolgozásától, a parketta egybeállításáig és különösen az amerikai rendszerű faszárító kötötte le Matsukata gróf érdeklődését. Nagyon örvendett, mikor meghallotta, hogy a pécsi ősi cég, Engel Adolf és fiai pécsi parketta gyárukból látták el a Pekingben most újból fölépített osztrák-magyar nagykövetségi palotát a szükséges parkettákkal. — Gazdasági ülés. Bárány a vármegye gazdasági egyesületének igazgató választmánya vasárnap délután Országh Lajos kisteleki földbirtokos, az egyesület elnökének elnöklete alatt ülést tart. A napirend tárgyai: a Sellyén megtartandó állatszemle; — cselédügy ; — bika-alap; — állatbiztosítás; —• gazdasági előadások ; — folyóügyek; — indítványok. — A cselédügyi albizottság ugyanaznap délelőtt 9 órakor tart ülést a vármegye közgyűlési termében. — Emelkedik a vízhiány. Ma reggel 6 órakor a tettyei víztartóban 640, az ellenvíztartóban már csak 150 kbm. víz volt. A hozzáfolyás még kielégítő, mert az utolsó 24 órában 2248 köbmétert ért el. Miután a víztartók terve nincsenek, az összes iparüzletek vízvezetéke mai nap folyamán lezáratott. Ha a legközelebbi napokban nem kapunk bő esőt, akkor következnek a fürdőszobák és ha ez sem lenne elegendő, akkor lesz 1—2 hétre, míg bekapcsolható lesz a portyogó forrás, nem kerülhetjük majd el a magánvízvezetékek lezárását sem. tén megsajnáltam az öreg tanítót, s mert agg koránál fogva a kért állásra nem ajánlhattam, megígértem, hogy érdekében írni fogok Vadnaynak, a magyar írók segélyegylete titkárának. És meg is tettem, hivatkozván arra a szívességre, melyet vasúti találkozásunk alkalmával irántam tanúsított. Rövid időre meg is jött a válasz egy négy oldalas hosszú levélben. Irodalmi visszonyainknak egyik igen érdekes s jellemző tükörképe ez a levél. Elmondja, hogy állandó segélyre csak a professionatus irók számíthatnak és hogy mily közönyös a társadalom az írói segélyegylettel szemben, melynek külömben egyes okait fel is sorolja. Aztán szembeállítja a kenyérkereső irót az amateur íróval s az úgynevezett alkalmi írók s költőkkel, kik magukat jogosan ilyeneknek nem is tarthatják, mert szerinte alig van művelt ember vagy szaktudós, a ki életében valamit ne irt volna. A majd egyszer általam közlendő hosszú levélnek — melyben a nagy nevű irók s költők kortársi visszonyára s biztosításaira is érdekes megjegyzést tesz, a vége az, hogy tekintettel az általa nagyra becsült tanító mostoha visszonyaira s munkájának úttörő voltára, az irói segélyegylet szerény viszonyaihoz képest, ötven forint segély utalványozását eszközölte ki. Én, a magányba vonult névtelen verselő, ki egy-két költeményem miatt még költőnek csakugyan nem tartom magam, mély megilletődéssel vettem hirt szépirodalmunk hű kertészének haláláról s e szerény megemlékezéssel a koporsójára tett koszorúk közé belefonom ezt a kis levelet is. Névtelen. — Méhészeti kongresszus Temesváron. Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter augusztus 30-án délben érkezik Temesvárra, ahol a püspöknél száll meg. Délután megtekinti az uj vadászerdei iskolát, továbbá Vadászerdő magyar telepes községet. Másnap részt vesz a méhészeti kongresszuson. — A megrekedt gyorsvonat. Rövid idő alatt most már másodszor ismétlődik, hogy a Budapest—Fiume között közlekedő gyorsvonat gépje nyílt pályán felmondja a szolgálatot. Ezelőtt 5 héttel Sárosd alatt rekedt meg a délelőtti budapesti gyorsvonat, ma némi változattal valahol Simontornya környékén mondta fel ugyanezen vonat gépre a szolgálatot, ami eltekintve az utasok kellemetlenségétől, meglehetős ijedelmet okoz minden egyes alkalommal a közönség között is. Mert ilyenkor nyomban összeütközési rémhírek terjednek el mindenfelé. A mai gyorsvonat közel két órai késéssel döczögött be a dombóvári állomásra, ahol gépet cserélt. A késés oly nagy volt, hogy a Dombóvár— Pécs között közlekedő vonat, amely 12 óra 46 perckor érkezik meg hozzánk, nem várhatta be a gyorsvonat csatlakozását. A déli postát csak a d. u. 4 óra 7 perczkor érkező személyvonat hozta meg Pécsre, valamint a megrekedt gyorsvonat utasait is. — Petőfi emlékezete. A mindennapi küzdelmek nehéz, szürke csatáiban nem igen jut időnk megemlékezéshez sem. Nagy, szent napok emlékezete merül el nyomtalanul a hétköznapok zavaros, lármás tülekedésében, emlékek, amelyeknek fénye, ragyogása irigyeltté teszi nemzetünket az egész világ előtt. Ma 53 esztendeje annak, hogy Petőfi Sándor, a legelső, a legnagyobb lírikus a segesvári ütközetben nyomtalan eltűnt. Nevét azóta szárnyára vette a dicsőség, a halhatatlanság fénye. Alkotásai első helyet biztosítottak neki a világirodalom legnagyobbjai között. És a mai nap is csak úgy folyt le nálunk, mint a többi szürke hétköznapok. És másutt is, mindenütt. Nem érünk rá sóhajtozni. Csak néhány kis diákgyerek lelkében gyújtotta föl a kegyelet, a lelkesedés lángját a nagy költő örökkön élő szelleme. — A pécsi reáliskola diákjaiból alakult szünidei önképzőkörök : az „Erzsébet“ és a „Petőfi önképzőkör" rendeztek ma szép kis ünnepséget. Az „Erzsébet önképzőkör“ délelőtt, a másik délután, mindkettő az izr. iskola dísztermében, ahol a diáknépségen kívül a szülők és hozzátartozók szép számmal jelentek meg. Az „Erzsébet önképzőkör“ tagjai közül Weisz Sándor szép megnyitóbeszédével, Roth Sándor, Rosenthal Miksa, Stark Sándor Somogyi Jenő és Előd Imre ügyes szavalásukkal értek el hatást. Meglepően érdekes szabad előadást tartott Polgár György. Weisz Imre záróbeszédével ért véget az ünnepség. — A „Petőfi önképzőkör“ díszgyűlése Fischer Oszkár lendületes megnyitóbeszédével vette kezdetét. Deutsch Andor, Ernszter Adolf, Fischer Oszkár Günsberger A., és Spitzer szépen szavaltak. Engel József Petőfi életrajzából olvasott fel egy részletet, ő tartotta egyúttal a záróbeszédet is. — A kis diákok igyekezetét a közönség elismerő tapsokkal kisérte. — Betörés világos nappal. A körzet egy csöppet sem tágul: a tolvajok és betörők egyre ott ugrándoznak a rendőrség orra előtt. Csak az ő vakmerőségük lesz napról-napra szembeötlőbb, már t. i. a betörőké, mert amit eddig csak éjjel merészeltek, azt most már világos nappal végzik. Ma déli 12 óra után a Jókai-téren levő Schubert-féle késkereskedés és köszörülő műhely bolthelyiségébe eddig még ismeretlen tettes betört és vnm korona készpénzt és néhány értékűű zsebkést lopott el. Elmondhatnék ugyan, hogy furcsa eset, a város kellő közepén, a rendőrség szomszédságában, világos nappal betörni, de hát nem mondunk már semmit. — Elsült fegyver. Mágor Imre kádár legény ma estefelé részegen ment haza kálvária utczai lakására és ott ebben az állapotban töltött revolverével kezdett játszadozni. A fegyver elsült és a golyó jobb mellébe fúródott. A veszélyesen megsérült legényt beszállították a kórházba. — Halálozás. Egy gondos anya, szerető hitves haláláról vettünk ma gyászjelentést. Szerdán késő este elhunyt Billitz Viktor kereskedő neje, szül. Grün Leonora, életének 59., boldog házasságának 42-ik évében. Annak idején egyike volt városunk legszebb leányainak. Férjén kívül öt fia és egy leánya, Oblath Adolf bornagykereskedő felesége, továbbá fivérei, Grün Ede és Ignácz, menyei és nyolcz unokája gyászolják. Temetése pénteken délután 4 órakor a Bálics völgyben lévő Oblath-féle szöllőből megy végbe. Jószivü, áldott lelkű asszony volt, kinek emlékezetét családtagjai és nagyszámú ismerősei híven megőrzendik. — Fegyveres föllépés. Főherczeglakról írják lapunknak, hogy ott a szerb atyafiak a sokaczokkal összetűztek, a minek az lett a következménye, hogy a csendőrök kénytelenek voltak fegyvereiket használni. Csávics Dömötör és két fia, Andria és Milos éjjeli tíz óra tájban két sokaczczal perbe szálltak. A nagy lármára megjelent a helyszínen Pál csendőr s a rajongókat csendre intette. Valamelyik a veszekedők közül hátra kerülve, úgy fejbe vágta a csendőrt, hogy ez megszédülve összerogyott. Egy ott időző szemtanú beszaladt az alig húsz lépésnyire lévő csendőrlaktanyába, hogy onnan segítséget hozzzon. Varga Gyula csendőr nyomban társa segítségére sietett. Pál magához térvén, Varga csendőrrel le akarta a dulakodásban részt vett egyéneket tartóztatni, ezek azonban ellenszegültek, úgy hogy fegyverhez kellett nyúlni. A szerb polgárok mind a hárman súlyos sérüléseket szenvedtek. Az öreg a vállán és bal karján sebesült meg, Andriának az arczát szelték ketté, Milosnak a fejét hasították be és a fülét nyesték le. Egyébb bajuk nem esett. A fogházbüntetés eztán jön. Ezek meg fogják emlegetni, hogy a hivatalos hatalom fegyveres képviselői ellen mikor emeltek kezet. Másnap a mohácsi szakaszparancsnok a vizsgálatot, illetve a nyomozást megejtette s beigazolást nyert, hogy a csendőrök fegyvereiket jogosan használták. Az esetről jelentés tétetvén, az ellenszegülő szerbek a büntető bíróság elé kerülnek, hol legalább 1—2 esztendőt rájuk olvasnak. — Baranyavármegye kisebb javadalmazásu tisztviselői. A megindult országos mozgalomra s több vármegye tisztviselőinek átiratára a Baranyavármegye tisztviselő karának kebelében lévő segéd- és kezelőszemélyzet tegnap tartotta második ülését a fizetésemelés érdekében megindult országos mozgalom tárgyában. Baranyavármegye tisztviselő kara Fejérváry Imre báró dr. főispán atyai gondoskodása s a vármegye közönségének szives és áldozatkész jóindulata folytán, nem annyira érzi a mozgalom szükségét, de mert föltétlenül méltányos, hogy a mikor a régebb idő óta jobb javadalmazásban részesülő állami hivatalnokok fizetését készül az állam megemelni, a sokkal rosszabbul fizetett vármegyei tisztviselők is megmozdulnak és kérnek. Hogy nagyon rájuk fér, az kétségtelen. Vannak