Pécsi Napló, 1902. október (11. évfolyam, 224-250. szám)
1902-10-01 / 224. szám
1902. október 1. Pécsi Napló legelői állunk és a dicsőség gondolata egyre több erőre, nagyobb kitartásraserkenti a a mi fegyverünket, tollunkat. — Mocsoktalan, tisztaszerszám ez a mi csillogó kis kardunk, a közgondolkodás lelke csillog rajta. A köz szolgálatában állunk, egyszerű közkatonája vagyunk városunk és vármegyénk ügyeinek, mert bennünket nem a zúgolódó hiúság vágya vezet, a mi dicsőségünk akkor teljes és csak akkor diadalmas, ha ebből a köznek, a polgárság összeségének erkölcsi és anyagi haszna gyarapodik. Miénk a munka és a siker fényéből csak egy parányi részecske, egy kis fénynyaláb, de amelynek szemlélésétől nem káprázik meg szemünk. A kivívott diadalok mögött új csaták, új harczok várakoznak reánk. A mi munkánknak nincsen pihenője soha, mert a rövid huszonnégy órás napot szolgáljuk, annak az eseményeit, történeteit. És az idő fut előlünk, csak egymást követő eseményeit szakítjuk ki belőle. Ami nemes benne,azt felszínre hozzuk, ami gaz és czéljaiban rontó, azt letiporjuk, összezúzzuk. Hűen, önérzettel, büszkeséggelszolgáljuk a közjót. A sajtószabadság nagy hatalma mellett munkánk becsülete a mi legerősebb fegyverünk. Ebben szilárdak, rendíthetetlenek maradunk mindenkor. Ez szerezte meg nekünk a közönség pártolását. Büszkén hivatkozhatunk e múlt után a jövendőre, amelynek szüksége van reánk. És most, hogy lapunk, a Pécsi Napló tával. Bízunk benne, múltúnk feljogosít erre és ez a múlt egyúttal biztosíték a nagy közönségnek, hogy szavunk nem üres ígéret csupán, nem kérkedés, de amit ezideig hűséges őszinteséggel be is váltottunk. A Pécsi Haplé előfizetési ára : Évenkint . . 24 korona. Félévenkint . 12 „ Negyedévenként 6 - új évnegyedet nyit, nem szükséges nagy hangú ígéretekkel oda állani a közönség elé. Azok maradunk, akik eddig voltunk: éber őre a szabadelvűség nagy eszméléjének, rendíthetlen, hűséges katonája annak a közérdeknek, amelytől mindnyájunk jóléte, boldogulása, haladása függ. Továbbra is az lesz a czélunk, hogy a közönség kezébe változatos tartalmú lapot adhassunk, hogy a vidéki sajtóban kivívott előkelő helyünket ne csak, hogy megtarthassuk be, hogy azt a tökéletesedésben mindenkor előbbre vihessük. Törekvésünk azonban csak úgy vezethet czélhoz, ha a közönség továbbra is kitünteti lapunkat fokozódó jó indulaüdvözölte szintén egyetemi hallgató kalauzunkat, amiből megtudtuk, hogy a fogházban egyetemi hallgatók is vannak azonban azokba a zárkákba, melyekben ezek voltak, a fogházfelügyelő, ismét bizonyára véletlenül — nem vezette be a társaságot. A nemrégiben lezajlott diákmozgalom idejében a mi kalauzunk is lakója volt ugyanennek a fogháznak. Tőle aztán informácziókat szereztünk az orosz diákmozgalom lefolyásáról s azokról a hallatlan kegyetlenkedésekről, amelyeket a diákságon elkövettek. Ezekből csak azt említem föl, hogy a moszkvai egyetem 4000 hallgatója közül 600-at Szibériába küldöttek, több százat 3 évi közönséges katonai szolgálatra besoroztak, egy részüket az egyetemről kitiltották, rövidebbhosszabb ideig tartó szabadságvesztés büntetés nélkül pedig egy sem menekült, így került a mi kalauzunk is fogházba. Azóta a diákság szigorított rendőri felügyelet alatt van s még azt sem engedik meg, hogy ötnél többen magánlakáson összejöjjenek. És mi volt a nagy vétkük ? Az, hogy a tanítás szabadságának proklamálását kérték. Szemünkbe ötlött ép a moszkvai gyűjtő fogházban, amelynek helyiségei még a mi látogatásunk idejében is piszkosak és bűzösek voltak, hogy az orosz Művészi életünk. Pécs, szeptember 30. Sok szó esett már arról, hogy vájjon van-e Pécsett művészi élet, váljon városunk és a közönség pártolja-e a művészeteket, fejleszti-e azokat, vagy egyálalán rokonszenvvel viseltetik-e azok iránt ? A felelet erre, sajnos, nem a legbiztatóbb, sőt épen nem az, mert Pécsett művészi élet nincs és a jelen körülmények között nem is lesz soha. Több oka van ennek, melyek mindegyikére kiterjeszkednem hely szűke miatt lehetetlen, csak a főbbeket fogom vázolni, főbb vonásaiban előadni. Egyik oka: közönségünknek a művészet iránti közönyössége, nem bánomsága. Jellemző példa erre a „Nemzeti Szalon“ által rendezett tárlat, melynek az volt a czélja, hogy finomítsa a vidéki közönség ízlését, hogy a vidék könnyebben juthasson eredeti műtermékekhez. Közönségünk nem csak, hogy nem vásárolta a kiállított képeket, hanem a kiállítást magát is alig, sőt mondhatjuk: nem is látogatta, mit a Szalon akkori kimutatása is bőven igazolt. Azonban ezen nemtörődömség, közönségünknek a művészetek iránti ellenszenv nem eredettől fogva tulajdona, hanem jórészt helyi viszonyok okozták azt. Az általános szegénység, üzleti pangás, úgy az ipar, mint kereskedelem terén, mind okai annak, hogy közönségünkben nincs meg a művészetek iránti fogékonyság. Ott, hol a mindennapi kenyérért kell küzdeni, hol a máról csak a holnapra gondolhatunk, ott a művészetek befogadására sem idő sem tehetség nem maradistentiszteletre épült fogházi templom belsejének minden zege-zuga fényes márványnyal van kirakva, díszítése pedig csak úgy ragyog a sok aranytól. A templomok gazdagsága mesés. Papjaik hatalmasak és befolyásosak, a nép pedig rendkívül vallásos. A templomokban mindjárt a bejáratnál 80—100 perselyt látunk egy helyen, emeletekre rakosgatva, azonkívül a templom belsejében szétszórva is még 30—40-et. A templom belseje a bejárat körül valóságos kis vegyeskereskedés képét mutatja, amelynek élelmes tulajdonosa kimérési engedélyt is szerzett magának. Árulnak ott szentelt gyertyát, szentelt pogácsát és sok minden egyebet, a szentelt vizet pedig pohárszámra mérik. Az utóbbi ott nyomban megiható, de üvegecskékben haza is vihető. Hogy a különféle ragályos betegségek baczillusainak mily pompás tanyája az a pohár, amelyből egymásután ezrek iszszák a vizet, azt említenem sem kell. Egész utamban három dolog ragadta meg különösen a figyelmemet: a fékét vesztett önkény garázdálkodása, a nép miveletlensége és bigottsága és végül a templomok gazdagsága s a papoknak befolyásos hatalma. Csodálatos, hogy mily szépen megférnek egymás mellett hat. Ha akad is egy-egy tehetség, mert ■városunk sohasem volt azoknak híján, legyen bár az a legtörekvőbb is, a részvétlenség, de a napi kenyérért való küzdelem által is ellankad és nagyon kevés azoknak száma, akik ezért érhetnek. Egyik másik oka művészi életünk hiányának az, hogy városunknak a művészeti pályára ment ifjai, kiképeztetésük után nem térnek vissza városunkba, hanem másutt, idegen helyen fejtik ki művészi tevékenységüket. Nem gondolnak vissza, nem vágyódnak oda, hol ifjú koruk lefolyt, hol először bontogatták szárnyaikat, hol még vidáman, gondtalanul éltek ! Ezek a legfontosabb okai annak, hogy nincs művészi életünk. Tehát, ha arra szert akarunk tenni, első dolgunk az, hogy anyagi viszonyainkat fellendítsük. Mert csak az anyagiak fellendülésével virágozhatnak a szellemiek. Viseltessünk vonzalommal a művészélet iránt, pártoljuk azokat. És városunk művészfiait ne engedjük, hogy máshol telepedjenek meg, hogy máshol alapítsák meg családi tűzhelyüket, édesgessük őket haza, telepítsük meg őket itthon, hogy nálunk fejtsék és fejthessék ki művészi tevékenységüket. Ha így fogunk cselekedni, úgy bizonyára lesz majd Pécsett is művészi élet és nem csak a halálozások statisztikájában és adósság tekintetében leszünk az elsők között, hanem a művészet dolgában is. K. J. Hírrovatnak. Pécs, szeptember 30. — A honvédelmi miniszter Temesvárott. Fejérváry Géza báró honvédelemügyi miniszter holnap, csötörtökön, október 2-án esti 8 órakor választói körébe Temesvárra érkezik és Molnár Viktor dr. főispánnál száll meg, ahol esti 9 órakor estély lesz a miniszter tiszteletére. Az estélyre Temesvár polgári, egyházi és katonai notabilitásai sorából 300 vendég hivatalos. Október 3-án este lakomát rendez a temesvári polgárság a miniszter tiszteletére. — Igazságügyi kinevezések. A király Szász Dénes kolozsvári ítélőtáblai birát a kúriához számfeletti bíróvá; Görgey Sándor dr. miskolczi törvényszéki bírót a kassai, Jurka János dr. karánsebesi és Havas Antal lugosi törvényszéki bírákat pedig a temesvári Ítélőtáblához birákká; Kádár Lajos bártfai járásbirósági albirót a sztropkói, Márton Ferencz dr. ipolysági albirót a vámosmikolai, Turtsányi Károly galgóczi járásbirósági albirót a vágbeszterczei, Kovács Kálmán hódmezővásárhelyi járásbirósági albirót a billédi, Szendrődy Dénes pécsi ítélőtáblái tanácsjegyző albirót a kaposvári, Gáspár Bogdán marosvásárhelyi járásbirósági albirósági albirót a sárkányi és Harmath Jenő marosvásárhelyi ügyészségi alügyészt az oklándi járásbírósághoz, járásbirákká, végül Konczvald Endre dr. hajdúnánási járásbirósági albirót, a brassói törvényszékhez bíróvá kinevezte. — Személyi dir. Fejérváry Imre báró dr. főispán ma délután a gyorsvonattal hivatalos ügyben Budapestre utazott. Holnap, szerdán este visszaérkezik. — A pécsi jótnőegylet október hó 2-án, csütörtökön délután 3 órakor a kereskedelmi és iparkamara közgyűlési termében választmányi gyűlést tart. — Nem lesz jogászelnök. Kicsi, nagyon lanyha mozgalom indult meg a múlt héten a jogászság körében, hogy elnököt válaszszanak. Alig tűnt föl s máris elbukott. Más években ilyenkor a legnagyobb agitácziók folytak. Jártak „piros“ és „zöld“ tollnak, mindenki dolgozott a 3