Pécsi Napló, 1902. december (11. évfolyam, 276-298. szám)

1902-12-02 / 276. szám

4 50 perez este, Uj-Dombovárra érkezik 9 óra 45 perez éjjel, Uj-Dombovárról indul 10 óra 12 perez délelőtt, Budapestre érke­zik 1 óra 30 perez délután. Budapest, 1902. évi november hó 28-án. Magy. kir. állam­vasutak igazgatósága. — Biedermann báró ünneplése. Szigetvárról Írja tudósítónk, Szigetvár városa azon alkalomból, hogy Biedermann Rezső báró városunk díszpolgára bárói rangra emeltetett, tiszteletére ünnepélyt rendezett, hangversenynyel és tánczczal egybekötve. Fényes és nagyon látogatott estély volt ez, melyen a vidékről is szá­mosan vettek részt.­­ Az 52-ik gyalog­ezred zenekara nyitotta meg a műsort, sok tapsot aratva az előadott számoknál. A város képviselőtestülete nevében Hora­­csek Endre vikárius üdvözölte a Bieder­mann Rezső bárót és nejét szül. Bleich­­röder Elza bárónőt lelkes szavakkal. Kifejtette beszéde keretében : mi mindent köszönhet városunk nekik, mily jelenté­keny részük van városunk kulturális fej­lődésében és hatalmas pártfogója és jóakarója városunknak, ennek érdekében történő minden akcziónak. Beszédét lelkes éljenzés követte, mire Balogh József város­­biró átadta a bárónénak a rendezőség díszes virágcsokrát. Ferenczy László drné és Taky Gyula Pécsről énekszámokat ad­tak elő, amit a jelenlegők szűnni nem akaró tapsviharral honoráltak. Szabó Ist­ván dr. hegedűn játszott a katonazenekar kísérete mellett, a tőle már megszokott művészi tökélylyel. Hangverseny után táncz következett, mely fesztelen jókedvben reggelig tartott. Szünóra alatt Olay Lajos orsz. képviselő báró Biedermannt, Opris Péter pécsi posta- és távirda-igazgató a Biedermann családot és Biedermann Rezső báró a vendégeket, különösen a legtávo­labbról jött Olay képviselőt köszöntötte fel. Ezúttal bízvást elmondhatták az egybe­gyűltek, hogy patakokban folyt a pezsgő. Szünóra után ismét folytatták a tánczot, kivilágos kivirradtig. Biedermann báróék az egész mulatság alatt szeretetteljes ün­neplés tárgyát képezték. — Halálozások. Városunk egy jó nevű iparosa, id. Tichy Ödön hunyt el, vasárnap este hosszas szenvedés után, életének 56. évében. Az elhunyt bádogos­mester volt, aki még a régi szolid alap­elveken dolgozva szép kis vagyonra tett szert és mikor üzletét fiának átadhatta, nyugalomba vonult, melyet most zavarta­lanul élvezhetett volna, ha nyakdaganat nem éri, melyet ezelőtt négy héttel meg­operáltak a városi kórházban. Bár a mű­tét szerencsés kimenetelű volt, újabb da­ganat támadt és az orvosok föladtak min­den reményt, hogy megmenthetik az élet­nek. A városi képviselőtestületnek virilis tagja volt. Neje, szül. Körösztös Teréz és fiai: Tichy Ferencz dr. városi tb. fő­jegyző, Aladár és Ödön, fivérei Kenedy Imre dr. és Tichy Károly, és az ezekhez tartozó családtagok gyászolják az elhuny­tat, akit holnap, kedden délután 3 órakor helyeznek örök nyugalomra a Jókai­ tér 11. számú gyászházból. A Zánkay Lajos pécsi kir. törvényszéki irodaigazgatót sú­lyos csapás érte fiacskájának, az öt éves Aurélnak szombaton délután bekövetke­zett halálával. Ma délután temették a kedves kis­gyermeket a budai külvárosi temető halottas házából. — Lélek-kufárok. Morvát Anna pátrói születésű 15 éves cselédleány, már október óta Szigetváron csavarog és Schvarcz Dávid helyszerzőnél tartózko­dott, hogy esetleg valahova elszegődjön. — De mostoha sorsa egy lélek-kufárnő­­höz Kazinéhoz vezette, hol megjelent egy zágrábi „kortárs“ asszony és magával akarta vinni. De miután a leány csak 15 éves, könyve 1887-ről volt kiállítva, Kaziné pedig, hogy a leányon túl adjon, folyton nógatta, hogy könyvéből a 7-es számot vakarja ki, amit a leány meg is tett. És az éppen ott időző Turbéki Ka­­ticza, özv. Fábián Istvánná pedig 5 ös számot irt bele a leány könyvébe. A leány azután a zágrábi kosaras asszonynyal a vasúton el akart utazni, de szerencséjére lekésett a vonatról. A lélek­kufárnő pedig jegy nélkül ugrott be és elutazott. Az eset a rendőrség tudomására jutott s jelentést tettek a főszolgabirónál, ki a megejtett tárgyalás után Kazinét 5 napi elzárásra ítélte. Turbéki Katiczát és a leányt pedig a járásbíróság fogja okirathamisításért megbüntetni. — 384 korona egy dunai halért. Egy apatini halász a múlt héten egy 3 méter hosszú halat fogott, mely 128 kilo­grammot nyomott A szerencsés halász a halat 384 koronáért, tehát kilóját 3 koro­náért adta el. — Eljegyzés: Fries Dezső magyar államvasuti hivatalnok eljegyezte Kerese Mariska mohácsi róm. kath.­ tanítónőt, néhai Kerese Imre, mohácsi kir. közjegyző leányát. " — Pénzhamisítók, akik fenyeget­nek. A szigetvári főszolgabíró, Hegyessy János már édes­apjától örökölte a szima­tot, hogyan kell gazembereket kézrekerí­­teni. Ma már kihaltak azok a rablók, akik rémei voltak egyes vidékeknek, akik vi­szont a jelenlegi szigetvári főszolgabíró édes atyjánál­­élelmesebb üldözőt nem ismertek, de kisebb szabású gazemberek még ma is, fájdalom, elegendő számmal vannak és ezek Szigetvár környékén sokat imádkoznak, hogy az ottani­­főszolgabíró sorát minél magasabbra vigye föl annak jó szerencséje. De mivel erre egyhamar nincsen reménység és minap is csúfosan föl­ültek a főszolgabírónak a pénzhamisítók (az esetet akkor elmondottuk) most nap-nap után fenyegető levelekkel akarják meg­félemlíteni Hegyessy Jánost és még a vért se sajnálják, hogy azzal írják neki: „ Vég­órád ütött, készülj“. De a fenyegetés csak nem használ. Sehogy se akar meg­ijedni a főbíró, hanem üldözi továbbra is a gazembereket, akiktől szeretné megtisz­títani az egész vidéket. — Mozgalom utczai lapelárusí­­tás ellen. Budapesten mint nekünk je­lentik, érdekes mozgalom indult meg. A mozgalom czélja az, hogy a krajezáros lapok utczai elárusítását szigorú korlátok közé szorítsák. A mozgalom vezetőinek sorába több tekintélyes fővárosi lap kia­dója is beállott. A belügyminiszterhez már beadványt is intéztek, melyben kérik a krajezáros lapok utczai elárusításának tel­jes eltörlését. A belügyminiszter azonban nem hajlandó e kérelmet teljesíteni, ellen­ben hajlandónak mutatkozik az utczai elárusítás szigorítására, amennyibn azt a nagy lapok érdekében üdvösnek és czél­­szerűnek tartja. A megszorítás olyanfor­mán történnék, hogy csak délután két órától kezdve lenne megengedve a kraj­czáros lapok utczai árusítása s csakis tizenhat éven felüli egyének alkalmaz­hatók a kolportázsnál. A mozgalomba be akarják vonni a vidéki kiadókat is s e czélból már sok nagyobb vidéki várost bejártak. A mozgalom vezetői deczember 10-én küldöttségileg tisztelegnek a bel­ügyminiszter előtt.­­ Meggyilkolt kávéháztulajdonos. Kicsapongó jókedvvel mulatott szerdán éjjel Vugrincsics Ignácz, egy Csáktornyai rosszhírű ház tulajdonosa az ottani Zrinyi­­kávéházban. A lármás mulatozás sem a többi vendégnek, sem Friedl János kávé­háztulajdonosnak nem volt ínyére, miért is utóbbi Vugrincsicsot több ízben rendre intette, majd kidobással fenyegette. Vug­rincsics azonban ezzel mitsem törődött, sőt még a zárórakor sem akarta elhagyni a helyiséget, minek következménye az lett, hogy Friedl a makacs vendéget tényleg kidobatta. Ez roppantul bántotta Vugrincsicsot és éktelen lármát csapott az utczán. A lármára kiment utána Friedl, de vesztére, mert az erősen felizgatott és különben is ittas állapotban levő Vug­rincsics zsebkését előrántva, azt három­szor Friedl gyomrába szúrta. — Friedl betántorgott a kávéházba, de néhány percz múlva meghalt. — A gyilkost, ki önmaga jelentkezett a bíróságnál, letartóztatták. — Az elfeledett halott. Pénteken nagy szerencsétlenség történt Ott Béla pécsi kereskedő szilvási szőlőjében. Sütő Pál kútfúró kutat akart ásni ott és ahogy már mélyen lent túrta a földet, egyszerre csak saját vigyázatlansága következtében reázuhant két oldalt a föld és teljesen maga alá temette. Sütő Pál holtan maradt a föld alatt. Eddig volna a szegény kútfúró halála. Ott Béla a pécsi főszolgabírói hi­vatalban tett jelentést a szőlőjében történt szerencsétlenségről és ma éjjel fáklya­­világítás mellett, hatósági közegek jelen­létében kiásták és holnap el fogják taka­rítani a szerencsétlenül járt kútfúrót. — Elaludt, mielőtt öngyilkos lett volna. Paraj Éva cselédleány tegnap dél­után nagy sírva szaladt a rendőrségre egy levéllel. Egy életunt fiatal legény utolsó írása volt ez." Deme László 23 éves czipész­­legényé. Az állt a levélben, hogy öngyil­kos lesz, megöli magát. A legény meg a leány között valami kis nézeteltérés tá­madt, e miatt keseredett el annyira Deme László, hogy kikivánkozott az életből. Megjelölte a helyet is, a­hol öngyilkos lesz: az édes­anyja sírját a budai városi temetőben. A rendőrség azonnal a hely­színére sietett és Paraj Éva útbaigazítása nyomán mindjárt rá is akadtak Deme László anyjának a sírjára. Négy óra után volt már az idő, szürkülni kezdett az est­hajnal képe. A sír mellett tényleg egy élettelen fiatalembert találtak, de Deme László nem volt halott, hanem aludt. A halálra elkészült szerelmes ifjú ugyanis előbb jól leitta magát s mire eljutott a temetőbe az anyja sírjához, ott annyira előtt vett rajta a mámor és a kimerülés, hogy elaludt. A zsebében találtak egy töl­tött revolvert, a­mit elvettek tőle. Úgy lehet, ha Paraj Éva nem tesz jelentést a rendőrségnél, ugy Deme László édes­anyja hantjai fölött megfagyott volna az éjszaka, így azonban hazavitték szépen a lakására és puha ágyba fektették és reggelre kelve minden „macska nyöször“ ellenére is ő örült legjobban a tegnapi berugásnak, mert az élet mégis csak szép, sokkal szebb a halálnál. — Utolsó fizetés a vármegye­­házán. Baranya vármegye tényleges szol­gálatban álló tisztviselő-, segéd- és kezelő­­személyzete tegnap­i nyugdíjasai ma vették föl havi járulékaikat a vármegye muni­­c­ipális pénztárában utoljára. A január havi gágo­t és az első negyedre szóló lakbért már az új rend értelmében az állampénz­tár, az adótárnok fogja kifizetni. Az ön­­kormányzati rendszer régi hívei s mind­azok, akik az ezeréves múlttal biró vár­megyei élet tradíc­iói iránt érzékkel visel­tetnek, megilletődéssel állottak e momen­tumnál s Igalics Radivoj, a vármegye hűséges pénztárosa, aki mindig példás lelkiismeretességgel, párját ritkító köte­lességtudással és becsületességgel viselte tisztét, szintén bizonyos meghatottság­gal olvasta ki az aranyakat, gondolván, hogy az utolsó fizetés, melyet a vármegye munic­ipális főpénztárosa a megye pénz­tárából kiad, legyen arany, hogy akinek Pécsi Napló 1902. deczember 2.

Next