Pécsi Napló, 1903. február (12. évfolyam, 26-48. szám)
1903-02-01 / 26. szám
Az eszmét üdvözöljük és kitartást kívánunk annak megvalósításához. Úgy tudjuk, a pécsi leányoknak eddig is alkalmuk nyílt, hogy egyes nagyobb háztartásoknál, ahol nagyobb konyhát vezetnek, belekóstoljanak a főzés művészetébe. De ez rendszertelen kísérletezés volt, mert a leányok zöme nem juthatott ezen konyhákba. Ámde a tanítónők egyesületének kezdeményezése ezen irányban új irányt jelöl meg és ha megérlelődik az anyáknál azon tapasztalati tény, hogy a boldog házasságnak egyik alapföltételét a jó konyha, a háziasszonynak a szakácsnétól való függetlenítése képezi, meggyőződésünk, hogy buzgó tanítónőink dicsérendő kísérlete a legjobb eredménynyel fog járni. Ezért várjuk érdeklődéssel a terv megvalósításának további fejleményeit. cm Hírrovatnak. Pécs, január 31. — A „Pécsi Napló“ legközelebbi száma, tekintettel a kettős ünnepekre, szerdán reggel a szokott időben jelenik meg. — Ferencz József király-emlék Dolnji-Miholjáczon. 1901. évi szeptember havában a pécsvidéki nagy hadgyakorlatok alkalmával ő Felsége, amint olvasóink erre emlékezni fognak másfél napig Dolnji-Miholjáczon időzött, mely legfelső látogatást a miholjácziak meg akarják örökíteni. E végből elhatározták, hogy szobrot emelnek azon helyen, ahol a király fogadása alkalmával a diszkupola állt. Az eszme kezdeményezője Kreppe Károly volt és bár az mindjárt lelkes fogadtatásra talált. Chavrak Levin főispán elnöklése alatt tegnap az érdeklődők ülést tartottak, melyben az emlékoszlop felállításának részleteivel foglalkoztak. Egyelőre elhatározták, hogy az emlékre terveket készíttetnek és a szükséges költségek előteremtésének módozatait azután fogják megbeszélni, de a tervet a király látogatás második évfordulójáig minden körülmény között meg akarják valósítani. — Felgyógyult a polgármester. Majorossy Imre kir. tanácsos, városunk polgármestere, ki rövid megszakításokkal közel egy fél éven át kénytelen volt betegsége miatt hivatalából távol maradni, ma reggel ismét megjelent a város székházán. A polgármester megjelenése általános örömet keltett mindenfelé a hivatalokban. Majorossy Imre polgármester, ki betegségéből teljesen felgyógyult, most ismét a legjobb színben van. Hivatalát véglegesen holnap, vasárnap, foglalja el újból. Ez a hit városunk polgárságánál ugyanazt az őszinte, meleg örömet fogja kelteni, mint Majorossy személyes megjelenése a városi hivatalokban. — A vármegyék javadalmazása. Budapestről írják lapunknak, hogy a mint az állami hivatalnokok fizetését megemelik, a vármegyék dotácziójának megemelésére és a most fönnálló nagy differencziák kiegyenlítésére kerül a sor. A kormánynak az a törekvése, hogy a vármegyei tisztviselők, segéd-, kezelő és szolgaszemélyzet fizetését az állami skálával összhangba hozza. Az új közigazgatási törvényekkel az ügyvitel az ország valamennyi vármegyéjében egyöntetűséget nyert; most következik a fizetések országos rendezése. Mire ezzel is készek lesznek, a közigazgatás teljes államosításának úgyszólván semmi sem állja útját. E törekvéseket eddig még nem publikálták, mert hiszen alkalom se volt rá; tény azonban, hogy a szándék megvan s komolynak tekinthető. A vármegyék pénzkezelésének államosításával remélik a kedvező anyagi helyzetet elérni s ha a számítás beválik, a szándék megvalósítása különös nehézségekbe nem ütközik. — Változások a városi kézbesítéseknél. A közigazgatásnak egyik lényegtelennek látszó része a kézbesítés, ami eddig igen sok gondot adott az egyes hivataloknak, mert egyetlen város sem dicsekedhetik azzal, hogy elegendő közigazgatási kézbesítői lennének. A belügyminisztérium nem rég adta ki a kézbesítésre vonatkozó új reformrendeletét, amely feljogosítja a közigazgatási hivatalokat, hogy helyben ép úgy mint vidéken posta útján eszközölhessék a kézbesítéseket nem csak a hatóságokkal, de a magánfelekkel is. A városoknak a posta útján való helyi kézbesítés nagyban megkönnyítené munkáját, habár ez a helyi lakosságra anyagilag nem is előnyösebb, mert a feleknek a posta útján való kézbesítésért az egyszeres rendes postát meg kell fizetni, míg ha ez rendes városi kézbesítőkkel történik, portó díj nincs. Nálunk, Pécsen, a városi közigazgatás legközelebb már életbe lépteti a posta útján eszközlendő helyi kézbesítést, így lesz ez a többi nagy városokban is. De hogy a lakosság anyagi károkat ne szenvedjen, a városok meg fogják keresni a kereskedelmi minisztert, hogy a magánfelek részére eszközlendő kézbesítéseket portamentesen végezze a posta. — Vasárnapi munkaszünet a vármegyénél. A nagy közönség még mindig nincs eléggé tájékozva a közigazgatási uj rendnek a feleket érdeklő egyes rendelkezéseiről s ennek tudható be, hogy sokszor hiába fáradnak föl az egyes hivatali helyiségekben. Úgy látszik, a községekben elhangzó dobszó és a kisbíró „adatik tudtára“ szónoklata nem sok eredménynyel járt. Derüre-borura járnak be a felek vasárnapokon is csak úgy, mint ez előtt és sorra kopogtatják a hivatos helyiségek ajtait. Az új ügyviteli szabályrendelet pedig előírja, hogy karácsony, húsvét első napján, vasárnapokon s a nemzeti ünnepeken a vármegyéknél a hivataloskodás szünetel. Csupán az iktatóban, kiadóban és irattárban (a levéltárban nem) tart a kezelőszemélyzet egy-egy tagja inspekcziót s a közigazgatásnál egy, az árvaszéknél szintén egy tisztviselő áll rendelkezésre, ha valami sürgős és halasztást nem tűrő ügy adná elő magát, hogy legyen, aki nyomban intézkedjék. Ezenkívül tudniok kell a feleknek, hogy számukra az irattár hétköznapokon délelőtt 10 órától 12-ig s déltán 4-től 5-ig áll rendelkezésre s minden esetben csakis alispáni engedélylyel tekinthetik meg az irattárban, vagy a levéltárban őrzött iratokat. Az árvaszéknél az elnök adja az engedélyt. Az egyes ügyek érdemi elintézéséről a közigazgatásnál az alispán, árvaszéknél az elnök adhat fölvilágosítást; a kezelő- és segédszemélyzet semmi mást nem mondhat a feleknek, mint azt, hogy valamely beadvány mikor érkezett be, mikor jön kiadmányozva s ha elintézés alatt áll, kinél van. A vörös betűs ünnepeken csak d. e. 9 órától 11 óráig tart a hivataloskodás. A rendes hivatalos órák száma hétköznapokon hat, a rendkívüli 7, esetleg 8. Most, hogy az új rend kezdetének nehézségeivel küzdenek, naponként 8--10 órát töltenek hivatalban. Ennek tudható be, hogy az aránylag „csekély erejű“ gépezet minden késedelem nélkül dolgozza föl a nagy anyagot, melyet az egyaránt emelkedő népesség, a haladó korral és gombamódra szaporodó törvényekkel, rendeletekkel, szóval a közigazgatás fejlődésével járó igények és szükségletek szolgáltatnak. Az új ügyviteli szabályzat sok tekintetben egyszerűsítette a közigazgatást, azt azonban nem rendelhette el, hogy kevesbedjék avármegyék népessége s a nagyközönség kevésbé vegye igénybe a hivatalos apparátust. Innen van, hogy az egyszerűsítés daczára se lesznek képesek a vármegyék a mostani munkaerejükkel az évről-évre hatványozott mértékben emelkedő munkahalmazt feldolgozni. A személyzet szaporítása elkerülhetetlen. — Személyi hír. A mohács—pécsi vasút pécsi forgalmi főnökségének jelenlegi főnöke, Zeis József felügyelő nyugdíjba vonul 35 évi hűséges, munkás szolgálat után. Utódja Fábriczy Elek, a központi igazgatóság kereskedelmi és pénzügyi szakosztályának ezidei főnöke lesz s szolgálatát május 1-én veszi át. — Vízjogi tárgyalások a városnál. A vízjogi törvény életbe lépte alkalmával tett vizhasználati bejelentések, amelyeknek a tárgyalása mind ezideig késett, most kerülnek csak tárgyalásra. Ezeket a tárgyalásokat Oberhammer Antal gazdasági tanácsos vezeti. A vízjogi törvények 1886-ban léptek életbe s ha a tárgyalások ily hosszú halasztása kifogás alá is esik, Oberhammertől aki most jóvá teszi a késedelmet, a dicséretet nem vonhatjuk meg. Az ő buzgó tevékenysége tette lehetővé, hogy végre ezen vízhasználati bejelentések tárgyalásra kerülhettek. Összesen 42 vízhasználati bejelentést tettek a vízjogi törvény életbe lépte óta. Ezen ügyek letárgyalása most nap-nap után sok dolgot ad a város gazdasági hivatalának, ahol majdnem kizárólag ezzel foglalkoznak. A vízjogi tárgyalásokat most mindaddig nem szakítják félbe, míg az összes vízhasználati bejelentéseket teljesen el nem intézik. — Akik földre éhesek. Az úgynevezett „földéhség“-nek érdekes példája a következő eset, amely épenséggel nem áll egyedül, de csaknem minden faluban lépten-nyomon megismétlődik. Meghalt egy paraszt ember, a neve egészen mellékes. Özvegye, számos gyermeke és unokája sírt utána, közöttük 2 kiskorú gyermeke. Az elhunyt után maradt egy kis rét, amelynek terjedelme nem egészen 1 kataszteri hold. Az örökösök száma 14. Esnék tehát egy-egy félre a rétből mintegy 90 négyszögöl terület, ami bizony nem sok. Pénzben fejezve ki a rét értékét, az legfeljebb 400 koronára becsülhető; esnék tehát egy-egy félre ez értékből 29 korona, vagyis 14 frt 50 kr. Miután a szóban forgó örökösök kivétel nélkül más-más faluban laknak és így a rétet nem munkálhatják, a dolog természetéből folyó legegyszerűbb megoldás az volna, ha a rétet a két kiskorú, illetőleg az anyjuk műveltetné és annak hozadékán arányosan megosztoznának. Ámde a mi népünk nagyon szereti a földet, úgy, hogy még vagyoni romlása árán és különösen a hozzátartozók romlásával sem törődve is igyekszik ez éhségét kielégíteni. A szóban forgó esetben is perrel támadták meg a rétet birtokló anyjukat és kiskorú testvéreiket, követelve a „birtok“ felosztását. Az embernek igazán sír a lelke, amikor ily dőreségeket lát. Mire ennek a pernek vége lesz, a két ügyvéd perköltségi és bélyegdíjai legalább is 120 koronára fognak rúgni, meglehet azonban, mert hiszen a pör Magyarországon nagyon drága mulatság , hogy 200 koronára is fölrúgnak. Az értéknek tehát egyharmad része, vagy a fele is megsemmisül az örökösökre nézve. Kapnak tehát egy keskeny *-/:-ig rétet, de azt, mert nem ott laknak, maguk nem művelhetik, hanem vagy eladják, vagy bérbe adják. Ha eladják, az illeték és átírási dij csaknem az egész értéket 1903. február 1.