Pécsi Napló, 1903. február (12. évfolyam, 26-48. szám)

1903-02-01 / 26. szám

Az eszmét üdvözöljük és kitartást kívánunk annak megvalósításához. Úgy tudjuk, a pécsi leányoknak eddig is al­kalmuk nyílt, hogy egyes nagyobb ház­tartásoknál, ahol nagyobb konyhát vezet­nek, belekóstoljanak a főzés művészetébe. De ez rendszertelen kísérletezés volt, mert a leányok zöme nem juthatott ezen konyhákba. Ámde a tanítónők egyesületének kez­deményezése ezen irányban új irányt jelöl meg és ha megérlelődik az anyáknál azon tapasztalati tény, hogy a boldog házasság­nak egyik alap­föltételét a jó konyha, a háziasszonynak a szakácsnétól való függet­­lenítése képezi, meggyőződésünk, hogy buzgó tanítónőink dicsérendő kísérlete a legjobb eredménynyel fog járni. Ezért várjuk érdeklődéssel a terv megvalósítá­sának további fejleményeit. cm Hírrovatnak. Pécs, január 31. — A „Pécsi Napló“ legközelebbi száma, tekintettel a kettős ünnepekre, szerdán reggel a szokott időben jelenik meg. — Ferencz József király-emlék Dolnji-Miholjáczon. 1901. évi szeptem­ber havában a pécsvidéki nagy hadgya­korlatok alkalmával ő Felsége, amint ol­vasóink erre emlékezni fognak másfél napig Dolnji-Miholjáczon időzött, mely legfelső látogatást a miholjácziak meg akarják örökíteni. E végből elhatározták, hogy szobrot emelnek azon helyen, ahol a király fogadása alkalmával a diszkupola állt. Az eszme kezdeményezője Kreppe Károly volt és bár az mindjárt lelkes fogadtatásra talált. Chavrak Levin főispán elnöklése alatt tegnap az érdeklődők ülést tartottak, melyben az emlékoszlop felállí­tásának részleteivel foglalkoztak. Egyelőre elhatározták, hogy az emlékre terveket készíttetnek és a szükséges költségek elő­teremtésének módozatait azután fogják megbeszélni, de a tervet a király látogatás második évfordulójáig minden körülmény között meg akarják valósítani. — Felgyógyult a polgármester. Majorossy Imre kir. tanácsos, városunk polgármestere, ki rövid megszakításokkal közel egy fél éven át kénytelen volt be­tegsége miatt hivatalából távol maradni, ma reggel ismét megjelent a város szék­­házán. A polgármester megjelenése álta­lános örömet keltett mindenfelé a hivata­lokban. Majorossy Imre polgármester, ki betegségéből teljesen felgyógyult, most ismét a legjobb színben van. Hivatalát véglegesen holnap, vasárnap, foglalja el újból. Ez a hit városunk polgárságánál ugyanazt az őszinte, meleg örömet fogja kelteni, mint Majorossy személyes meg­jelenése a városi hivatalokban. — A vármegyék javadalmazása. Budapestről írják lapunknak, hogy a mint az állami hivatalnokok fizetését megemelik, a vármegyék dotácziójának megemelésére és a most fönnálló nagy differencziák ki­egyenlítésére kerül a sor. A kormánynak az a törekvése, hogy a vármegyei tisztvi­selők, segéd-, kezelő és szolgaszemélyzet fizetését az állami skálával összhangba hozza. Az új közigazgatási törvényekkel az ügyvitel az ország valamennyi várme­gyéjében egyöntetűséget nyert; most kö­vetkezik a fizetések országos rendezése. Mire ezzel is készek lesznek, a közigaz­gatás teljes államosításának úgyszólván semmi sem állja útját. E törekvéseket eddig még nem publikálták, mert hiszen alka­lom se volt rá; tény azonban, hogy a szándék megvan s komolynak tekinthető. A vármegyék pénzkezelésének államosítá­sával remélik a kedvező anyagi helyzetet elérni s ha a számítás beválik, a szándék megvalósítása különös nehézségekbe nem ütközik. — Változások a városi kézbe­sítéseknél. A közigazgatásnak egyik lényegtelennek látszó része a kézbesítés, ami eddig igen sok gondot adott az egyes hivataloknak, mert egyetlen város sem dicsekedhetik azzal, hogy elegendő köz­­igazgatási kézbesítői lennének. A belügy­minisztérium nem rég adta ki a kézbesí­tésre vonatkozó új reformrendeletét, a­mely feljogosítja a közigazgatási hivatalokat, hogy helyben ép úgy mint vidéken posta útján eszközölhessék a kézbesítéseket nem csak a hatóságokkal, de a magán­felekkel is. A városoknak a posta útján való helyi kézbesítés nagyban megkönnyítené mun­káját, habár ez a helyi lakosságra anya­gilag nem is előnyösebb, mert a feleknek a posta útján való kézbesítésért az egy­szeres rendes postát meg kell fizetni, míg ha ez rendes városi kézbesítőkkel történik, portó díj nincs. Nálunk, Pécsen, a városi közigazgatás legközelebb már életbe lép­teti a posta útján eszközlendő helyi kéz­besítést, így lesz ez a többi nagy városok­ban is. De hogy a lakosság anyagi károkat ne szenvedjen, a városok meg fogják keresni a kereskedelmi minisztert, hogy a magán­felek részére eszközlendő kézbesítéseket portamentesen végezze a posta. — Vasárnapi m­­unkaszünet a vármegyénél. A nagy közönség még mindig nincs eléggé tájékozva a közigaz­gatási uj rendnek a feleket érdeklő egyes rendelkezéseiről s ennek tudható be, hogy sokszor hiába fáradnak föl az egyes hivatali helyiségekben. Úgy látszik, a községekben elhangzó dobszó és a kis­­bíró „adatik tudtára“ szónoklata nem sok eredménynyel járt. Derüre-borura jár­nak be a felek vasárnapokon is csak úgy, mint ez előtt és sorra kopogtatják a hivatos helyiségek ajtait. Az új ügyviteli szabályrendelet pedig előírja, hogy kará­csony, húsvét első napján, vasárnapokon s a nemzeti ünnep­eken a vármegyéknél a hivataloskodás szünetel. Csupán az i­ktatóban, kiadóban és irattárban (a levél­tárban nem) tart a kezelőszemélyzet egy-egy tagja inspekcziót s a közigazgatásnál egy, az árvaszéknél szintén egy tisztviselő áll rendelkezésre, ha valami sürgős és halasz­tást nem tűrő ügy adná elő magát, hogy legyen, a­ki nyomban intézkedjék. Ezen­­kívül tudniok kell a feleknek, hogy szá­mukra az irattár hétköznapokon délelőtt 10 órától 12-ig s déltán 4-től 5-ig áll rendelkezésre s minden esetben csakis alispáni enged­élylyel tekinthetik meg az irattárban, vagy a levéltárban őrzött iratokat. Az árvaszéknél az elnök adja az engedélyt. Az egyes ügyek érdemi elintézéséről a közigazgatásnál az alispán, árvaszéknél az elnök adhat fölvilágosítást; a kezelő- és segédszemélyzet semmi mást nem mondhat a feleknek, mint azt, hogy valamely beadvány mikor érkezett be, mikor jön kiadmányozva s ha elintézés alatt áll, kinél van. A vörös betűs ünnepeken csak d. e. 9 órától 11 óráig tart a hivataloskodás. A rendes hivatalos órák száma hétközna­pokon hat, a rendkívüli 7, esetleg 8. Most, hogy az új rend kezdetének nehézségeivel küzdenek, naponként 8--10 órát töltenek hivatalban. Ennek tudható be, hogy az aránylag „csekély erejű“ gépezet minden ké­sedelem nélkül dolgozza föl a nagy anyagot,­­ melyet az egyaránt emelkedő népesség, a­­ haladó korral és gombamódra szaporodó­­ törvényekkel, rendeletekkel, szóval a köz­igazgatás fejlődésével járó igények és szükségletek szolgáltatnak. Az új ügyviteli szabályzat sok tekintetben egyszerűsítette a közigazgatást, azt azonban nem rendel­hette el, hogy kevesbedjék a­­vármegyék népessége s a nagyközönség kevésbé vegye igénybe a hivatalos apparátust. Innen van, hogy az egyszerűsítés daczára se lesznek képesek a vármegyék a mos­tani munkaerejükkel az évről-évre hatvá­nyozott mértékben emelkedő munkahal­­mazt feldolgozni. A személyzet szaporítása elkerülhetetlen. — Személyi hír. A mohács—pécsi vasút pécsi forgalmi főnökségének jelen­legi főnöke, Zeis József felügyelő nyug­díjba vonul 35 évi hűséges, munkás szol­gálat után. Utódja Fábriczy Elek, a köz­ponti igazgatóság kereskedelmi és pénzügyi szakosztályának ezidei főnöke lesz s szol­gálatát május 1-én veszi át. — Vízjogi tárgyalások a város­nál. A vízjogi törvény életbe lépte alkal­mával tett vizhasználati bejelentések, a­melyeknek a tárgyalása mind ezideig késett, most kerülnek csak tárgyalásra. Ezeket a tárgyalásokat Oberhammer Antal gazda­sági tanácsos vezeti. A vízjogi törvények 1886-ban léptek életbe s ha a tárgyalások ily hosszú halasztása kifogás alá is esik, Oberhammertől a­ki most jóvá teszi a kése­delmet, a dicséretet nem vonhatjuk meg. Az ő buzgó tevékenysége tette lehetővé, hogy végre ezen vízhasználati bejelentések tár­gyalásra kerülhettek. Összesen 42 vízhasz­nálati bejelentést tettek a vízjogi törvény életbe lépte óta. Ezen ügyek letárgyalása most nap-nap után sok dolgot ad a város gazdasági hivatalának, ahol majdnem ki­zárólag ezzel foglalkoznak. A vízjogi tár­gyalásokat most mindaddig nem szakítják félbe, míg az összes vízhasználati bejelen­téseket teljesen el nem intézik. — A­kik földre éhesek. Az úgy­nevezett „földéhség“-nek érdekes példája a következő eset, amely épenséggel nem áll egyedül, de csaknem minden faluban lépten-nyomon megismétlődik. Meghalt egy paraszt ember, a neve egészen mellékes. Özvegye, számos gyermeke és unokája sírt utána, közöttük 2 kiskorú gyermeke. Az elhunyt után maradt egy kis rét, a­melynek terjedelme nem egészen 1 katasz­teri hold. Az örökösök száma 14. Esnék­­ tehát egy-egy félre a rétből mintegy 90 négyszög­öl terület, a­mi bizony nem sok. Pénzben fejezve ki a rét értékét, az leg­feljebb 400 koronára becsülhető; esnék tehát egy-egy félre ez értékből 29 korona, vagyis 14 frt 50 kr. Miután a szóban forgó örökösök kivétel nélkül más-más faluban laknak és így a rétet nem munkálhatják, a dolog természetéből folyó legegyszerűbb megoldás az volna, ha a rétet a két kiskorú, illetőleg az anyjuk műveltetné és annak hozadékán arányosan megosztoznának. Ámde a mi népünk nagyon szereti a földet, úgy, hogy még vagyoni romlása árán és különösen a hozzátartozók romlásával sem törődve is igyekszik ez éhségét kielégíteni. A szóban forgó esetben is perrel támadták meg a rétet birtokló anyjukat és kiskorú testvéreiket, követelve a „birtok“ fel­osztását. Az embernek igazán sír a lelke, amikor ily dőreségeket lát. Mire ennek a pernek vége lesz, a két ügyvéd perköltségi és bélyegdíjai legalább is 120 koronára fognak rúgni, meglehet azonban, mert hi­szen a pör Magyarországon nagyon drága mulatság , hogy 200 koronára is fölrúg­nak. Az értéknek tehát egyharmad része, vagy a fele is megsemmisül az örökösökre nézve. Kapnak tehát egy keskeny *-/:-i­g rétet, de azt, mert nem ott laknak, maguk nem művelhetik, hanem vagy eladják, vagy bérbe adják. Ha eladják, az illeték és átírási dij csaknem az egész értéket 1903. február 1.

Next