Pécsi Napló, 1903. március (12. évfolyam, 49-73. szám)
1903-03-01 / 49. szám
A múltúak őskorából sarjadzanak és új életre keltve, egy letűnt szép korszakról, a nemzeti dicsőség hervadhatatlan határairól, az őseink iránt tartozó kegyeletről, a nemzeti eszme felújulásáról és érvényesüléséről tesznek tanúbizonyságot. Ne kicsinyelje senki ezt a munkát és ne akarjon senki a megszokás, a konzervatív felfogás mankójára támaszkodva gátakat, vagy korlátokat vetni eléje. Hajtsuk végre e reformot az egész vonalon, annál is inkább, mert e reformot Koszits Kamill alispán a legegészségesebb alapon, történelmünk csalhatatlan nyomdokain, biztos Útmutatóul szolgáló tanúságain indította meg. Elismerés és köszönet neki érezte! Az uj életre hivott történelmi emlékek pedig hassák át és termékenyítsék meg e megye minden hű fia lelkét, hogy tegyék e vármegyét ismét azzá, ami a múltban volt: az ország legnagyobb, leggazdagabb, legmagyarabb, legjelentékenyebb megyéjévé Földvári Mihály. A külföldi szerződések: Pécs, február 28. a szerződés provizóriusan egy esztendőre tovább is fenmarad. A nagy szerződések közül egyetlen egyet mondottak volt fel január elején: az olasz szerződést, amelynek felmondására épen a monarchia ragadta meg az initiativát, mert a gazdasági közvélemény pressziója alatt az olasz bor behozatalát biztosító klauzula fentartása lehetetlenné vált. Az olasz szerződés tehát 1903. deczember 31-én megszűnik s addigra ujjal kell helyettesítenünk, ha szerződésen kívüli viszonyba kerülni nem akarunk. Az osztrák-magyar-német szerződés felmondása eddigelé nem történt meg. Ennek azonban nem gazdasági természetű az oka. Mert az kétségen felül áll, hogy ez a szerződés is ujjal lesz helyettesítendő. Ha e felmondás eddig elé késett, úgy az ok ott keresendő, hogy Németország még ez év elején nem állott teljesen készen az új tárgyalásra. Hovatovább meg fog érkezni a bécsi Baulplatzra ez a felmondás is és közel az idő, amikor a külkereskedelmi szerződések kérdése egész jelentőségében napirenden lesz. Alig van ország, amely a nagy jelentőségű tárgyalásokra ez idő szerint is még kevésbé lenne készen, mint Magyarország. Jogilag ugyanis a dolog úgy áll, hogy Magyarország ily szerződés iránt még előzetes tárgyalásokba sem bocsájtkozhatik. Tiltja az 1899. XXX. tcz., mely kimondja, hogy a külfölddel megindítandó tárgyalások előtt az atonom vámtarifa uj tarifával helettesitendő. Ez a tarifa immár több, mint egy hónapja a képviselőház előtt fekszik. A maga több mint ezer pozicziójával, indokolásával, mellékleteivel és statisztikáival hitt a falu dobosa, ki a csata folyásáról időnként meghozta a híreket. „Tavasz elmúlt, a rózsának lehullott a szép virága.“ Az ifjú gyászos vége megdöbbentett mindenkit, jajszót csalt ajkára sokaknak. Mikor a menyasszonyához jutott a hir, nem csalt az panaszt ajkára, kétségbeesett sikoly sem tört ki kebléből, csak szótlanul leborult arra a helyre, melyet oly keserű könnyekkel öntözött volt már egyszer. Beszélt, súgott az ő lába nyomához. Ráborult az általa taposott szürke fövényre, aztán elment hozzá. Kereste a harcz tomboló viharában. A csatatér bonyodalmas, iszonyú utam. Hiába ! Végre megtudta, hogy már csak egy kicsiny halom, az ifjú sirhalma maradt neki. Hogy nem fonhatja át karjaival azt a büszkén hátraszegett nyakat. Nem borulhat arra a dobogni megszűnt, hős kebelre. Hisz hatlábnyi nehéz, fekete föld választja el tőle. Azt öleli, arra borul mardosó fájdalommal. S mikor elsiratja őt, fejfanélküli sirhalmára ráhelyezi koszorúját, az ő könyv fehér menyasszonyi koszorúját, melynek finom, csipkés fátyla hólepelként borul a kicsiny kónyáztatott halomra. Aztán feláll. Széttekint. Szeméből eltűntek a könnyek, arczáról a sötét ború, egy hatalmas munkálatot képez, bőséges anyagát a megvitatásnak. Eddig azonban, sajnos, még szó sem hallik róla, hogy legalább a bizottságokban is napirendre kerülne. A törvényhozás két apró-cseprő javaslat obstruálásával van megbénítva. És az idő veszedelmesen halad. Hét-nyolc hónap van hátra az autonóm tarifa bizottsági és plenáris tárgyalására, az Olaszországgal való tárgyalásokra és a majdan megkötött szerződés beczikkelyezésére. Mind e szerződéseknek nagy jelentőségű háttere azonfelül a kiegyezési komplekszum tető alá vitele. A vámtarifa megalkotása ugyanis a minimum. Az ország gazdasági érdekei azonban ez által még teljesen megvédve nincsenek. Mert ugyancsak az 1899. XXX. tcz. szerint egyedül uj tarifával, vámszövetség nélkül, a külkereskedelmi szerződések csakis 1907-ig, rövid három évre köthetők, miután a mai vámközösségi állapot Ausztriával szintén csak 3 évre szól. Aggodalomkeltő nagy kérdés : kötnek-e velünk szerződéseket e külső államok rövid 3 évre ? És ha kötnek, nem kell-e majdan ezt az előzékenységüket gazdasági szívességekkel rekompenzálni ? Épen ezért, a jövő feladataira való tekintettel, a mai parlamenti szituáczió tovább a jelen mederben nem folyhat. A magyar parlamentnek vissza kell nyerni akcióképességét. Széll Kálmán jól ismeri az egész politikai szituációt, higgadtsága és bölcsessége a kivezető utat is meg fogja találni. Azokat az. előfizetőinket, kiknek előfizetése február hó végén lejárt, vagy hátralékban vannak, felkérjük, szíveskedjenek azt mielőbb megújítani, nehogy a lap küldésében fennakadás álljon be. Büszkén dobog az imént még kínosan vergődött szív. Csendesen mosolyog az előbb fájdalmasan vonaglott ajak. A honszerelem magasztos dicsfénye ragyogja be fehér homlokát. A honleányi édes büszkeségét hirdeti halványnyá vált ajkainak mosolya. Erős a gyöngéd lány, édes méz a hangja, amint elmegy tőle ahhoz a két gyenge öreghez, kiket a félévi aggódás úgy megviselt, a tegnapi gyászhír úgy lesújtott, hogy nem bírják megtenni a fiukhoz vezető utat. Édes méz a hangja, amint hozzájuk beszél. Vigasztalja őket, ő, kinek összes boldogságát, egy reá váró élet fényét, melegét rabolta el a honszerelem. A hazáért tette. Az édes magyar hon dicsőségét vívta, mondja nekik, így van ez jól, így kellett lenni, erősítgeti a szegény. Pedig ott benn úgy fáj valami. . . . . . így volt ez akkor, mikor a Kossuth láng lelke még a gyenge női szívbe is erőt, bátorságot öntött. Lemondtak mindenről, feláldozták a legdrágábbat is, csak hogy a nagy temetővé vált haza szent rögei ismét áldást ontsanak egy szebb jövő szabad gyermekeire. (K. Sz.) Azok között az ügyek közt, amelyek a parlamenti gépezet fenakadása folytán intézésükben késedelmet szenvednek, eminens fontosságúak a külföldi szerződések. Jogilag a helyzet a következő. A jelenlegi esztendő végén legfontosabb külkereskedelmi szerződéseink egész sora lejár. E szerződések tartalma szerint azonban, ha előzőleg felmondás nem történik, csuzkodókat. A kántorék búzavirág szemű leánya még egyszer nyújtja bucsucsókra piros ajkait. Az ifjú végig simítja kezével a szőke hajhullámot s egy utolsó „Isten hozzád“-dal kibontakozik az ölelő karokból, melyeknek tulajdonosa görcsös zokogással borul arra a helyre, ahol az előbb még ő állott. Most már szabad. Most már nem látja ő. S igy van ez mindenütt. Búcsúznak szó nélkül, sírnak köny nélkül, ő a bajnok megy harczba, vészbe, élni szabadon, vagy meghalni bátran. Elvitték a szivüket, a lelküket s az otthon maradtak nem is bánták ezt. — Hadd legyen a hazáé minden, ami nemes. Csak akkor kértek vissza mindent, mikor vége lett mindennek, a hazának, vagy az életnek, hogy vigasztalják, gyógyitgassák őket, vagy hogy elsirassák, eltemessék. • * Halottja van S . . . községnek. Sugár, magas czédrus dőlt ki az élet erdejéből. Esésével csaknem agyonzuzva egy szende kis ibolyát, minden boldog ábrándjával s igaz, mély érzelmével együtt. A tiszteles az egyetlen, szép fiát hőssé avatta a harczmező halálangyala. Gyászkendőt lobogtatva hozta meg a Pécsi Napló 1903. márczius 1.