Pécsi Napló, 1904. február (13. évfolyam, 26-48. szám)

1904-02-02 / 26. szám

19­4. február 2. „Pécsi Napló“3 nyeri. A kerü­leti bajnokság győztesei mérkő­zésre hivatják ki a budapesti bajnokság győzteseit. A kerületi bajnokcsapatok, melyek a budapesti bajnokkal mérkőztek, egymás­sal fognak játszani, a végből, hogy e mérkő­zések győztese játszhassék a budapesti baj­nokcsapattal Magyarország bajnokságáért, így a vidéki csapatoknak is lehet reményük hogy elnyerhetik Magyarország labdarúgó bajnokságát. Ha Magyarország bajnokságát vidéki csapat nyerné, úgy a legyőzött budapesti csapat­­ Budapest bajnokcsapata czimet nyeri. A kerületeket következőképen fogják beosztani: Budapest, Pozsony, Kassa, Debre­cen, Kolozsvár, Arad, Sopron és Pécs. A Mag­yar Labdarúgók Szövetségének ezen újí­tása a vidéki labdarúgó csapatok között bi­zonyára nagy tetszésre fog találni, mert a jelenlegi viszonyok között nem lévén sok al­kalmuk mérkőzések rendezésére, nem fejlőd­hettek, kivétel csupán a pozsonyi és soproni csapatok, mert ezeknek Bécs közelsége foly­tán bőven van alkalmuk osztrák csapatokkal mérkőzni. A kerületi bajnokságokat már ez évre is kiírják, a nevezési zárlat márczius 25-én lesz. — Doktorrá avatás. A budapesti egyetemen szombaton avatták fel az orvosi tudományok doktorává fiatal földinket, Gel­lért Elemért, néhai Grünhut Ignácz dr. volt pécsi ügyvéd fiát, ki orvosi szigorlatait szép sikerrel állotta meg. — A városház építésének ügye a legutóbbi közgyűlés óta nem haladt előre, mert egyelőre meg kell várni, míg a bel­ügyminiszter helybenhagyja a közgyűlés azon határozatát, hogy Lang Adolfot bízza meg a részletes terv és költségvetés elkészítésével, mely határozat a miniszteri jóváhagyás előtt végre nem hajtható. Időközben azonban a mérnöki hivatal egybeállította a városház hivatalainak végleges beosztását, hogy a tervező műépítész a részletes tervek elkészí­tésénél az egyes hivatalok spec­iális szük­ségleteire megfelelő tekintettel lehessen és ezen egybeállításnál a rendőrségről oly mó­don történt gondoskodás, hogy annak hiva­talos helyiségei a második emeletre kerül­nek, mivel a földszinti helyiségeket a tágas pénztári és a bolthelyiségek foglalják le. A rendőrség földszinten lenne elhelyezendő, mert azzal érintkezik legtöbbet a közönség, de más megoldás, mivel a földszint nagyobb részét jövedelmezővé kell tenni, nem kínál­kozzék benne, még­sem hittem volna. Nem akar engedni, inkább hagyja ott állni a munkát a műhelyekben, inkább eltűri azt a nagy csöndességet a gyárban, semhogy a főbb követeléseinket legalább részben telje­sítené. Hanem mi sem engedünk. Nem ad­juk be a derekunkat. Azért dolgozzunk mi, hogy ő henyéljen, hogy a nagy famíliájával télen a fővárosba hurczolkodjék, hogy le­gyen miből ezreket szórni, hogy nagy mu­latságokat rendezhessen otthon, a nagyságos asszony, meg a nagyságos fzajlák kedvére valót, hogy ő pezsgőt ihasson, hogy finom szivarokat szívhasson s mi még ebből a lő­réből is minden héten ha egyszer nyelhetünk le néhány kortynyit. Dohányra meg csak ilyen kapa dohányra telik. S a nyomorult munkás, az elcsigázott munkaerő, tartsa még kegynek, ha ilyenhez juthat. De hiszen még másképp is lesz! S öklével erőset ütött az asztalra, mi­től a poharak és üvegek tánczot kezdtek járni. A szót Szabó vette át tőle. — Amikor a bérharczot megkezdettük, többet reméltünk. Azt hittük, egy vagy másfél hét alatt ismét munkába állha­tunk. Mert az igazat megvallva, úgy érezzük már magunkat a két heti tét­lenség után, mint a kivert kutya. Se nap­palink, se éjszakánk. Munka nélkül álom kozott és így a rendőrséghez külön lépcső fog fölvezetni és ahoz a többi hivatalos helyiségtől elkülönítve lehet eljutni. Ma a főispán a belügyminisztériumban meg­sürgette a közgyűlési határozat jóváhagyását, mely így hihetőleg még a jövő héten vissza is érkezik Pécsre és azután meghívják ide a tervezőt, hogy vele az ideiglenes szerződést megkötve, egyúttal ellássák a még szükséges instruktiókkal. A legfontosabb kérdés, mely­től most már az építkezés jövő sorsa függ, megvalósíthatja-e Lang Adolf mindazt a rendelkezésre álló fedezet fölhasználásával, amit a zsűri első díjjal jutalmazott tervén megváltoztatandónak véleményezett. Ha ez Lángnak sikerül, az építkezésnek nem lesz több akadálya és ahoz május havában hozzá kezdhetnek. A boltbérlők kora tavaszszal már hozzá kezdenek a Széchenyi-téren ideiglenes sátraik föl­állít­ásáh­oz, hogy üzleteik egy na­pon át se szüneteljenek.­­ A pécsi korcsolyázó-egylet folyó évi január 31-én tartotta meg ez évi rendes közgyűlését. Fekete Mihály, az egylet el­nöke nyitotta meg a közgyűlést s igen szép szavakban vázolta az egylet múlt évi törté­netét; egyszersmind felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy teljes erejükből legye­nek azon, hogy ezen egylet — mely már 33 éve áll fenn — minden tekintetben igyekez­zék odahatni, hogy minél nagyobb tért hó­dítson magának s az eléje tűzött czélt, t. i. e kitűnő sportot a társadalom minden réte­gében fejlessze. Miután ő és tiszttársai, va­lamint a választmány mandátuma a mai nappal lejárt, kéri a közgyűlést, adja meg mindegyiknek a szokásos felmentvényt, egy­szersmind köszönetet mond a beléjük helye­zett bizalomért s ezzel az egylet új tisztika­rának megválasztására került a sor, amely egyhangúlag a következő lett: Elnök: Littke Lőrincz. Alelnök: Károlyi Sándor. Igazgató: Lauber Viktor. Orvos: Folly Gyula dr. Pénz­táros: Netter Jenő. Titkár: Eötvös Jenő. Választmányi tagok a hölgyek sorából: Bö­­röczky Károlyné, Csimcsák Béláné, Delfin Miczi, Fekete Irma, Girardi Gizi, Horváth Irma, Károlyi Sándorné, Littke Lencziné, Müllherr Ilonka, Parragh Antal drné, Szivér István drné, Teleki Terka. Urak közül: Balogh Ist­ván, Böröczky Károly, Cafu­seh Jenő, Fekete Mihály, Győzy Ferencz, Hang Dániel dr., Parragh Antal dr., Pintér János, Koboz Jó­zsef, Schapringer Sándor, Szivér István dr., sem jön a szemünkre. Vannak már többen, elég számmal, akik szívesen mennének munkába. — Hát hogy beszélhetsz ilyet, — pat­tant föl Balog. Neked kéne jó példával elől­járni s még te szítod az egyenetlenséget. Szeme tűzben égett, melle hevesen lihegett, amikor e szavakat mondta. Szabó ép válaszolni akart, amikor Molnár nyugod­tan, csöndesen megszólalt. — Ugyan, miért e harag ?! Csak csen­desedjenek. Győzni fogunk, ha én mondom. Ahány bérharczot eddig vezettem, mind a munkások diadalával végződött. A mi zász­lónk el nem bukhat, mert arra a nép boldo­gulását írtuk föl. Egyszerre nem megy min­den. Minden talpalatnyi földet kitartó küzde­lemmel kell megvívnunk. Még a levegőt is, hogy szabadon szívhassuk magunkba balzsa­mát. Ingyen semmit sem kapunk. A hatal­mon levő a puszta kérést elutasítja, a dörgő szóra már megijed, a fölemelt, ütésre kész kartól remeg. Szép szóval hiába kérünk, kö­vetelni kell. Ökölbe kell szorítani a kérges kezet és így kicsikarni a mi jogainkat, amitől eddig meg voltunk fosztva, amit eddig elzár­tak tőlünk. Mit csinált Steinhard, amikor sztrájkba léptek ? A küldöttséget kikergette irodájából. S most? . . . Most ő hív már, most kész alkudozni. Az erő győz. Ma is nála voltamk . . . Tauszig Aladár. A választást a jövő évi költségvetés megállapítása követte, majd a számvizsgáló bizottság jelentése, melynek alapján a pénztáros a szokásos felmentvényt megkapta. A jövő évre a számvizsgáló bi­zottság tagjai lettek: Koboz József, Pintér János és Tauszig Aladár. Az indítványok során Fekete Mihály indítványa, mely szerint a közgyűlés egy bizottságot küldött ki, mely­nek czélja az alapszabályok módosításával az egyletet új alapokra fektetni, elfogadtatott. — Női menedékház Eszéken. A szomszédos szlavón fővárosban legközelebb szép emberbarát­ intézmény lép életbe. Az ottani jótékony nőegyesület elnöknőjének, Althann Tilli grófnő kezdeményezésére női menházat létesítettek, melynek költségeit közadakozás és tárgy sorsjáték rendezésével teremtették elő. A nőegyesület ezen czélra két házat vásárolt meg és ezeket most ala­kítják át. A nőegyesületet nagy lelke­sedéssel töltötte el, hogy Izabella fő­­herczegnő a női menedékházak védnöksé­gét magára vállalta és május 1-én szemé­lyesen vesz részt azoknak ünnepélyes föl­avatásában. A tárgysorsjátékhoz ő Felsége is több tárgyat ajándékozott. Izabella fő­­herczegnőt Eszéken, hova a kőriserdői vadá­szatokból jön, ünnepélyes fogadtatásban fog­ják az eszékiek részesíteni. — A jótékony nőegylet tea-uzson­nája. Tegnap tartotta meg a jótékony nő egylet a Vigadó helyiségében az utolsóelőtti farsangi tea-uzsonnáját, mely ép olyan jól sikerült, mint a többi megelőző. Igen szép közönség jött együvé, de ez a szám bizony­nyal még nagyobb lett volna, ha a korábban hangoztatott vonzó műsor maradt volna meg, melynek néhány igen kiváló pontja volt. Közbejött akadályok miatt azonban a nő­­egylet kénytelen volt a fölkért budapesti ven­dégeknek visszamondani a meghívást és sietségben a megtartott műsort állította egybe. Igaz, nem volt elsőrendű, de az idő rövidsé­génél fogva jobbat nem állíthatott már össze a rendezőség. Meg aztán mindig nem leh­­het a legjobb műkedvelő erőket szere­peltetni. Egyébiránt a műsor bárkinek is az egyszerűbb igényeit kielégíthette. Elsőnek Hang Géza dr. főgimnáziumi tanár a „Szabad Egyetemiről és annak üdvös tanításairól tartott magas színvonalú fölolvasást. A kö­zönség élénk figyelemmel kisérte az élénk előadást és a végén zajosan megtapsolta. A — Épp ez a baj, vág közbe indulato­san Szabó. Ott bujkál nála mindennap . . . A népnek ez gyanús, arról is beszélnek már, hogy maga . . . — Miről beszél ? — kérdi Molnár iz­gatottan. — Arról, hogy paktál a gyárossal . . . — Hazugság! kiált Molnár. Hangja reszket, csontos kezét ökölbe szorítja, úgy szeretné halántékon sújtani, hogy a szót a hitvány testbe fojtsa. De uralkodik magán. — Hát az sem igaz, hogy valamikor az ő kenyerét ette, valamikor érdek fűzte hozzá? Molnár csak áll, mereven, szótlanul, maga elé bámul s aztán kimerülten a székre rogy. Már nyitja ajkát, hogy azt mondja, ez sem igaz, csak úgy ráfogták, mint az előbbit. Mende, monda, vagy inkább rút hazugság. Hanem egyszerre a józanabb gondolat villan végig forró fejében, haragos tekintete szelíd lesz, nyájas és beszédes. Homlokáról eltűn­nek az erős ránczok és ajka körül édes, de fájó mosoly ül. Hát miért mondja, hogy nem igaz, amikor úgy van. — Igazuk van, ismerem . . . súgja hal­kan. Alig hallani, mintha magának beszélne. Tíz éve már annak. Egyik barátom, Bajthay Pál, a gyáros kis­fiát tanította. Akkor kis­fiú, de most már a minisztériumban van. A gyárosnak volt aztán egy szép, gyönyörűség !

Next