Pécsi Napló, 1904. február (13. évfolyam, 26-48. szám)
1904-02-02 / 26. szám
194. február 2. „Pécsi Napló“3 nyeri. A kerületi bajnokság győztesei mérkőzésre hivatják ki a budapesti bajnokság győzteseit. A kerületi bajnokcsapatok, melyek a budapesti bajnokkal mérkőztek, egymással fognak játszani, a végből, hogy e mérkőzések győztese játszhassék a budapesti bajnokcsapattal Magyarország bajnokságáért, így a vidéki csapatoknak is lehet reményük hogy elnyerhetik Magyarország labdarúgó bajnokságát. Ha Magyarország bajnokságát vidéki csapat nyerné, úgy a legyőzött budapesti csapat Budapest bajnokcsapata czimet nyeri. A kerületeket következőképen fogják beosztani: Budapest, Pozsony, Kassa, Debrecen, Kolozsvár, Arad, Sopron és Pécs. A Magyar Labdarúgók Szövetségének ezen újítása a vidéki labdarúgó csapatok között bizonyára nagy tetszésre fog találni, mert a jelenlegi viszonyok között nem lévén sok alkalmuk mérkőzések rendezésére, nem fejlődhettek, kivétel csupán a pozsonyi és soproni csapatok, mert ezeknek Bécs közelsége folytán bőven van alkalmuk osztrák csapatokkal mérkőzni. A kerületi bajnokságokat már ez évre is kiírják, a nevezési zárlat márczius 25-én lesz. — Doktorrá avatás. A budapesti egyetemen szombaton avatták fel az orvosi tudományok doktorává fiatal földinket, Gellért Elemért, néhai Grünhut Ignácz dr. volt pécsi ügyvéd fiát, ki orvosi szigorlatait szép sikerrel állotta meg. — A városház építésének ügye a legutóbbi közgyűlés óta nem haladt előre, mert egyelőre meg kell várni, míg a belügyminiszter helybenhagyja a közgyűlés azon határozatát, hogy Lang Adolfot bízza meg a részletes terv és költségvetés elkészítésével, mely határozat a miniszteri jóváhagyás előtt végre nem hajtható. Időközben azonban a mérnöki hivatal egybeállította a városház hivatalainak végleges beosztását, hogy a tervező műépítész a részletes tervek elkészítésénél az egyes hivatalok speciális szükségleteire megfelelő tekintettel lehessen és ezen egybeállításnál a rendőrségről oly módon történt gondoskodás, hogy annak hivatalos helyiségei a második emeletre kerülnek, mivel a földszinti helyiségeket a tágas pénztári és a bolthelyiségek foglalják le. A rendőrség földszinten lenne elhelyezendő, mert azzal érintkezik legtöbbet a közönség, de más megoldás, mivel a földszint nagyobb részét jövedelmezővé kell tenni, nem kínálkozzék benne, mégsem hittem volna. Nem akar engedni, inkább hagyja ott állni a munkát a műhelyekben, inkább eltűri azt a nagy csöndességet a gyárban, semhogy a főbb követeléseinket legalább részben teljesítené. Hanem mi sem engedünk. Nem adjuk be a derekunkat. Azért dolgozzunk mi, hogy ő henyéljen, hogy a nagy famíliájával télen a fővárosba hurczolkodjék, hogy legyen miből ezreket szórni, hogy nagy mulatságokat rendezhessen otthon, a nagyságos asszony, meg a nagyságos fzajlák kedvére valót, hogy ő pezsgőt ihasson, hogy finom szivarokat szívhasson s mi még ebből a lőréből is minden héten ha egyszer nyelhetünk le néhány kortynyit. Dohányra meg csak ilyen kapa dohányra telik. S a nyomorult munkás, az elcsigázott munkaerő, tartsa még kegynek, ha ilyenhez juthat. De hiszen még másképp is lesz! S öklével erőset ütött az asztalra, mitől a poharak és üvegek tánczot kezdtek járni. A szót Szabó vette át tőle. — Amikor a bérharczot megkezdettük, többet reméltünk. Azt hittük, egy vagy másfél hét alatt ismét munkába állhatunk. Mert az igazat megvallva, úgy érezzük már magunkat a két heti tétlenség után, mint a kivert kutya. Se nappalink, se éjszakánk. Munka nélkül álom kozott és így a rendőrséghez külön lépcső fog fölvezetni és ahoz a többi hivatalos helyiségtől elkülönítve lehet eljutni. Ma a főispán a belügyminisztériumban megsürgette a közgyűlési határozat jóváhagyását, mely így hihetőleg még a jövő héten vissza is érkezik Pécsre és azután meghívják ide a tervezőt, hogy vele az ideiglenes szerződést megkötve, egyúttal ellássák a még szükséges instruktiókkal. A legfontosabb kérdés, melytől most már az építkezés jövő sorsa függ, megvalósíthatja-e Lang Adolf mindazt a rendelkezésre álló fedezet fölhasználásával, amit a zsűri első díjjal jutalmazott tervén megváltoztatandónak véleményezett. Ha ez Lángnak sikerül, az építkezésnek nem lesz több akadálya és ahoz május havában hozzá kezdhetnek. A boltbérlők kora tavaszszal már hozzá kezdenek a Széchenyi-téren ideiglenes sátraik fölállításához, hogy üzleteik egy napon át se szüneteljenek. A pécsi korcsolyázó-egylet folyó évi január 31-én tartotta meg ez évi rendes közgyűlését. Fekete Mihály, az egylet elnöke nyitotta meg a közgyűlést s igen szép szavakban vázolta az egylet múlt évi történetét; egyszersmind felhívta a jelenlevők figyelmét arra, hogy teljes erejükből legyenek azon, hogy ezen egylet — mely már 33 éve áll fenn — minden tekintetben igyekezzék odahatni, hogy minél nagyobb tért hódítson magának s az eléje tűzött czélt, t. i. e kitűnő sportot a társadalom minden rétegében fejlessze. Miután ő és tiszttársai, valamint a választmány mandátuma a mai nappal lejárt, kéri a közgyűlést, adja meg mindegyiknek a szokásos felmentvényt, egyszersmind köszönetet mond a beléjük helyezett bizalomért s ezzel az egylet új tisztikarának megválasztására került a sor, amely egyhangúlag a következő lett: Elnök: Littke Lőrincz. Alelnök: Károlyi Sándor. Igazgató: Lauber Viktor. Orvos: Folly Gyula dr. Pénztáros: Netter Jenő. Titkár: Eötvös Jenő. Választmányi tagok a hölgyek sorából: Böröczky Károlyné, Csimcsák Béláné, Delfin Miczi, Fekete Irma, Girardi Gizi, Horváth Irma, Károlyi Sándorné, Littke Lencziné, Müllherr Ilonka, Parragh Antal drné, Szivér István drné, Teleki Terka. Urak közül: Balogh István, Böröczky Károly, Cafuseh Jenő, Fekete Mihály, Győzy Ferencz, Hang Dániel dr., Parragh Antal dr., Pintér János, Koboz József, Schapringer Sándor, Szivér István dr., sem jön a szemünkre. Vannak már többen, elég számmal, akik szívesen mennének munkába. — Hát hogy beszélhetsz ilyet, — pattant föl Balog. Neked kéne jó példával előljárni s még te szítod az egyenetlenséget. Szeme tűzben égett, melle hevesen lihegett, amikor e szavakat mondta. Szabó ép válaszolni akart, amikor Molnár nyugodtan, csöndesen megszólalt. — Ugyan, miért e harag ?! Csak csendesedjenek. Győzni fogunk, ha én mondom. Ahány bérharczot eddig vezettem, mind a munkások diadalával végződött. A mi zászlónk el nem bukhat, mert arra a nép boldogulását írtuk föl. Egyszerre nem megy minden. Minden talpalatnyi földet kitartó küzdelemmel kell megvívnunk. Még a levegőt is, hogy szabadon szívhassuk magunkba balzsamát. Ingyen semmit sem kapunk. A hatalmon levő a puszta kérést elutasítja, a dörgő szóra már megijed, a fölemelt, ütésre kész kartól remeg. Szép szóval hiába kérünk, követelni kell. Ökölbe kell szorítani a kérges kezet és így kicsikarni a mi jogainkat, amitől eddig meg voltunk fosztva, amit eddig elzártak tőlünk. Mit csinált Steinhard, amikor sztrájkba léptek ? A küldöttséget kikergette irodájából. S most? . . . Most ő hív már, most kész alkudozni. Az erő győz. Ma is nála voltamk . . . Tauszig Aladár. A választást a jövő évi költségvetés megállapítása követte, majd a számvizsgáló bizottság jelentése, melynek alapján a pénztáros a szokásos felmentvényt megkapta. A jövő évre a számvizsgáló bizottság tagjai lettek: Koboz József, Pintér János és Tauszig Aladár. Az indítványok során Fekete Mihály indítványa, mely szerint a közgyűlés egy bizottságot küldött ki, melynek czélja az alapszabályok módosításával az egyletet új alapokra fektetni, elfogadtatott. — Női menedékház Eszéken. A szomszédos szlavón fővárosban legközelebb szép emberbarát intézmény lép életbe. Az ottani jótékony nőegyesület elnöknőjének, Althann Tilli grófnő kezdeményezésére női menházat létesítettek, melynek költségeit közadakozás és tárgy sorsjáték rendezésével teremtették elő. A nőegyesület ezen czélra két házat vásárolt meg és ezeket most alakítják át. A nőegyesületet nagy lelkesedéssel töltötte el, hogy Izabella főherczegnő a női menedékházak védnökségét magára vállalta és május 1-én személyesen vesz részt azoknak ünnepélyes fölavatásában. A tárgysorsjátékhoz ő Felsége is több tárgyat ajándékozott. Izabella főherczegnőt Eszéken, hova a kőriserdői vadászatokból jön, ünnepélyes fogadtatásban fogják az eszékiek részesíteni. — A jótékony nőegylet tea-uzsonnája. Tegnap tartotta meg a jótékony nő egylet a Vigadó helyiségében az utolsóelőtti farsangi tea-uzsonnáját, mely ép olyan jól sikerült, mint a többi megelőző. Igen szép közönség jött együvé, de ez a szám bizonynyal még nagyobb lett volna, ha a korábban hangoztatott vonzó műsor maradt volna meg, melynek néhány igen kiváló pontja volt. Közbejött akadályok miatt azonban a nőegylet kénytelen volt a fölkért budapesti vendégeknek visszamondani a meghívást és sietségben a megtartott műsort állította egybe. Igaz, nem volt elsőrendű, de az idő rövidségénél fogva jobbat nem állíthatott már össze a rendezőség. Meg aztán mindig nem lehhet a legjobb műkedvelő erőket szerepeltetni. Egyébiránt a műsor bárkinek is az egyszerűbb igényeit kielégíthette. Elsőnek Hang Géza dr. főgimnáziumi tanár a „Szabad Egyetemiről és annak üdvös tanításairól tartott magas színvonalú fölolvasást. A közönség élénk figyelemmel kisérte az élénk előadást és a végén zajosan megtapsolta. A — Épp ez a baj, vág közbe indulatosan Szabó. Ott bujkál nála mindennap . . . A népnek ez gyanús, arról is beszélnek már, hogy maga . . . — Miről beszél ? — kérdi Molnár izgatottan. — Arról, hogy paktál a gyárossal . . . — Hazugság! kiált Molnár. Hangja reszket, csontos kezét ökölbe szorítja, úgy szeretné halántékon sújtani, hogy a szót a hitvány testbe fojtsa. De uralkodik magán. — Hát az sem igaz, hogy valamikor az ő kenyerét ette, valamikor érdek fűzte hozzá? Molnár csak áll, mereven, szótlanul, maga elé bámul s aztán kimerülten a székre rogy. Már nyitja ajkát, hogy azt mondja, ez sem igaz, csak úgy ráfogták, mint az előbbit. Mende, monda, vagy inkább rút hazugság. Hanem egyszerre a józanabb gondolat villan végig forró fejében, haragos tekintete szelíd lesz, nyájas és beszédes. Homlokáról eltűnnek az erős ránczok és ajka körül édes, de fájó mosoly ül. Hát miért mondja, hogy nem igaz, amikor úgy van. — Igazuk van, ismerem . . . súgja halkan. Alig hallani, mintha magának beszélne. Tíz éve már annak. Egyik barátom, Bajthay Pál, a gyáros kisfiát tanította. Akkor kisfiú, de most már a minisztériumban van. A gyárosnak volt aztán egy szép, gyönyörűség !