Pécsi Napló, 1905. január (14. évfolyam, 1-26. szám)
1905-01-01 / 1. szám
(Máj...) és 8. A pécsi lóverseny egyesület a szokásos versenyét, amelyet ezutapra terveztek. — 7. A Pécsi Dalárda ázban műkedvelői előadást tartott, Luausz .Bőregér-je került színre, nemzeti kaszinó nagy estélyt rena lóversenyen megjelent idegenekére — 14 Megalakult a pécsi baromfi értékesitő szövetkezet. — 19 Bilinsky vág, az osztrák magyar bank karja a pécsi fiók meglátogatására váraérkezett. — 22. Péter János főreáltanár életének 57 évében elhunyt.— pécsi jók nőegylet tavaszi ünnepélye táborban. (Junius.) . A szinügyi bizottság egyhangúlag Albert színigazgatónak ítélte oda a előbbi 3 esztendőre a pécsi színházat. Udvari Mihályt, Baranya vármegye alapját, lapunk belső munkatársát Tulnai főispánja főlevéltárossá nevezte ki. A IV. hadtest vezérkarának tisztjei javázott és Mohácson tereptanulmánytak. — 14 A selmeczbányai akadémi . Pécsett geológiai tanulmányt végeztek. . Erreth János. Pécs szabadelvű képe a szabadelvüpárból kilépett és a nem árhoz csatlakozott. — 12. Csúzán Hui János földmivest és nejét rokonuk, Kövis meggyilkolta, mert ő lett volna a gazdag párnak egyedüli örököse. — 19. Az egyesület fényes népünnepséget tart Tényén. — 29 A pécsi ingyenes néptár alakuló ülését tartotta, kézzel, de ha szükség volt rá, az erély alkalmazásától semi riadt vissza. Alaptermészete azonban a szelidség, a jóindulat s evvel sokat ért el. Csak végig kell néznünk iskoláink állapotát 30 év előtt és most, hogy világosan kitűnjék, mit tett Salamon József. Az ünneplést sohasem kereste, de az érdemeket eltitkolnia nem lehetett és így 1896 ban is nagy ovatióban részesítette megyénk tanítósága, mely ez alkalommal nevére ösztöndíjalapot létesített, melynek kamatai nemes czélt, a tanítók gyermekeinek támogatását, szolgálják. Hiszszük és reméljük, hogy ha állásában nem is, de megmarad továbbra is annak, aki volt, a tanítóság igaz barátának. Hisz oly kevesen vannak, oly szükség van barátokra, főleg, ha olyanok, mint Salamon József. Szavári Béla: Salamon József nyugalomba vonulása. Pécs, deczember 31. Fájdalmas visszhangot keltett egész váryénk tanítósága körében az a hír, hogy Imon József elhagyja állását, melyben denki tiszteletét, becsülését kiérdemelte, iben fontos kötelességeinek mindenkoron és lelkiismeretesen megfelelt, melyben élességeinek teljesítésen kívül ideje maarra is, hogy a tanítók minden érdekét szívvel előmozdítsa, őket minden báján segítse, tanácscsal és tettel támogassa Hogy mie volt a tanítóságnak, csak kor látjuk, midőn elvesztettük. Nem voltan törekvés melyet— ne méltányolt volna, m oly fáradság, melytől magát megkímélte Ina, ha a tanítóság javáról volt szó Zajtanul, csendben működött, nevét nem vette árnyába a hit, de azok, kik működését izerről látták, nem tagadhatták meg tisztetüket ennyi önzetlen fáradozás láttán. Talán mert maga is tanítói állásból jut vezérlő állásába, ismerte olyan jól a ■nióság kívánalmait, méltányolta oly érzőivvel és oly világos értelemmel az azok bervalósitást czélzó törekvéseket. 1860 tól 871-ig a pécsi városi iskolánál működött, ezben a képezdében is volt segédtanár. Mint tanító alapította és szerkesztette a „ panodá“ t, mely ma is az első paedagogiai apák közt foglal helyet. Kitűnő methodikai czikkeket irt és a szabad iskola mellett kardoskodott a tiszta szabadelvűséget tartva szem előtt. Működése az akkori vallás- és közoktatásügyi miniszternek, báró Eötvösnek is feltűnt, és 1871 ben kir. s gdtanfelügyelővé nevezte ki Nagy László, akkori tanfelügyelő mellé, majd 1876 ban Bárány avármegye kir. tanfelügyelőjévé lett. Mit és mennyit tett Salamon József a negyedszázad alat , melyet ezen vezetőállásban töltött, bajos e Cika keretébe szorítanom. Azt hiszem, nagyon világos milyen exponált állás egy mngye tanügyének vezetése, főleg ha, mint nálunk, nemzetiségi vármegyéről van szó. Igazi magyar szellem áradt az ő hivatalából, mindig meg tudta találni az eszközöket, melyekkel a legnagyobb eredményeket érhette el. Ha kellett, keztyüs 'a voi nípz? Bezárultak a világkiállítás kapui. (St.-Louisi levél) St.-Louis, deczember 10-én. A minden idők legnagyszerűbb kiállítása mögött bezárultak a kapuk. A deczerabéri nehéz szürke köd meghozta az elmúlást s a milliókba került kecses fehér palota óriások a durva munkáskezek kalapácsütései alatt romokká omlanak. Mire ismét kitavaszodik s a folyók atyjának, a szőke Micsisipinek vizeiből a felszálló köd eloszlik, a bűbájos Ferészt park ismét a romantikus régi vadon lesz és nyoma sem fog látszani annak a nemes versenynek, amelyet a népek százai Louisiana megvételének emlékére itt vívtak meg egymással. A világkiállítás nagyszerű és magasztos volt Terjedelmére nézve a legnagyobb a világon és aki a kiállítást nemcsak nézte, hanem tanulmányozta is, az valóban elég alkalmat talált arra, hogy megismerje az egész világot. A népek versenyéből kivette részét Magyarország is. Szerényen vonult meg a „Manufactures“ palotában és eredetiségével mégis magára tudta vonni a nagy világ elismerő figyelmét. Az arany-, ezüst érmekben, kiállítási díszoklevelekben nem volt hiány, azokat iparczikkeink meg is érdemelték s az agilis magyar kormánybiztos, Szőgyén György nem hiába fáradozott; az államok kiküldöttei között vezető szerepet játszott és tekintélyével diadalra juttatta a kiállításon a magyar eszméket. — Horthy Pál tanár adta meg az ízlést, a szakszerű összeállítást, rendezést és kivitelt, Szőgyén pedig gondoskodott arról, hogy a grand prixek, a magyar iparművészet, termelés és kereskedelem képviselőinek további kedvet és serkentést adjanak a kitartó munkára, erős igyekezetre. Annyi kitüntetést egyetlen nagy nemzet világraszóló kiállítása sem vitt el, mint a szerény kis magyar kiállítás. Szőgyény tehát megtett mindent, amit megtehetett, mégis kikerülték a figyelmét olyan dolgok, amelyek a kiállításon tartózkodó magyaroknak arczába kergették a vért és az elért eredmények nem csillapíthatták a végtelen boszúságot. Volt a st louisi világkiállításon elég hely, talán több, mint a többi világkiállításokon együtt véve, miért kellett tehát egyes magyar dolgoknak fekete sárga zászló alá kerülni s az osztrák kétfejű sas védőszárnyai alatt meglapulni? Mert a kiállítás legimpozánsabb épületében, az Agricultur buildingben, vagyis a földművelésügyi pavilionban sok jobb sorsra érdemes magyar dolog Ausztria kiállítását emelte. „Johann Kotányi Vienna, — Budapest, — Szeged“, — így szólt a hangzatos felirás a hires szegedi rózsapaprika felett s a rózsapaprikákból kirakott magyar korona szégyenletesen pirult a fekete-sárga szalagdiszek között. A Szent Lukács kút részvénytársaság „Kristály“ forrás vizének palaczkjai a kétfejű sas karmai alatt ékeskedtek s ott volt még kiállítása is. Az osztrákok nem dobták ki kezl a nem hozzájuk tartozó dolgot, mert hisz vált a kiállításuknak, a magyarok pedig tiltakoztak ellene, vagy pedig nem akart észrevenni De volt még egy-egy dolog, ami keserűséget okozott a St. Louisban megfzúlt magyarságnak. A népek utczáján első helyen büszkékedett Ausztria pavillonja s volt e pavillban egy óriási térkép, mely a legrövide utat mutatta Amerika és Európa legnagyt városaiból az osztrák császárváros felől. Őki nagy térkép volt — mondom — mégsem láttak az osztrák térkép rajzolók annyi iyet rajta, hogy az osztrák és a magyar nyárvonalat kirajzolták volna. „Vienna“ bal betűkkel. „Budapest“ jóval kisebbel volt élezve és Bécstől Magyarország szivéig ny* ez a felírás : „Ausztria.* Ezt az arczátlan osztrák pimaszkot látva, nem is csodálkoztam, hogy a tó nemzetek térképein s különösen az Egyült Államok hatalmas katonai térkép nyoma sincs sem Magyarországnak, sem dapestnek, míg ellenben Belgrád, Sófia, Akarest, sőt Otlinje is, mint önálló állam fővárosa, mindenütt ki volt tüntetve. Az osztrákok szemünk láttára hirde rálunk, hogy mi nem létezünk, mire elég gyarlók vagyunk s úgy teszünk,ii nem vennék észre, akik hivatva volnál az ilyen vakmerő sérelem megtorlására, a inkább futnak egy rongyos grand prixet semhogy védelmükbe vennék a nemzeti érzetet. Szerencsére erre jártak a magyar int parlamentisták, különösen Apponyi Alb gróf sokat tett, hogy az amerikaiak tul mást szerezzenek, hogy Magyarország ép úgy, de talán még jobban ország, Ausztria. S . Louis nagy város, egyszer eltévétem benne. Valami csodaszép, hatalmas na, boulevardra vitt a villanyos, s amikor szálltam, akkor láttam, hogy a Rose, boulevardos vagyok . A Kossuth Amerikában nagy, hatalmas, szime ego forrt a szabadság eszméjével s már az kílás gyernek eszébe vésik a nagy Kossuti mintha csak az övék volna. De hát kérdem szeretettel, mivel igyekezett bebizonyítani a st.louisi gyár kiállítás, hogy az a nagy Kossuth, kinek a nevéről St. Louisban egy férj boulevardot neveztek el, magyar ember , s hogy ehhez a Kossuthhoz nekünk is egy kis közünk Avagy még tovább: ha ennek a nagy Kossuthnak talán mi is szűnhetünk valmit ! . . . Emitettem a st louisi magyar kiállt vezetősége előtt, hogy Kossuth Lajos szarával ép úgy el lehetne vinni a st. lou grand prixet, mint a király szobrával. — Majd eljön annak is az ideje, tű sem! . . . volt a válasz. S mi türelmesek vagyunk, várunk, Rákóczy Ferencz várt kétszáz évig rodoi számkivetésben, míg végre elismerték hozzálátták, hogy haza hozzák. Kétszáz év múlva talán már Budapeten a Kossuth szobor telepl a magyar állam vezetőiben is több lesz, mint a mostaniaiban és az előtt is be merik majd vallani, hr Lajos első sorban magyar voll. Különben a st. louisi^ I Erkel Ferenczet^js ob\\.aX\M I gyár nemzet nem állítani, tehátjj^^^^^F és gyd^^^^^r tásában, úgy sem vegre völgyi állította .