Pécsi Napló, 1905. május (14. évfolyam, 101-125. szám)

1905-05-03 / 101. szám

4 — Kinevezések a közös hadsereg­ben. Kisjókai Udvarnoky Viktort, az 52. pécsi gyal. ezredben számfeletti, a 62. gyalog dandár és Dankl Rezsőt, a 33. gy. dandár parancsnokát vezérőrnagyokká nevezte ki ő Felsége. Rendulic Fülöp őrnagy az 52. gy. ezredben alezredessé neveztetett ki. — Bírósági kinevezés. Ő felsége a magyar igazságügyminiszter előterjesztésére Stiglbauer József pécsi járásbirósági jegyzőt a perlaki járásbírósághoz albiróvá kinevezte. — A pécsi egyházmegye köréből. Eszterházy Miklós herczeg Francsics Pál regölyi volt vikáriust az egyházmegyei ható­ságnak a bedeghi plébánia javadalomra be­mutatta. — Stefán Arthur Kéméndről Pécs­­budai külvárosra káplánnak, Deutschbauer József Mohácsról Kéméndre, Mohácsra Zsitkó Mihály Dolnji Miholjáczról, Dolnji­ Mihol­­jáczra Bistyán Vitus nagynyárádi adminisz­trátor, Baranya-Baánna főherczeglaki káplán­nak Reinhard György maorit adminisztrátor, Regölyre pedig Heindl Vilmos bedeghi ad­minisztrátor vikáriásnak küldetett. — A Nemzeti Kaszinó estélye. Négy év óta, mióta a lóversenyek Pécsett állandó­sultak, immár elmaradhatatlan szokássá vált, hogy a verseny egyik estéjén a Nemzeti Kaszinó mulatságot rendez, amelyen ott lát­juk a versenyre beözönlő baranyai, tolnai és somogyi ismeretlen arczokat. Azaz pardon, rosszul mondtam, nem ismeretlen arczok azok immár, sőt Pécs városának nagyon is kedves ismerősei. Mert aki fönnjárt az az­előtti években is a kaszinó e mulatságain s ma este végig néz a termen, jóformán ugyan­azokat az arczokat látja, akiket tavaly, vagy az azelőtti években látott. Állandó közön­sége ez immár a kaszinónak, amely évről évre megjő a lóversenyek napjaira s amely ugyanakkor ott van mindig a kaszinó mu­latságain is. A versenytér nem alkalmas arra, hogy az itt találkozó jó ismerősök, jó­magyarsággal szólva, eléggé kibeszéljék ma­gukat. Jóformán idő sincs erre, hisz a ver­senyszámok nagyrészt lekötik a nézők figyel­m­ét s ha akad is az egyes számok között egy kevés üres idő, azt is természetszerűleg inkább a verseny eredményének megbeszé­lésére szentelik. Egész más a kaszinó ké­nyelmes foteljeiben, a fehér asztal mellett, vagy a tánc­teremben. Mire oda ér az em­ber, már levetkőzte a lóversenyek porát, kicserélte róla a véleményét s ott aztán már bőven van idő és zavartalan alkalom az egymás kikérdezésére: hogy vannak otthon, mit csinál a bácsi, néni, öescse, buga, mennyi búzád termett, hogy­ vették meg az árpádat? stb. Nem is táncrestély. már tulaj­donképen, hanem fesztelen tánczos összejö­vetel s ép azért csak dicsérendő Reed György­nek, a Nemzeti Kaszinó igazgatójának előre­látó figyelme, aki már előre fölkérte a részt­vevő hölgyeket, hogy külsőben is egyszerűen jelenjenek meg, ne pedig úgy, mintha bálba készülnének. De ép e sajátossága kölcsönöz ez estnek a többitől elütő különösséget. Nem az a sablonos tánczestély ez, ahol 9 órakor az első zeneszóra elkezdik lejteni a tánczot a párok s tánczolnak alig egy kevés meg­szakítással egész addig, míg vagy elfogy a tánczoskedv, vagy pedig már szemtelenül besüt a reggeli nap. (No az utóbbi ugyan már ritkán szokott nálunk előfordulni !) Van azért itt táncz is — ne ijedjenek meg vélet­lenül Terpsychore bálványozói — még pedig a javából. De abban sincs meg az unott egy­formaság. Mert a táncz is vidékenkint más más, ha az ütem egyforma is, a jellege, a karaktere más, itt pedig három vár­megye tánczos fiatalsága vigad. És ne rój­­ják fel kérem részemre somogyi létemre patriotizmusnak, ha azt mondom, hogy odaát, Somogy vármegyében csak mégis másként tánczolják a csárdást, mint itt nálunk. Bi­zony nem egy somogyi pár tánczát meg lehet nézni és tanulhat tőlük, akiben van vér. Mert ez kell a csárdáshoz: vér és hangulat, a többi magától jön. És azt sem lehet elta­gadni, hogy több szilaj kedv, több igazi ma­gyaros eredetiség van a somogyiak csárdásá­ban, mint itt, pedig ép ez teszi a csárdást olyan kizárólagos nemzeti tánczcrá, amit ugyan, akárhogyis erőlködik is, de meg nem tanul a­­­nímet!No de ennyi elég s ennyiért talán föloldozást is kapok ! 10 óra után kez­dett csak a közönség gyülekezni és minthogy sokan csak színház után mentek föl, csak 11 óra felé volt együtt a közönség, amelynek soraiban ott láttuk Pécs város és a vidék számos előkelőségét. A jelenlevő hölgyek névsorát tudósítónknak a következőkben sike­rült összeállítani: Asszonyok: Báthor Zsigáné (Verőcze), Beretvás Sándorné, Blaskovich Istvánné, Blau Adolf drné, Bors Emil drné, Bothmer Béla báróné, Bölcsházy Béla drné, Csigó Jánosné, Dőry Jenőné (Tüske), Fe­­jérváry Imre báró drné, Fischer Ferenczné, Fodor Pálné, Fürst Győző drné, Galba Lajosné, Gallovich Jánosné, Hertelendy Jó­­zsefné (Tolna m.), Hochreiter Kornél drné (Csurgó), Hoyos Miksa grófné (Német Ladi), Jakabfi Imréné, Kelemen Mózes drné, Moys Elemérné, Perczel Józsefné (Bikács), özv. Rihmer Jánosné, Széchenyi Imre grófné (Tar­­nócza), Skrinyár Mátyásné, Szili Tamás drné, Wolf Jánosné (Slavonia). Leányok : Báthor Melanie, Beretvás nőv., Blaskovich Miczi, Bors Jolán, Csigó Lenke, Fischer Irma, Fodor nőv., Fürst nőv., Galba Mariska, Hertelendy nőv., Hirn Dora, Hochreiter Rózsika (Csurgó), Matyasovszky Terka, Perczel nőv, Rihmer nőv., Szilassy Katinka, Wolf Kari (Slavonia.) — Kitüntetés. Április hó 13 ától kelt legfelső kéziratával maratni Fürst László budapesti nagykereskedőnek a közgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czimet adományozta. — Kinevezés: Pécs szab. kir. város főispánja, Fejérváry Imre báró dr., Guth Béla, városi III. aljegyzőt kinevezte tiszteletbeli árvaszéki ülnöknek. — Hangverseny a katonakarmes­terek nyugdíjintézete javára. A május 6-án a pécsi nemzeti színházban a katona­karmesterek nyugdíjintézete javára rende­zendő nagyszabású hangversenyre bizonyára egészen megtelik majd a színház. Geltsch és Graef droguista üzletében árusítják a jegye­ket, melyeknek jó részét már előjegyezték és most ezen után arr­a kéri a rendezőség a közönséget, szíveskedjék a jegyeket megvál­tani, illetőleg átvenni, hogy az át nem vett jegyek fölött rendelkezni lehessen A nagy­szabású hangversenynek vidékről is iship­­számmal lesznek látogatói. * — Ünnepnapi események. Elénk emlékezett díjh él mindenkinek az 1904. decz. 16-iki képviselőházi ülés, midőn az ellenzéki képviselők kiverték a darabontokat az ülés­teremből és összelőttek mindent, ami a kezük ügyébe akadt. Ezen rombolások miatt mint­egy 40 képviselő ellen indult meg a büntető­­­eljárás lázadás, hatóság elleni erőszak és súlyos testi sértés büntette miatt. A rend­őrség mintegy nyolcz képviselőt ki is hall­gatott ezen ügyben, a beidézett többi kép­viselők azonban elutaztak időközben s igy a rendőrség nem hallgathatta ki őket. A ki­hallgatásokról szóló jegyzőkönyveket a rend­őrség áttette még január hó elején a kir. ügyészséghez, Geguss Gusztáv dr. főügyész­­helyettes, a budapesti kir. ügyészség veze­tője azonban nem tartotta szükségesnek a nyomozás folytatását s a további kihallga­tásokat beszüntette. Azóta az ügy iratai az ügyészség irattárában pihennek s a nagy feltűnést keltő bűnügy nemsokára beszüntető határozattal ellátva végleg el fog tűnni a folyamatban levő bűnügyek sorából. — Aczél Sándor dr., a pestvidéki törvényszék vizs­gálóbírója két napig tartó kikérdezés után befejezte Barna Lukács kihallgatását, aki önként kívánkozott vallomást tenni. Barna Lukács beismerő vallomását a vizsgálóbíró az összes iratokkal együtt ma áttette a pest­vidéki kir. ügyészséghez indítványtétel végett Barna után a vizsgálóbíró Bóné Ferenczet hallgatta ki. — A magyar tudományos vilá­got ismét súlyos veszteség érte. Kisfaludy Lipthay Sándor magy. kir. udvari tanácsos, a királyi József-műegyetem nyilvános rendes tanára tegnap éjjel egy órakor váratlanul elhunyt s vele Csiky Kálmán és Czigler Győző után a műegyetem tanári karának rövid időn belül immár harmadik kiváló tagja költözött el az élők sorából. Lipthay Sándor 57 éves munkabíró férfiú volt s az elmúlt héten rendesen megtartotta előadásait, tegnap azonban hirtelen szívszélhűdés érte, mely meg is ölte. Az elhunyt két évig volt a műegyetem rektora, rendes tagja volt a Magy. Tud. Akadémiának, tiszteletbeli tagja a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, melynek titkára, alelnöke é­s elnöke volt és huzamosabb ideig szerkesztette az egylet közlönyét. Azonkívül tagja volt az országos közoktatási tanácsnak, a fővárosi közmunkák tanácsának, a statisztikai szakvizsgáló bizott­ságnak és egyéb szakbizottságoknak. Halála alkalmából a műegyetem tanácsa hétfőn d. e. Hausmann Alajos rektor elnökletével ülést tartott, a­melyen melegen parentálták el a kiváló tudóst s elhatározták, hogy emlékét jegyzőkönyvben örökítik meg s hogy még az év folyamán gyászünnepélyt rendeznek emlékére. A temetésen a tanári kar testüle­tileg vesz részt s koszorút helyez a rava­talra. Tanártársai és az Akadémia nevében Ilosvay Lajos prorektor mondja a koporsó­nál a búcsúztatót.­­ Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter a budapesti kereskedelmi és iparkamara kezdeményezé­sére elhatározta, hogy költségvetése kereté­ben évenként bizonyos összeget ad szorgalmas, kitartó és hosszabb ideig egy helyen működő munkásoknak. E kitüntető jutalomdíjakat április 3- án, vasárnap osztották ki.­­ A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete vasárnap tartotta meg rendes évi közgyűlé­sét, mely után d. u. fél 2 órakor diszlakoma volt, a­melyen Fálk Miksa, Hegedűs Sándor, Kenedi Géza, Rákosi Jenő, Fekete Ignácz, Teiszner Ignácz és Gell­éri Mór mondottak hosszabb pohárköszöntőket. — Névmagyarosítás. Hugauff Ede gerdei lakos, néptanitó és kiskorú Krajczár Mária gyámleánya családi nevének „Szent­­királyi“-ja, Rathmann András róm. kath. segédlelkész, tolnai lakos családi nevének „Keményére kért átváltoztatása megenged­tetett. — Schiippenbach István gróf al­tábornagy gyásza. Schiippenbach István grófok bartöninkben élő ,nyugal­mazott cs. és kir. altábornagyot súlyos csapás érte. A Dél- Kamerun társaság hamburgi üzletvezetősé­gétől a következő rövid, de megrázó jelen­­tést vette .Egy hozzánk beérkezett távirat szerint Schu­ppenbach Wolfram gróf, a po­rosz kir. 64 Frigyes Károly herczeg nevét viselő gyalogezred tartalékos főhadnagya, a Dél Kameruni társaság első igazgatója, már­­czius 23-án Dél Kamerun belsejében meghalt. Az elhunyt öt évig előkelő állásban, s 1902. óta mint a Dél Kamerun társaság első igaz­gatója működött. Világos tekintete, éles esze és soha el nem csüggedő tettereje által nagy szolgálatokat tett a társaságnak és ugyanekkor előkelő jelleme által megnyerte igazgatóságának legteljesebb elismerését és alárendeltjeinek föltétlen ragaszkodását. A társaság nagy hálára van iránta kötelezve és hűségesen fogja megőrizni emlékét. Ham­burg, 1905. április 25 én.“ Az elhunyt fia volt Schllippenbach István gróf altábornagy­­nak, aki, mint a jelentés mondja, még semmi részletet sem tud eddig fia haláláról, s csak a fájdalomtól megtörve, mélységesen gyászol. Igen valószínű, hogy a tetterős po­rosz főúr a czivilizáczió munkájának esett áldozatul, melyet a német császár szívós erélylyel folytat a barbár nép közepette, mely még nem tudott megbékülni a porosz fen­­hatósággal, mely kereskedelmi téren is je­lentékeny eredményeket ért el ezideig a leg­sötétebb Afrikában, de mely nem akadályoz­hatja hogy a német gyarmat politika baj­nokai közül a sötétbőrűek furfangja és bosszúja évről évre újabb áldozatokat ne szedjen. A fent ismertetett távirat szerint „Pécsi Napló“ 1905. május 3

Next