Pécsi Napló, 1905. május (14. évfolyam, 101-125. szám)
1905-05-03 / 101. szám
4 — Kinevezések a közös hadseregben. Kisjókai Udvarnoky Viktort, az 52. pécsi gyal. ezredben számfeletti, a 62. gyalog dandár és Dankl Rezsőt, a 33. gy. dandár parancsnokát vezérőrnagyokká nevezte ki ő Felsége. Rendulic Fülöp őrnagy az 52. gy. ezredben alezredessé neveztetett ki. — Bírósági kinevezés. Ő felsége a magyar igazságügyminiszter előterjesztésére Stiglbauer József pécsi járásbirósági jegyzőt a perlaki járásbírósághoz albiróvá kinevezte. — A pécsi egyházmegye köréből. Eszterházy Miklós herczeg Francsics Pál regölyi volt vikáriust az egyházmegyei hatóságnak a bedeghi plébánia javadalomra bemutatta. — Stefán Arthur Kéméndről Pécsbudai külvárosra káplánnak, Deutschbauer József Mohácsról Kéméndre, Mohácsra Zsitkó Mihály Dolnji Miholjáczról, Dolnji Miholjáczra Bistyán Vitus nagynyárádi adminisztrátor, Baranya-Baánna főherczeglaki káplánnak Reinhard György maorit adminisztrátor, Regölyre pedig Heindl Vilmos bedeghi adminisztrátor vikáriásnak küldetett. — A Nemzeti Kaszinó estélye. Négy év óta, mióta a lóversenyek Pécsett állandósultak, immár elmaradhatatlan szokássá vált, hogy a verseny egyik estéjén a Nemzeti Kaszinó mulatságot rendez, amelyen ott látjuk a versenyre beözönlő baranyai, tolnai és somogyi ismeretlen arczokat. Azaz pardon, rosszul mondtam, nem ismeretlen arczok azok immár, sőt Pécs városának nagyon is kedves ismerősei. Mert aki fönnjárt az azelőtti években is a kaszinó e mulatságain s ma este végig néz a termen, jóformán ugyanazokat az arczokat látja, akiket tavaly, vagy az azelőtti években látott. Állandó közönsége ez immár a kaszinónak, amely évről évre megjő a lóversenyek napjaira s amely ugyanakkor ott van mindig a kaszinó mulatságain is. A versenytér nem alkalmas arra, hogy az itt találkozó jó ismerősök, jómagyarsággal szólva, eléggé kibeszéljék magukat. Jóformán idő sincs erre, hisz a versenyszámok nagyrészt lekötik a nézők figyelmét s ha akad is az egyes számok között egy kevés üres idő, azt is természetszerűleg inkább a verseny eredményének megbeszélésére szentelik. Egész más a kaszinó kényelmes foteljeiben, a fehér asztal mellett, vagy a táncteremben. Mire oda ér az ember, már levetkőzte a lóversenyek porát, kicserélte róla a véleményét s ott aztán már bőven van idő és zavartalan alkalom az egymás kikérdezésére: hogy vannak otthon, mit csinál a bácsi, néni, öescse, buga, mennyi búzád termett, hogy vették meg az árpádat? stb. Nem is táncrestély. már tulajdonképen, hanem fesztelen tánczos összejövetel s ép azért csak dicsérendő Reed Györgynek, a Nemzeti Kaszinó igazgatójának előrelátó figyelme, aki már előre fölkérte a résztvevő hölgyeket, hogy külsőben is egyszerűen jelenjenek meg, ne pedig úgy, mintha bálba készülnének. De ép e sajátossága kölcsönöz ez estnek a többitől elütő különösséget. Nem az a sablonos tánczestély ez, ahol 9 órakor az első zeneszóra elkezdik lejteni a tánczot a párok s tánczolnak alig egy kevés megszakítással egész addig, míg vagy elfogy a tánczoskedv, vagy pedig már szemtelenül besüt a reggeli nap. (No az utóbbi ugyan már ritkán szokott nálunk előfordulni !) Van azért itt táncz is — ne ijedjenek meg véletlenül Terpsychore bálványozói — még pedig a javából. De abban sincs meg az unott egyformaság. Mert a táncz is vidékenkint más más, ha az ütem egyforma is, a jellege, a karaktere más, itt pedig három vármegye tánczos fiatalsága vigad. És ne rójják fel kérem részemre somogyi létemre patriotizmusnak, ha azt mondom, hogy odaát, Somogy vármegyében csak mégis másként tánczolják a csárdást, mint itt nálunk. Bizony nem egy somogyi pár tánczát meg lehet nézni és tanulhat tőlük, akiben van vér. Mert ez kell a csárdáshoz: vér és hangulat, a többi magától jön. És azt sem lehet eltagadni, hogy több szilaj kedv, több igazi magyaros eredetiség van a somogyiak csárdásában, mint itt, pedig ép ez teszi a csárdást olyan kizárólagos nemzeti tánczcrá, amit ugyan, akárhogyis erőlködik is, de meg nem tanul anímet!No de ennyi elég s ennyiért talán föloldozást is kapok ! 10 óra után kezdett csak a közönség gyülekezni és minthogy sokan csak színház után mentek föl, csak 11 óra felé volt együtt a közönség, amelynek soraiban ott láttuk Pécs város és a vidék számos előkelőségét. A jelenlevő hölgyek névsorát tudósítónknak a következőkben sikerült összeállítani: Asszonyok: Báthor Zsigáné (Verőcze), Beretvás Sándorné, Blaskovich Istvánné, Blau Adolf drné, Bors Emil drné, Bothmer Béla báróné, Bölcsházy Béla drné, Csigó Jánosné, Dőry Jenőné (Tüske), Fejérváry Imre báró drné, Fischer Ferenczné, Fodor Pálné, Fürst Győző drné, Galba Lajosné, Gallovich Jánosné, Hertelendy Józsefné (Tolna m.), Hochreiter Kornél drné (Csurgó), Hoyos Miksa grófné (Német Ladi), Jakabfi Imréné, Kelemen Mózes drné, Moys Elemérné, Perczel Józsefné (Bikács), özv. Rihmer Jánosné, Széchenyi Imre grófné (Tarnócza), Skrinyár Mátyásné, Szili Tamás drné, Wolf Jánosné (Slavonia). Leányok : Báthor Melanie, Beretvás nőv., Blaskovich Miczi, Bors Jolán, Csigó Lenke, Fischer Irma, Fodor nőv., Fürst nőv., Galba Mariska, Hertelendy nőv., Hirn Dora, Hochreiter Rózsika (Csurgó), Matyasovszky Terka, Perczel nőv, Rihmer nőv., Szilassy Katinka, Wolf Kari (Slavonia.) — Kitüntetés. Április hó 13 ától kelt legfelső kéziratával maratni Fürst László budapesti nagykereskedőnek a közgazdaság terén szerzett érdemei elismeréséül a királyi tanácsosi czimet adományozta. — Kinevezés: Pécs szab. kir. város főispánja, Fejérváry Imre báró dr., Guth Béla, városi III. aljegyzőt kinevezte tiszteletbeli árvaszéki ülnöknek. — Hangverseny a katonakarmesterek nyugdíjintézete javára. A május 6-án a pécsi nemzeti színházban a katonakarmesterek nyugdíjintézete javára rendezendő nagyszabású hangversenyre bizonyára egészen megtelik majd a színház. Geltsch és Graef droguista üzletében árusítják a jegyeket, melyeknek jó részét már előjegyezték és most ezen után arra kéri a rendezőség a közönséget, szíveskedjék a jegyeket megváltani, illetőleg átvenni, hogy az át nem vett jegyek fölött rendelkezni lehessen A nagyszabású hangversenynek vidékről is ishipszámmal lesznek látogatói. * — Ünnepnapi események. Elénk emlékezett díjh él mindenkinek az 1904. decz. 16-iki képviselőházi ülés, midőn az ellenzéki képviselők kiverték a darabontokat az ülésteremből és összelőttek mindent, ami a kezük ügyébe akadt. Ezen rombolások miatt mintegy 40 képviselő ellen indult meg a büntetőeljárás lázadás, hatóság elleni erőszak és súlyos testi sértés büntette miatt. A rendőrség mintegy nyolcz képviselőt ki is hallgatott ezen ügyben, a beidézett többi képviselők azonban elutaztak időközben s igy a rendőrség nem hallgathatta ki őket. A kihallgatásokról szóló jegyzőkönyveket a rendőrség áttette még január hó elején a kir. ügyészséghez, Geguss Gusztáv dr. főügyészhelyettes, a budapesti kir. ügyészség vezetője azonban nem tartotta szükségesnek a nyomozás folytatását s a további kihallgatásokat beszüntette. Azóta az ügy iratai az ügyészség irattárában pihennek s a nagy feltűnést keltő bűnügy nemsokára beszüntető határozattal ellátva végleg el fog tűnni a folyamatban levő bűnügyek sorából. — Aczél Sándor dr., a pestvidéki törvényszék vizsgálóbírója két napig tartó kikérdezés után befejezte Barna Lukács kihallgatását, aki önként kívánkozott vallomást tenni. Barna Lukács beismerő vallomását a vizsgálóbíró az összes iratokkal együtt ma áttette a pestvidéki kir. ügyészséghez indítványtétel végett Barna után a vizsgálóbíró Bóné Ferenczet hallgatta ki. — A magyar tudományos világot ismét súlyos veszteség érte. Kisfaludy Lipthay Sándor magy. kir. udvari tanácsos, a királyi József-műegyetem nyilvános rendes tanára tegnap éjjel egy órakor váratlanul elhunyt s vele Csiky Kálmán és Czigler Győző után a műegyetem tanári karának rövid időn belül immár harmadik kiváló tagja költözött el az élők sorából. Lipthay Sándor 57 éves munkabíró férfiú volt s az elmúlt héten rendesen megtartotta előadásait, tegnap azonban hirtelen szívszélhűdés érte, mely meg is ölte. Az elhunyt két évig volt a műegyetem rektora, rendes tagja volt a Magy. Tud. Akadémiának, tiszteletbeli tagja a Magyar Mérnök és Építész Egyletnek, melynek titkára, alelnöke és elnöke volt és huzamosabb ideig szerkesztette az egylet közlönyét. Azonkívül tagja volt az országos közoktatási tanácsnak, a fővárosi közmunkák tanácsának, a statisztikai szakvizsgáló bizottságnak és egyéb szakbizottságoknak. Halála alkalmából a műegyetem tanácsa hétfőn d. e. Hausmann Alajos rektor elnökletével ülést tartott, amelyen melegen parentálták el a kiváló tudóst s elhatározták, hogy emlékét jegyzőkönyvben örökítik meg s hogy még az év folyamán gyászünnepélyt rendeznek emlékére. A temetésen a tanári kar testületileg vesz részt s koszorút helyez a ravatalra. Tanártársai és az Akadémia nevében Ilosvay Lajos prorektor mondja a koporsónál a búcsúztatót. Hieronymi Károly kereskedelemügyi miniszter a budapesti kereskedelmi és iparkamara kezdeményezésére elhatározta, hogy költségvetése keretében évenként bizonyos összeget ad szorgalmas, kitartó és hosszabb ideig egy helyen működő munkásoknak. E kitüntető jutalomdíjakat április 3- án, vasárnap osztották ki. A Magyarországi Hírlapírók Nyugdíjintézete vasárnap tartotta meg rendes évi közgyűlését, mely után d. u. fél 2 órakor diszlakoma volt, amelyen Fálk Miksa, Hegedűs Sándor, Kenedi Géza, Rákosi Jenő, Fekete Ignácz, Teiszner Ignácz és Gelléri Mór mondottak hosszabb pohárköszöntőket. — Névmagyarosítás. Hugauff Ede gerdei lakos, néptanitó és kiskorú Krajczár Mária gyámleánya családi nevének „Szentkirályi“-ja, Rathmann András róm. kath. segédlelkész, tolnai lakos családi nevének „Keményére kért átváltoztatása megengedtetett. — Schiippenbach István gróf altábornagy gyásza. Schiippenbach István grófok bartöninkben élő ,nyugalmazott cs. és kir. altábornagyot súlyos csapás érte. A Dél- Kamerun társaság hamburgi üzletvezetőségétől a következő rövid, de megrázó jelentést vette .Egy hozzánk beérkezett távirat szerint Schuppenbach Wolfram gróf, a porosz kir. 64 Frigyes Károly herczeg nevét viselő gyalogezred tartalékos főhadnagya, a Dél Kameruni társaság első igazgatója, márczius 23-án Dél Kamerun belsejében meghalt. Az elhunyt öt évig előkelő állásban, s 1902. óta mint a Dél Kamerun társaság első igazgatója működött. Világos tekintete, éles esze és soha el nem csüggedő tettereje által nagy szolgálatokat tett a társaságnak és ugyanekkor előkelő jelleme által megnyerte igazgatóságának legteljesebb elismerését és alárendeltjeinek föltétlen ragaszkodását. A társaság nagy hálára van iránta kötelezve és hűségesen fogja megőrizni emlékét. Hamburg, 1905. április 25 én.“ Az elhunyt fia volt Schllippenbach István gróf altábornagynak, aki, mint a jelentés mondja, még semmi részletet sem tud eddig fia haláláról, s csak a fájdalomtól megtörve, mélységesen gyászol. Igen valószínű, hogy a tetterős porosz főúr a czivilizáczió munkájának esett áldozatul, melyet a német császár szívós erélylyel folytat a barbár nép közepette, mely még nem tudott megbékülni a porosz fenhatósággal, mely kereskedelmi téren is jelentékeny eredményeket ért el ezideig a legsötétebb Afrikában, de mely nem akadályozhatja hogy a német gyarmat politika bajnokai közül a sötétbőrűek furfangja és bosszúja évről évre újabb áldozatokat ne szedjen. A fent ismertetett távirat szerint „Pécsi Napló“ 1905. május 3