Pécsi Napló, 1905. december (14. évfolyam, 278-301. szám)

1905-12-01 / 278. szám

n­ gósággal gyűjtötte a filléreket a szegény éhező tanulók részére. A gyűjtés eredménye a mostoha életviszonyok dacára nem maradt az előbbi évek eredménye mögött. A tápin­tézet 80—90 tanulónak, azonkívül több családnélküli szegény számára ad egyszerű, de ízletes ebédet és mint minden évben né­hány jelentkező más vallású szegény gyermek is fölvételt nyerhet.­­ A tápintézet javára adakoztak: Grosz Antal (Üszög) 100 kor., Villamos r. t. igazgatósága 70 kor., Wert­heimer Jakab, Reinfeld Imre 60—60 kor., j. Engel József, j. Engel Gyula, Füchst Ar­nold, Krausz Béni, Hirschfeld Samu 40—40 kor., Alt és Böhm, Löwy és Bogdán (Buda­pest), Légszeszgyár, cs. Schapringer Gusztáv 30—30 kor., Deutsch Ádám, Fürst Győző dr., Fürst Gyula, Fodor Ignác dr., Herczeg test­vérek, Krausz Mór bankár, Kohn Herman, Krausz Jenő dr., Krausz Miksa, Loránt Li­­pót dr. Mitzky Mórné, Mende Lajos dr., Neuman Ignác, Pauitz Gábor, Pauitz Jakab, Stern Károly, Spitzer Lajos, Spitzer Jakab, Tauszig Árminna, Teleki Zsigmond, Telegdi Kálmán 20—20 kor., Breuer József, Beck Gyula, Deutsch Lipót, Deutsch Miksa (Gyula puszta), Eisner Dóci, Fürst Lipót,­­Ifj. Fürst Gyula, Friedman Károly, Glass Herman, Justus Miksa, Kaufer Jenő dr., Klein Jakabné, Kempner Lipót, Kelemen Mózes dr., Kohn József (Godisa), Kellert Adolf, Lang Jenő, Lenkei Lajos, Löwy Betti (Bpest), Mandel­­baum Sándor, Marton Miksa, Nick Károly, Oroszy Sándor, id. Panntz Adolf, Pollák Soma, Präger János, Rosenberg Lajos, Szé­kely Ede dr, Spitzer Béni, Steiner S. M., Schlesinger Ignác, (Schulhof) Dombóvári Róbert, Sandecz Adolf, Tausz Gyula, Weisz Sámuel (Harkány), Re­ch Vilmos 10—10 kor., Weisz Ármin 12 kor., Schützer Samu, Kovács Bernát 8—8 kor., Blantz József, Breuer Miksa, Breuer József dr., Deutsch Antal dr., Grünhut Janka, Jakobi Fülöp, Morgenstern Béla, Porges Béla, Schreiber Rezső, özv. Wohlheim Róza, Wessel Manó dr., Marton Mór, Breuer Ferenc 6—6 kor., Biró József, H­eschler Imre, Jakobovits Adolf, Nemes Vilmos dr., Präger Samu, Schönwald Imre, Sidlauer József, Polgár Károly, Fried Jakab, Fischer Ferenc, Fis­cer Lipót, Zucker József 5—5 kör., Angyal Samu, Blau Lipót, Blau Adolf dr., Braun Armin, Csillag A. József, Fischer Zsigmond, Fodor Mór, Fe­kete József, Gellér Samu dr., Goldberger József, Hirschler Mór, Hoffmann Ernő, Haas Samu, Iványi Zsigmond, Kemény Mór, Klein Sándor, Fehér Béla, Lobi Vilmos Léderer Manó, Leichner és Fleischer, Lobi Gyula dr., Lukács Sándor, Markus Simon, Molnár Ottó, Nagy Sándor, Nyitrai Andor, Pörges Miksa dr., Pataki Vilmos, ifj. Panntz Adolf, Schlesinger Mór, Schwarczenberg Józef, Schlesinger Samu, Vogel Sámuel, Viasz Béla, Eckstein Gyula, Lehr Izidor, Vermes Henrik, Benkő József, Wallfisch Pál, Kertész Gusztáv, Révész Miksa, ifj. Schwartz Benő 4—4 kor. — A bonyhádi vasúti állomás át­helyezése. Szerdán éjjel nagyobb számú küldöttség utazott Budapestre Vörös László kereskedelemügyi miniszterhez, hogy tőle a vasúti állomás áthelyezését kérjék, mivel az most oly messze esik a községtől, hogy an­nak a bonyhádi kereskedelem és ipar alig veheti hasznát. A küldöttség ma tisztelgett a miniszternél, aki biztatólag bocsátotta el a küldötteket, bár mostanában alig lehet arra remény, hogy a kormány oly költséges be­fektetésekre gondolhatna, mint a­milyet a Báttaszékről Dombóvárra közlekedő vasút bonyhádi állomásának át­helyezése igényelne. — Tévelygő lelkek. Jobban összeál­lított házaspárt még képzelni is alig lehetett volna, mint Biró István sámsoni napszámos és a felesége. Mindketten egyformán rossz hajlamúak, már gyermekkoruk óta hatalmába kerítette őket a bűn, szinte minden elkép­zelhető bűncselekményt elkövettek már és nem egyszer ültek különböző fogházakban, börtönökben, úgy hogy bár már több mint 20 éve élnek együtt, csak igen keveset él­vezhették a boldog családi élet örömeit, így aztán egyetlen csemetéjük, ifj. Biró István is természetesen mintanevelésben nőtt fel, úgy hogy fiatal kora dacára is már több lopás terheli lelkét. A jeles család azonban most végre együttes munkálkodásra határozta el magát. Tudták, hogy Vörös Károly na­gyobb pénzzel fog estére hazatérni, mert gabonáját most adta el. Meglesték tehát este a falu végén s mig az asszony őrt állt, a féri megtámadta, földre teperte, betömte a száját, a fiú pedig apjának segédkezve ki­fosztotta a megtámadottt Vöröst, kit aztán megfenyegettek es ne árulja senkinek a dol­got, különben vége lesz. De Vörös másnap feljelentette a rablókat, akik azonban meg­szöktek és elrendelték körözésüket. — Ellopott hozomány — elvert fe­leség. Sok férj úgy gondolkodik, hogy a hozomány , és feleség azonos dolog. Ha van hozomány, el lehet tűrni az asszonyt is, ha vége a hozománynak, nem kell a feleség sem többé. Ezt az elvet vallotta teljes mér­tékben Gergely János szakolcai iparos is, ki három év előtt nősülve, csinos hozományt is kapott a csinos feleségével. Ám a családi élet nagyon nem szépen ütött ki, az asszony félt, hogy férje nyakára hág az ő kis hozo­mányának és avval beköszönt a nyomor. Hogy ezt megelőzze, kezdte visszalopkodni a hozományát, hol 10, hol 20 kor. tűnt el Gergely fiókjából, ki kezdetben nem is vette ezt észre, később azonban figyelmessé lett erre. Ám feleségére nem gyanakodott, csak midőn a napokban véletlenül megcsípte, épen midőn a pénzt el akarta tüntetni, rátámadt, ha már hozományát elvitte, menjen maga is. Ebből verekedés támadt közöttük és a brutális férj félholtra verte a szerencsétlen asszonyt, ki súlyos sérüléseiért bepanaszolta Gergelyt, ő pedig lopás miatt a feleségét, így a vizsgálatot mindkettő ellen megin­dították. — Életunt leány. Nagy szégyennek tartja azt a leány, ha fiatalabb húga előbb kerül az oltár elé, mint fi. De hát mégis sokszor megesik ez, ha a leány nem is szí­vesen nyugszik bele. Basa Julis bezdáni leánynak is nagyon nyomta a szívét, hogy a húgát már egy év előtt férjhez vitték, ő meg még mindig pártában maradt. Egy legényre azonban bizton számított, hogy el fogja őt venni, de ez is cserben hagyta, mást kért meg. Ez nagyon elkeserítette a leányt, valósággal búskomor lett Szülei elküldték húgához, ki egy szomszédos pusztán lakott, hogy tán ott jobban megnyugszik. De itt még inkább elkeseredett Basa Julis és bána­tában, a padláson felakasztotta magát. Mikor észrevették távollétét, utána néztek, hol van és meg is találták a padláson. Még egy kis élet volt benne, de aligha tudják most már az életunt leányt megmenteni. — Elvesztett 1200 koronát. 1200 korona rengeteg összeg ma, kivált polgár­embernél; még nagyobb,­ha arról van szó, hogy megvolt és — elveszett. Így járt ma Nagy István Makár­ utca 79. szám alatt lakó földmives. Felesége ugyanis örökölt és örök­ségének eladásából 1200 koronát kapott El­indultak, hogy ma délután azt beteszik a takarékpénztárba. Útközben azonban betér­tek egy Jókai téri butikba és ettől kezdve nagyon zavaros a vesztesek emlékezőtehet­sége. A rendőrséggel nem is tudták az elvesz­tés körülményeit, jól megismertetni. A köny­­nyelmü Nagy István egy noteszbe, melyben különböző, Boda községre vonatkozó iratok voltak, tette be a papírpénzt és a noteszt beletette a rongyos belső zsebébe A naiv emberek nem tudták, hogy délután nem le­het a takarékba pénzt elhelyezni, ellenben tudták, hogy hol a butik, ahol Nagy besze­­szelt. A rendőrség körözvényt adott ki. A pénz a következő darabokból állt: 1 darab 1000 koronás, 2 darab 100 koronás.­­ Az enyhe időjárás folytán oly mértékben halmozódott fel a téli áru Leich­ner és Fleischer kizárólagos posztóraktárá­ban, hogy a cég elhatározta, miszerint dec. he 1-től kezdve az összes raktáron levő téli áruit a beszerzési áron alul is forgalomba hozza. Akinek tehát ruhaszövetre szüksége van, használja ki ezen alkalmat, mert a cég ezen előnyös alkalmat nem hirdeti.­­ Mérsékelt áru vasúti jegyekhez, szükséges fényképet, 50 krajcárért készíti. Boronkai udvari fényképész Széchenyi tér 2. szám Leöwy-palota. is . Roppant érdeklődés nyilvánul egy új, csúzellenes szer iránt, melyet a Székelyhavasok­­ján található édesvízi szivacsból készít Balázsovich Sándor gyógyszerész Sepsiszentgyörgyön 158. szám. Ez a tör­vényesen védett „Indaszesz“, melynek hatásáról a leg­előkelőbb orvosok is a legnagyobb elismeréssel nyilat­koznak. Kik köszvény, csúz, tagszaggat­ás stb beteg­ségben szenvednek, saját érdekükben használják az „Indaszesz“ t, mely 2 és 1 koronás üvegekben mindenütt kapható. 342 „Pécsi Napló“ 1905. december 1. Színház és Mfitészsz. — Francillon. A legmodernebb mű­fajt, a társalgási színművet még tán egy időszakban sem kultiválták oly erősen, mint most. De ez természetes is, midőn oly kiváló művésznőnk van, mint Hahner Aranka, ki igaz esztétikai élvezetet nyújt minden ily­nemű szerepének játszása alkalmával. Ám ha egy héten öt ilyen darab megy, akkor ter­mészetesen kimerülnek színészeink és ennek tudható be, hogy bár ma minden szereplő jól állotta meg helyét, az egész előadás mégis sok tekintetben kifogásolható volt. Nem volt meg a kellő harmónia, összjáték, az ily daraboknál annyira nélkülözhetetlen készség. De ezért nem hibáztathatjuk sem a rendezést, sem a szereplőket, mert ezek vala­mennyien : Hahner Aranka, Hevessy Guszti, Almásy Endre, Bánházi Teréz, Bónis Lajos, Gőzön Béla tudásuk legjavával igyekeztek érvényre juttatni Dumas remekét. A kis közönség sok tapssal honorálta a játékot. (Haj!) — Beteg művésznő.. Amint sajnálat­tal értesülünk Károlyi Leontin, aki a minap Katalin, majd Pillangókisasszonyt , betegen játszotta végig, erős hütés következtében ágyban fekvő beteg és gyógyulása több na­pot vesz igénybe, így kénytelen volt az igazgató a szombatra tervezett Svihákok előadását a műsorról levenni és a zeneked­velők egyesületének vasárnapi hangversenyén való közreműködésről is le ket holnap monda­nia. Reméljük, a jövő héten már friss egész­ségben látjuk viszont a közkedvelt művésznőt a színpadon. — Szerződtetések. J. Csurgay Adél helyére, aki ezen év végén a kolozsvári nem­zeti színháznál lejáró szerződését nem nyitotta meg, hanem a jelentékeny sikerek egész so­rozata után onnét visszatér Pécsre családi tűzhelyéhez, a kolozsvári színház igazgatója Peris dr. net, Halász Adél kolozsvári éne­kesnőt szerződtette, aki a strassburgi szín­háznál volt operaénekesnő és most nincsen szerződésben. Toronyi Gyula tenoristát, aki rövid ideig működött Nádasy József színtár­sulatánál és legutóbb a Népszínház tagja volt, Somogyi Károly Nagyváradra szerződ­tette. A pécsi színtársulattól Makó Aydát, a széptehetségű hősnőt, Krecsányi Ignác temesvári színigazgató szerződtette. Nagy Dezső buffo komikus és apaszinészt, aki több szerepben megnyerte közönségünk méltányló elismerését, Nádasy József a sopron-szom­bathelyi színtársulathoz szerződtette. — A volt pécsi színtársulatról. Sopronban és Szombathelyen, mely utóbbi városban Nádasy József hetenkint több elő­adást tart, elég jól folyik a színtársulat dol­gai és a közönség, mely ezideig a magyar és német színtársulatok között oszlott meg, már nem is érzi a német előadások hiányát. Hogy a szintársulat, melynek erősségei Fe­ledi Boriska, Wlassák Vilma és Miklóssy Ilona, maga a közkedveltségű igazgató, Fe­kete Mihály, Boda Vilmos és a többi volt kedvence a pécsi közönségnek minden tekin­tetben megfelel, mutatja, hogy a régi sop­roni színportáló egylet, mely minden évben némi segélyben részesíti az igazgatót, de 1000 koronánál nagyobb segélyt ezideig nem igen adott, Csizmadia törvényszéki bíró, majd Bábel László szerkesztő és árvaszéki

Next