Pécsi Napló, 1907. november (16. évfolyam, 251-275. szám)
1907-11-01 / 251. szám
1907. november 1. * Pécsi Napló* gában, szinte teljesen kivetkőzött a művészet eredeti mivoltából, eredeti célját csak alig is látja maga előtt. Csak a legutóbbi 100 évben, mióta megkezdődött a nagy folyamat a szellemi javakat közkincsesé tenni, azóta, bár igen lassan, kezd a művészet is hosszú aléltságából magához térni és lassanlassan igazi útjára rálépni. Ez az út — eredetieg igazi — művészet természetesen шт léphet majd osztályok szolgálatába, mert a jövő emberese tűrheti meg az osztályok létezését. A tudás, műveltség általánosításával, mindig szélesebb és szélesebb tömegek birtokává lesz a művészet is, mert meg lesz adva nekik a lehetség, hogy arra a műveltségi fokra jussanak, melyen a művészet megértése nálunk is lehetséges lesz. S miután így aztán a szellemiekben a szükségelt egyensúly ismét meglesz, amit a jelek kétségtelenül bizonyítanak, s visszakéri a művészet is eredeti tartalmát, körét, a művészetnek önmagéért való létezhetőség lehetőségét. Nem űz kultuszt egyes osztályok, felekezetik vallási fanatizmusból, nem zenghet dicshimnuszt a vérontásnak, de semmilyen idegen cél szolgájába nem szegődik. Önálló lesz a művéset, csupán önmagáért fog létezni. S miután a művészet eredője az emberben, annak szellemi énjében keresendő, a művészetnek szubjektív nyilatkozásnak kell lennie, emberivé kell válnia A jövő művészete tehát individuális lesz oly értelemben, hogy emberi, belső, szubjektív megnyilatkozás lesz, de egyutal univerzális is,miután mindenkiben meglesz az értelemnek az a foka, mely a műértéshez, tehát élvezéséhez szükségeltetni fog Adni fogja tehát az ember belső világát, érzéseit, örömeit, szenvedését, vágyait, azt a hatást, mit a külvilág tárgyai, eseményei rá gyakorolnak, mely végeredményben mindenkiben közös módon nyilvánul, az egész emberiség javává válik ezzel s nem mint eddig a kiváltságos társadalmi csoportoknak azok önös, emberietlen céljaiban segítő társa, a többiek elnyomásában együttérző ellenfele volt. Lenkei Jenő. Azokat az. előfizetőinket, kiknek előfizetése október hó végén lejárt, felkérjük, azl▼«■ködjének azt e lelőbb megújítani, nehogy a lap szétküldésében fennakadás álljon be. A Pécsi Napló előfizetési ára: Félévre ..... 12 korona. Negyedévre ... 6 „ Egy hóra .... 2 „ Kart karba fűzve ifjú szerelmesek kacagnak a sírok közt sétálva, boldog reménykedéssel a jövőről beszélgetnek. A sirok közt ácsorgó halál a lány gyengéden takart keblére veti szemeit, hová a hideg szél egy száraz falevelet sodort. Megtetszik neki a lány s kéjelegve szól: — Ez is enyém lesz nemsokára! . . . * Feketeruhás asszony, kendővel fején, karján gyermekével a sir mellett térdepel. Az a sir pedig azé kit, szeretett, imádott, ki mindene nőtt, ki néki s gyermekének jólétet adott — az a sir a férjéé. Nem érezheti át más az ő fájdalmát csak az, kinek senkije, senkije sem volt e földön, csak egyetlen egy valakije, ki rajongással szerette, érette mindent megtett, érette élt s mikor hosszú várakozás után férje lehetett, csak másfél évig mondhatta magáénak. Már most a halálé. Most már ismét nincs senkije e nagy világon, csak szerelmének záloga, kicsi fiacskája. Amott férj s feleség gyermeküket siratják, kit élte legszebb napjaiban, midőn sok küzdelem és áldozatok árán emberré lett, akkor ragadott el a halál, a hideg, kegyetlen halál. Az ő fájdalmát érti senki más, csak az az anya, ki legjobban szeretett gyermekét elveszti. * A vallásos ember megkönnyebbülve, Isten iránti bizalommal, Istenbe vetett hittel hagyja el a temetőt, mig annak szivét, ki a világ hiú örömeinek és a túlvilággal mitsem törődve, bárhogy hangoztatja is ellenkezőjét, egy eltagadott fájdalomérzés, talán félelem szorongatja, ha arra gondol, hogy meg kell halni, hogy ő is idekerül a temetőbe. * Az utolsó ember is elhagyja a temetőt. A kapu melletti nagy fa búcsút int feléje. Most már ő is pihenésre tér, mert az utolsó égő gyertyaszál is elaludt. Elalszik ő is és megálmodja, hogy azok közül, kik most élnek, jövőre ilyenkor kik lesznek már kint a temetőben. A feépviselőház ülése. (Saját tudósítónktól.) Budapest, október 31. Ma még a horvátok is elkésnek. Tíz óra után, a megnyíláskor csak a baloldalon van tíz ember. — Végezzük el, míg a horvátok bejönnek — mondja Ugrón Gábor. A jó tanácsot azonban egyelőre nem fogadják el Napirenden az indemnitás van, elnök Justh Gyula. Tíz óra után nyitja meg az ülést Justh Gyula elnök. A jegyzőkönyv felolvasása után Elnök irományokat mutat be. Jelenti, hogy Ugrón Gábor indítványt nyújtott be, hogy az indemnitás tárgyalása alatt a tárgyalásokat egy órával hosszabbítsák meg (Zaj a horvátoknál.) Az indítvány felett a legközelebbi ülésen vita nélkül szavaznak. Sarmin György horvát beszédet kezd. Elnök figyelmezteti, hogy beszéljen hangosabban. Hoffmann Ottó: Hiába kiabál, úgysem értjük. Surmin György közelebb jön és folytatja horvát beszédét. Foglalkozik Thaly Kálmán, majd Wekerle miniszterelnök kijelentéseivel. Hogy Thaly bizalommal van a kormány iránt, ez csak úgy lehetséges, hogy a miniszterelnök megszelídítette a függetlenségi párt elnökét és az ő útján a függetlenségi pártot is, az ország néhai harcosait Thaly, az ősz kuruc akkor szavaz bizalmat, amikor nem szabad beszélni a nemzeti bankról, mikor a függetlenségi törekvéseket Wekszle politikájának kell alárendelni Supiló beszédi alatt itt azt kiáltották közbe, hogy az „abrak“ majd mindent elintéz. Nem akarom most megnevezni, de tudjuk, hogy az abrak, a zab kinek a címére szólt igazán. Ha nem is az emberei, de az eszméi által itt a szabadelvű párt győzött. A függetlenségiek lemondása követeléseikről a régi álláspontról való lemondást jelenti. Azután váleszól a miniszterelnök minapi támadásaira Ez számításból történt, hogy eltérítsék a függetlenségi párt figyelmét a kiegyezéstől. Thaly beszéde után világos, mit fog tenni a függetlenségi párt a kiegyezéssel és az indamnitással. Lehet, mást is tartogatnak s a miniszterelnök előre védekezni akar a horvátok ellen. Ebben a Házban első maxima az állam joga s csak azután következik a nép joga. Ránk, horvátokra a nép joga az első s csak aztán következik az állam joga. A temető szélén egész frissen hantolt sirhalom mellett sziklaszilárdan áll egy férfiú, de szeméből könyek hullanak. Ide temették élte reménységét, kedves feleségét — alig egy hete. Pedig csak tavaszszal vezette oltárhoz, hogy sírig tartó hűséget esküdjenek egymásnak. Itt a sir, de ő az elhagyott férj úgy érzi, hogy hűsége a síron is túl tartó. Ott meg az árvák zokognak... Ott van halottak napján sok fájdalom, sok igaz köny a temetőben, amely csak így erősödhetik meg. Mért nem fejtette ki Wekerle Sándor miniszterelnök horvát politikája programmját ? És ha ezt nem tette, abból világosan látszik az, hogy milyen lesz ez a programra valójában, amikor a miniszterelnök úr a horvát részről a likai vasutat illető megjegyzésre válaszolt, így csak egy oligarchikus kormány feje beszélhet Bírálja a kormány pénzügyi politikáját és kijelenti, hogy az indemnitás javaslatot nem fogadja el (Helyeslés a horvátoknál.) Elnöktíz perc szünetet ad. Szünet után. Rakovszky István foglalja el az elnöki széket. Bánffy Dezső báró tegnap személyes megtámadtatás címén akart megjegyzéseket tenni Lukács László beszédére. Most az indemnitás kapcsán teszi meg ezt. Előre bocsájtja, hogy az indemnitást, mint állami szükséget megszavazza, nem helyesli, hogy ez alkalommal a bizalmi kérdést hosszasan fejtegessék. Az ex six nem a kormánynak árt, hanem az országnak, ezért szavazza meg a javaslatot, noha bizalommal a kormány iránt nem viseltetik. Nincs bizalommal a kiegyezés miatt és más fontos kérdések matt. Foglalkoznia kell Lukács László beszédével. Azt mondotta, hogy szóló a saját politikájába fulladt, meghalt nem a boldog feltámadás reményében. Tudom, hogy képviselő úr feltámadásomat nem akarja. Lukács László: A haza érdekében. Bánffy Dezső báró: De kaptam én a házban olyan ilyeneket, amelyek azt bizonyítják, hogy a nemzetiségi politikát itt helyeslik. (Úgy van, taps.) Ha a nemzeti államot nem tudjuk kiépíteni, ne kecsegtessük magunkat jövővel, mert poliglott államnak jövője nincs. Lukács László: Hazafias politika a mienk. Bánffy Dezső báró: Nem lehet az hazafias politika, amely a nemzet színeit, címerét nem tiszteli. Lukács László: Alaptalan vád. Elnök figyelmezteti a közbeszólót, hogy ne zavarja a szónokot Bánffy Dezső : Nem zavar engem, mert tudom, hogy igazam van. Százával hozhatok példákat. Tényleg nem gondolok feltámadásra, de arra igen, hogy sírba helyezett politikám egy része, a nemzetiségi feltámadjon. (Éljenzés) Volt egy idő, midőn Lukács László a boldog föltámadás reményében a csillagbörtönben ült. Wekerle miniszterelnök alatt történt. Wekerle Sándor: Bánffy alatt kegyelmet kapott. Bánffy Dezső: Igen, mi kegyelemre ajánlottuk őket, mert már megtanulhatták, hogy a magyar nemzet ellen ugatni nem szabad. (Helyeslés, nagy zaj ) A óta a nemzetisgi viszonyok nagyon romlottak, ma olyan elveket hirdetnek, amelyekről ezelőtt csak titokban mertek beszélni. Lukács László hazafias szó, körültekintő beszéde csak látszat. A végcél mutatja ezt. Mi az egységes magyar államot akarjuk, ők a poliglott szellemet. 1895. január 15 én, bemutatkozó beszédemben már elmondottam ezt. Idézi a beszédnek ezt a részét. Az 1867. évi törvény némely intézkedése több jogot biztosít nekik, mint amennyit ma élveznek. De akkor a törvényhatóságok kezében volt a hatalom egy része, azóta ez változott, tehát a törvény betűire hivatkozni nem lehet. Beszéde végén foglalkozik a horvát politikával, kijelentve, hogy Horvátországban nem lehet önálló politikát csinálni, hanem azt a magyar állam szempontjából kell irányítani. Lukácsik László személyes kérdésben felszólalása után még a horvát politikával foglalkozott Bánffy Dezső báró, melyet szintén a magyar állam szempontjából kell intézni. Adlsónak Mezőfi Álmos beszélt a javaslat ellen, melyet el nem fogad és ezzel az ülés véget ért. "