Pécsi Napló, 1908. február (17. évfolyam, 26-50. szám)

1908-02-01 / 26. szám

s bajokon, az élelmi­szerek túlságos drá­gaságából támadt megélhetési nehézsé­geken könnyíteni. Csak azután az aka­ratnál meg ne álljon s a vele­­szemben álló hydra fejétől meg ne ijedjen. Az ország jólétének első föltétele, hogy népei közül egy munkás ember se éhez­zék s hogy ne legyen kénytelen a piac­ról élő ember minden keresményét fa­zékba temetni. Adományok a Pécsett felállítandó Kossuth-szoborra. — Második kimutatás. — Nyáry Pál év. ref. lelkész ivén : Nyáry Pál 2 korona. Mutschenbacher Viktor dr. jogakadémiai igazgató ivén: Mutschenbacher Viktor dr. 3 kor., Jel­­lachich István dr. 2 kor., Mihály­ffy Ernő dr. 2 kor., Kopocsány Károly dr. 1 kor., össze­sen 8 korona. Cserta Antal iván: Cserta Antal 10 korona. Benkő Mihály bornagykereskedő iván: Benkő Mihály 10 kor., Amberger János 2 kor., ifj. Gombos Pálné 40 fillér, Gottdie­­ner Mayer 1 kor., Dömötör Gyula 40 fillér, Balogh Pál 40 f., Kiefer Ádám 1 k., Fischer József 1 k., Szauer József 40 f., Huszti Máté 40 f., Hulla János 60 f., Frimmer József 2 k., Bary Gyula 1 k., Schwarz Benő 1 k., Csányi Ferenc 40 f., Löbl Jenő 1 k., Kalikin Ferenc 40 t, Heim József 40 f. Konrád Tamás 50 f., Honig Samu 50 f., Werb József 1 k., Klein Vilmos 2 k., Fallerstein 50 f., Weisz Manó 50 f., Dimics Jenő 20 f, Albert József 20 f., Franyó János 1 k., Nemes László 40 f., Di­­mics Antal 50 fill, Vincze Henrich 1 K, Lemberger Manó 1 K, Szandtner 2 K, Kis­faludy 1 K, Faller József 1 K, Hugár Géza 1 K, Johannides Géza 2 K, Weszing Péter 80 fill., Lichter Jónás 40 fillér, Migriszt 50 fill., Halbich György 1 K, László Géza 40 fill., Szecsnyacz Markó 30 fill, Miklósa Pé­ter 60 fill., Pi­nger János 2 K, Elek Albert 20 fill., Mercy 40 fill., Singer Simon 40 fill., N. N. 20 fill., Roth L. 20 fill., Donnenberg Albert 20 fill., Herzog Mór 1 ., Brener Ignác 40 fill., Kanter Mór 60 fill. Összesen: 49 , 70 fill. Erreth Lajos dr., kir. tanácsos irén: Sipőc Géza dr. 5 k., Kenessey Aladár dr. 5 kor., Schmidt Antal dr. 5 k., Kanter Mór dr. 5 K, Wallerstein Bódog dr. 3 K, Schwarz Vilmos dr. 5 K, Bakula József dr. 10 K, Pick Ignác dr. 3 K, Bokor Emil dr. 6 K, Erreth Lajos dr. 54 K. Összesen: 100 korona. Kovácsffy Kálmán műszaki tanácsos ivén: Kovácsffy Kálmán 10 K, Benedek László 1 K, Barabás Ferenc 2 K. Összesen: 17 K. Jakobi Fülöp biztosítási titkár ivén: M. Z 1 K, Böhm Jenő 40 fill., Steiner 1 K. Összesen: 2 , 40 fillér. Vörös Hiador forgalmi főnök ivén: Vörös Hiador 2 K, Salac Kálmán 1 K, Springsfeld Gyula 1 K, Salix Jenő 1 K, Rácz Gyula 1 K, Martics Konrád 1 K, Ha­lász János 1 K, Szőke 1 K, Szalay Elek 1 K, Szanyi József 1 K, Frikker Antal 1 K, Bach Jakab 1 K, Moussong Nándor 1 K, Szabó József 1 K, Jegg Géza 1 K, Báthory Dezső 60 fill., Illés János 1 K, Sebők R. 1 K, Maresekényi Egon 1 , Csukay Géza 1 K, Wexler Antal 50 fill., Worinszky Jenő 1 K, Bálint Zoltán 1 K, Mészáros József 1 K, Váradi József 60 fill., Kapisinszky Péter 1 K, Büchler 1 K, Marosi Antal 1 K, Sorics Dániel 1 K, Szepics Lajos 1 K, Kis Halas Vince 1 K, Németh József 60 fill. Összesen: 31 , 30 fillér. Magyar szent korona országainak vas­utas szövetsége Pécsi kerület 100­0 Sasváry Béla igazgató ivén: Sasvári Béla 2 K, Hoch József 1 K, Lőwy Anna 1 K, Kohn Mór 1 K, Németh György 20 fill., Müller Salamon 50 fillér. Összesen : 5 , 70 fill. Ratk­ovics Károly mészáros irén : Ráuss József 1 K, Vogl János 5 K, Daempf Imre 10 K, D­ák József 1 K, Gadó Mátyás 1 K, Zalmi Gyula 2 K, Ratkovics Károly 5 K. Összesen : 25 K. November 2-án. — A­­Pécsi Napló* eredeti tárcája. — Irta : Tihanyi Károly. A régi sorházban, jobban mondva a sörház vendéglőjében vigan vannak; da ha ezen 1859 ben még vigan is lehettek az em­berek, mert a honfiúi gondon bánaton kívül a megélhetés nem igen bántotta Pécs város akkori lakosait. Csendes, burger város volt a mi szép pátriánk akkortájt s hogy most, midőn kis elbeszélésem lejátszódik — még Langos, dacára az éjféli óráknak a sörház vendéglő, annak okát is mindjárt elmondom. Ha nagyon volupulozus volnék, három okot is mondhatnék és pedig először: megérke­zett az odesszai kaviár, másodszor: megér­kezett két láda tokaji bor — mely tárgyakat édes­apám a vendéglős, herceg Thurn-Taxis ő fenségének hozatott, annak egyenes óha­jára — a harmadik ok nem oly lényeges és ezért a végére is hagyom annak elősorolását. Ad vocem káviár ! Nem lehetett akko­riban úgy mint ma­napság Pécsett ilynemű csemegéket boltokban kapni, így tehát azt hozatni kellett. Tokaji borra meg nem volt szükség, hiszen olyan sok és olyan jó borok­ban bővelkedett Pécs lakossága, hogy drága pénzért vitték el még a távoli Lengyelor­szágba is az idegen kalmárok. De hát akkor miért herceg valaki, még­pedig legényember, ha ne ilyen ex­ra­vaganciákon törje a fejét. No hát a tiszti szobában nagy gaudium van, ő fensége pa­­r vacsorával vendégeli a hely­őrség tisztikarát. Néhány kincstári asszony is részt vett a kedélyes estélyen, de ők már hazatértek engedelmes férjeikkel egyetem­ben s most csak a fiatalság van együtt s valószínűleg egész reggelig együtt is marad. Ha nem a kaviár meg a tokaji, az ma­rad holnapra, mert ilyenkor azt már nem tudná senki méltatni, az ínyek már érzéket­lenek ilyen specialitások iránt. Éppen most dűlt el homeri kacagás között ő fensége és Frank gyalogos kapitány fogadása. A foga­dás tárgya az volt, hogy vájjon hány gyű­szü bor lehet egy tiz iteós boros kancsóban. Dél­után óta méregette két hadnagy, kiket egy öt tagú bizottság ellenőrzött. Frank kapitány jön a nyertes. Tiz darab angyalképű zöld tizes, vagyis száz bankó forintja bánta ő hercegségének. Hej , de mi az egy her­cegnek ? Frank kapitány a nyert összeget rög­tön deponálta is a vendéglősnél, hogy abból egy megyére szóló halvacsorát rendezzen, azzal a kikötéssel, hogy a halak Mohácsról élő állapotban hozattassanak Pécsre. — Da hát — kiálta fel ő fensége, — hol a mi kedves korcsmárosnénk ? — Az ám, hol van? — kérdezték a Maricától, a kiszolgáló pincérleánytól. — Beteg ! — válaszolá Marica. — Beteg ? De hát mi a baja, hiszen még délben láttam a konyhában sürögni­­forogni ? — Nem tudom — felelé durcásan a piruló Marica (hej, mert akkor még a pincér leányok tudtak pirulni) és elszaladt. Éppen akkor jelent meg a vendéglős is széjjel nézni, hogy nem tapasztal-e valami hiányt a kiszolgálás körül s éppen kapóra .Pécsi Napló* 1908. február 1. A képviselőház ülése. — Saját tudósítónktól. — Budapest, január 81 Jneth Gyula elnököl az ülésen. Lázár Zoárd előadó előterjeszti a men­telmi bizottság jelentését Török Imre, Ra­kovszky István és Melczer Géza mentelmi ügyében. Következik az erdélyi birtokrendezésről szóló javaslat részletes tárgyalása. Nagy György a címnél beszél a ja­vaslat ellen. Elnök ismételten figyelmezteti, hogy maradjon a tárgynál. Nagy György: A cím ellen nincs ki­fogásom, de az a régi gyakorlat, hogy a címnél mindig lehet általánosságban be­szélni. Elnök: Ilyen gyakorlat sohasem volt. Nagy György a ház engedélyét kéri, hogy a tárgytól eltérhessen. — Nem engedjük meg ! — kiáltoznak nagy zajban. Elnök konstatálja, hogy a Ház nem adja meg az engedelmet. Nagy György : Sajnálom, hogy a Ház a szólás­szabadság iránt ilyen kevés érzé­ket tanúsít. Hosszan tartó, nagy zaj tör ki. Elnök: Ne tessék ilyesmivel gyanúsí­tani a Házat. Nagy György kijelenti, hogy majd az egyes szakaszoknál mondja el kifogásait. A címet ezután változatlanul elfogadják. Hinlóder Ernő módosítást ajánl az első szakaszhoz. A módosítást elvetik. A második szakaszt Zakariás János bírálja hosszasan. Pap Cs. István nem látja szívesen, hogy az állam tuságosan gyámkodik. Mó­dosítást nyújt be a javaslat ellen. Nagy György nem hiszi el, hogy a tagosítás a falvakban valami nagyon áldásos hatású lenne. A második szakasz helyett egészen új szövegezést ajánl. Hinlóder Ernő és Bozóky Árpád mó­dosításokat nyújtanak be. Elnök : a vitát berekeszti. Günther Antal igazságügyminiszter foglalkozik a felhozott észrevételekkel és újabb módosítást nyújt be, Zakariás beszé­dének figyelembe vételével. jött s így ő fensége mindjárt kérdőre is vonta: — Kedves vendéglős úr, hol van becses neje ? Egész délután nem láttuk. — Köszönöm hercegséged szíves figyel­mét — beteg szegény, az ágyat őrzi. — Igen, hallottuk, de mi leile? — Oh csekélység, csupán a kis Ma­riska lányomnak akar kis öcsikét ajándékozni. — Donnerwetter noch’mal ! És ezt ön csekélységnek nevezi? Hé fiuk, kissé csen­desebben, beteg van a háznál ! — Oh kérem fenséges uram, nem hal­latszik az odáig. • — Nem? No hát akkor itt maradunk és megvárjuk, mig a kis trónörökösnek tet­szik megjelenni. — Hoch, hoch! — kiálták a különféle fegyvernembeli katonatisztek. A polgári szobából átszűrődik egy csudaszép német dal: Die Thräte (A köny). — Nyissátok ki az ajtót — köré a herceg — azok odakünn hasonlíthatatlanul szebben énekelnek, mint ti ordittok (heulen). A „Vad dalárda“, pécsi iparosok hat tagból álló daltársulata énekelt, esténkint borozgatva és halkan a haza sorsáról sut­togva De hogy ma — már éjfél felé járván az idő — még mindig együtt vannak a daltestvérek, azt talán annak a két akósnak lehet betudni, mely az asztalon áll meg­csapolva s öntve magából a vét perzselő, szivet, lelket melefestő szentmiklósit. Egy király, egy heresz születését nem várta ily dal, mint amilyen csengett a korcsmáros születendő fia elé.

Next