Pécsi Napló, 1908. április (17. évfolyam, 76-99. szám)

1908-04-01 / 76. szám

a Magyartalan az eszközös szó, amelyet mel­lőzni kér. Mind e kifogások értelmében in­dítványokat nyújt be és kéri azok kinyo­­matását A Ház a kinyomatást mellőzi. Bozóky Árpád röviden óhajt beszélni az első ponthoz. A legfontosabb követel­ménynek tartja, hogy a képviselők véle­ménye szabadon nyilvánulhasson meg. Erre való a titkos szavazás. Azt kívánja és ez irányban nyújt ba ellenindítványt, hogy a sürgősség kimondására titkosan szavazzanak. Olyan fontosnak tartja ezt a körülményt, hogy ha megszavazzák, a maga nevében, a­nélkül, hogy pártja véleményéről is beszélne, kijelenti, hogy ennek ellenében hajlandó bárminő házszabályrevíziót megszavazni. Kéri indítványa elfogadását és kinyomatását. A Ház a kinyomatást mellőzi. Hodala Milán nagyon fontosnak tartja, hogy az indítványt Bella Mátyás felszóla­lása értelmében kijavítsák. Nagyon aggá­lyos, hogy az elnököt nem csupán formai jogokkal ruháznák fel. Ez a világ semmi­féle parlamentjében sincs így. Beszéde közben szünetet kér. Szünet után Návay Lajos foglalja el az elnöks­zéket. Hodzsa Milán folytatja beszédét. A majoritás elvét úgy védelmezi ez a javaslat, hogy a felelősség elvét teljesen illuzóriussá teszi. Ez az eredménye a házszabályrevízió­­nak. Ez az, amiért még, a történelem ítélő széke előtt felelnie kell. Beszéde­­végén 164 határozati javaslatot benyújt az indítvány ellen. Szkicsák Ferenc beszélt ezután a ja­vaslat ellen. Több indítványt benyújt, me­lyekben a sürgősségre megkívánt képviselők számának fölemelését kívánja. Kéri indít­ványának kinyomatását. A Ház a kinyomatást mellőzi s a holnapi napirend megállapításával az ülés véget ért. Hírrovatunk. Pécs, Báróim 31. Április 1-én új előfizetés veszi kez­detét a Pécsi Napló ezen évi máso­dik évnegyedére. Kérjük azon vidéki előfizetőinket, akiknek előfizetése március hó­­végén, lejért, hogy azt sürgősen megújítani szíveskedjenek. A patronázs. Biz idegenszerű ez a szó akár így, ki­ejtése szerint írjuk, akár eredeti írásmódja szerint: patronage-nak és mégis nem vetünk neki sok időt, s ez a szó közkeletű lesz Ma­gyarországon, hogy a legnépszerűbb és leg­rokonszenvesebb fogalomnak lesz kifejezője. Életünk borús pillanataiban hányszor tekintünk vissza merengve a gyermekkor le­tűnt idejére, hányszor siratjuk e napok bol­dogságát. Pedig nem minden gyermek boldog. Oh, nagyon is sok az oly gyermekélet, mely balcsillagzat alatt jött a világra. Anyai gond nem óvja, nevelésével nem törődik, jólétére nem gondol senki. Az utcára van kidobva már kicsiny korában, éhezik, fázik s mig más gyermek az iskola padját rója, s már az élet rideg iskolájába jár, mely nem kedvez a gyarló életkornak. Az ily gyermek hamar megtanulja a rosszat, s könnyen a züllés útjára kerül, hol vétekre és bűnre csábítja minden. Az ily gyermekből neveli az utca az emberiség legszánandóbb elvetemültjeit: a fiatal bűntetteseket. Az elhagyott gyermekekért alkották meg hét év előtt a gyermekvédelmi törvényeket, erettük épültek az állami gyermekmenedék­helyek. De ez csak fele útja volt a szociális kötelesség teljesítésnek. Mert nem elég meg­menteni a puszta életet. Szükség van a menedékhelyeken túl oly kisegítő intézmé­nyekre is, melyek előbb felnevelik, aztán visszavezérlik a társadalom alakulataiba az állam fogadott és különösen a társadalom elhagyott gyermekei. Ez a cél magának a társadalomnak segítsége nélkül elérhető nem volt. És az elodázhatatlan szükség életre bírta a segíteni kész társadalom szervét, az Országos Gyer­mekvédő Ligát. Különösen a züllött vagy a környe­zetükben és viszonyaiknál fogva a züllésnek kitett gyermekek sorsa az, melyen az állam a társadalom közreműködése nélkül segíteni nem képes. Nagy érdek az, hogy a romlott gyermekek kiszakadhassanak az utca vagy a vétkes szülők erkölcsét mételyező környe­zetből. Nem kevésbé fontos emberi és nem­zeti érdek követeli a végleges megmentését azoknak a gyermekeknek, kik már bűnbe estek és átesve a javítóintézetek tisztítótüzén, készülnek visszatérni a társadalomba. Két­szeres vigyázattal kell őrködni az ily gyer­mekek erkölcsére, mert az, ki a bűn követ­kezményeitől egyszer már megszabadult, két­szeresen elveszett, ha a bűnbe visszaesik. Pedig a visszaesés épp ilyenkor nagyon is közelről fenyegeti. Akárhányszor megesett, hogy a javítóintézetből kísérletképen kihe­lyezett gyermek rossz kézbe került, a gaz­dája ütötte-verte, elvadította, a gyermek megszökött, csavargó lett belőle, egy szeren­­csétlen alkalom még és a javítóház egykori lakója a börtön lakója lett. Még több bajt szerzett az a valósággal rendőri felügyelet, amely nyomon kísérte az ily gyermeket attól a pillanattól kezdve, hogy kitette lábát a javítóintézetből. De hát így kellett annak lenni, mert hiszen a közigazgatási hatóságok voltak a patrónusai. Érdeklődtek is köteles jóaakarattal a sorsa iránt. De, hogy mit je­lentett például az, midőn a békességben élő és dolgozó gyermeknél megjelent a szuronyos csendőr, hogy parancsa szerint feljegyezze róla a szükséges tudnivalókat, azt csak az nem érti meg, aki nem ismeri a nép lelkét. A gyermeknek nem volt többé maradása s ha el nem üldözték­ helyéből, akkor maga szökött meg szégyenletében, egyik helyről a másikra, mert a közigazgatás jóakarata min­dig csak reá talált, így kövezték ki számára a javulás útját. A liga felismerte az ebben rejlő vesze­delmet és elhatározta, hogy magának kéri a patronázst az ily gyermekek fölött, ő lesz a gondviselőjük nekik ép úgy, mint azoknak a gyermekeknek, a­kiket saját intézeteiben nevelt. Az igazságügyminiszter örömmel tel­iesítette a kérelmet s a liga azóta maga állít patrónust minden ily gyermek számára. A patrónus a szülőt képviseli védettjével szem­ben. Figyelme a gyermek iránt állandó és fáradhatatlan. Van gondja reá, hogy ember­ségesen bánjanak vele; állandó érdeklődésé­vel bizalmat önt belé s ha jövőjét veszélyez­tetve látja, más jobb gazdát keres számára. A mellett sűrű levelezésben áll a ligával, mely tőle értesül a gyermek sorsáról, javulásáról, vagy javulását zavaró körülményekről, melye­ket aztán igyekszik elhárítani Már­is néhány száz ily patrónus áll a liga rendelkezésére az országban, önként vállalkozó emberbará­tok a társadalom legjobb osztályaiból. A fővárosban a belügyminiszter legújabb ren­delete alapján most szervezi kerületenként a gyermekvédelmi bizottságokat, melyek annyi patrónust fognak állítani, hogy Budapest minden utcájának jut legalább egy. Oly erős és kiterjedt már a liga szervezete, hogy nemrég Amerikában is állíthatott patrónust egy védence számára, ki elkerülve a javító­intézetből, Amerikában lakó szüleihez kí­vánkozott. íme ily képe bontakozik elénk a magyar­országi gyermekvédelemnek azóta, hogy meg­mozdult a társadalom és életbe idézte az országos gyermekvédő ligát. Az állami gyer­mekvédelem bizony csődöt mondott volna a Liga ily irányú támogatása nélkül. Az or­szág tudja ezt s elismerésének és együtt­érzésének számos félre nem ismerhető jele közt nem utolsó az, hogy felkarolta a Liga gyermeknapjait. A liga minden év tavaszán rendez ily országos gyermeknapot. E napon urnákat állít fel a városok és községek utcáin , az ekkor egybegyűlő pénz a legfőbb jövedelme. Ezen a pénzen mentett meg két éves fenn­állása óta több, mint negyedfélezer gyermeket. Két év előtt volt az első gyermeknap az országban. Az is 38 000 koronát jövedel­mezett már, de a tavalyi majdnem három­szor annyit, 100 000­et. Rövid idő múlva, április 2 án és 3-án virrad az országra a harmadik gyermeknap. És a magyar társa­dalom, mely átérzi a liga szent hivatásán ismét bizonyságot fog tenni róla, hogy tud lelkesedni a nagy célokért. Önként fogja megadóztatni magát e két napon az ország kereskedő és iparos osztálya, mely napi bevételének egy hányadát ajánlja fel a liga pénztárának. És önként fog adózni a nagy­közönség is, mely az utcán felállított urnákba veti filléreit. Minden egyes fillér, mely az urnába hull, közelebb és közelebb fogja vinni a ligát kitűzött céljához, hogy ne legyen többé elhagyott gyermek Magyarországon. — Kitüntetett plébános, Ő felsége Stóger István, csibatházi plébánosnak, aki hatvan éven át fejtett ki buzgó és eredmé­nyes működést, érdemei elismeréséül a ko­ronás arany érdemkeresztet adományozta. — Bírák kölcsönös áthelyezése. A hivatalos lap ma meglepő hírt hozott. Ő felsége március hó 28 áról kelt legfelső el­il­itározásával megengedte, hogy Gőbel Gyu­a Ítélőtáblái bírói címmel és jelleggel fölruhá­zott pécsi kir. törvényszéki biró és Klie Lajos sáedi kir. járásbiró saját kérel­mükre kölcsönösen áthelyeztessenek,­­ így Gőbel Gyula Ítélőtáblái biró el­hagyja eddigi működésének színhelyét, a pécsi kir. törvényszéket, hogy a csendesebb falusi környezetben elvonulva a város zaja­tól teljesíthesse bírói kötelmeit. Bizonyára tiszteletre méltó egyéni okok késztették ezen kívánságának keresztülvitelére, mert nagy elhatározás kell ahoz, elhagyni az évek hosszú során át megszokott környezetet. — Uj vasúti és hajózási felügyelők. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter Garádji Sándor és Uray Zoltán m. kir. vasúti és hajózási biztosokat m. kir. vasúti és hajózási felügyelőkké nevezte ki. ~~ A Lohaumburg-Lippe uradalom előadása. Amint erre legilletékesebb hely** ről értesülünk, Scheamburg György ural­kodó herceg, baranyai nagybirtokos ezen birtokával határos szlavóniai uradalmait még nem adta el 44 millió koronáért francia és belga consortiumnak, mint azt eszéki hírek nyomán fővárosi lapok és mi is jelentettük. Tényleg, régebben szándékozta eladni a her­ceg terjedelmes szlavóniai birtokait, de most az eladásra vonatkozó tárgyalások szünetel­nek és bizonyos, hogy még a nyáron az uralkodó herceg maga arat szlavóniai bir­tokain Lehet azonban, hogy aratás után ismét komoly szó esik majd az eladásról, melyről bizonyos, hogy még nem történt meg és ősz előtt megtörténni nem is fog. — Barany­avármegye közgyűlése. Baranyavármegye törvényhatósága ez évi tavaszi közgyűlését április hó 13 án tartja. A tárgysorozat közel kétszáz ügyet foglal magában. Ezek közt jelentékeny számmal lesznek kiválóbb fontosságú vármegyei köz­ügyek , a napirend túlnyomó anyaga azon­ban kisebb jelentőségű községi ügy. A köz­gyűlésre szóló meghívót és tárgysorozatot a hét végén adják ki. A közgyűlést két állandó választmányi ülés előzi meg, amelyeken az állandó választmány elé tartozó ügyeket fog­ják tárgyalni ы javaslattal ellátni. — Vita az új ipartörvény tervezet felett. Ma délután 3 órakor ülés volt a pécsi kereskedelmi és iparkamarában a ke­rületi ipartestületek bevonásával. Az ülés­­anyagát az új ipartörvényjavaslat képezte, amely tudvalevőleg Szterényi József keres­kedelmi államtitkár munkája. Az 540 pa- „Pécsi Napló" 1908 április 1.

Next