Pécsi Napló, 1908. április (17. évfolyam, 76-99. szám)
1908-04-01 / 76. szám
a Magyartalan az eszközös szó, amelyet mellőzni kér. Mind e kifogások értelmében indítványokat nyújt be és kéri azok kinyomatását A Ház a kinyomatást mellőzi. Bozóky Árpád röviden óhajt beszélni az első ponthoz. A legfontosabb követelménynek tartja, hogy a képviselők véleménye szabadon nyilvánulhasson meg. Erre való a titkos szavazás. Azt kívánja és ez irányban nyújt ba ellenindítványt, hogy a sürgősség kimondására titkosan szavazzanak. Olyan fontosnak tartja ezt a körülményt, hogy ha megszavazzák, a maga nevében, anélkül, hogy pártja véleményéről is beszélne, kijelenti, hogy ennek ellenében hajlandó bárminő házszabályrevíziót megszavazni. Kéri indítványa elfogadását és kinyomatását. A Ház a kinyomatást mellőzi. Hodala Milán nagyon fontosnak tartja, hogy az indítványt Bella Mátyás felszólalása értelmében kijavítsák. Nagyon aggályos, hogy az elnököt nem csupán formai jogokkal ruháznák fel. Ez a világ semmiféle parlamentjében sincs így. Beszéde közben szünetet kér. Szünet után Návay Lajos foglalja el az elnökszéket. Hodzsa Milán folytatja beszédét. A majoritás elvét úgy védelmezi ez a javaslat, hogy a felelősség elvét teljesen illuzóriussá teszi. Ez az eredménye a házszabályrevíziónak. Ez az, amiért még, a történelem ítélő széke előtt felelnie kell. Beszédevégén 164 határozati javaslatot benyújt az indítvány ellen. Szkicsák Ferenc beszélt ezután a javaslat ellen. Több indítványt benyújt, melyekben a sürgősségre megkívánt képviselők számának fölemelését kívánja. Kéri indítványának kinyomatását. A Ház a kinyomatást mellőzi s a holnapi napirend megállapításával az ülés véget ért. Hírrovatunk. Pécs, Báróim 31. Április 1-én új előfizetés veszi kezdetét a Pécsi Napló ezen évi második évnegyedére. Kérjük azon vidéki előfizetőinket, akiknek előfizetése március hóvégén, lejért, hogy azt sürgősen megújítani szíveskedjenek. A patronázs. Biz idegenszerű ez a szó akár így, kiejtése szerint írjuk, akár eredeti írásmódja szerint: patronage-nak és mégis nem vetünk neki sok időt, s ez a szó közkeletű lesz Magyarországon, hogy a legnépszerűbb és legrokonszenvesebb fogalomnak lesz kifejezője. Életünk borús pillanataiban hányszor tekintünk vissza merengve a gyermekkor letűnt idejére, hányszor siratjuk e napok boldogságát. Pedig nem minden gyermek boldog. Oh, nagyon is sok az oly gyermekélet, mely balcsillagzat alatt jött a világra. Anyai gond nem óvja, nevelésével nem törődik, jólétére nem gondol senki. Az utcára van kidobva már kicsiny korában, éhezik, fázik s mig más gyermek az iskola padját rója, s már az élet rideg iskolájába jár, mely nem kedvez a gyarló életkornak. Az ily gyermek hamar megtanulja a rosszat, s könnyen a züllés útjára kerül, hol vétekre és bűnre csábítja minden. Az ily gyermekből neveli az utca az emberiség legszánandóbb elvetemültjeit: a fiatal bűntetteseket. Az elhagyott gyermekekért alkották meg hét év előtt a gyermekvédelmi törvényeket, erettük épültek az állami gyermekmenedékhelyek. De ez csak fele útja volt a szociális kötelesség teljesítésnek. Mert nem elég megmenteni a puszta életet. Szükség van a menedékhelyeken túl oly kisegítő intézményekre is, melyek előbb felnevelik, aztán visszavezérlik a társadalom alakulataiba az állam fogadott és különösen a társadalom elhagyott gyermekei. Ez a cél magának a társadalomnak segítsége nélkül elérhető nem volt. És az elodázhatatlan szükség életre bírta a segíteni kész társadalom szervét, az Országos Gyermekvédő Ligát. Különösen a züllött vagy a környezetükben és viszonyaiknál fogva a züllésnek kitett gyermekek sorsa az, melyen az állam a társadalom közreműködése nélkül segíteni nem képes. Nagy érdek az, hogy a romlott gyermekek kiszakadhassanak az utca vagy a vétkes szülők erkölcsét mételyező környezetből. Nem kevésbé fontos emberi és nemzeti érdek követeli a végleges megmentését azoknak a gyermekeknek, kik már bűnbe estek és átesve a javítóintézetek tisztítótüzén, készülnek visszatérni a társadalomba. Kétszeres vigyázattal kell őrködni az ily gyermekek erkölcsére, mert az, ki a bűn következményeitől egyszer már megszabadult, kétszeresen elveszett, ha a bűnbe visszaesik. Pedig a visszaesés épp ilyenkor nagyon is közelről fenyegeti. Akárhányszor megesett, hogy a javítóintézetből kísérletképen kihelyezett gyermek rossz kézbe került, a gazdája ütötte-verte, elvadította, a gyermek megszökött, csavargó lett belőle, egy szerencsétlen alkalom még és a javítóház egykori lakója a börtön lakója lett. Még több bajt szerzett az a valósággal rendőri felügyelet, amely nyomon kísérte az ily gyermeket attól a pillanattól kezdve, hogy kitette lábát a javítóintézetből. De hát így kellett annak lenni, mert hiszen a közigazgatási hatóságok voltak a patrónusai. Érdeklődtek is köteles jóaakarattal a sorsa iránt. De, hogy mit jelentett például az, midőn a békességben élő és dolgozó gyermeknél megjelent a szuronyos csendőr, hogy parancsa szerint feljegyezze róla a szükséges tudnivalókat, azt csak az nem érti meg, aki nem ismeri a nép lelkét. A gyermeknek nem volt többé maradása s ha el nem üldözték helyéből, akkor maga szökött meg szégyenletében, egyik helyről a másikra, mert a közigazgatás jóakarata mindig csak reá talált, így kövezték ki számára a javulás útját. A liga felismerte az ebben rejlő veszedelmet és elhatározta, hogy magának kéri a patronázst az ily gyermekek fölött, ő lesz a gondviselőjük nekik ép úgy, mint azoknak a gyermekeknek, akiket saját intézeteiben nevelt. Az igazságügyminiszter örömmel teliesítette a kérelmet s a liga azóta maga állít patrónust minden ily gyermek számára. A patrónus a szülőt képviseli védettjével szemben. Figyelme a gyermek iránt állandó és fáradhatatlan. Van gondja reá, hogy emberségesen bánjanak vele; állandó érdeklődésével bizalmat önt belé s ha jövőjét veszélyeztetve látja, más jobb gazdát keres számára. A mellett sűrű levelezésben áll a ligával, mely tőle értesül a gyermek sorsáról, javulásáról, vagy javulását zavaró körülményekről, melyeket aztán igyekszik elhárítani Máris néhány száz ily patrónus áll a liga rendelkezésére az országban, önként vállalkozó emberbarátok a társadalom legjobb osztályaiból. A fővárosban a belügyminiszter legújabb rendelete alapján most szervezi kerületenként a gyermekvédelmi bizottságokat, melyek annyi patrónust fognak állítani, hogy Budapest minden utcájának jut legalább egy. Oly erős és kiterjedt már a liga szervezete, hogy nemrég Amerikában is állíthatott patrónust egy védence számára, ki elkerülve a javítóintézetből, Amerikában lakó szüleihez kívánkozott. íme ily képe bontakozik elénk a magyarországi gyermekvédelemnek azóta, hogy megmozdult a társadalom és életbe idézte az országos gyermekvédő ligát. Az állami gyermekvédelem bizony csődöt mondott volna a Liga ily irányú támogatása nélkül. Az ország tudja ezt s elismerésének és együttérzésének számos félre nem ismerhető jele közt nem utolsó az, hogy felkarolta a Liga gyermeknapjait. A liga minden év tavaszán rendez ily országos gyermeknapot. E napon urnákat állít fel a városok és községek utcáin , az ekkor egybegyűlő pénz a legfőbb jövedelme. Ezen a pénzen mentett meg két éves fennállása óta több, mint negyedfélezer gyermeket. Két év előtt volt az első gyermeknap az országban. Az is 38 000 koronát jövedelmezett már, de a tavalyi majdnem háromszor annyit, 100 000et. Rövid idő múlva, április 2 án és 3-án virrad az országra a harmadik gyermeknap. És a magyar társadalom, mely átérzi a liga szent hivatásán ismét bizonyságot fog tenni róla, hogy tud lelkesedni a nagy célokért. Önként fogja megadóztatni magát e két napon az ország kereskedő és iparos osztálya, mely napi bevételének egy hányadát ajánlja fel a liga pénztárának. És önként fog adózni a nagyközönség is, mely az utcán felállított urnákba veti filléreit. Minden egyes fillér, mely az urnába hull, közelebb és közelebb fogja vinni a ligát kitűzött céljához, hogy ne legyen többé elhagyott gyermek Magyarországon. — Kitüntetett plébános, Ő felsége Stóger István, csibatházi plébánosnak, aki hatvan éven át fejtett ki buzgó és eredményes működést, érdemei elismeréséül a koronás arany érdemkeresztet adományozta. — Bírák kölcsönös áthelyezése. A hivatalos lap ma meglepő hírt hozott. Ő felsége március hó 28 áról kelt legfelső elilitározásával megengedte, hogy Gőbel Gyua Ítélőtáblái bírói címmel és jelleggel fölruházott pécsi kir. törvényszéki biró és Klie Lajos sáedi kir. járásbiró saját kérelmükre kölcsönösen áthelyeztessenek, így Gőbel Gyula Ítélőtáblái biró elhagyja eddigi működésének színhelyét, a pécsi kir. törvényszéket, hogy a csendesebb falusi környezetben elvonulva a város zajatól teljesíthesse bírói kötelmeit. Bizonyára tiszteletre méltó egyéni okok késztették ezen kívánságának keresztülvitelére, mert nagy elhatározás kell ahoz, elhagyni az évek hosszú során át megszokott környezetet. — Uj vasúti és hajózási felügyelők. A kereskedelemügyi m. kir. miniszter Garádji Sándor és Uray Zoltán m. kir. vasúti és hajózási biztosokat m. kir. vasúti és hajózási felügyelőkké nevezte ki. ~~ A Lohaumburg-Lippe uradalom előadása. Amint erre legilletékesebb hely** ről értesülünk, Scheamburg György uralkodó herceg, baranyai nagybirtokos ezen birtokával határos szlavóniai uradalmait még nem adta el 44 millió koronáért francia és belga consortiumnak, mint azt eszéki hírek nyomán fővárosi lapok és mi is jelentettük. Tényleg, régebben szándékozta eladni a herceg terjedelmes szlavóniai birtokait, de most az eladásra vonatkozó tárgyalások szünetelnek és bizonyos, hogy még a nyáron az uralkodó herceg maga arat szlavóniai birtokain Lehet azonban, hogy aratás után ismét komoly szó esik majd az eladásról, melyről bizonyos, hogy még nem történt meg és ősz előtt megtörténni nem is fog. — Baranyavármegye közgyűlése. Baranyavármegye törvényhatósága ez évi tavaszi közgyűlését április hó 13 án tartja. A tárgysorozat közel kétszáz ügyet foglal magában. Ezek közt jelentékeny számmal lesznek kiválóbb fontosságú vármegyei közügyek , a napirend túlnyomó anyaga azonban kisebb jelentőségű községi ügy. A közgyűlésre szóló meghívót és tárgysorozatot a hét végén adják ki. A közgyűlést két állandó választmányi ülés előzi meg, amelyeken az állandó választmány elé tartozó ügyeket fogják tárgyalni ы javaslattal ellátni. — Vita az új ipartörvény tervezet felett. Ma délután 3 órakor ülés volt a pécsi kereskedelmi és iparkamarában a kerületi ipartestületek bevonásával. Az ülésanyagát az új ipartörvényjavaslat képezte, amely tudvalevőleg Szterényi József kereskedelmi államtitkár munkája. Az 540 pa- „Pécsi Napló" 1908 április 1.