Pécsi Napló, 1909. augusztus (18. évfolyam, 173-197. szám)

1909-08-01 / 173. szám

1909 augusztus 1. „Pécsi Napló“ dályok fognak elég sűrűen gördülni, de alapos a reményem, hogy energikus fellépéssel sikerül majd törekvésének útjait egyengetni és módot találni a néptanítók szívéhez, melyhez egyedül az igazságérzet vezérelheti. A hatósá­gok pedig támogassák őt munkájában és törekvésében, nyújtsanak segédkezet akkor, midőn Baranya vármegye tan­ügyének ápolásáról és fejlesztéséről van a szó és akkor rövidesen nem leszen többé Baranya az utolsó. Kiss Vilmos néptanító,­ ­ Brázay Zoltán beszámolója. Sepsi­­szentgyörgyről táviratozza saját tudósítónk . Brázay Zoltán, az ilyefalvi kerület függet­lenségi képviselője ma tartotta a kerület választmánya előtt beszámolóját. A népszerű képviselő, akit kitörő lelkesedéssel fogadtak, a beszámolójában vázolta a koalíciós kormány munkáját. Pártszempontokból is kifejtette, hogy ez a kormány három év alatt sok oly feladatot oldott meg és oly óriási munkás­ságot végzett, amire más kormányok évtize­deken se voltak képesek. Hogy többet nem tehetett, annak okát — fájdalom — a vi­szonyokban látja. Szerinte ma két nagy kér­dés áll az előtérben : a választói reform és az önálló bank. A választói reform kezünk­ben van, az önálló bank azonban nincs és így, hogy a magyarság szuprematiáját biz­tosítsuk, előbb meg­ kell csinálni a vá­lasztói reformot és csak azután az ön­álló bankot, mert ha az önálló bank 1910. vagy néhány évvel később lesz meg, ez nem oly hiba, mint ha a Magyarország jövőjét biztosító választói reform sürgős megvalósí­tása egységessé teendi a magyarságot és maga után vonja az egységes függetlenségi párt kifejlődését, mert csak így látja biztosítva az ország érdekeinek megvédését. Igen ter­mészetes, hogy a választói reform után a harci síkon fogja találni úgy az önálló bank kérdése, valamint az összes magyar követe­a júliusi forradalomban nyoma veszett. Nagyobb feltűnést keltett az állítólagos Richmont herceg. E kalandor eredeti neve Henri Hébert, valahol Rouen körül született, sokat sínylődött osztrák börtönökben és 1828-ban kezdte állítólagos jogait visszakö­vetelni. 1834-ben tizenkét évi börtönre ítél­ték, azonban a párisi Sainte-Pélagie fogház­ból, ahová elzárták, Londonba szökött és itt halt meg 1845-ben. Mindezekről hamar kiderült csaló és ámító voltak. De már XVIII. Lajos uralko­dása alatt (1815-1824) feltűnik az ál XVII. Lajosok legnagyobbja, Naundorf, kit egész a mai napig a dauphinnek tartanak nagy­számú párthívei, annál is inkább, mert igazi nevét és származását mindezideig sem sike­rült kideríteni. Naundorf és ennek nyomán párthívei következőleg adják elő megszabadulásának kissé nagyon is romantikus históriáját:**) Egy este az őrök, kiket megveszteget­tek, párthiveivel, föl viszik a Temple legfelső szobájába s ott elrejtik, helyébe egy siket­néma gyermeket csempésznek be. Ez játsza XVII. Lajos szerepét, mikor a kon­vent tag­jai vizsgálni jönnek börtönét, de egy szót sem bírnak belőle kicsikarni. Majd ezt is kicserélik egy skrofulás fiúcskával, ki csak­hamar meghal a börtönben. 1795. jún. 8-án. Miért vannak rossz cselédek? Pécs, július 31. A tarthatatlan rossz cseléd­viszonyok­ról már sokan és több oldalról írtak, de a valódi okot mindig figyelmen kívül hagyták. Hogy mért vannak rossz cselédek, annak legfőbb oka az, hogy a cselédkönyvbe a valódi igazságot állítólag beírni nem sza­bad. A rovatok üresen hagyása, vagy azon kifejezés, hogy «a cseléd egészségesen el­­bocsájtatott» ez csak azt bizonyítja, hogy a cseléd távozásakor nem volt beteg, de a gonosz cselédek erkölcsi magaviseletéről a cselédtartók nem bírnak tudomással, meg­csalatkozik és más cseléd után nézhet, de mit nyer vele? Csöbörből vödörbe lép s akár minden héten másikat fogadhat. Az én fiatalabb koromban a cselédeket félévenként fogadtuk és a jó cseléd több évig egy helyen volt s a jó cselédeket meg­becsültük, férjhez adtuk. De ma ritka, mint a fehér holló, ha egy cseléd hat hónapig egy helyben marad, mert tűrhetetlen maga­viselete miatt a dorgálást vagy nem tűri, vagy a gazda által elbocsát­tatik. Ha az iskoláknál és egyéb intézeteknél az illetékes testület tartozik a megérdemelt jelzéseket az értesítőben kitüntetni, annyival inkább a cselédtartó gazda a többi cseléd­tartók érdekében a tiszta igazságot tartozik a cselédkönyvbe pontosan beírni. Tisztelet, becsület a kötelességtudó jó cselédeknek, de az erkölcstelen, gonosz cse­lédek ellen csak úgy lehet védekezni, ha a cselédkönyvekbe a megérdemlett tiszta igaz­ságot beírjuk. Miután vannak oly elveteme­dett gonosz cselédek is, akik azon esetre, ha a gazda bár tiszta igazságot irt a könyvbe, de az nekik nem tetszik, a könyvet egy­szerűen elsikkasztják s azon a címen, hogy «a könyv elveszett» új könyvet kérnek. Ilyen esetben az illetékes hatóság, ha azon cselédtartó gazdát, kinél az uj könyvet kérő cseléd legutóbb szolgált, kihallgatja, meg fog győződni a tiszta igazságról s ez esetben a cselédkönyv rovatai kitöltendők és hitelesitendők. A koporsóba azonban nem a halottat fektetik, hanem a kis királyfit, kit ópiummal elaltatva lehoznak rejtekéből. Útközben az esteli szürkeség védelme alatt kifeszítik a koporsót, kiszabadítják a dauphint és ócska papirossal töltik meg, hogy feltűnő könnyű ne legyen. Így menekül ki a templei bör­tönből XVII. Lajos. Hogy ezután mi történt vele 1795. jú­nius 8-tól 1808-ig, erről alig tud elfogad­ható magyarázatot nyújtani Neundorf, és ez az a hézag, mely legjobban bizonyítja a trónkövetelő történeteinek valótlanságát Eleinte betegen feküdt valami házban, hol egy német asszony ápolta. Felépülése után folyton nyugat felé mentek vele meg­­szabadítói 1797 tavaszán ugyan elfogták, de sikerül barátai segítségével kiszabadulni és szerencsésen elérik az olasz határt. Velen­cében, Triesztben és más helyeken mintegy két esztendeig éldegél. Egy elesett svájci testőr özvegyénél rejtőzködik, mikor ez férjhez megy, egy német óráshoz s megta­nulja tőle az órás meserséget. 1798-ban a forradalmárok elől mene­külni kell Olaszországból, Matmoriussal — most már egyedül barátjával — Angol­ország felé veszik útjukat. Útközben újra börtönbe jut és itt sínylődik 1803-ig. A börtönben egy nap megrohanják és tűszu­­lásokkal igyekeznek letörölni arcáról a Bourbon vonást; ennek helye még sokáig látható volt Naundorf arcán. Kiszabadulása után Strassburgban újra elfogták, egy ideig ** Legnagyobb apparátussal és legélesebb logi­kával bizonyítja Naundorf igazát F. Deb­osay: Le question Louis XVII., Páris, 1890. című munkája lések. A nagy számban összegyűlt választ­mány Kiss Lajos etfalvi ref. lelkész indít­ványára bizalmat szavazott Brázay Zoltán­nak, majd táviratilag üdvözölték Kossuthot Wiesbadenben. Ha a cseléd tudatával bír annak, hogy a cselédkönyv rovataiba a megérdemelt tiszta igazság beírható, akkor a cseléderkölcsök javulni fognak, valamint a cselédmizéria is csaknem teljesen meg fog szűnni. Egy ötven évtől fogva cselédtartó gazda. HÍRROVATUNK. Pécs, július 31. Tallózás. Sok szó esett mostanában a lapokban egy volt pécsi tábornok halála után a «Gott­erhalte» osztrák himnuszról. Nem kedves nekünk, magyaroknak ez a nóta, még­pedig két ok miatt. Az egyik az, hogy belénk oj­­tották azt a meg nem erősített, de meg nem cáfolt szájhagyományt, hogy ennek a császári himnusznak a hangjai mellett végezték ki a mi nemzeti vértanúinkat. Ezt ugyan én — a második helyen elmondandó ok miatt szintén ellenzője e nóta magyarországi sze­repeltetéseinek — hajlandó vagyok túlzott hirlelésnek, inkább képzelődésből eredetinek tartani. Mert kivégzésekhez, még katonaiak­hoz sem szokás most sem, nem volt szokás akkor sem katonabandákat kirendelni. A banda csak parádéhoz rukkol ki, s a 49-iki kivégzések, bár parádés tényei voltak a Haynau-korszaknak, az osztrák hóhér néző­pontjából mégis a lehető legegyszerűbb, rendes katonai asszisztenciával, szomorú csendben folytak le. De hát a hagyomány él s azt nehéz kiradírozni a lelkekből. A másik ok, hogy a «Gotterhalte» ha­tározottan császári himnusz. Eredeti szövege bizonyít emellett. A magyar királynak, még mint közös hadúrnak sincs ehhez semmi köze. Nem lehet ezt az uralkodó saját csa­ládi himnuszává sem átcsempészni, mert a közös uralkodó, közös uralkodó és nem császár. Mihely császár, nem a közös feje­delem ő, hanem Ausztria császárja. Hát ezért nem szenvedheti a magyar lélek azt a kü­lönben igen szép himnuszt, amelynek ugyan zenei szépség dolgában — tárgyilagos isten­bizonnyal hirdetem — tökéletes ekvivalense a mi Erkel-féle himnuszunk. Csak ehhez kellene királyszöveget írni s bevehetné azt a katonabanda is Magyarország számára parádés himnusznak. Mindezeknek a hegyébe azt a konzek­venciát akarom szúrni, amit sok-sok év előtt a várban őrzik, majd három napon és éjje­len át ismeretlen helyre viszik és sötét föld­alatti börtönbe zárják. Csak 1808-ban sza­badul ki ismét. Szerencsésen Németországba jut s ott barátjával együtt katonának állanak; va­lami apróbb csatában Montmorin elesik a dauphin pedig megsebesül. Felépülése után egy ismerősétől Naundorf Károly Vilmos névre szóló útlevelet szerez, ezzel Berlinbe megy s ott órás mesterséggel tartja fenn magát. Itt nyugodtan éldegél néhány évig, anélkül, hogy bárki is felismerné a német nevű írásban XVII. Lajost. Nemsokára Span­­dauba költözik, hol 1818-ban megnősül. Időközben nagyot változnak a viszo­nyok: Waterlóval Napóleon hatalma romba dől s a Bourbon dinasztia újból elfoglalja Franciaország trónját. Ez a trón XVII. Lajost illetné, de minthogy holtnak gondolják, XVI. Lajos öcscse lesz XVIII. Lajos neve alatt Francia­­ország királya. Naundorf elérkezettnek tartja az időt, hogy jogainak­­érvényt szerezzen. Először nővéréhez, az angoulemei herceg­néhez fordul, ki azonban nem hederít rá; unokatestvére, Berry herceg azonban, a későbbi X. Károly király fia, legott pártjára kél, de vesztére, mert csakhamar gyilkosság áldozata lesz. 1824-ben egyenesen XVIII. La­joshoz fordul, jogait hangsúlyozva; válasz­kép hamis pénzverés miatt perbe fogják s bár rábizonyítani semmit sem tudnak, három évi börtönre ítélik. 1828 ban kiszabadul­t .

Next