Pécsi Napló, 1909. augusztus (18. évfolyam, 173-197. szám)
1909-08-01 / 173. szám
1909 augusztus 1. „Pécsi Napló“ dályok fognak elég sűrűen gördülni, de alapos a reményem, hogy energikus fellépéssel sikerül majd törekvésének útjait egyengetni és módot találni a néptanítók szívéhez, melyhez egyedül az igazságérzet vezérelheti. A hatóságok pedig támogassák őt munkájában és törekvésében, nyújtsanak segédkezet akkor, midőn Baranya vármegye tanügyének ápolásáról és fejlesztéséről van a szó és akkor rövidesen nem leszen többé Baranya az utolsó. Kiss Vilmos néptanító, Brázay Zoltán beszámolója. Sepsiszentgyörgyről táviratozza saját tudósítónk . Brázay Zoltán, az ilyefalvi kerület függetlenségi képviselője ma tartotta a kerület választmánya előtt beszámolóját. A népszerű képviselő, akit kitörő lelkesedéssel fogadtak, a beszámolójában vázolta a koalíciós kormány munkáját. Pártszempontokból is kifejtette, hogy ez a kormány három év alatt sok oly feladatot oldott meg és oly óriási munkásságot végzett, amire más kormányok évtizedeken se voltak képesek. Hogy többet nem tehetett, annak okát — fájdalom — a viszonyokban látja. Szerinte ma két nagy kérdés áll az előtérben : a választói reform és az önálló bank. A választói reform kezünkben van, az önálló bank azonban nincs és így, hogy a magyarság szuprematiáját biztosítsuk, előbb meg kell csinálni a választói reformot és csak azután az önálló bankot, mert ha az önálló bank 1910. vagy néhány évvel később lesz meg, ez nem oly hiba, mint ha a Magyarország jövőjét biztosító választói reform sürgős megvalósítása egységessé teendi a magyarságot és maga után vonja az egységes függetlenségi párt kifejlődését, mert csak így látja biztosítva az ország érdekeinek megvédését. Igen természetes, hogy a választói reform után a harci síkon fogja találni úgy az önálló bank kérdése, valamint az összes magyar követea júliusi forradalomban nyoma veszett. Nagyobb feltűnést keltett az állítólagos Richmont herceg. E kalandor eredeti neve Henri Hébert, valahol Rouen körül született, sokat sínylődött osztrák börtönökben és 1828-ban kezdte állítólagos jogait visszakövetelni. 1834-ben tizenkét évi börtönre ítélték, azonban a párisi Sainte-Pélagie fogházból, ahová elzárták, Londonba szökött és itt halt meg 1845-ben. Mindezekről hamar kiderült csaló és ámító voltak. De már XVIII. Lajos uralkodása alatt (1815-1824) feltűnik az ál XVII. Lajosok legnagyobbja, Naundorf, kit egész a mai napig a dauphinnek tartanak nagyszámú párthívei, annál is inkább, mert igazi nevét és származását mindezideig sem sikerült kideríteni. Naundorf és ennek nyomán párthívei következőleg adják elő megszabadulásának kissé nagyon is romantikus históriáját:**) Egy este az őrök, kiket megvesztegettek, párthiveivel, föl viszik a Temple legfelső szobájába s ott elrejtik, helyébe egy siketnéma gyermeket csempésznek be. Ez játsza XVII. Lajos szerepét, mikor a konvent tagjai vizsgálni jönnek börtönét, de egy szót sem bírnak belőle kicsikarni. Majd ezt is kicserélik egy skrofulás fiúcskával, ki csakhamar meghal a börtönben. 1795. jún. 8-án. Miért vannak rossz cselédek? Pécs, július 31. A tarthatatlan rossz cselédviszonyokról már sokan és több oldalról írtak, de a valódi okot mindig figyelmen kívül hagyták. Hogy mért vannak rossz cselédek, annak legfőbb oka az, hogy a cselédkönyvbe a valódi igazságot állítólag beírni nem szabad. A rovatok üresen hagyása, vagy azon kifejezés, hogy «a cseléd egészségesen elbocsájtatott» ez csak azt bizonyítja, hogy a cseléd távozásakor nem volt beteg, de a gonosz cselédek erkölcsi magaviseletéről a cselédtartók nem bírnak tudomással, megcsalatkozik és más cseléd után nézhet, de mit nyer vele? Csöbörből vödörbe lép s akár minden héten másikat fogadhat. Az én fiatalabb koromban a cselédeket félévenként fogadtuk és a jó cseléd több évig egy helyen volt s a jó cselédeket megbecsültük, férjhez adtuk. De ma ritka, mint a fehér holló, ha egy cseléd hat hónapig egy helyben marad, mert tűrhetetlen magaviselete miatt a dorgálást vagy nem tűri, vagy a gazda által elbocsáttatik. Ha az iskoláknál és egyéb intézeteknél az illetékes testület tartozik a megérdemelt jelzéseket az értesítőben kitüntetni, annyival inkább a cselédtartó gazda a többi cselédtartók érdekében a tiszta igazságot tartozik a cselédkönyvbe pontosan beírni. Tisztelet, becsület a kötelességtudó jó cselédeknek, de az erkölcstelen, gonosz cselédek ellen csak úgy lehet védekezni, ha a cselédkönyvekbe a megérdemlett tiszta igazságot beírjuk. Miután vannak oly elvetemedett gonosz cselédek is, akik azon esetre, ha a gazda bár tiszta igazságot irt a könyvbe, de az nekik nem tetszik, a könyvet egyszerűen elsikkasztják s azon a címen, hogy «a könyv elveszett» új könyvet kérnek. Ilyen esetben az illetékes hatóság, ha azon cselédtartó gazdát, kinél az uj könyvet kérő cseléd legutóbb szolgált, kihallgatja, meg fog győződni a tiszta igazságról s ez esetben a cselédkönyv rovatai kitöltendők és hitelesitendők. A koporsóba azonban nem a halottat fektetik, hanem a kis királyfit, kit ópiummal elaltatva lehoznak rejtekéből. Útközben az esteli szürkeség védelme alatt kifeszítik a koporsót, kiszabadítják a dauphint és ócska papirossal töltik meg, hogy feltűnő könnyű ne legyen. Így menekül ki a templei börtönből XVII. Lajos. Hogy ezután mi történt vele 1795. június 8-tól 1808-ig, erről alig tud elfogadható magyarázatot nyújtani Neundorf, és ez az a hézag, mely legjobban bizonyítja a trónkövetelő történeteinek valótlanságát Eleinte betegen feküdt valami házban, hol egy német asszony ápolta. Felépülése után folyton nyugat felé mentek vele megszabadítói 1797 tavaszán ugyan elfogták, de sikerül barátai segítségével kiszabadulni és szerencsésen elérik az olasz határt. Velencében, Triesztben és más helyeken mintegy két esztendeig éldegél. Egy elesett svájci testőr özvegyénél rejtőzködik, mikor ez férjhez megy, egy német óráshoz s megtanulja tőle az órás meserséget. 1798-ban a forradalmárok elől menekülni kell Olaszországból, Matmoriussal — most már egyedül barátjával — Angolország felé veszik útjukat. Útközben újra börtönbe jut és itt sínylődik 1803-ig. A börtönben egy nap megrohanják és tűszulásokkal igyekeznek letörölni arcáról a Bourbon vonást; ennek helye még sokáig látható volt Naundorf arcán. Kiszabadulása után Strassburgban újra elfogták, egy ideig ** Legnagyobb apparátussal és legélesebb logikával bizonyítja Naundorf igazát F. Debosay: Le question Louis XVII., Páris, 1890. című munkája lések. A nagy számban összegyűlt választmány Kiss Lajos etfalvi ref. lelkész indítványára bizalmat szavazott Brázay Zoltánnak, majd táviratilag üdvözölték Kossuthot Wiesbadenben. Ha a cseléd tudatával bír annak, hogy a cselédkönyv rovataiba a megérdemelt tiszta igazság beírható, akkor a cseléderkölcsök javulni fognak, valamint a cselédmizéria is csaknem teljesen meg fog szűnni. Egy ötven évtől fogva cselédtartó gazda. HÍRROVATUNK. Pécs, július 31. Tallózás. Sok szó esett mostanában a lapokban egy volt pécsi tábornok halála után a «Gotterhalte» osztrák himnuszról. Nem kedves nekünk, magyaroknak ez a nóta, mégpedig két ok miatt. Az egyik az, hogy belénk ojtották azt a meg nem erősített, de meg nem cáfolt szájhagyományt, hogy ennek a császári himnusznak a hangjai mellett végezték ki a mi nemzeti vértanúinkat. Ezt ugyan én — a második helyen elmondandó ok miatt szintén ellenzője e nóta magyarországi szerepeltetéseinek — hajlandó vagyok túlzott hirlelésnek, inkább képzelődésből eredetinek tartani. Mert kivégzésekhez, még katonaiakhoz sem szokás most sem, nem volt szokás akkor sem katonabandákat kirendelni. A banda csak parádéhoz rukkol ki, s a 49-iki kivégzések, bár parádés tényei voltak a Haynau-korszaknak, az osztrák hóhér nézőpontjából mégis a lehető legegyszerűbb, rendes katonai asszisztenciával, szomorú csendben folytak le. De hát a hagyomány él s azt nehéz kiradírozni a lelkekből. A másik ok, hogy a «Gotterhalte» határozottan császári himnusz. Eredeti szövege bizonyít emellett. A magyar királynak, még mint közös hadúrnak sincs ehhez semmi köze. Nem lehet ezt az uralkodó saját családi himnuszává sem átcsempészni, mert a közös uralkodó, közös uralkodó és nem császár. Mihely császár, nem a közös fejedelem ő, hanem Ausztria császárja. Hát ezért nem szenvedheti a magyar lélek azt a különben igen szép himnuszt, amelynek ugyan zenei szépség dolgában — tárgyilagos istenbizonnyal hirdetem — tökéletes ekvivalense a mi Erkel-féle himnuszunk. Csak ehhez kellene királyszöveget írni s bevehetné azt a katonabanda is Magyarország számára parádés himnusznak. Mindezeknek a hegyébe azt a konzekvenciát akarom szúrni, amit sok-sok év előtt a várban őrzik, majd három napon és éjjelen át ismeretlen helyre viszik és sötét földalatti börtönbe zárják. Csak 1808-ban szabadul ki ismét. Szerencsésen Németországba jut s ott barátjával együtt katonának állanak; valami apróbb csatában Montmorin elesik a dauphin pedig megsebesül. Felépülése után egy ismerősétől Naundorf Károly Vilmos névre szóló útlevelet szerez, ezzel Berlinbe megy s ott órás mesterséggel tartja fenn magát. Itt nyugodtan éldegél néhány évig, anélkül, hogy bárki is felismerné a német nevű írásban XVII. Lajost. Nemsokára Spandauba költözik, hol 1818-ban megnősül. Időközben nagyot változnak a viszonyok: Waterlóval Napóleon hatalma romba dől s a Bourbon dinasztia újból elfoglalja Franciaország trónját. Ez a trón XVII. Lajost illetné, de minthogy holtnak gondolják, XVI. Lajos öcscse lesz XVIII. Lajos neve alatt Franciaország királya. Naundorf elérkezettnek tartja az időt, hogy jogainakérvényt szerezzen. Először nővéréhez, az angoulemei hercegnéhez fordul, ki azonban nem hederít rá; unokatestvére, Berry herceg azonban, a későbbi X. Károly király fia, legott pártjára kél, de vesztére, mert csakhamar gyilkosság áldozata lesz. 1824-ben egyenesen XVIII. Lajoshoz fordul, jogait hangsúlyozva; válaszkép hamis pénzverés miatt perbe fogják s bár rábizonyítani semmit sem tudnak, három évi börtönre ítélik. 1828 ban kiszabadult .