Pécsi Napló, 1909. szeptember (18. évfolyam, 198-222. szám)
1909-09-01 / 198. szám
1909 szeptember 1. Nagy okmány és könyvlopás a Nemzeti Múzeumban. (Saját tudósítónk távirati jelentése.) Budapest, aug. 31. A főkapitányságon ismét azt vizsgálják, hogy hogyan került egy féltékenyen őrzött bűnnyomozás és vizsgálat a sajtóba és a nyilvánosság elé. Arról szól a krónika, hogy a Nemzeti Múzeum könyvtári osztályán már hetekkel ezelőtt nagy csalásoknak, lopásoknak jöttek a nyomára. Ott követelték a rendőrségtől, hogy az ügyet tartsák titokban, de a rendőrségnek is ez volt az érdeke, mert a csaló és tolvaj szabadságon van, távol a fővárostól és ha neszét veszi, hogy gazságai kiderültek, meg fog szökni. A Nemzeti Múzeumnál folytatott gazdálkodást pedig élénken illusztrálja az a körülmény, hogy okmányok, könyvek tűnhetnek el, anélkül, hogy ezt valaki észrevenné, de azonfelül a Nemzeti Múzeum nyugodtan és előkelően vásárolja vissza azokat az értékeket, miket tőle loptak. A rendőrség felfedezése. Néhány héttel ezelőtt a nyolcadik kerületi kapitányságon Grigon János ipariskolai hallgató feljelentést tett csalás címén Müller Adolf üllői úti antikvárus ellen. Feljelentésében elmondotta, hogy Müllernek okmányokat adott át eladásra, megegyeztek abban, hogy mennyi részt kap Müller a vételárból, megegyeztek abban is, mennyit kérnek az okmányokért. Az okmányok azonban jóval magasabb értéket képviselnek. Müllernek sokkal többet ajánlottak és ő most még sem akar többet adni. A vizsgálatot vezető Huszár János rendőrfogalmazó kihallgatta Müllert, azután pedig, amikor meggyőződött arról, hogy az okmányok igen nagy értékűek, tudakozódott, hogyan kerültek azok Grigon birtokába. Grigon elmondotta, hogy az ő anyja mosónő, Kovács László múzeumi segédőr házához jár mosni, így ismerkedett ő meg Kovács tanárral, aki őt hivatta és azt mondotta : — Nekem, mint a Múzeum alkalmazottjának nem szabad okmányokat a saját céljaimra venni és azután a Múzeumnak eladni, ezért volna egy közbenjáróra szükségem. Persze senkinek sem szabad arról tudni, hogy az okmányokat én adtam át. Megegyeztek és Grigon ettől fogva közvetítette az eladást. Már két ízben adott el a Múzeumnak. Egyszer ő, márciusban, másodszor egy Peron nevű iskolatársa, július havában, most pedig Müllerrel akarta az üzletet lebonyolítani. A kerületi kapitányság jelentést tett a főkapitányságnak, itt elsőbb is megállapították, hogy Kovács László múzeumi segédőr jelenleg szabadságon van és feleségével külföldön tartózkodik. A bűnügyi vizsgálat A Nemzeti Múzeum értesülve az ügyről, nyomozást indított és megállapította, hogy tényleg háromszor vásároltak vissza lopott holmikat. De csak részben tudták megállapítani a lopást. A Grigon-féle vételből csak egy darabról tudták megállapítani, hogy a Múzeumból számazik, a Pejon-féle vételből, mely 107 darabból áll, 15 darabról. Erre megtették a följelentést. A nyomozást Csövek Károly rendőr fogalmazó vezette, aki Kovács Lászlót nem tartóztatta le, hanem várja, hogy szabadsága lejárjon és az visszajöjjön Budapestre. De közben ma kipattant a titok és most sietve intézkedtek, hogy a Svájcban tartózkodó Kovács rendőrkézre kerüljön, mert ha megtudja, hogy kiderültek a lopások, megszökik. Hogyan történtek a lopások. Fejérpataky László, a Nemzeti Múzeum könyvtárigazgatója, több lopást, vagy hiányt nem derített ki, pedig a nyomozás már megállapította, hogy okmányok és könyvek külföldre is kerültek, hogy Kovács legutóbb Wienben is adott el okmányokat. A múzeum megállapítása szerint a kár 500 korona, tényleg pedig óriási a kár és ismeretlen nagyságú. A lopások úgy történtek, hogy 1894 előtt, amit vettek és ajándékba kaptak, azt nem darabonként vették be a jövedéki naplóba, hanem borítékba helyezték, ráírták hány darab és igy könyvelték el, ha ugyan elkönyvelték. De 1894 óta, mondják ők, a legnagyobb rend van. Az ellopott okmányok csak 48—49. időből származhatnak, mert mást Kovácsra nem bíztak. A legutóbb ellopott okmányok Splényi Béla báró 1878-as ajándékozásából származnak. Ezek között van egy nagyon nagy értékű is, de hogy azonkívül mi van, mi volt, azt csak a Múzeumon kívül tudják, a menyeknek országában, ahol mindent számon tartanak, még a múzeumi okmányokat is. A miniszter kivánata. A rendőrség ma is titkolódzik. Ötsoros hírben elmondja, hogy igaz, hogy Nemzeti Múzeumban lopások történtek. De erről hallgatni kell — a nyomozás érdekében. Hallgatni kell másért is. Mert Apponyi Albert gróf a leghatározottabban megkívánta. Feltétlenül szükségesnek tartotta, hogy ezt a szennyest az orvoskongresszus idején ne mossák a nyilvánosság előtt. Elvégre igaza van. Az ilyen wirtschaft tényleg szégyelni való. És igy a fökapitánysági struc, a derék öreg sajtóiroda vígan turkálja fejével a homlokot. «] Uj főkonzulok. Ő Felsége lovag Cischini Ernő másodosztályú főkonzulnak a barcelonai főkonzulátus vezetésére és Baumgertner János konzulnak a berlini főkonzulátus vezetésére történt meghívását jóváhagyta. „Pécsi Napló“ HÍRROVATUNK. Pécs, augusztus 31. — A király útja. Bregenzből táviratozzék. Reggel fél 8 órakor őfelsége a kikötőbe kocsizott, ahol a parton összegyűlt tömeg lelkes ovációja közben felszállt a készen álló, pompásan díszített «Kaiserin Elisabeth» nevű államvasúti szalongőzösre, hogy körutazását megkezdje. A királlyal csak a legszűkebb kíséret utazott együtt. Az udvari különhajót bizonyos távolságban tartalékgőzös kísérte. Őfelsége elutazásakor a helytartó és a tartományi elnök jelentek meg búcsúvételre. Őfelsége a bajor egyenruhát viselte. Kíséretében volt Meran gróf kerületi elnök és Velics dr. müncheni osztrák-magyar követ. Amidőn őfelsége a hajóra lépett, a diszzászlókat levették és az uralkodóház zászlaját tűzték ki. Az egyes megállóhelyeken a nagy diszzászlót és az osztrák-magyar kereskedelmi zászlót tűzik ki, az uralkodóház zászlaját pedig bevonják. A tó hullámzik. Az időjárás hűvös és kissé borús. Meglehetős erős szél fű. Lindauban a lakosság igen lelkesült fogadtatásban részesítette őfelségét. Lindaui távirat jelenti. Az egész városnak ünnepi külseje van. A házak pompásan fel vannak díszítve. A kikötőben osztrák, magyar és bajor színekkel díszített fogadási sátor van felállítva.5 Felsége hajója mozsarak üdvlövése és a nagyszámú embertömeg lelkes hadi kiáltásai közben reggel 9 órakor érkezett meg. Ő Felsége 13. bajor ezredének egyenruháját viselte. Lajos herceg, aki osztrák-magyar ezredének egyenruhájában jelent meg, ő felségét a régens-herceg nevében a legszivélyesebben üdvözölte. A kikötőből ő felsége és Lajos herceg a tó melletti kastélyba hajtattak, a hol ő felségét Teréz bajor hercegnő üdvözölte. — ,Követségi kereskedelmi igazgatók. ű Felsége a külügyek miniszterének előterjesztésére Entzebüheli lovag Pauli Károly első osztályú főkonzult, a cs. és kir. nagykövetség kereskedelmi irodájának igazgatóját ugyanazon nagykövetség kereskedelmi igazgatójává és Ippen Tivadart, a görögországi pénzügyek ellenőrzésére rendelt nemzetközi bizottságban az osztrákmagyar képviselő teendőivel megbízott piraus-athemi első osztályú főkonzult, ezen működése alól való egyidejű felmentése mellett, a londoni cs. és kir. nagykövetség kereskedelmi igazgatójává kinevezte és mindkettőjüknek kereskedelmi igazgatói működésük tartamára az első osztályú követségi tanácsosi címet adományozta. Herwald lovag Princip Walter másodosztályú főkonzult a görögországi pénzügyek ellenőrzésére rendelt nemzetközi bizottságba osztrák-magyar képviselővé kinevezte, a pireus-athéni konzulátus vezetésével történt megbízatását jóváhagyta és neki a császári és királyi Ház és a külügyek cs. és kir. minisztériumának központi vezetéséből való távozása alkalmából, a Ferenc József-rend középkeresztjét adományozta. — Arany mise. Vasárnap délelőtt 10 órakor tartotta Olle Fülöp nyugalmazott plébános aranymiséjét a pécsbudai külvárosi plébániatemplomban, ahol 50 évvel ezelőtt első szentmiséjét végezte. A jubiláns aranymiséjét Károly Ignác apátplébános manuductorsága mellett fényes segédlettel végezte. Evangelium után ünnepi szentbeszéd volt, melyet Marton Sándor káplán tartott, ecsetelve a papnak, mint a rájai k a legtartósabbak, mindenki saját érdekében cselekszik, ha beiratás alkalmával a gyermekeinek is ............ .. „Kobrák cipőt“ vásárol. — Főraktár Pécsett, Lukács cégnél. Király utca 5. Telefon 518.