Pécsi Napló, 1909. december (18. évfolyam, 275-299. szám)

1909-12-01 / 275. szám

1909 december 1. „Pécsi Napló“ — A szabad iskola megnyitása. A Vigadó nagyterűjében ma délután kezdődött meg a szabadiskola ezidei előadásainak so­rozata. A széksorokat szépszámú közönség töltötte meg, míg a hátsó sorokat igen sok munkás foglalta el. Doktor Sándor dr. nagy érdeklődés mellett tartotta meg előadását Magyarország közállapotairól. Rámutatott arra, hogy a 48-iki eszméket nem váltották be máigban sem. Magyarország ma a nyu­gati államok terheivel küzd, azok teherbíró képessége nélkül. A hadsereg, a közigazga­tás és az összes egyéb állami intézmények és szervek 1500 milliós évi kiadást igényel­nek, de ennek az óriási tehernek az elvise­lésére szinte képtelen ez a szegény ország, mert nincsen még meg a megfelelő adózó, teherbíró képességgel rendelkező kapitalista berendezkedése. Még az államnak mindenek­előtt új és helyes jövedelmi forrásokat kell találni. A bevezető előadás után megindult a vita, melyben először Hajdú Gyula dr. szólalt föl. Az előadáshoz annak kifejtését kívánja hozzáfűzni, hogy miért fejlődött így Magyarország. A történelmi materializmus okfejtése szerint mindig előbb a gazdasági be­rendezkedés jön s arra következik a megfelelő ideológia, majd harmadsorban az ezeknek megfelelő törvényalkotás. Ez utóbbi bekö­vetkezésével rendszerint együtt jár már a következő gazdasági berendezkedési forma jelentkezése. Magyarországon nincs így. A gazdasági berendezkedés a nagybirtok­rend­szer alapján áll, tehát még a feudalizmus gazdasági rendjében, ideológiája — legalább is a nyíltan vallott — grár a liberális, a törvényhozás pedig a lehető legvegyesebb. Terheink pedig arányosak a nyugati kapi­talista államok terheivel. Ezek elviselésére az egyetlen mód: megteremteni a kapita­lista berendezkedést. Ennek kiépítése olyan szükség, melyet még a szocialistának is vallani kell, a jövő, a kollektív társadalom lehetősége érdekében. A vitát december 7-én este fél 6 órakor folytatják a Vigadóban. — Lemondott törvényhatósági bi­­zottági tag. Ladányi József puskaműves városi törvényhatósági bizottsági tag tegnap lemondott ezen tisztségéről. Lemondását írásba foglalva átnyújtotta Nendivich Andor kir. tan. polgármesternek, aki azt tudomá­sul vette és gondoskodni fog, hogy a vá­lasztás kiírása iránt a törvényhatósági bi­zottságnak előterjesztést tegyen. A lemondás szoros összefüggésben van a vasárnap le­folyt bizottsági tagválasztással. Az ötödik választókerületben történt választásnál La­dányinak heves összeszólalkozása támadt, amelynek hatása alatt határozta el magát a lemondásra. Amint értesülünk, a választó közönség egy része a megüresedett bizott­sági tagsági helyre Greiner József dr. ügy­védet óhajtja jelölni. — Aszfaltmunkálatok átvétele. Az 1903. év folyamán elkészült aszfaltburkolási munkákat ma délelőtt vette át a Magyar aszfaltvállalat részvénytársaság kiküldöttei­vel együttesen tanácskozó bizottság, miután a szerződésben megállapított hat évi jót­állási idő letelt. Az 1903. év volt az, amely­ben a legtöbb aszfaltburkolat készült el Pécsett és így meglehetősen sok munkálat jótállási ideje telt le. A bizottság, melyben Makay István gazdasági tanácsos elnöklete alatt Rauch János főmérnök, Beczkay Jenő osztálymérnök, Jurányi János II. aljegyző, Szuly János és Vidákovics György bizott­sági tagok vettek részt, továbbá Rottenberg Jenő a vállalat helyettes igazgatója és Lau­­ber Viktor a vállalat helyi képviselője, át­vette Mária, Megye, Bástya és Sörház utcák Szigeti és Siklósi országutak, a Kardos Kál­mán és Mária utcákat összekötő térrészét és a keleti korzó járda és úttest aszfaltbur­kolatát. A bizottság nem csupán átvételre javasolta a kevés kivétellel és csekély hiá­nyokkal rendben talált munkálatokat, hanem azok további gondozását is a vállalatra ja­vasolják bízni a következő tíz esztendőre, még­pedig olyaténképen, hogy a kocsiút burkolat után húsz, járda után tíz fillért fizetnek évenként és négyszögméterenként.­­ A bizottság ugyanis az utóbb követett gya-­­­korlattal ellentétben célszerűbbnek találja, ha a járdaburkolatok jó karbantartását a vállalatokra bízzák. Eddig a város a ház­­tulajdonosokat minden járdajavítás szüksé­génél külön felszólította a helyreállítás és javítás elvégzésére és ha ezen felhívás ered­ménytelen maradt, akkor a háztulajdonos költségére elvégeztette a munkát. Ez a gya­korlatilag bonyodalmas eljárás nem is vált be és a háztulajdonosokra is teher volt, mert egyszerre kellett a javítás 50—100 koronát is kitevő összegét befizetnie, míg a most javasolt rendszer alapján aránylag csekélyebb megterhelés nehezedik aszfalt­­járda fenntartás címén a háztulajdonosokra a négyszögméterenként fizetendő tíz fillérek­ből. Rauch János főmérnök különben a járdák jókarbantartására nézve is célhoz vezetőbbnek tartja ezt a rendszert, mert így nem kell egyenként javítgatni a rongá­lásokat, a vállalat elvégezteti azt az egész utcavonalon egyszerre. A Siklós szenzációja címen közölt mai hírünkre a következő nyilatkozat közzé­tételére kérettünk föl: A Pécsi Napló f. évi november hó november hó 30-án megjelent számában „Siklós szenzációja“ címen megemlékezett a „Hírrovat“-ban arról a cikk­ről, melyet ön alulírott a Siklós és Vidéke f. évi november hó 28-án megjelent számában : „Merény­let az­ emberi egészség ellen , a siklósi fogház bot­ránya“ címen írtam. „Illetékes“ helyről vett értesülés alapján a Pécsi Napló cikkem tartalmát lerontani igyekszik. Az „illetékes hely“ ezúttal túl lőtt a célon, mert csak saját magának ártott információjával. Kijelentem, hogy cikkem tartalmát egész terjedelmében fenntartom, mert az szó­ról szóra igaz, melyet a birtokomban levő írás­beli okmányokkal és hitelt érdemlő tanukkal, to­vábbá magukkal a munkásokkal mindenkor igazolni tudok. Az „illetékes hely“ vegye tudomásul, hogy én, mivel egyedül való tényekből és a közfelfogás­ból táplálkozom, nem vagyok ahhoz szokva, hogy cikkeimhez olyan rosszakaratú és a valóságnak nem megfelelő kommentárokat fűzzenek, mint a­melyet a Pécsi Naplóban hozzáfűzettek azok, akiknek ez érde­kükben áll. Lapom december 5-iki számában a szóban forgó kérdést a napnál világosabban tisztázni fogom és kivánom. Siklós, 1909 november 30. Berki Gyula dr., a Siklós és Vidéke fel.­szerkesztője. Helyet adtunk kedves fiatal kollegánk ezen nyilatkozatának, de tartozunk annak kijelentésével, hogy egyes dolgokat jobban tudhatnak azok, akik bennünket informál­tak, mint a cikk írója, akit a közlemény megírásánál bizonyára csakis humanizmus vezetett. A mi illetékes forrásunktól a rossz­akarat minden bizonnyal távol áll és az maga röstelte bizonyára leginkább, hogy a törvény parancsszava értelmében 90 embert fogház­büntetésre ítéljen, mikor azokat el­helyezni nem tudja! Mihelyt a községi or­vos egészségellenesnek mondotta az állapo­tot, a főszolgabírói hivatal szívesen élt ezen indokolással, hogy az egészséges embereket szül­ővár­megyéjükbe eltoloncolhassa. Hogy a hajtók 60 fillért kaptak a vadásztársaság­tól, azt se tudhatta a siklósi helyi lap szer­kesztője, mivel azt tényleg csak elutazásuk­kor kapták meg és amig azok foglyok vol­tak, pénzt azoknak adni nem volt szabad. A hatóság el nem zárkózhatik, ha a szer­ződő fél intervencióját veszi igénybe, oly esetben, amikor a munkás a szerződést be nem tartja. Mert abban világosan meg volt írva, hogy kezdő fizetésük, míg megtanul­ják a gyári munkát, csakis 1­20 fillér lesz. Hogy ennek határideje kiírva nem volt, hiba, de aki szerződést aláír, annak azt meg is kell nézni. A harkányi kendergyár ügye bennünket nem érdekel és 120 fillér csak­ugyan nem bér manapság még a legprimi­tívebb munkásnak se. Nem is kap a gyár a környéken munkást, ami arra nézve igen nagy kárt jelent. De azok a munkások vál­lalták ezen kezdő bért, odaszállításuk a tá­voli országrészből nagy pénzbe került és igy a hatóságnak a munkaadót is meg kell oltalmazni, különben a munkásszerződés mit se ér. Hogy 90 munkás tisztességes ha­tósági elhelyezése Siklóson lehetetlen, az bizonyos, adúkban való elhelyezésüket se lehet eltűrni, de a hatóságot támadó cikk­ben se mondotta meg annak írója, mint is kellett volna a hatóságnak cselekednie, mely megtette azt, amit végeredményében a köz­egészségügyi szempontok figyelembe vétele mellett tehetett, lehetővé tette a munkások­nak, hogy minél gyorsabban térhessenek haza. Szinérváraljára, honnét szerződés alap­ján oly szép reményekkel indultak el a tá­voli országrészbe, a harkányi kenderáztató és lentelepre. Hogy a munkások is belát­ták, hogy rajtuk a hatóság részéről sérelem nem esett, kitűnik abból, hogy panaszt se tettek. Az illetékes hely a siklósi közle­ményre csakis a szükséges fölvilágositást óhajtotta megadni és alig gondoljuk, hogy ezzel a cikk írójának akart volna kellemet­lenkedni. — Az iskolában elégett kis leány. Szigetvárról írja tudósítónk: A helybeli izr. elemi iskola első osztályú növendékei részére a téli hónapokban reggel 9 órakor kezdődik az előadás. Vannak azonban a növendékek között, kik már korábban mennek az iskolába, így történt ez hétfőn is. Öt-hat gyermek már 1 19 órakor az iskolateremben volt, köztük Mandl Bözsike, Mandl Armin dr. főrabbi leánya, aki fázva teljesen a kályha mellé állt melegedni és ruhája tüzet fogott. A kis leány a fölcsapó lángtól megijedve kiszaladt az udvarra és mire észrevették és sikerült a tüzet eloltani, a szerencsétlen gyermek már igen súlyos égési sebeket szen­vedett.­­ Azonnal gondos orvosi kezelés alá vették, de már este jobb létre szenderült. A szülők kétségbeesése leírhatatlan. Megin­dult a vizsgálat, hogy a szerencsétlenségért terhel-e valakit a felelősség. — A katolikus sajtónap eredménye. A pécsi püspök a katolikus lapok sajtó­alapja javára november elejének egyik vasárnapján az egyházmegyében gyűjtést rendelt el, mely 5000 koronát meghaladó összeget eredményezett. — Adomány. B. X. 2 korona 20 fill. küldött hozzánk a pécsi szegényház javára, mely összeget rendeltetési helyére juttattak. — Házibál. «Katrein­­spert die Geigen ein» azt mondja a német, vagyis Katalinkor némuljon el a hegedű, mert az adventi pi­henőre szüksége van a farsang előtt. Az idén Tamásiban és környékén, mint tudó­sítónk írja, sokat dolgozott a hegedű, két­szeresen rászolgált a pihenőre. Hogy milyen élénk volt a nyári és őszi szezon, arra jel­lemző bizonyíték, hogy Bokor Jóska ban­dája úgy a nyári megélhetésül kiszemelt Balatonboglárt, mint az őszi kenyérkereső helyül kiszemelt Mosztart otthagyta és haza jött mindkét helyről, mert itthon többet keresett. Hát azt a jó cigányszezont az idén a fomádi házibál zárta be (?), mely az első adventvasárnap előestéjén kezdődött. A Ba­ranyából átszármazott Kacskovics Antal nagybérlő háza rendkívüli élénkséget hozott Tamási vidékére s valóságos tűzfészke, aka­rom mondani, gócpontja lett a társadalmi életnek. Az ott uralkodó fényes magyar vendégszeretet kulminált a november 27-én tartott nagyhatású házibálban. A mulatság ötórai teával kezdődött, mert a vendégek nagy része a pécsi és kaposvári összekötte­téssel bíró 5 órai vonattal érkeztek, amely­nél négy fogat várta őket. Csakhamar a közeli vidékről is összegyűlt a közönség s a fiatalság bizony már 6 órakor elkezdte a táncot, amely ilyenformán 14 óra hosszat tartott egyfolytában, csupán a 10 órakor felszolgált pompás vacsorától megszakítva. A táncterem magas törzsű fehér krizanté­­mumokkal hatásosan volt díszítve, melyek­kel szépen harmonizáltak a lányok fehér ruhái. Az őszi fehér virágokkal a tavaszi 3

Next