Pécsi Napló, 1909. december (18. évfolyam, 275-299. szám)
1909-12-01 / 275. szám
1909 december 1. „Pécsi Napló“ — A szabad iskola megnyitása. A Vigadó nagyterűjében ma délután kezdődött meg a szabadiskola ezidei előadásainak sorozata. A széksorokat szépszámú közönség töltötte meg, míg a hátsó sorokat igen sok munkás foglalta el. Doktor Sándor dr. nagy érdeklődés mellett tartotta meg előadását Magyarország közállapotairól. Rámutatott arra, hogy a 48-iki eszméket nem váltották be máigban sem. Magyarország ma a nyugati államok terheivel küzd, azok teherbíró képessége nélkül. A hadsereg, a közigazgatás és az összes egyéb állami intézmények és szervek 1500 milliós évi kiadást igényelnek, de ennek az óriási tehernek az elviselésére szinte képtelen ez a szegény ország, mert nincsen még meg a megfelelő adózó, teherbíró képességgel rendelkező kapitalista berendezkedése. Még az államnak mindenekelőtt új és helyes jövedelmi forrásokat kell találni. A bevezető előadás után megindult a vita, melyben először Hajdú Gyula dr. szólalt föl. Az előadáshoz annak kifejtését kívánja hozzáfűzni, hogy miért fejlődött így Magyarország. A történelmi materializmus okfejtése szerint mindig előbb a gazdasági berendezkedés jön s arra következik a megfelelő ideológia, majd harmadsorban az ezeknek megfelelő törvényalkotás. Ez utóbbi bekövetkezésével rendszerint együtt jár már a következő gazdasági berendezkedési forma jelentkezése. Magyarországon nincs így. A gazdasági berendezkedés a nagybirtokrendszer alapján áll, tehát még a feudalizmus gazdasági rendjében, ideológiája — legalább is a nyíltan vallott — grár a liberális, a törvényhozás pedig a lehető legvegyesebb. Terheink pedig arányosak a nyugati kapitalista államok terheivel. Ezek elviselésére az egyetlen mód: megteremteni a kapitalista berendezkedést. Ennek kiépítése olyan szükség, melyet még a szocialistának is vallani kell, a jövő, a kollektív társadalom lehetősége érdekében. A vitát december 7-én este fél 6 órakor folytatják a Vigadóban. — Lemondott törvényhatósági bizottági tag. Ladányi József puskaműves városi törvényhatósági bizottsági tag tegnap lemondott ezen tisztségéről. Lemondását írásba foglalva átnyújtotta Nendivich Andor kir. tan. polgármesternek, aki azt tudomásul vette és gondoskodni fog, hogy a választás kiírása iránt a törvényhatósági bizottságnak előterjesztést tegyen. A lemondás szoros összefüggésben van a vasárnap lefolyt bizottsági tagválasztással. Az ötödik választókerületben történt választásnál Ladányinak heves összeszólalkozása támadt, amelynek hatása alatt határozta el magát a lemondásra. Amint értesülünk, a választó közönség egy része a megüresedett bizottsági tagsági helyre Greiner József dr. ügyvédet óhajtja jelölni. — Aszfaltmunkálatok átvétele. Az 1903. év folyamán elkészült aszfaltburkolási munkákat ma délelőtt vette át a Magyar aszfaltvállalat részvénytársaság kiküldötteivel együttesen tanácskozó bizottság, miután a szerződésben megállapított hat évi jótállási idő letelt. Az 1903. év volt az, amelyben a legtöbb aszfaltburkolat készült el Pécsett és így meglehetősen sok munkálat jótállási ideje telt le. A bizottság, melyben Makay István gazdasági tanácsos elnöklete alatt Rauch János főmérnök, Beczkay Jenő osztálymérnök, Jurányi János II. aljegyző, Szuly János és Vidákovics György bizottsági tagok vettek részt, továbbá Rottenberg Jenő a vállalat helyettes igazgatója és Lauber Viktor a vállalat helyi képviselője, átvette Mária, Megye, Bástya és Sörház utcák Szigeti és Siklósi országutak, a Kardos Kálmán és Mária utcákat összekötő térrészét és a keleti korzó járda és úttest aszfaltburkolatát. A bizottság nem csupán átvételre javasolta a kevés kivétellel és csekély hiányokkal rendben talált munkálatokat, hanem azok további gondozását is a vállalatra javasolják bízni a következő tíz esztendőre, mégpedig olyaténképen, hogy a kocsiút burkolat után húsz, járda után tíz fillért fizetnek évenként és négyszögméterenként. A bizottság ugyanis az utóbb követett gya-korlattal ellentétben célszerűbbnek találja, ha a járdaburkolatok jó karbantartását a vállalatokra bízzák. Eddig a város a háztulajdonosokat minden járdajavítás szükségénél külön felszólította a helyreállítás és javítás elvégzésére és ha ezen felhívás eredménytelen maradt, akkor a háztulajdonos költségére elvégeztette a munkát. Ez a gyakorlatilag bonyodalmas eljárás nem is vált be és a háztulajdonosokra is teher volt, mert egyszerre kellett a javítás 50—100 koronát is kitevő összegét befizetnie, míg a most javasolt rendszer alapján aránylag csekélyebb megterhelés nehezedik aszfaltjárda fenntartás címén a háztulajdonosokra a négyszögméterenként fizetendő tíz fillérekből. Rauch János főmérnök különben a járdák jókarbantartására nézve is célhoz vezetőbbnek tartja ezt a rendszert, mert így nem kell egyenként javítgatni a rongálásokat, a vállalat elvégezteti azt az egész utcavonalon egyszerre. A Siklós szenzációja címen közölt mai hírünkre a következő nyilatkozat közzétételére kérettünk föl: A Pécsi Napló f. évi november hó november hó 30-án megjelent számában „Siklós szenzációja“ címen megemlékezett a „Hírrovat“-ban arról a cikkről, melyet ön alulírott a Siklós és Vidéke f. évi november hó 28-án megjelent számában : „Merénylet az emberi egészség ellen , a siklósi fogház botránya“ címen írtam. „Illetékes“ helyről vett értesülés alapján a Pécsi Napló cikkem tartalmát lerontani igyekszik. Az „illetékes hely“ ezúttal túl lőtt a célon, mert csak saját magának ártott információjával. Kijelentem, hogy cikkem tartalmát egész terjedelmében fenntartom, mert az szóról szóra igaz, melyet a birtokomban levő írásbeli okmányokkal és hitelt érdemlő tanukkal, továbbá magukkal a munkásokkal mindenkor igazolni tudok. Az „illetékes hely“ vegye tudomásul, hogy én, mivel egyedül való tényekből és a közfelfogásból táplálkozom, nem vagyok ahhoz szokva, hogy cikkeimhez olyan rosszakaratú és a valóságnak nem megfelelő kommentárokat fűzzenek, mint amelyet a Pécsi Naplóban hozzáfűzettek azok, akiknek ez érdekükben áll. Lapom december 5-iki számában a szóban forgó kérdést a napnál világosabban tisztázni fogom és kivánom. Siklós, 1909 november 30. Berki Gyula dr., a Siklós és Vidéke fel.szerkesztője. Helyet adtunk kedves fiatal kollegánk ezen nyilatkozatának, de tartozunk annak kijelentésével, hogy egyes dolgokat jobban tudhatnak azok, akik bennünket informáltak, mint a cikk írója, akit a közlemény megírásánál bizonyára csakis humanizmus vezetett. A mi illetékes forrásunktól a rosszakarat minden bizonnyal távol áll és az maga röstelte bizonyára leginkább, hogy a törvény parancsszava értelmében 90 embert fogházbüntetésre ítéljen, mikor azokat elhelyezni nem tudja! Mihelyt a községi orvos egészségellenesnek mondotta az állapotot, a főszolgabírói hivatal szívesen élt ezen indokolással, hogy az egészséges embereket szülővármegyéjükbe eltoloncolhassa. Hogy a hajtók 60 fillért kaptak a vadásztársaságtól, azt se tudhatta a siklósi helyi lap szerkesztője, mivel azt tényleg csak elutazásukkor kapták meg és amig azok foglyok voltak, pénzt azoknak adni nem volt szabad. A hatóság el nem zárkózhatik, ha a szerződő fél intervencióját veszi igénybe, oly esetben, amikor a munkás a szerződést be nem tartja. Mert abban világosan meg volt írva, hogy kezdő fizetésük, míg megtanulják a gyári munkát, csakis 120 fillér lesz. Hogy ennek határideje kiírva nem volt, hiba, de aki szerződést aláír, annak azt meg is kell nézni. A harkányi kendergyár ügye bennünket nem érdekel és 120 fillér csakugyan nem bér manapság még a legprimitívebb munkásnak se. Nem is kap a gyár a környéken munkást, ami arra nézve igen nagy kárt jelent. De azok a munkások vállalták ezen kezdő bért, odaszállításuk a távoli országrészből nagy pénzbe került és igy a hatóságnak a munkaadót is meg kell oltalmazni, különben a munkásszerződés mit se ér. Hogy 90 munkás tisztességes hatósági elhelyezése Siklóson lehetetlen, az bizonyos, adúkban való elhelyezésüket se lehet eltűrni, de a hatóságot támadó cikkben se mondotta meg annak írója, mint is kellett volna a hatóságnak cselekednie, mely megtette azt, amit végeredményében a közegészségügyi szempontok figyelembe vétele mellett tehetett, lehetővé tette a munkásoknak, hogy minél gyorsabban térhessenek haza. Szinérváraljára, honnét szerződés alapján oly szép reményekkel indultak el a távoli országrészbe, a harkányi kenderáztató és lentelepre. Hogy a munkások is belátták, hogy rajtuk a hatóság részéről sérelem nem esett, kitűnik abból, hogy panaszt se tettek. Az illetékes hely a siklósi közleményre csakis a szükséges fölvilágositást óhajtotta megadni és alig gondoljuk, hogy ezzel a cikk írójának akart volna kellemetlenkedni. — Az iskolában elégett kis leány. Szigetvárról írja tudósítónk: A helybeli izr. elemi iskola első osztályú növendékei részére a téli hónapokban reggel 9 órakor kezdődik az előadás. Vannak azonban a növendékek között, kik már korábban mennek az iskolába, így történt ez hétfőn is. Öt-hat gyermek már 1 19 órakor az iskolateremben volt, köztük Mandl Bözsike, Mandl Armin dr. főrabbi leánya, aki fázva teljesen a kályha mellé állt melegedni és ruhája tüzet fogott. A kis leány a fölcsapó lángtól megijedve kiszaladt az udvarra és mire észrevették és sikerült a tüzet eloltani, a szerencsétlen gyermek már igen súlyos égési sebeket szenvedett. Azonnal gondos orvosi kezelés alá vették, de már este jobb létre szenderült. A szülők kétségbeesése leírhatatlan. Megindult a vizsgálat, hogy a szerencsétlenségért terhel-e valakit a felelősség. — A katolikus sajtónap eredménye. A pécsi püspök a katolikus lapok sajtóalapja javára november elejének egyik vasárnapján az egyházmegyében gyűjtést rendelt el, mely 5000 koronát meghaladó összeget eredményezett. — Adomány. B. X. 2 korona 20 fill. küldött hozzánk a pécsi szegényház javára, mely összeget rendeltetési helyére juttattak. — Házibál. «Katreinspert die Geigen ein» azt mondja a német, vagyis Katalinkor némuljon el a hegedű, mert az adventi pihenőre szüksége van a farsang előtt. Az idén Tamásiban és környékén, mint tudósítónk írja, sokat dolgozott a hegedű, kétszeresen rászolgált a pihenőre. Hogy milyen élénk volt a nyári és őszi szezon, arra jellemző bizonyíték, hogy Bokor Jóska bandája úgy a nyári megélhetésül kiszemelt Balatonboglárt, mint az őszi kenyérkereső helyül kiszemelt Mosztart otthagyta és haza jött mindkét helyről, mert itthon többet keresett. Hát azt a jó cigányszezont az idén a fomádi házibál zárta be (?), mely az első adventvasárnap előestéjén kezdődött. A Baranyából átszármazott Kacskovics Antal nagybérlő háza rendkívüli élénkséget hozott Tamási vidékére s valóságos tűzfészke, akarom mondani, gócpontja lett a társadalmi életnek. Az ott uralkodó fényes magyar vendégszeretet kulminált a november 27-én tartott nagyhatású házibálban. A mulatság ötórai teával kezdődött, mert a vendégek nagy része a pécsi és kaposvári összeköttetéssel bíró 5 órai vonattal érkeztek, amelynél négy fogat várta őket. Csakhamar a közeli vidékről is összegyűlt a közönség s a fiatalság bizony már 6 órakor elkezdte a táncot, amely ilyenformán 14 óra hosszat tartott egyfolytában, csupán a 10 órakor felszolgált pompás vacsorától megszakítva. A táncterem magas törzsű fehér krizantémumokkal hatásosan volt díszítve, melyekkel szépen harmonizáltak a lányok fehér ruhái. Az őszi fehér virágokkal a tavaszi 3