Pécsi Napló, 1910. május (19. évfolyam, 100-122. szám)

1910-05-01 / 100. szám

t már programmód adtam a város­terv ké­szítőjének. A II-ik fejezet az egyes övezetekben a telkek minimális nagyságának megállapítá­sával foglalkozik, ugyanekkor nem felejt­kezik meg a meglévő kisebb telkek meg­osztásának korlátozásairól. A III-ik fejezet az építkezések és bon­tások engedélyezésére vonatkozó határoza­tokat tárgyalja, amely határozatoknak fő­célja a régiektől eltérőleg az eljárások egy­szerűsítése, illetőleg gyorsítása, valamint olyan állapotoknak a megszüntetése, melyek úgy a mérnöki hivatalra, mint a magán­felekre csak kellemetlenségekkel jártak, vagy hogy őszintén fejezzem ki magamat, komikus dolgok és helyzetek előidézői vol­tak. Ugyanezen fejezet a hatóságnak az ipartörvényben foglalt jogánál fogva hatá­rozottan minden kétértelműség kizárásával nevezi meg az egyes, vagy összes munkákra a szakértőt, a mi véleményem szerint az amúgy is már felizgatott építő­iparosaink kedélyére csak megnyugtató lehet, mert képesítésükhöz mérten s kívánja a felelősé­get ugyan ehez mérten szabályozza a jogot. A IV-ik fejezet az építkezésekkel, az V-ik fejezet pedig az építkezésekkel kapcso­latos állványozásokkal általánosságban fog­lalkozik, míg az előbbi az építkezések meg­kezdését, valamint tartama alatt előforduló eseteket határozott szabályok felállításával tárgyalja, addig az utóbbi az állványozás mikéntjét — különös tekintettel a közterü­letek forgalmának lebonyolíthatására és a közbiztonság megóvásár­a — állapítja meg. A VI­ife fejezet: régi épületek lebontását és a bontások alkalmával felmerülő szom­szédok érdekeibe vágó eseteket ismerteti. A VII­Ik fejezet: az építési és bontási munkák folyama alatt a köztárgyak meg­rongálását tiltja olykép, hogy minden köz­tárgyon okozott kárért első­sorban a munka végrehajtásával megbízott szakértőt, másod­sorban az építtető vagy lebontató tulajdo­nost, illetve bérlőt, vagyonával teszi felelőssé. Gondoskodik továbbá bontások és ásások alkalmával felszínre került értékes leletek megőrzéséről, illetve ezeknek az őket meg­illető helyre való kerüléséről. A VIII-ik fejezet: a szomszédok közötti súrlódásokat óhajtja megszüntetni az­által, hogy az összes előfordulható esetekre elvi jellegű szakaszokat állít fel, melyeknek hi­vatása, a szomszédok érdekeinek békés uton való kiegyenlítése, vagyis a közös ha­tárfalak hovatartozásának megállapításával, áthajló, valamint meg nem felelő vékony­ságú határfalak sorsának elintézésénél, szomszédok falainak aláfalazásánál, eresz­jogból eredő többféle telekhatárok meg­állapításánál előforduló pereket, — melyek legtöbb esetben csak arra voltak jók, hogy valamely építkezésnek megakasztására szol­gáljanak — kívánja a lehetőségig kiküszö­bölni. A IX-ik fejezet: az építő munkások biz­tonságáról gondoskodik, ezzel kapcsolatban előírja az összes ismert és használni szokott állványok, valamint építkezéseknél a mun­kások részére szükséges melléklétesítmények készítési módját. A X ik fejezet: az építmények haszná­latbavételének módozatait és kellékeit álla­pítja meg, különösen gondoskodik arról, hogy olyan épület, mely közegészségügyi és tűzbiztonsági tekintetekből kifogás alá esik, tartózkodásra ne használtassák. Xl-ik fejezet: övezetenként az építkezések módját állapítja meg akként, hogy a IV ik és V-ik építési övezetben az úgynevezett könnyebb építési modorban enged épít­kezni, ami az építési költségeknek — egy és ugyanazon rendeltetésre szolgáló építke­zésnél a régi szabályrendelettel szemben — circa 30% megtakarítását jelentheti, mind­amellett számol a szépészeti, közegészségi, közbiztonsági célszerűségi követelmények­kel és a klimatikus viszonyainkkal. Öveze­tenként megállapítja a földszinti lakások, valamint boltok és üzletek padozatmagassá­gát, a lakásoknak szánt helyiségek minimális űrtartalmát, az udvarok, légudvarok és lég­aknák minimális szélességi és hosszúsági méreteit. Az utcák szélességi méreteihez arányítva szabályozza az épületek magasságát, ezek utcáról látható részeinek vakolását és színe­zését, valamint köztárgyaknak építményeken való elhelyezését. A XII-ik fejezet: az építési anyag és szer­kezeteket tárgyalja, amíg megkönnyíti az összes eddigi ismert anyagok és szerkezetek­nek helyén való felhasználását, addig elő­zetes statisztikai számítások, valamint teher­­próbák igazolásával új, eddig ismeretlen szerkezeteknek alkalmazását is elősegíti. Megengedi a fehér mészhabarcsba falazva utcai és udvari, téglából készült főfalak­nak — 5 méter űrmélység és 3­5 méter űrmagasság mellett, sík mennyezeteket téte­lezve tél, három emeleten keresztül 45 cm, a határfalaknak, valamint egyoldali terhelt válaszfalaknak és gyámolított korú lépcső­falaknak 30 cm. vastagra való falazását, megengedi egyemeletes házaknak 45 cm. vastag vegyes kő- és téglafalazattal való készítését a fenti árméretek mellett, azaz az építési költségeket, az I., II., Ili­ik öve­zetekben is a régi szabályrendelettel szem­ben ügyes tervezés és ezen szabályrendelet helyes értelmezésével készített tervezet ki­vitele esetén 15—20- al szállítja le, anél­kül, hogy szolid kivitelű munkálat esetén a közbiztonságot a legkisebb mértékben is veszélyeztetné. Részletesen mutat rá azon feltételekre, melyek szerint fa-, vas-, kő- és más anyagok felhasználhatók. Az egész fe­jezetnek kidomborított elve az, hogy a köz­­biztonság veszélyeztetése nélkül a csin és célszerűség követelményeinek betartásával minél olcsóbbá tegye a már amúgy is drága építkezést. XIII-ik fejezet az épületek belső, míg a XIV ik fejezet az épületek külső, az utcai vonalon kívül és az udvarban levő szoros tartozékainak kifejlesztéséről, kiképzéséről és rendeltetésüknek megfelelő kialakításá­ról rendelkezvén, meghatározva azon fel­tételeket, melyek mellett pincék, alagsorok lakásokut felhasználhatók, meghatározza a lépcsők, kapubejáratok, folyosók minimális szélességi méreteit aszerint, amint az épüle­tek különböző célokat szolgálnak; kiterjesz­kedik a különböző füstcsövek, illetőleg ké­mények méreteire; füstölők, sütőkemencék, árnyékszékek, istállók, pöcék, ganaj, hamu, szemét és maróanyagokat tartalmazó gödrök készítési módjára, nem feledkezve meg a szomszédok érdekeinek megóvásáról. Na­gyobb kiszökelléket a jövőben legalább 11 méteres utcában enged meg. Megállapítja ennek legnagyobb falsiklóki kiugrását, megtiltja a lépcsőknek az utcai járdára való kihelyezését, szabályozza a jár­dába helyezett levilágítók, aknák készí­tési módját és feltételeit, meghatározza­ a pince ablakok aljának járdateli minimális magasságát, erkélyeknek, vihartetőknek, ernyő ponyváknak, cégtábláknak, boltkapu­zatoknak, kirakati ernyőknek készítési mód­ját és engedélyezésüknek feltételeit, sertés ólak, pajták, fészerek, kocsiszínek, fáskam­rák, víz folyókák stb. hason létesítmények helyeit és előállíthatási feltételeit, XV. Fejezet: vízzel való ellátást célzó építmények és létesítményekkel foglalkozik különös tekintettel a közegészség megvé­désére és biztosítására. XVI. Fejezet: utcai és udvari keríté­­seket építésére kötelezi az egyes telek tu­lajdonosokat s övezetek szerint határozza meg a kerítések anyagát. Megkívánja a szomszédos határokon létesítendő kerítések miatti súrlódásokat szüntetni azzal a váro­sok természetes irányú kifejlődéséből leve­zetett szabálylyal, hogy minden telek tulaj­donos telkének a szomszéd határával érintkező azon két oldalát tartozik saját költségein bekeríteni és a határon létesített keritést fentartani, mely oldalak a város székházától, mint központtól legtávolabb esnek. A XVII-ik Fejezet: új gyárak és ipar­­vállalatok létesítésének feltételeit tárgyalja, megjelöli azok helyeit, a­mig zajt oko­zó telepeknek létesítését — templomok, iskolák kórházak egyáltalában oly épüle­tek közelében, melyeknek használata zaj által zavartatnak — megtiltja, addig bűzt terjesztő telepeknek létesítését, legyenek azok akár kis, akár nagy ipar vagy gyár jellegűek, a város belterületén sehol, csak a város külterületének déli és délkeleti ré­szén a IV-ik övezetben engedi meg, de ott is akként, hogy ezen övezetbe nyúló Ill-ik övezetre kijelölt területektől legalább 300 méter távolságra épülhetnek. Ha tekintetbe vesszük, hogy az ural­kodó szelek észak és északnyugatról talál­ják városunkat, úgy új bűzös gyárak "vagy telepek létesítése esetén városunk megsza­badulna minden olyan kellemetlenségektől, melyeknek ma sajnos a fenálló hason tele­pektől oly nagy mértékben van kitéve. A régi szabályrendelettel szemben határozott intézkedésekkel állapítja meg a különböző gőzgépek, kazánok, motorok, transmissiók, gyárkémények létesítésének feltételeit, ki­­mondja a már meglévő gyárak tűzhelyeire, hogy a­mennyiben közegészségi és köztiz­­tasági követelmények megkívánják, azok füstmentő tüzeléssel látandók el. Bár a közérdek követelményei a szomszédok vé­delmét szigorú rendszabályokkal biztosítják, nem zárkózik el ezen fejezet oly intézke­désektől, melyek az ipartelepek létesítését megkönnyítik. . XVIII. Fejezet: az építmények jókarba tartására kötelezi a tulajdonosokat és a közbiztonságot veszélyeztető építmények esetén felhatalmazza a hatóságot arra, hogy a szükséglethez képest a biztosítási munká­latokat az ellenszegülő fél terhére keresztül viheti. XIX ik Fejezet : az eljárási és enge­délyezési díjakat állapítja meg, XX-ik feje­zet a rendbírság és a XXI. fejezet az ille­tékesség sablonos pontjait foglalja magában. A fentiek alatt volt szerencsém a ter­vezett új szabályrendelet tartalmát dióhéj­ban előadni és azzal az óhajommal kívá­nom felolvasásomat befejezni, hogy a váro­sunk rendezését és fejlesztését felölelő he­lyes alapelvek szerint megoldott város terv minél előbb városunk birtokába jusson, társas körünk által javasolt építési szabály­­rendelet majd a város terv esetén is minél kevesebb átdolgozásra szorulva azzal köny­­nyen összhangzásba hozható legyen. Hogy ezen óharom teljesülni fog-e, azt a jövő mutatatja meg, egyet azonban már elmond­hatok, azt, hogy mi mérnökök az adott helyzethez képest megtettük kötelessé­günket. „Pécsi Napló“ 1910. május 1. Néhány figyelmeztető és eldő szó Pécs szabad királyi város nagyon tisz­telt tanácsához és rendőrhatóságához a köz érdekében. Minden a haza és a nemzet sorsi iránt érdeklődő magyar embert kell, hogy a legaggodalmasabb érzéssel töltse el s látása annak a szomorú ténynek, hogy a vallás és az erkölcs parancsai mennyin ismeretlenek a nép alsóbb rétegeiben és mily nagymérvű ezen társadalomban a lelk eldurvulás! Hála az isteni gondviselésnek talán még kellő időben ismerte fel a valóban aggasztó jelenséget a törvényhozás, kor­mány és a társadalom, s karöltve töreksze­nek részint törvényhozási, részint rendelet intézkedésekkel és társadalmi akcióval­­ vészes ár rohanását meggátolni és a féke­vesztett piszkos hullámokat — mielőtt na­gyobb rombolást okozhatnának — rende medrükbe visszaszorítani. Hogy többet ne említsek — a fiata­lorú bűntettesekre vonatkozó novellák­

Next