Pécsi Napló, 1910. május (19. évfolyam, 100-122. szám)
1910-05-01 / 100. szám
t már programmód adtam a városterv készítőjének. A II-ik fejezet az egyes övezetekben a telkek minimális nagyságának megállapításával foglalkozik, ugyanekkor nem felejtkezik meg a meglévő kisebb telkek megosztásának korlátozásairól. A III-ik fejezet az építkezések és bontások engedélyezésére vonatkozó határozatokat tárgyalja, amely határozatoknak főcélja a régiektől eltérőleg az eljárások egyszerűsítése, illetőleg gyorsítása, valamint olyan állapotoknak a megszüntetése, melyek úgy a mérnöki hivatalra, mint a magánfelekre csak kellemetlenségekkel jártak, vagy hogy őszintén fejezzem ki magamat, komikus dolgok és helyzetek előidézői voltak. Ugyanezen fejezet a hatóságnak az ipartörvényben foglalt jogánál fogva határozottan minden kétértelműség kizárásával nevezi meg az egyes, vagy összes munkákra a szakértőt, a mi véleményem szerint az amúgy is már felizgatott építőiparosaink kedélyére csak megnyugtató lehet, mert képesítésükhöz mérten s kívánja a felelőséget ugyan ehez mérten szabályozza a jogot. A IV-ik fejezet az építkezésekkel, az V-ik fejezet pedig az építkezésekkel kapcsolatos állványozásokkal általánosságban foglalkozik, míg az előbbi az építkezések megkezdését, valamint tartama alatt előforduló eseteket határozott szabályok felállításával tárgyalja, addig az utóbbi az állványozás mikéntjét — különös tekintettel a közterületek forgalmának lebonyolíthatására és a közbiztonság megóvására — állapítja meg. A VIife fejezet: régi épületek lebontását és a bontások alkalmával felmerülő szomszédok érdekeibe vágó eseteket ismerteti. A VIIIk fejezet: az építési és bontási munkák folyama alatt a köztárgyak megrongálását tiltja olykép, hogy minden köztárgyon okozott kárért elsősorban a munka végrehajtásával megbízott szakértőt, másodsorban az építtető vagy lebontató tulajdonost, illetve bérlőt, vagyonával teszi felelőssé. Gondoskodik továbbá bontások és ásások alkalmával felszínre került értékes leletek megőrzéséről, illetve ezeknek az őket megillető helyre való kerüléséről. A VIII-ik fejezet: a szomszédok közötti súrlódásokat óhajtja megszüntetni azáltal, hogy az összes előfordulható esetekre elvi jellegű szakaszokat állít fel, melyeknek hivatása, a szomszédok érdekeinek békés uton való kiegyenlítése, vagyis a közös határfalak hovatartozásának megállapításával, áthajló, valamint meg nem felelő vékonyságú határfalak sorsának elintézésénél, szomszédok falainak aláfalazásánál, ereszjogból eredő többféle telekhatárok megállapításánál előforduló pereket, — melyek legtöbb esetben csak arra voltak jók, hogy valamely építkezésnek megakasztására szolgáljanak — kívánja a lehetőségig kiküszöbölni. A IX-ik fejezet: az építő munkások biztonságáról gondoskodik, ezzel kapcsolatban előírja az összes ismert és használni szokott állványok, valamint építkezéseknél a munkások részére szükséges melléklétesítmények készítési módját. A X ik fejezet: az építmények használatbavételének módozatait és kellékeit állapítja meg, különösen gondoskodik arról, hogy olyan épület, mely közegészségügyi és tűzbiztonsági tekintetekből kifogás alá esik, tartózkodásra ne használtassák. Xl-ik fejezet: övezetenként az építkezések módját állapítja meg akként, hogy a IV ik és V-ik építési övezetben az úgynevezett könnyebb építési modorban enged építkezni, ami az építési költségeknek — egy és ugyanazon rendeltetésre szolgáló építkezésnél a régi szabályrendelettel szemben — circa 30% megtakarítását jelentheti, mindamellett számol a szépészeti, közegészségi, közbiztonsági célszerűségi követelményekkel és a klimatikus viszonyainkkal. Övezetenként megállapítja a földszinti lakások, valamint boltok és üzletek padozatmagasságát, a lakásoknak szánt helyiségek minimális űrtartalmát, az udvarok, légudvarok és légaknák minimális szélességi és hosszúsági méreteit. Az utcák szélességi méreteihez arányítva szabályozza az épületek magasságát, ezek utcáról látható részeinek vakolását és színezését, valamint köztárgyaknak építményeken való elhelyezését. A XII-ik fejezet: az építési anyag és szerkezeteket tárgyalja, amíg megkönnyíti az összes eddigi ismert anyagok és szerkezeteknek helyén való felhasználását, addig előzetes statisztikai számítások, valamint teherpróbák igazolásával új, eddig ismeretlen szerkezeteknek alkalmazását is elősegíti. Megengedi a fehér mészhabarcsba falazva utcai és udvari, téglából készült főfalaknak — 5 méter űrmélység és 35 méter űrmagasság mellett, sík mennyezeteket tételezve tél, három emeleten keresztül 45 cm, a határfalaknak, valamint egyoldali terhelt válaszfalaknak és gyámolított korú lépcsőfalaknak 30 cm. vastagra való falazását, megengedi egyemeletes házaknak 45 cm. vastag vegyes kő- és téglafalazattal való készítését a fenti árméretek mellett, azaz az építési költségeket, az I., II., Iliik övezetekben is a régi szabályrendelettel szemben ügyes tervezés és ezen szabályrendelet helyes értelmezésével készített tervezet kivitele esetén 15—20- al szállítja le, anélkül, hogy szolid kivitelű munkálat esetén a közbiztonságot a legkisebb mértékben is veszélyeztetné. Részletesen mutat rá azon feltételekre, melyek szerint fa-, vas-, kő- és más anyagok felhasználhatók. Az egész fejezetnek kidomborított elve az, hogy a közbiztonság veszélyeztetése nélkül a csin és célszerűség követelményeinek betartásával minél olcsóbbá tegye a már amúgy is drága építkezést. XIII-ik fejezet az épületek belső, míg a XIV ik fejezet az épületek külső, az utcai vonalon kívül és az udvarban levő szoros tartozékainak kifejlesztéséről, kiképzéséről és rendeltetésüknek megfelelő kialakításáról rendelkezvén, meghatározva azon feltételeket, melyek mellett pincék, alagsorok lakásokut felhasználhatók, meghatározza a lépcsők, kapubejáratok, folyosók minimális szélességi méreteit aszerint, amint az épületek különböző célokat szolgálnak; kiterjeszkedik a különböző füstcsövek, illetőleg kémények méreteire; füstölők, sütőkemencék, árnyékszékek, istállók, pöcék, ganaj, hamu, szemét és maróanyagokat tartalmazó gödrök készítési módjára, nem feledkezve meg a szomszédok érdekeinek megóvásáról. Nagyobb kiszökelléket a jövőben legalább 11 méteres utcában enged meg. Megállapítja ennek legnagyobb falsiklóki kiugrását, megtiltja a lépcsőknek az utcai járdára való kihelyezését, szabályozza a járdába helyezett levilágítók, aknák készítési módját és feltételeit, meghatározza a pince ablakok aljának járdateli minimális magasságát, erkélyeknek, vihartetőknek, ernyő ponyváknak, cégtábláknak, boltkapuzatoknak, kirakati ernyőknek készítési módját és engedélyezésüknek feltételeit, sertés ólak, pajták, fészerek, kocsiszínek, fáskamrák, víz folyókák stb. hason létesítmények helyeit és előállíthatási feltételeit, XV. Fejezet: vízzel való ellátást célzó építmények és létesítményekkel foglalkozik különös tekintettel a közegészség megvédésére és biztosítására. XVI. Fejezet: utcai és udvari kerítéseket építésére kötelezi az egyes telek tulajdonosokat s övezetek szerint határozza meg a kerítések anyagát. Megkívánja a szomszédos határokon létesítendő kerítések miatti súrlódásokat szüntetni azzal a városok természetes irányú kifejlődéséből levezetett szabálylyal, hogy minden telek tulajdonos telkének a szomszéd határával érintkező azon két oldalát tartozik saját költségein bekeríteni és a határon létesített keritést fentartani, mely oldalak a város székházától, mint központtól legtávolabb esnek. A XVII-ik Fejezet: új gyárak és iparvállalatok létesítésének feltételeit tárgyalja, megjelöli azok helyeit, amig zajt okozó telepeknek létesítését — templomok, iskolák kórházak egyáltalában oly épületek közelében, melyeknek használata zaj által zavartatnak — megtiltja, addig bűzt terjesztő telepeknek létesítését, legyenek azok akár kis, akár nagy ipar vagy gyár jellegűek, a város belterületén sehol, csak a város külterületének déli és délkeleti részén a IV-ik övezetben engedi meg, de ott is akként, hogy ezen övezetbe nyúló Ill-ik övezetre kijelölt területektől legalább 300 méter távolságra épülhetnek. Ha tekintetbe vesszük, hogy az uralkodó szelek észak és északnyugatról találják városunkat, úgy új bűzös gyárak "vagy telepek létesítése esetén városunk megszabadulna minden olyan kellemetlenségektől, melyeknek ma sajnos a fenálló hason telepektől oly nagy mértékben van kitéve. A régi szabályrendelettel szemben határozott intézkedésekkel állapítja meg a különböző gőzgépek, kazánok, motorok, transmissiók, gyárkémények létesítésének feltételeit, kimondja a már meglévő gyárak tűzhelyeire, hogy amennyiben közegészségi és köztiztasági követelmények megkívánják, azok füstmentő tüzeléssel látandók el. Bár a közérdek követelményei a szomszédok védelmét szigorú rendszabályokkal biztosítják, nem zárkózik el ezen fejezet oly intézkedésektől, melyek az ipartelepek létesítését megkönnyítik. . XVIII. Fejezet: az építmények jókarba tartására kötelezi a tulajdonosokat és a közbiztonságot veszélyeztető építmények esetén felhatalmazza a hatóságot arra, hogy a szükséglethez képest a biztosítási munkálatokat az ellenszegülő fél terhére keresztül viheti. XIX ik Fejezet : az eljárási és engedélyezési díjakat állapítja meg, XX-ik fejezet a rendbírság és a XXI. fejezet az illetékesség sablonos pontjait foglalja magában. A fentiek alatt volt szerencsém a tervezett új szabályrendelet tartalmát dióhéjban előadni és azzal az óhajommal kívánom felolvasásomat befejezni, hogy a városunk rendezését és fejlesztését felölelő helyes alapelvek szerint megoldott város terv minél előbb városunk birtokába jusson, társas körünk által javasolt építési szabályrendelet majd a város terv esetén is minél kevesebb átdolgozásra szorulva azzal könynyen összhangzásba hozható legyen. Hogy ezen óharom teljesülni fog-e, azt a jövő mutatatja meg, egyet azonban már elmondhatok, azt, hogy mi mérnökök az adott helyzethez képest megtettük kötelességünket. „Pécsi Napló“ 1910. május 1. Néhány figyelmeztető és eldő szó Pécs szabad királyi város nagyon tisztelt tanácsához és rendőrhatóságához a köz érdekében. Minden a haza és a nemzet sorsi iránt érdeklődő magyar embert kell, hogy a legaggodalmasabb érzéssel töltse el s látása annak a szomorú ténynek, hogy a vallás és az erkölcs parancsai mennyin ismeretlenek a nép alsóbb rétegeiben és mily nagymérvű ezen társadalomban a lelk eldurvulás! Hála az isteni gondviselésnek talán még kellő időben ismerte fel a valóban aggasztó jelenséget a törvényhozás, kormány és a társadalom, s karöltve törekszenek részint törvényhozási, részint rendelet intézkedésekkel és társadalmi akcióval vészes ár rohanását meggátolni és a fékevesztett piszkos hullámokat — mielőtt nagyobb rombolást okozhatnának — rende medrükbe visszaszorítani. Hogy többet ne említsek — a fiatalorú bűntettesekre vonatkozó novellák