Pécsi Napló, 1910. július (19. évfolyam, 146-172. szám)

1910-07-01 / 146. szám

1910. július 1. VIII. Tétverseny: I. Kiss Emil dr. Liliké József. Lettek még : Sommsich János, Frank Sándor, Hoyos Miksa gróf. IX. Tétverseny, I. Liliké József. Lettek még: Sommssich János gróf, Kiss Emil dr. — Ügyvédi vizsga. Antalfi Mihály dr., kir. járásbiró, a pécsi kir. Ítélőtábla tanács­jegyzője, a jog- és államtudom­ányok dok­tora, jó sikerrel tette le a budapesti ügy­védvizsgáló bizottság előtt az ügyvédi vizs­gát. Ezen magasabb minősítés elnyerése dacára is megmarad Antalfi dr. a bírói pályán. — A honvédség köréből. Ő Felsége Vitéz-Sokolgradai Gyurits Belizár vezérőr­nagynak, volt pécsi h. huszár dandárpa­rancsnoknak, a saját kérelmére megejtett felülvizsgálat eredménye alapján mint jelen­leg szolgálatképtelennek, egy év tartamára várakozási illetékkel való szabadságolását rendelte el. Medvei Lajos pécsi 19. h. gyal.­ezredbeli tartalékos hadapródjelölt tartalé­kos hadapróddá neveztetett ki, Luiszer Jenő pécsi 19. honvéd gyalogezredbeli tartalékos hadnagy védkötelezettségének teljesítése után a honvédség kötelékéből elbocsájtatott. — A választási izgalmakból tettle­­gesség. A mohácsi kaszinó megszokott nyugalmát szerdán délután, — mint mint egyik mohácsi tudósítónk jelenti — kínos incidens zavarta meg. Ebénután a ka­szinó tagjai barátságos tarokkra, teké­zésre és kellemes diskurzusra szoktak összegyűlni a kerthelyiség fás lombjainak árnyékában. Ezen szórakozások helyét — az utóbbi időben Prakatur Tamás dr. előszeretettel keresi fel. Ott a választás le­folyását kritizálja, a vezető emberek eljárá­sát ítéli el, — mintegy saját megnyugtatá­sára — amennyiben bukásába beletörődni még most sem képes. Eközben folyton iz­gulnak a kedélyek, amig a sok apró kese­rűség csordultig töltötte egyeseknek poha­rát. Ezen csordultig tele pohár az újabb rázkódtatásra feltartóztathatlanul csordult ki. Tekézéshez jelentkezett egy társaság, amelyben Prakatur Tamás is részt­­kívánt venni, dacára hogy a társaság három tag­jával haragban van. Mittvég Dénes, a mo­hácsi társadalom közkedvelt tagja, kijelen­tette, hogy Prakaturral nem játszik. Ebből kifolyólag szóváltás támadt és annyira elfa­jultak a viszonyok, hogy Mittvég Dénes tettleg bántalmazta Prakaturt. A sajnálatos eset nagy megdöbbenést keltett s az egész városban beszéd tárgyát képezi. Prakatur egyelőre a Kaszinó választmányához adta be panaszát. Az ügynek kétségkivül lovagias téren folytatása lesz. — A jótékony nőegylet nyári mu­latsága. A honvéd sátortábor régen nem az már, ami volt, aminek létesült, igazi ka­tonai táborhely és különösen a polgári elem ezen elhagyatottsága mellett is katonai gon­dossággal ápolt hely, mint ha még most is állandóan sok ezer katona lakná a kiter­jedt táborhelyet, melyhez a katonai kincs­tár oly szívósan ragaszkodik. És tán épen azért, mert a polgári közönség elszokott annak látogatásától, mivel távol is esik a várostól, szerdán se jöttek el annyian, mint azt a nőegyesület, mely ott nem saját szó­rakoztatására, de szegényei javára nyári mu­latságot rendezett, megérdemelte volna. Amit azonban a rendező hölgyek, ezeknek élén Nónay Dezsőné, a vigalmi bizottság elnöknője, megígérték, azt be is váltották, mert a kocsikorzó valóban szemet gyönyör­ködtető, ízléses és újszerű is volt. Délután fél 6 is elmúlt, amikor a honvéd csapat­kórház előtti szabad térről, ahol gyülekez­tek volt, megkezdődött a fölvonulás a sá­tortáborba, ahol a menet a gondozott uta­kon ismételten végigvonult az akkor már fölszaporodott közönség előtt. A korzót dél­ceg katonatisztek vezették be díszített kan­tárral ellátott lovakon és az első kocsiban a nőegyesület alelnöknői foglaltak helyet, de oly gazdag volt ezen dísz, hogy a bent ülők alig látszottak ki a kocsiból. Bájos volt a fészekkocsi, telve apró fiókákkal, bájos kis gyermekekkel, azután a paraszt­kocsi mezei virágdíszben, benne kis leány­kák aranysarlóval, majd a rózsalugas, a napraforgó kocsi, a pipacs, akác, szegfű kocsi, nem tudta az ember, mit nézzen in­kább, a tavaszi és nyári pompában ragyogó kocsikat, vagy a bent ülőket... A kocsik után az egyenruhás kerékpárosok, ugyan­csak földiszített kerékpárokon meneteltek és rekesztették be a menetet, melyet ké­sőbb a mezőn fényképben is megörökítet­tek. A fehér asztaloknál elhelyezkedtek az ozsonnázók, majd vacsorázók, tiszti szolgák segédkeztek a felszolgálásnál a jótékony asszonyoknak, a 69. gyal.­ezred zenekara szorgalmasan játszott, estére kelve kigyul­ladtak a japán lámpák és valóságos tün­dérkertté alakult át a sátortábor ezen része és mi sem természetesebb, minthogy az egybegyült tündérek a nyári meleg múlá­sával táncra perdültek és mivel a közönség jó része tisztekből állt, táncosokban sem volt hiány. A mulatság erkölcsi sikere tel­jes volt, az anyagi kevésbé! — A baranyai korcsmák vasárnapi munkaszünete. Értesülésünk szerint Bara­­nyavármegye törvényhatósági bizottságának tagjai sorából indítványt adnak be a köz­gyűléshez az iránt, hogy Szilágy vármegye példájára Baranyavármegye közönsége is alkosson törvényhatósági szabályrendeletet, melynek rendelkezése értelmében vasár- és ünnepnapokon a vármegye egész területén a korcsmák zárva tartandók. Szilágy várme­gyének a közerkölcsiség és közrend, sze­mély- és vagyonbiztonság szempontjából eléggé nem dicsérhető szabályrendeletét a kormány jóváhagyta; remélhető, hogy a a vasárnapi munkaszünetnek a korcsmái iparra való kiterjesztése nemcsak Baranyá­ban, de mihamarabb az egész országban törvényerőre fog lépni. Hogy a vasárnapi korcsmázások mennyi pénzpazarlásnak, er­kölcstelenségnek, bűntények szülőokai, ezt mindenki tudja. Rendőrségnek, csendőrség­nek a vasárnapi korcsmázásból kikerülő részeg korhelyeivel van a legtöbb dolga. A legtöbb verekedés vasárnap történik, a leg­több ittas ember vasárnap támolyog az ut­cákon , a legtöbb emberölést, gyilkosságot vasárnap hajtják végre. Ha az összes üzle­teket, élelmiszerekkel­­kereskedő boltokat be lehet vasárnap záratni, akkor a korcs­mákra is ki lehet a vasárnapi munkaszüne­tet terjeszteni. Az alkoholvedelés, részeges­kedés nem olyan szükség, hogy egy napra föl ne lehetne függeszteni, sőt ha már tel­jesen el nem is lehet a földszinéről törölni ezt az undorító önmérgezési szokást, leg­alább vasárnapon, amikor legnagyobb szám­ban vonulnak föl a korcsmatöltelékek, az emberiség iszogató díszei, akkor legyen minden korcsma zárva.­­ A hivatalos órák a városházán. Ma már úgy az iskolákban, mint az összes hivatalokban az egyhuzamban való munka­időt hozzák be. Iskoláinkban a szeptember­ben megnyíló tanévtől kezdve már csak a délelőtti órákban lesz tanítás, a bírósági hivatalokban télen-nyáron egyformán csak délelőtt vannak hivatalos órák. A városi hivatalokban eddig legalább nyáron úgy volt, hogy megváltozott a délelőtti és dél­utáni hivatalos órák rendje s a tisztviselők egyhuzamban látták el hivatalos teendőiket. Hogy az egyhuzamban való hivatalos óra mennyire előnyösebb a megszakított dél­előtti és délutáni munkánál, azt felesleges volna hosszasabban magyarázni. Már ma­gában az a körülmény, hogy a tisztviselő­nek napjában kétszer kell a hivatalba be és onnan hazamenni, kétszer kell a munká­jához hozzákészülődni, nagy és céltalan időpazarlást jelent. Sőt van a kérdésnek fontos gazdasági oldala is. Tessék elkép­zelni, hogy egy kistisztviselő hogy lakha­­tik a messze külvárosban, mikor napjában kétszer kell megtennie az utat ki és be a hivatalba. A tisztviselők szinte kényszerítve vannak, hogy a belváros drágább lakásait foglalják el, mert nem futja az időből, hogy messziről járhassanak be a hivatalba. Nyá­ron pláne indokolt a csak délelőtti munka­idő. Meleg délutánokon szinte lehetetlen az eredményes munka. Azután tekintettel kell lenni, hogy a tisztviselő is ember. Neki is joga van ahhoz, hogy élvezze a nyár áldásait, kiránduljon a szabadba, a friss, egészséget adó levegőre. De hogy tehesse ezt, ha hivatalos teendői délelőtt, délután egyaránt a hivatalos helyiségekhez láncolják. A városházán legkésőbb már július 1 -re várták a hivatalos órarend meg­változtatását. Eddig azonban még semmi olyan intézkedés nem történt, ami csak sejtetni is engedné, hogy a törvény alatt is megkezdődnék a csak délelőtti hivatalos óra. Nem hihető azonban, hogy ez az intéz­kedés soká késsen s igy a városházán is bizonyára hamarosan meg lesz a már meg­szokott nyári rend és sem a tisztviselők­nek, sem az ügyes-bajos dolgaiban eljáró nagyközönségnek nem kell feljárni a dél­utáni tikkasztó hőségben a városi szék­házba. — Vízesés a Tettyén. Rövid időn belül gyönyörű természeti­­szépséggel bővül a Tettye amúgy is festői és közkedvelt terü­lete. Reék György városi tanácsnok, a Tettye fensik gondozója ennek az új érdekesség­nek a létrehozója, amely abban áll, hogy nemsokára vízzuhatag fogja a nyugati ol­dalon álló nagy sziklafalat írni. A Tettye­­patak vize ugyanis már évek óta nem adott annyi fölös vizet, mint most. Ennek a víz­­fölöslegnek mikénti felhasználhatására, vonat­kozólag most dolgozza ki a tervezetet a vá­rosi mérnökség. Eszerint a fölös vizet a Gyuri-út alatt vezetik el a keleti oldalra, s miután vízhasználati engedély ott nem szük­séges, a másik ágat a jobboldali sziklafal­hoz vezetik, ahol a víz 800 méter mély­ségbe fog lezuhogni. Ez által szemet gyö­nyörködtető vízesés keletkezik, amely nagy­ban hozzá fog járulni ennek a kellemes ki­ránduló helynek az értékéhez. — Kiskorú tolvaj. Kaszuhenics János pécsi borbélymester 8 nap előtt fogadta fel V. P. 13 éves tanoncát. A fiú tegnap a gaz­dája lakásába surrant s onnan 12 korona készpénzt ellopva, megszökött. A rendőrség keresi. — Házasság. Gál Béla, Pécs szab. kir. város árvaszéki ülnöke szombaton, ju­lius 1 én esküszik meg Kühnel Ilonka kis­asszonnyal, Szászvárkárászon. — Uj színház épül Eszéken. Szólot­­tunk már arról, hogy az eszéki horvát színház­­egyesület 200.000 korona államsegélyt eszközölt ki színházépítés céljára és hasonló összeg áll rendel­kezésre a városnál is, mely ezideig a magántulaj­dont képező színház után fizette a bért, ezzel támo­gatva a helyi színészetet. Most már kész szín­ház­­tővel is rendelkeznek az eszékiek, akik Morva- Osztrauból hozatták el az ottani új színház tervét, mely megfelelne az eszéki igényeknek is és holnap a polgármester elnöklésével szaktanácskozást tarta­nak, hová építsék az új színházat. Ha erre nézve megállapodásra jutnak, mindjárt a közgyűlés elé viszik a telekkérdést és még ezen évben meg is akarják kezdeni a színház építését, hogy a követ­kező színi idényben már abban játszanak. Amilyen agilis az eszéki horvát színházegyesület, ezen szán­dékuk könnyen valóra is válhat. — Csendes város. Ha a naptár jú­nius 21-ét teszi is meg a hivatalos nyár kezdetéül, városhelyen különösen mégis csak Péter és Pál napja az a dátum, mikor a nyári holt­szezon beköszönt. Az iskolák e napon zárulnak be, az apró és nagy diák­sereg siet haza, ki ujjongva a jó bizonyít­ványnak, ki elszontyorodva az egy-két sze­­kunda miatt, de valamennyien örvendve az édes nyári pihenésnek, a két hónapos nagy vakációnak. A nagy iskolaépületek ajtói tehát bezárulnak. Ahol előbb még dévai gyermeksereg vidám zajától volt hangos a levegő, oda ma ráborul a csend. De csend borul a diáktanyákra is, a kosztos laká­sokra, ahonnan mennek a diákok, hanem lassan a kosztadók, a házigazdák is eltávoz­nak. Mert most indul meg csak igazán a „Pécsi Napló“ .

Next