Pécsi Napló, 1910. november (19. évfolyam, 248-273. szám)

1910-11-01 / 248. szám

4 — A mindenszentek heti országos vásár. Ma volt a pécsi mindenszentek heti országos vásár első napja, mely a csatakos időjárás dacára rendkívül nagy látogatottságnak örvendett. Különösen lovakban és szarvas marhákban volt nagy a fölhajtás. A túlságosan magas árak mellett is igen élénk volt az adásvétel. Az olasz lőkereskedők, akik minden pécsi országos vásárra tömegesen jelennek meg, ma is részt vettek a vásárlásban és igen sok lovat szedtek össze. A szarvasmarhaállomány gyengülése a mai vásáron is észlelhető volt. Sokkal nagyobb a kereslet, mint a kínálat. A falusi gazda a takarmánybő esztendőben nem kénytelen túladni szarvasmarháin; kitelelteti s tenyésztésre tovább tartja Sertés is nagyon kevés volt. Már a délelőtti órákban elkapkodták valamennyit. A mai nap a kirakodó iparosokra is kedvező volt. A falusi népnek van pénze s ilyenkor szerzi be téli szükségleteit. A kolerajárvány miatt vármegyeszerte betiltott vásárokról lemaradt vásározók egész özöne szállotta meg ma Pécs vásárterét s az állásokat a túltömöttségig betöltötték. A holnapi nap már gyengébb lesz, mert a kegyelet a jó falusiakat is visszatartja. Szobrot Dózsa Györgynek, Szegedről jelentik: Vasárnap megalakult Szegeden 500 küldöttel az alföldi kerületi szociáldemokrata párt. Délelőtt a népgyűlésen Achim András békéscsabai orsz. képviselő, Vadász Armand dr. aradi, Szabó Béla dr. szolnoki ügyvéd, Hollós József dr. szegedi orvos, továbbá a központból Buchinger Manó és Csizmadia Sándor beszéltek az általános választójog érdekében. Délután megalakult a kerületi párt és elhatározták, hogy annak székhelyét Békéscsabáról Szegedre helyezik át. Titkárrá Jócsák Kálmánt választották meg. A kerületi párt elhatározta, hogy fogyasztási és termelő szövetkezeteket alakít. Rajki Sándor orosházi földmives indítványára kimondotta a gyűlés, hogy 1914 ben Dózsa György halálának négyszázados évfordulóján Dózsának szobrot állítanak és erre a célra országos gyűjtést indítanak. — A szászvári bánya beruházásai. A májusi borzalmas bányakatasztrófa nagy áldozatokat rótt a mindig nagy szaktudással vezetett, szépen dolgozó szászvári kőszénbánya tulajdonosára, azon 1. társulatra, mely a salgótarjáni bányáknak is tulajdonosa. Eltekintve azon anyagi áldozatoktól, melyeket a szerencsétlen véget ért munkások hátramaradt családtagjainak nyújtott segélyre kellett fordítania, a bánya rendbehozatalára és üzemének fokozott biztosítására negyed millió koronát meghaladó új beruházást kellett eszközölnie és ahol nagy a károsodás, ott már velejár az újabb kár is, hónapokon át szünetelt csaknem teljesen az üzem, míg mostanában mindennel rendbe jöhettek és újból régi méretében vehették föl az üzemet, mely most már újabb fennakadást szenvedni nem fog. — Magas borárak. Hej, ha most bor lenne, de helyre is ülhetnék bortermelőink az elmúlt évek kedvezőtlen bevételi eredményeit. Most, amikor borkészletek alig állanak rendelkezésre, a tavalyi falusi borok ára is lényegesen felszökött. Igaz, kevesen voltak oly előrelátók, még kevesebben voltak abban az anyagi helyzetben, hogy elteheték volna a tavalyi bort, melyek jobb vidékeken még a szüret előtt 4 héttel hektoliterenként 30—32 koronát nem kaptak meg, most pedig kéméndi tavalyi fehér bor 55 fillérért kelt el literenként, ami nagy szó, ha elképzeljük, hogy a kéméndi bort nem is olyan régen 20—24 fillérért fe is vásárolhatták a hegyekben. A borvásár az utóbbi időkben nem igen élénkült, mert aki vásárolni akart, a tőkén vásároltameg a borokat, de azóta is lényegesen emelkedik a borok ára és ez némiképen elijesztette azokat, akiknek vételi szándékuk lenne. De a legtöbb készletet már összevásárolták, igen sokat Austria részére és most, hogy nincsen bor, keresik a Rajna és Mozel vidékéről is a magyar bort, hogy ezzel megjavítsák és megszaporítsák saját rendkívül gyenge termésöket. De boraink alig lévén, a kivitelről le kell ezúttal mondanunk, hisz épen az a mi nagy bajunk, hogy egyszer újból foglalkozhatnánk eredményesen a kivitellel és arra, ami termett, még a magas árak dacára is elegendő nagy a hazai fogyasztó közönség. Munkáslakásokat építő város. Miskolc város közgyűlése elhatározta, hogy 124 munkáslakást épít. Egy szilárd, jó, szolid épület 4115 koronájába fog a városnak kerülni és ezen célra 510.000 koronát szavazott meg, melyhez a kormánytól máris kilátásba helyezett 200.000 korona államsegélyt kér a város. A szociálpolitikai szempontokból nagyfontosságú tanácsi előterjesztés élénk visszhangot keltett a reformálóknál és úgy reményük, hogy annyi munkásház fölépítésével nagyot lendítenek majd a helyi iparon is. Ugyancsak mezőgazdasági munkáslakások építését határozta el Vas vármegye és 100 ilyen házra már történt is jelentkezés. — A balatoni fürdők látogatottsága. Somogyvármegye alispánja most készítette el jelentését a somogyvármegyei Balaton-fürdők ez évi látogatottságáról, mely némi emelkedést mutat: Balatonberényben állandó fürdővendég volt 1257, ideiglenes 2460. Balatonkeresztúron állandó 164, ideiglenes 1256. Fonyódon állandó 1184 (ezek közül külföldi volt 5), ideiglenes 91. Balatonbogláron állandó 696 (külföldi 14), ideiglenes 412 (külföldi 12). Balatonlellén állandó 1030 (külföldi 14), ideiglenes 386 (külföldi 5), ideiglenes 285. Őszödön állandó 125. Szárszón állandó 860, ideiglenes 63. Balatonföldváron állandó 1058 (külföldi 1), ideiglenes 295. Zamárdiban állandó 473, ideiglenes 79. A kimutatás szerint a somogyi fürdők között a legnagyobb forgalma volt Balatonberénynek, melynek több, mint 3700 állandó és ideiglenes vendége volt az idei szezonban. Külföldi fürdővendég kevés kereste föl a somogyi fürdőket, a kimutatás szerint mindössze 56. A kimutatás, igaz, nem teljes, mert a bejentési kötelezettségről szóló szabályrendeletet annak idején a miniszter nem hagyta jóvá, így pontos liszta nem vezettetett a vendégekről, azért bizonyos, hogy a somogyi fürdőknek jóval több vendégük volt, mint amennyit a hivatalos kimutatás föltüntet. Azonkívül a kirándulók sok sok ezrei keresték föl a Balatont, úgy a vendégek, mint a kirándulók száma óriási mértékben emelkedne, ha a Balatonpartra jutás megkönynyíttetnék, részint több és gyorsabb vonatok beállításával, részint olcsóbb menettérti jegyek kiadása által. Különösen a pécsi irányból, honnét a nagy közelség dacára nehezebben jutunk el, mint akár Bécsbe. — Baranyai fiuk párbaja. Két fiú, baranyai fiú — két hiú és régi cimbora — Pécsett faragták az iskolák padját, itt csúsztak a matúrán is át — igy kezdődik a krónika. Így kezdené egy új Tinódi, ha megakarná zengeni annak a két baranyai fiúnak esetét. Szóval, két igazi régi kebelbarát kiket itt Pécsett is ismernek, tavaly felkerült a fővárosba. A jó baráti kapocs ebben a nagy faluban sem szakadt meg köztük. Mind a kettő az egyetemre iratkozott, az orvosi fakultása. Együtt laktak egy aggteleki utcai ház második emeletének barátságos és elegáns hónapos szobájában. Olyan volt a két Baranyából Pestre szakadt fiú, mindkét jó fivér. Egy teljes esztendeig, sőt még valamivel tovább tartott ez a hűséges igaz barátság. Hej, de most jön a második fölvonás — vagy ahogy Tinódi mondaná, a második ének. Az idén is felment a két jóbarát, eljővén szeptember, de a jó baráti kapcsot valami alaposan megbontotta. Ez a valami? Természetesen a szerelem. Ez a motívum nem hiányozhatik egy régi, vagy új történetből sem. Úgy hisszük, mindenki kitalálja, hogy a két jó barát egy leányt szeretett. Egy médikét, egy szép médikét. (Hangsúlyozzuk, hogy *szép*et, * mert bizony a médikék kevés és tiszteletteljes kivétellel — mind csúnyák.) A médiké persze — szokás szerint — nem tudott választani a két lángragyűlt sziva jóbarát közül. Hiába töprengett, melyiket szeressem, melyiket szeressem ? Semmikép sem tudott megállapodásra jutni. Válasszon a kardi — kiállt föl egyszerre a két szerelmes fiatalember. E szavakkal végződik a második felvonás. A harmadik felvonás színhelye immár az egyetemi athlétikai klub vívóterme, ahol a két régi jóbarát elkeseredett, féltékeny ellenségként áll szemben egymással. Mind a kettő vért, vért, a másik vérét akarja látni és így a párviadal természetesen az első vérig tart. A két vérszomjas párbajzó kívánsága csakhamar teljesül, amennyiben mind a ketten karjukon meglehetős vágást kaptak — mert a kardok tényleg élesek voltak. A két egykori jóbarát nem békült ki a hősi torna után. Már nem is laknak együtt. Szegény médike! Most igazán nem tudja melyiket válassza. — Tolvaj lakótárs. Két iparossegéd, név szerint Bán Ferenc és Makarész János ma följelentést tettek a pécsi rendőrségen egy volt lakótársuk, Pollák Lajos kereskedősegéd ellen, aki e hó 27 én, csütörtökön, fölhasználva lakótársai távollétét, meglopta azokat és azután az ellopott holmikkal megugrott. Pollák elvitte Bán és Makarész egy-egy öltözet ruháját és otthon levő néhány koronányi megtakarított pénzüket s most hol járhat, nem lehet tudni, mivel senki sem tud róla semmit. A rendőrség ezen följelentés alapján folyamatba tette a tolvaj kereskedősegéd ellen a nyomozási eljárást s amikor megtalálják és visszahozzák Pécsre, a kir. törvényszék fogja megtanítani arra, hogy az enyém és tied között óriási a különbség. — Az alkohol. Pál János kőfaragósegéd az éjszaka egy nagyot mulatott egyik szigeti külvárosi vendéglőben. Körülbelül éjféltájban lehetett az idő, amikor Pálnak, hirtelen az ötlött az eszébe, hogy talán hazafelé kellene koszolódni. Véget csapot hát a jó murinak és elindult. Kiérve a kis kurta korcsmából, csakhamar olyan dalolásba kapott, amelynek hangjai rémesen kalimpáltak a hideg, nedves, sáros október végi éjszakában és amelyre riadtan, de nem kevesebb bosszúsággal ébredtek föl édes szenderükből a környék lakói. Pál oda se neki! Ő vígan fújta tovább a maga nótáját s mit sem törődött azzal, hogy itt ott kinyílik egy-egy ablak s öblös férfihang morog ki rája, barátságosabbnál barátságosabb kifejezések használata mellett követelve a csöndet ; ő csak tovább énekelt. Végre is valaki rendőrt kiáltott, mire Pál János megijedve, hirtelen elhallgatott, mintha csak befagyott volna a hang alkoholtól nedves torkába. Elhallgatott és futásnak eredt: azt hitte, hogy nyomában van a polkcáj. Azonban tévedett, mert nem a nyomában volt, hanem az orra előtt, akit a sötét éjszakában nem is vett észre. Csakis akkor, amikor annak a karjai közé rohant. Vasmarkok szorították egy nedves köpönyeghez és mielőtt Pál János u. n. első meglepetéséből magához tért volna, azok megragadták és vitték. Vitték és leigazoltatván, megindították ellene az eljárást a torony alatt, így kerül sokszor a legegyszerűbb ember is a torony alá. — Új posta- és távirda-épületek. Magyarországon legnagyobb fejlődést a posta, távirda és a telefon intézménye mutatja. Aki erről meggyőződést akar szerezni, az figyelje meg Pécsett csakis a reggeli posta kirakodását a pécsi pályaudvaron! Rengeteg az ideérkező postaküldemények száma, különösen a postacsomagoké, egyik közönséges hétköznapon is, aminek magyarázatát a pécsi fővámhivatal felállításában is kereshetjük, ahova immár tömegesen érkeznek az itt vámeljárás alá vont, majd ismét továbbított csomagok. Ma Siklós- Vókány állomáson raknak ki olyan postát, mint ezelőtt „Pécsi Napid“ 1310 november 1.