Pécsi Napló, 1911. március (20. évfolyam, 49-74. szám)

1911-03-01 / 49. szám

a),­ tani a magyar kikötőt annyi magyarral, hogy Fiume csakugyan magyarrá legyen. A legutolsó népszámlálás eredmé­nye szerint a magyarság máris meg­erősödött és ezen téren nagy érdemeik vannak a bankintézeteknek, melyeknek tisztviselőkara, mind külön-külön apos­­tolkodik odalent a magyar eszme mel­lett. A magyar munkások ezreit rajok­ban kell bebocsátanunk Fiuméba, hogy már a Dreadnoughtok elsejének építésé­nél a magyar iparos kéz jusson foglal­koztatáshoz, hogy az óriáshajók épí­tése ne csak a részvényeseknek, ha­nem a magyar munkásnak is jövedel­mezzen, aki tanulékony, mindenütt becsben áll és ha nem is tanult hajó­építő még, majd megtanulja ezt a mes­terséget is jó vezetés mellett és ha néhány ezer munkást tudnánk ott fog­lalkoztatni, ha megkedveltetni tudnák a magyarral is a tengerészettel járó fog­lalkozásokat, akkor nemcsak a kiván­dorlási hajók fedélzetén találkoznánk a hazájukra unt magyarokkal, hanem ki­kötőnkben is, ahol minden náció ott­hon van, csak épen a magyar nem és igy megszerezhetnők a magyar mun­kást a kikötői élet számára és leg­alább a magyar, sajna egyetlen kikö­tőt nem kellene idegen nemzetiségű és idegen nyelvű munkásokkal el­árasztani. Most, amikor hozzákezdenek majd a nagyobb mérvű fiumei beruhá­zásokhoz, most lenne arra szükség,­­ hogy ilyen irányban is történjék valam­­­mely komoly lépés kikötőnkben, mert a magyar munkás nemzeti érzületét ott is megtartaná, sőt kihatással lenne környezetére is és végeredményében hozzájárulnának ahoz, hogy a magyar ne legyen az eltűrt, még táncával is kifütyült, hanem domináló a magyar tengerparton és Fiume országgyűlési képviselőjének is ilyen irányban kell működnie, ha szereti szülővárosát és ennek jövendő boldogulását nem csak szívével, hanem bölcs előrelátással kí­vánja előmozdítani. Ma Fiume minden áldozatkészségünk dacára sem az még, aminek lennie kellene. Vasárnap végignézve a "kikötőn, lesz itt más, mint kirándulási hajó alig lézengett. Igaz az is, hogy vasárnapra rendesen a sík tengerre sietnek a teher­szállító nagy hajók, hogy a munka­szünet napján megtakarítsák a kikötői illetéket, de forgalmas kikötőt nem le­het még vasárnapra se úgy megtiszto­gatni, mint ahogy ezt a Squarneró­­ban láttuk. Némely emelkedést, ha Fiume évről-évre föl is mutathat, ez nem olyan méretű, ami a világkeres­kedelem és a külföldi kisebb kikötők forgalmának emelkedése mellett szá­mot tenne. Fiume elveszítette az olasz borbehozatalt, elveszítette a magyar liszt nagyarányú kivitelét és ha ezen nagyarányú behozatalt és kivitelt szén behozatallal, salétrom, magnezit, phos­­phatsat. behozatallal, rizs és kávéimport­jának némi emelkedésével, romániai gabona és liszt kivitelével, burgonyának Dalmáciába való szállításával némikép ellensúlyozni is tudta, de távolról sem olyan ez az emelkedés, melyet mi egyetlen kikötővárosunktól elvárhatnánk, melyre Fiume kedvező fekvésével és mint egye­düli magyar párt képes és hivatott lenne, ha ott kevesebbet politizálnának és többet dolgoznának. Amint kikanya­rodott a vonat a fiumei vasúti állomás épületéből és alattunk az Adria zöld hullámai követték vonatunkat, a háttér­ben pedig a Monte Maggiore hólepelbe burkolt csúcsa intett felénk, alig tud­tunk a természet e gazdag panorámá­jában kellőkép gyönyörködni, mert még füleinkben csengett az előző este hal­lott éles füttykoncert, mely a magyar tengerparton az ártatlan magyar tánc­nak szólt. Amíg ez lehetséges, amíg a fiumeiek észre nem térnek, valóban bűnt követ el a magyar állam, ha ilyen ingoványos talajra építi föl a magyar tengeri kereskedelmet. Ezt kellene meg­gondolni minden alkalommal, amikor a magyar milliárdok özönlenek Fiume felé,ahol most még farsangutóján se szen­vedhetik a magyart... " A kormány köréből. Khuen-Héder­­váry Károly gróf miniszterelnök ma reggel hét órakor titkárával, Bárczy István dr.-ral Grácból visszaérkezett Budapestre. A délelőtt folyamán Bauer Antal dr. zágrábi érseki koadjutor hosz­­szabb látogatását fogadta. — Ő Felsége ma délelőtt 11 órakor Lukács László pénzügymi­nisztert külön kihallgatáson fogadta. A pénz­ügyminiszter resszort­ ügyekről tett a királynak jelentést. A kihallgatás egy óránál hosszabb ideig tartott. „Pécsi Napló“ 1911. március 1. Az osztrák támadás. A magyar delegáció ülése. Budapest, február 28. A magyar delegáció ma délelőtt tíz óra­kor folytatta a tengerészeti költségvetés tárgya­lását és belement annak részleteibe, miután tegnap már általánosságban megszavazta. A tárgyalásnak a gerince ma is az osztrákoknak a magyar ipar ellen intézett támadása volt. Zichy Ágost gróf elnök negyed 11 óra­kor megnyitja az ülést, amelyen a közös mi­nisztériumokat Montecuccoli gróf tengerészeti főparancsnok és kirendelt szakreferensei kép­viselték. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítve, rátérnek a tengerészeti budget részletes tár­gyalására. Rosenberg Gyula előadó ismertetése alap­ján az első három címet felszólalás nélkül el­fogadják. A negyedik címnél Rosenberg előadó ajánlja, hogy Fiuméban állandóan legyen állo­máshajó. Az ötödik cikknél, amely a tengerészeti nép- és polgári iskolák költségeiről szól, Ba­konyi Samu kifogásolja, hogy osztrák területen közös költségen tartsanak fel ilyen polgári is­kolát. Elvi szempontból nem fogadja el a tételt. Rosenberg Gyula előadó utal arra, hogy ezt a kérdést már a múlt delegációban elin­tézték. Luc­ách korvettkapitány, a tengerészeti főparancsnok megbízásából ismerteti az iskola célját és kéri a tétel elfogadását, ami meg is történik. Tárgyalják az osztrák támadást. Ezután került sorra az új óriási csata­hajók építésére kért 312.00.0000 K rendkívüli hitel tárgyalása. Gróf Batthyány Tivadar lehetetlennek tartja, hogy az osztrák delegációban a magyar ipar ellen történt támadás után ezt a tételt a delegáció megszavazza, indítványozza, hogy szüntessék meg a tárgyalást mindaddig, amig a kérdést odaát nem tisztázták. Báró Tallián Béla hivatkozik Montecuccoli tengernagy tegnapi nyilatkozatára és ez annyira megnyugtatja őt, hogy Batthyány indítványát nem fogadja el. Bakonyi Samu Batthyány álláspontján van és a tétel tárgyalásának felfüggesztését kívánja. Rosenberg Gyula előadó Batthyány indít­ványának mellőzését kéri, mert a magyar de­legációra semmi befolyással nem lehet az, hogy mi történik odaát. A tételt megszavazzuk, ha szükségesnek találjuk, de jogainkból nem en­gedünk. Gróf Batthyány Tivadar: újból kifejti, hogy nem lehet közömbös, mit végeznek az osztrákoknál, nem adhatjuk ki kezünkből a fegyvert, amíg a kérdés nincs tisztázva. Dániel Ernő báró szerint olyan erős a kormány és a tengerészeti vezetőség között kötött megállapodás, hogy bizalmatlanság volna a kormány iránt, ha Batthyány gróf indítványát elfogadnák, mert úgy tüntetné fel ez a hely­zetet, mintha a magyar kormány már a kötött megállapodásnak nem tudna érvényt szerezni. (Elnök az ülést öt percre felfüggesztette, mert ezalatt a delegációt lefényképezték.) Szü­net után a delegáció Batthyány indítványát mellőzi és hozzáfog a rendkívüli hitel tárgya­lásához. Első felszólaló Heltai Ferenc volt. Chorin Ferenc ellenzi a tengerészeti mi­nisztérium felállítását és erős szavakkal köve­teli, hogy Hieronymi a tengerészeti szállítá­sokra vonatkozó megállapodását tartsa fenn, hogy a magyar ipar a kvóta arányában része­süljön a szállításokban. A címet elfogadja Batthyány Tivadar gróf szintén tiltakozik a tengerészeti minisztérium felállítása ellen. Határozati javaslatot nyújt be, hogy a delegá­ció ragaszkodjék a megállapodásban a magyar ipar részére kikötött részesedéshez. Ezután általános figyelem közepette Hieronymi Károly kereskedelmi miniszter szólalt fel. Véleménye, hogy a kvóta szerinti részesedést nem lehet megváltoztatni. Eddig csak azért nem lehetett azt teljes egészében végrehajtani, mert nem voltak gyárak, melyek hajót építeni tudtak volna. De a kormány most már gondoskodott arról, hogy Fiuméban is le­hessen hajót építeni. Az osztrák delegáció teg­napi határozata nem fogja eltéríte­ni a már megtörtént megállapodástól a magyar kormányt. Ezek után kéri Batthyány gróf határozati ja­vaslatának elvetését, miután arra semmi szük­ség nincs. Sági Gyula és Bakonyi Samu rövid fel­szólalása után Batthyány Tivadar a miniszter teljesen kielégítő nyilatkozatára való tekintettel vissza­vonta benyújtott határozati javaslatát. Ezután Lukits Károly sorhajókapitány köszönte meg a vita szónokainak azon el­ismerését, mellyel a tengerészet vezetősége iránt viseltettek. A költségvetést a delegáció általánosság­ban és részleteiben elfogadta, illetőleg a 317 milliós hitelt megszavazta. Rosenberg Gyula indítványára még bi­zalmat szavazott a delegáció a tengerészeti vezetőségnek és ezzel az ülés délután 2 óra­kor véget ért. HÍRROVATUNK. Pécs, február 28. — Farsangtemetés. A szokás hatalma, a hagyomány mindennél erősebb. Külön érte­sítés, meghívó nélkül a legnagyobb pontos­sággal megjelenik a pécsi közönség a Szé­chenyi téren húshagyó kedden végbemenő farsangtemetésen. Ünnepi díszben, ünnepi han­gulatban hullámzó tömeg lepi el a teret s a tér két oldalán elhúzódó széles járdát, hogy Carneval herceg végtisztességén jelen legyen s koszorúk mellőzésével rója le kegyeletét. Az idő meglehetősen hűvös volt, mondhatnék hi­deg, de az ég derült s az ünnepélyes kör­menet teljes szélcsöndben folyt le. Öt órakor indult meg a menet a belvárosi plébánia­tem­plomból Magenheim József apátplébános veze­tésével, s a katonazenekar harsogó zenéje mellett járta körül a Szentháromság szobrát s innét visszatért a templomba. A körmenetben résztvett a város tisztviselőkara, a városi tör­vényhatóság több bizottsági tagja, résztvettek az egyesületek. Ezzel a farsangtemetési szer­tartás véget ért. Az éjjel még kabaréztak, tán-

Next