Pécsi Napló, 1911. augusztus (20. évfolyam, 171-196. szám)
1911-08-01 / 171. szám
XX. évfolyam. Kedd, 1911. augusztus 1. 171. (5572.) éa kiadóhivatal: MimkAety Mibity-u. 10. ek nnn adatnak tíiwi 110#. m. — KiadUdratelt teiafca *7. aa. raids« amrfcoaalS: LBNKBI LAJOS. II Előfízdól árak: Égési évre 24 korona Félévre 12 kar. I Negyed évre 6 korona Egy hóra 2 korona. II Egyenesüni ára 10 fillér. — Nyillér sora 80 fmnér. Képviselői beszámoló. — Mándy Sámuel választói között. — — Saját kiküldött tudósítónktól. — Julius hó 30-án, vasárnap d. u. 2 órakor tartotta meg beszámoló beszédét Kaposszekcső községben Mándy Sámuel, a sásdi választókerület országgyűlési képviselője. Amily lelkes és fényes volt az a győzelem, mellyel a sásdi választókerület egy évvel ezelőtt vármegyei közéletünk ezen vezérférfiának kezébe adta mandátumát, és oly meleg és bizalomteljes volt az a fogadtatás, melyben a kerület egész polgársága — pártkülönbség nélkül — képviselőjét részesítette. Mándy Smuel Döry Ödönnek, a sásdi kerületi munkapárt elnökének margitmajori kastélyából indult el a beszámoló székhelyére. Kíséretében voltak Szily Tamás, a vármegye főispánja, Kenedy Géza dr. és Andrics Tivadar dr. országgyűlési képviselők, Döry Ödön pártelnök, Feniczy Ignác dr. főszolgabíró, Balog József esperes és a járási és vármegyei közélet szereplő egyénei közül számosan. A hosszú kocsisorból álló menet már útközben, Vásárosdombó községben lelkes fogadásban részesült. A fellobogózott utcán sorfalat álló lakosság lelkesen éljenezte a képviselőt s virágesőt zúdított a kocsijára. Itt csatlakozott a menethez a környékbeli községek zászlókkal díszített hosszú kocsisora. Kaposszekcső községnek igazi ünnepe volt ez a nap. A község mindent elkövetett, hogy a fogadás fényével és melegségével hálálhassa meg azt a nagy megtiszteltetést, mely az által érte, hogy Mándy Sámuel először ebben a községben jelent meg, mint a kerület megválasztott képviselője. S a községnek ezt a nemes igyekezetét a legnagyobb elismerésre érdemes siker kisérte. A fényes bandérium, a zászlódiszbe öltözött utcák, a lantfüzéres diadalkapuk, az ízlésesen földiszitett ünnepi sátor, mely a szónoki emelvény fölé emelkedett s a község főterének, melyen a beszámoló lefolyt — pazar díszítése — a milyet eddig csak nagyobb városokban láttunk — mindez meggyőzően hirdette a község háláját és a képviselő iránt érzett szeretetét. Az ünnepi sátor előtt mintegy ezer választópolgár várta a képviselőt s ezekhez csatlakozott Kaposszekcső és a szomszédos községek lakosságának apraja-nagyja, megszámlálhatatlanná szaporítván a választópolgárok impozáns tömegét. A kerület minden községe képviselve volt. Ott láttuk a járás értelmiségét úgyszólván teljes számban — az összes felekezetek papságának, az ügyvédi és bírói karnak nagy számban megjelent képviselőit. Az egybegyűltek lelkes éljenzéssel fogadták Mándy Sámuelt és kíséretét s percekig tartott, míg Dőry Ödön pártelnök a gyűlést meleg üdvözlő szavak után megnyithatta. Ezután Mándy Sámuel tartotta meg tartalmas, magas színvonalon álló, politikai életünk minden nevezetesebb mozzanatára kiterjeszkedő beszámolóját. A közönség a beszédet több ízben szűnni nem akaró lelkes éljenzéssel és tapssal szakította meg; alig volt a beszédnek mondata, melyet a nép sorából helyeslő közbeszólások ne kísértek volna. Különösen viharos helyesléssel találkoztak a beszámoló azon részei, melyekben Mándy a jelenleg dúló parlamenti anarchiát ítélte el s az esetleg szükségessé váló erélyesebb intézkedésekre vonatkozólag nyilatkozott. A beszámoló képviselő beszédét a következőkben közöljük: Tisztelt uraim és kedves választóim! Eltelt egy esztendeje annak, hogy megtisztelő bizalmuk folytán a magyar országgyűlésbe kerültem, hogy ott az önök képviseletében csekély tudásommal a közélet javára munkálkodjam. Hogy ott lassan, de fokozatosan mindig előrehaladva én is elhelyezzek egy-egy téglát annak az építménynek létesítésénél, mely hivatva van ezen haladni vágyó, sokat zaklatott ország jólétét, megelégedését, független voltát biztosítani. És ha önök, nagyon természetesen, zájkozva is vannak a történtek felől, én mint az önök lekötelezett s mindnyájuk iránt ragaszkodással eltelt képviselőjük, kötelességemnek ismertem, hogy az első év leteltével a beszámolás végére alatt körükben megjelenjek, hogy a baráti érintkezést szívélyes találkozásunkkal fejlesszem. Főleg ez hozott ma engem ide önök közé. Amidőn tehát önöket ez alkalommal az első viszontlátás alkalmából szívem teljes melegével üdvözölni szerencsés van, érinteni kívánom az országgyűlés első ülésszaka alatt történteket és egyúttal nyilatkozni fogok a mai aktuális kérdésekről. Az elmúlt évben az országgyűlés munkálkodása nem mondható meddőnek. Elég szép eredménynyel dolgozott a képviselőház. Hónapokig romok eltakarításával kellett a kormánynak foglalkozni, azon romok voltak ezek, amelyeket az öntelt, magát „nagy nemzeti kormánynak“ elnevezett urak hagytak vissza összevisszaságban a közélet országútján. El kellett ezeket takarítani, helyre kellett állítanunk az alapig megrongált alkotmányosság útjait, hogy azokon azután az ország szekere előrejuthasson. A múlt évi választás eredménye után a nemzet és király közötti bizalmatlanság egy csapásra megszűnt. Helyébe a nem nélkülözhető harmónia lépett. Az ezelőtti, magát hatalmasnak mondott koalíciós kormányzat széttagolt, összekülönbözött több csoportból álló külön-külön kis ellenzékké alakult át. Mint levert, lehengerelt had vonult be a parlamentbe és ott azzal próbálkoztak hatni, hogy ők ártatlanok, szerencsétlenek, de egyedül ők a jó hazafiak, mert a mai kormánypárt csak erőszakos eszközökkel tiporta le őket. Azonban a nemzet tovább is velük van, csakis őket kívánná hatalmon látni. Mikor azt tapasztalták, hogy ezt senki sem hiszi el nekik, elhallgattak a dajkamesékkel, melyekkel csekélységük mellett hangulatot csinálni igyekeztek. 1910. évre költségvetés nem volt, tehát felhatalmazási törvény alapján vezette a kormány az ügyeket az 1909. évi költségvetés szerint. Ezen idő alatt elkészült az 1911. évre szóló költségvetés, mely már hivatva volt a jelen kormányzat programját, irányát megjelölni. A költségvetés bő- és részletes tárgyalása előtt a jelen országgyűlés korszakalkotó munkát végzett azzal, hogy letárgyalta a rég készen volt perrendtartást, mely hivatva van a nép, az egész közönség fontos érdekeit szolgálni. A behozott szóbeliség által közvetlen olcsó, gyors lesz az igazságszolgáltatás menete. Ezt a törvényt még Plósz Sándor volt szabadelvűpárti igazságügyi miniszter készítette és most, az ő előadásával tárgyalta és fogadta el az országgyűlés és , pedig minden pártjának tapsai közepette. Óriási és kedvező változást ígér ez a jogszolgáltatás terén. A költségvetési tárgyalások előtt a közös ügyek tárgyalására hivatott bizottság, az úgynevezett delegáció fogott hozzá munkálkodásához. Ez alkalommal nemcsak folyó ügyek, nemcsak a folyó kötségvetés nyert elintézést, hanem rendkívüli — a haditengerészetet érdeklő — nagy befektetések megszavazása vált szükségessé. Napirendre került ama hajóóriások költségének megszavazása, melyeknek létesítéséhez az előző kormány már hozzájárult. Most ugyan már a jelen kormányt támadják ezen kiadásokért, de minden az ügyeket figyelemmel kísérő honpolgár tudja, hogy ez csak fogás. A tőlük megszokott eljárás Tagadhatlan azonban tisztelt uraim, hogy ezek óriási terhek, melyek a nemzet teherviselési képességét tényleg próbára teszik. A delegáció munkálatainak befejezése után látott hozzá a képviselőház az 1911. évi költségvetés tárgyalásához, s ezt megszakítva a sokat vitatott bankkérdés tárgyaltatott le. A bankvita nagy hullámokat vert, hónapokig húzódott. Szüksége volt erre a Justhpártnak, mely, mint tudjuk, a külön bank felállításának feltétlen híve és 1911. január 1-re kívánta e programmpontot megvalósítani. Ezt azonban tisztelt Uraim, mikor kormányon és többségben voltak, csak vallották és hirdették. De semmi olyan érdemleges lépést nem tehettek, olyan alapot nem teremtettek, melyen ezen programmpont az új kormány részéről megvalósítható lett volna A jelen kormány tehát a készfizetések kérdésének rendezésével az eddigi jól működött közös bankot hosszabbította meg 1917-ig az új kiegyezés lejártáig. Ilyen rövid idő alatt amennyi a jelen kormánynak e kérdés rendezésére rendelkezésére állott, mást nem tehetetett, mint amit tett. Külön magyar nemzeti jegybankot fél év alatt előkészíteni, felállítani lehetetlenség. Ami a készfizetés kérdését illeti, ezt lényegben a kormány megoldotta és mihelyt a politikai és a nemzetközi pénzviszonyok megengedik, ennek most már automatice kell bekövetkezni. Programbeszédemben annak idején Önök előtt említést tettem arról, hogy szükségét látom annak, miszerint akár közös- akár önálló jegybank fog működni, a magyar mezőgazdasági hitel érdekeit kell, hogy ez jobban szolgálja, mint az eddig történt. Ennek az óhajnak kifejezést is adtam a kormány előtt, még mielőtt a bankkérdés Ausztriával elintéztetett. Az illetékes pénzügyminiszer úrtól rövid uton azon választ nyertem, hogy ennek szükségességét ő maga is belátja és átérzi. De miután ez ezúttal sem nyert a közös bank részéről kielégítést, a magyar kormány úgy intézkedett, hogy a jogos mezőgazdasági hiteligények részben való szolgálatára egy úgynevezett altruistius pénzintézet — ami azt jelenti, hogy nem a részvények minél nagyobb jövedelmeztetése, hanem a mezőgazdasági érdekek kiszolgálása lem a főcélja. Egy ilyen intézetet új törvény létesítésével teremtett a magyar kormány, ez hivatva lesz a magyar mezőgazdaság birtokpolitikája terén is hasznos szolgálatot tenni. Az eladó nagyobb birtokok ezen új intézet útján lesznek a közép és kisbirtokos javára feloszthatók. A bankkérdés elintézése után kezdődött az 1911. évi költségvetés tulajdonképpeni tárgyalása és ez nem kis időt vett igénybe. De részben a hosszú és beható tárgyalás, különösen az első időben, nem volt feltűnő és indokolatlan, mert új képviselőház lévén együtt, a képviselők bemutatkozni is kívántak, kiki a maga szakmájához tartozó költségvetésnél felszólalni igyekezett. Engem tisztelt Uraim, nagyon természetesen elsősorban közgazdasági, jelesen a föld-