Pécsi Napló, 1911. szeptember (20. évfolyam, 197-221. szám)
1911-09-01 / 197. szám
- ból is az üzletvezetőségnek Pécsre kell jönni! Az üzletvezetőség elvesztése azonban már oly súlyos seb lenne, amelyet egyszerűen elszenvedni nem lehet. Mozduljon meg az egész város, írjon fel a törvényhatóság, monstre deputáció menjen Budapestre a kereskedelmi minisztériumba és hangoztassa a város elvitazhatatlan jogát az üzletvezetőséghez. Bukjunk el inkább heves küzdelemben, de egyszerűen, kézbeeresztve magunkat megadni nem szabad! Idáig az információ, amelyhez a magunk részéről csak annyit teszünk, hogy a mi értesülésünk szerint a pécsi üzletvezetőség ügye nem áll oly kedvezőtlenül, amin ezen különben jól értesült helyen vélik, de azért résen kell lennünk ! Balthazár püspök epizódok. Derűs mosollyal mesélte el Balthazár Dezső dr., a tiszántúli ev. ref. püspök, vagy miként a róm. katholikusok mondják: super intendens, harkányi meghitt körben pécsi élményeit, melyeknek régebben volt már előzménye. Ugyanis Balthazárnak Pécsett csaknem sajtópőre kerekedett, mert secularizációs elvei miatt itt érte a leghevesebb támadás a temperamentumos Müller Károly, volt belvárosi káplán részéről, aki krajcáros lapjában alaposan odamondogatott az akkor még csak hajdúböszörményi főtiszteletesnek. Olyan gorombaságokat vagdosott fejéhez a pécsi papszerkesztő, melyek miatt bizonyos, hogy el kellett volna ítélnie a bíróságnak, melyhez oltalomért fordult a megbántott református lelkész. Belátta ezt maga Müller Károly is, aki férfias nyíltsággal előzte meg a bírói ítéletet, és korrektül megkövette Balthazárt, aki erre visszavonta följelentését, és híven az emberszeretetről táplált elveihez fátyolt borított az őt ért sérelemre. Most járt először Pécsett, szerette volna látni támadóját, azért járta be incognitóban, minden bejelentés nélkül a várost, de nem talált senkit, aki összehozta volna támadójával. Ismeretlen lévén Pécsett, éhes gyomra elvitte a Mátyás király szálloda kerthelyiségébe, ahol szerényen meghúzódott az egyik asztalnál abban a tudatban, hogy a pörkölt és pohár sör fogyasztójában senki se ismer a debreceni református püspökre. Ámde csalódott, mert mialatt olvasgatta a helyi lapokat, a szomszédos asztalnál ülő két ritka bajuszú söröző következő párbeszédét hallhatta: — Te nézd csak, ráismerek a tiszántúli püspökre, akinek az arcképét a múlt héten láttam a Vasárnapi Újságban. Ez akarja fölosztani a mi papjaink birtokát. — Inkább osztaná föl a bajuszát, az az övé, és abból juthatna a fél országnak, meg nekünk is. A sürü bozontos bajuszú püspök úgy tett, mint aki semmit se hallott. Kellemesebb megjegyzéseket hallott, amikor délután 4 óra tájban a nagy meleg dacára legyalogolt a pályaudvarra, hogy Harkányra utazzon. Két úr lépkedett nyomában, akik szintén Harkány felé tartottak. Egyik hangosabban dicsérte a másiknál az előttük lépkedő püspököt, akit a szabadelvű gondolkozás kivételes képviselőjének mondottak. Balthazár minden megjegyzést hallott, mert a két beszélgető szinte extasisban volt a püspök láttára, és nem gondolhattak arra, hogy a püspök éles hallásával figyeli megjegyzéseiket. A Calvineum ünnepély után pedig, amikor mindenkit bemutattak a püspöknek, sor került a két pécsi úrra is, K. M. nyugalmazott tanítóra és egy hithű pécsi pénzügyi tisztviselőre. — Igen örvendek, de ismerem az urakat már Pécsről. Saját füleimmel hallottam, amint alaposan — megmosdattak, — és hálásan rázta meg új ismerőseinek jobb kezét. * A ma oly ritka felekezeti türelmességnek több megkapó példáját is szolgáltatta a harkányi Calvineum ünnepély, mely mintegy 1400 koronát jövedelmezett a humánus célra: a református papok árváinak alapjára. Balog József laskafalui esperes-plébános is a meghívottak között volt, ki szívélyes szavakban köszönte meg a meghívást, melynek sajnálatára meg nem felelhetett, de szerény viszonyaihoz mérten ő is hozzájárulni kívánt a nemes célhoz és 20 koronát küldött jegy megváltás címén. Másnap pedig a pécsi izr. nőegyesület pénztárosnője, Fodor Ignác dr.-né az egyesület nevében 10 koronát küldött el a Calvineum céljaira Nyáry Pál pécsi ev. ref. lelkészhez. A Calvineum ünnepélyen a siklósi izr. hitközség képviseletében Spitzer Ede hitközségi elnök és Junger Mózes dr. siklósi kerületi rabbi is részt vettek. Többek kívánságára az ünnepély folyamán (amint azt kiküldött tudósítónk már érintette) rendkívüli hatást váltva ki az egybegyűltekből, a zsidó pap is üdvözölte a távolról jött kollegáját és nagyobb keretekben mozgó, közérdeklődést keltett beszédéből szívesen adunk itt befejezésül helyet a beszéd következő eszmemenetének. Az emberiségen ősidőktől fogva napjainkig két ellentétes irányú áramlat uralkodott: vagy a tiszta hitforrásból fakadó eszményiség és felebaráti szeretet, vagy a türelmetlen, vakbuzgó fanatizmus. Az első: a kultúra fejlődését, az általános közjólét emelkedését és a békés összmunka nemes gyümölcsét érlelte. Az elsőt a lángelmék a nagy szívek, a hősök taposták, akik megalkuvást nem ismerő lelkesedéssel hirdették az igazságot, a testvéri szeretetet, a babona nélküli hitet és a szent erkölcs örök törvényét. Viszont a türelmetlen vakbuzgó fanatizmus volt mindig az a penész, az a rozsda, mely, ha befészkelte magát az emberiség lelkébe, kiölt és kimart onnan minden nemes altruisztikus tartalmat. Ilyenkor a mindenható egy égi villámmal szokott lesújtani a durva rozsdarétegre és ez a villám nem más, mint a nagy ember. Mert minden nagy ember, miként ezt a szentírás Mózesről feljegyezte, égi fényt hord magában, máskülönben hogy szólhatna embertársainak, „legyen világosság“, ha a lelkekben az égből magával nem hozta volna a földre. Ilyen felvitágosodott lucidus elméjű, bátor és szókimondó férfiút tisztelünk és nagyrabecsülünk mi magyar zsidók az ORLE nagyérdemű elnökében, Őméltósága Baltazár Dezső dr. püspök urban, aki „mig fitymál a negéd, bujkál az önérdek“ rettenthetetlen bátorsággal hadat üzen az elfogult reakciónak és ékes szólásának ragyogó fegyverzetével küzd amellett, hogy az 1848 XX. törvényeink az összes, e hazában elő bevett vallás felekezetekre kiterjesszenek, kiindulva a prófétának évezredekkel ezelőtt hirdetett magasztos tanításából „hiszen mindnyájunknak egy atyja van," már pedig ha egy atyánk van az égben, akkor mi emberek itt a főidőn testvérek vagyunk, akiket egyforma szeretetben és elbánásban illik részesíteni S mi bízunk Istenben, hogy miként Jerikó falai a biblia elbeszélése szerint a papok riadó harsonájától dőlt romba, úgy fogja ennek az ihletett lelkű főpapnak hatalmas szava az 1843. XX. t.-c. körül jezsuita furfanggal és szűkkeblüséggel emelt bástya falakat ledönteni. S ezen tettével nem csak a református egyház, hanem a magyar zsidóság történelmébe is mint gránit sziklába úgy fogja belevésni nevét múlás nélküli betűkkel. „Pécsi Napló“ 1911. szeptember 1 HÍRROVATUNK. — Ferenc Szalvátor főherceg Kálmáncsán. Mint tudósítónk jelenti Ferenc Szalvátor főherceg altábornagy és letgendorfi Conrad báró vezérkari főnök a délmagyarországi nagy hadgyakorlatokra augusztus 30-án reggel Kálmáncsába (Somogy vármegye) érkeztek. A katonai gyakorlatokon kívül nagyobb sportünnepek, akadályversenyek, vadászatok, tereplovaglásokat rendeztek tegnap és szeptember 3-án. A közönség a katonai gyakorlatok és a sportbeli ünnepélyek iránt nagy érdeklődéssel viseltetik. — Jubiláló tábornok. Őfelsége a következő legfelsőbb kéziratot adta ki: Kedves Auersperg gróf lovassági tábornok! Ötvenedik szolgálati esztendejének befejezése szívesen látott alkalmat ad nekem, hogy önt e szép ünnepen szívből üdvözöljem és önnek kiváló szolgálatainak legteljesebb elismeréséül Lipót-rendem nagy keresztjét adományozzam. Kelt Bad Ischl, 1911 aug. 31. Ferenc József s. k. — Fekete zászló a pécsi jogakadémián. Gyászhírt hozott a távirósodrony messze idegenből, az idegbetegek hírneves gyógyhelyéről , Wörishofenből, melynek vétele után kitűzték a fekete zászlót a jogakadémia épületére. Kopcsányi Károly dr., a tanári kar seniora halt meg. Évek óta készült nyugalomba s ime a halál elszólitván a derék professzort az élők sorából, mindörökre nyugalomba vonult oda, ahol legteljesebb, legigazabb s legédesebb a nyugalom. Mintegy húsz évvel ezelőtt foglalta el a pécsi jogakadémián a tanári széket s azóta lankadatlan buzgalommal fáradozott az ifjúság jogi kiképzésén, az intézet jóhírnevének gyarapításán. Nem volt rendkívüli talentum, csudatudású tanár, de igen szépen képzett, tantárgyát alaposan ismerő jó professzor, akit tanártársai tiszteltek, becsültek, tanítványai szerettek s előadásait mindig szívesen hallgatták, noha felvidékies kiejtése itt a Dunántúl metropolisában szokatlanul hangzott. Kedves, barátságos jómodorával, békés, türelmes természetével mindenkit megnyert. Nem is volt soha senkivel baja. Nagyobb jogi munkákat nem irt, mindössze egy terjedelmesebb füzete jelent meg nyomtatásban, mely a pécsi egyetemről s a mai jogakadémia jellegéről szól. A pécsi püspöki joglíceum évkönyve az 1909 — 10-iki tanévről e pár sorral emlékezett meg róla: „Kopcsányi Károly dr., orvos és jogtudor, köz- és váltóügyvéd, képesített egyetemi magántanár, a magyar és osztrák magánjog és a bányajog nyilvános rendes tanára.“ Már amikor Pécsre érkezett ezelőtt húsz évvel, akkor is előrehaladott idegbajban szenvedett. Minden évben fölhasználta a nagy szünidőt beteg idegeinek orvoslására, de eredménytelenül. Most is Wörishofenben keresett gyógyulást s ott érte a halál. Elhunytét özvegye gyászolja. Földi maradványainak eltakarítására vonatkozólag eddig még nem érkezett értesítés. — Közjegyzői kinevezés. Az igazságügyminiszter Hódi Mózes dr. hódmezővásárhelyi gyakorló ügyvédet Szabadkára kir. közjegyzővé nevezte ki. — Személyi hírek. Nendtvich Andor kir. tan. polgármester szabadságának leteltével ma átvette újból hivatalát, 10-én Sopronba, a polgármesteri kongresszusra, onnét pedig Drezdába utazik. A városházán most már teljes apparátussal indul meg ismét a hivatalos gépezet. — Kitüntetett tanárok. Ő Felsége a kereskedelmi főiskolai oktatás terén szerzett érdemeik elismeréséül: Kunos Ignác drnak, a keleti kereskedelmi akadémia igazgatójának a III. osztályú vaskorona rendet és Strausz Adolfnak, ezen akadémia tanárának a Ferenc József-rend lovagkeresztjét adományozta. — Áthelyezett káplánok. Zichy Gyula gróf megyéspüspök Cserta Jánost Pécsváradról Rácpetrére, Hardy Ernőt, ki ideiglenesen a budapesti Rákóci-kollégium tanulmányi felügyelője volt, Pécsváradra, Gedeon Sándort Mecsekszabolcsról Dunaföldvárra, Gratzl Gyulát Hosszuhetényből Mecsekszabolcsra, Magyar Bélát Dunaföldvárról Laskafalura és Kemény Ferencet Laskafaluról Hosszuhetényre helyezte át kápláni minőségben. Megnyílik a felső női kereskedelmi iskola. A szülők, akik leányaikat magasabb kvalifikációval kívánják ellátni az élet útjára, immár új intézetet találnak Pécsett is, mely érettségi bizonyítvánnyal látja el leányaikat, akik magasabb minősítéssel a kereskedelmi pályán az eddiginél még inkább megtalálhatják, amennyiben erre szükségük lenne, boldogulásukat. Ismertettük a legutóbbi napokban és ma reggel vezető cikkben a pécsi felső kereskedelmi iskola intézőségének azon törekvését, hogy a női kereskedelmi tanfolyam mellett a felső kereskedelmi iskolát női párhuzamos osztályokkal bővítsék, amivel a szülők részéről az intézethez érkezett kívánságot kívánják teljesíteni. Budapest, Debrecen, Pozsony, Marosvásárhely és Kolozsvár azon városok, ahol már vannak női felső kereskedelmi iskolák és a pécsi intézet felügyelő bizottsága ma délután 5 órakor megtartott ülésén szívesen vette a fölvetett eszmét és hozzájárult az első