Pécsi Napló, 1911. december (20. évfolyam, 273-294. szám)

1911-12-01 / 273. szám

1911. december 1. Pécsi Napló* — A honvédség új főparancsnoka. A Zeit értesülése szerint Klebit­sár Vilmos lovassági tábornok, a honvédség főparancsnoka legközelebb megválik állásától és helyébe Rupprecht lovassági tábornokot jelenlegi adlatusát nevezik ki a honvéd­ség főparancsnokának. Rupprecht utóda Hoffmann Hugó altábornagy lesz.­­ Főlevéltárosból jogtanár. Győr vár­megye főlevéltárosát, Kiss István dr. egyetemi magántanárt megválasztották a debreceni jog­akadémia tanárává, mely állását december 1-én foglalja el. A vármegye főispánja az utód ki­nevezéséig Szabó Vendel közigazgatási gyakor­nokot bízta meg a főlevéltáros helyettesítésével. — Egy „saját kérelmére“ elrendelendő nyugdíjazás cím alatt a Festi Hírlap keddi szá­mában a fenti felirattal megjelent és pécsi vo­natkozása miatt általunk reprodukált tudósítást a maga teljességében visszavonta a nevezett lap, azt írva, hogy: „tudósítást adtunk közre egy állítólagos katonai incidensről, mely a pécsi 19-ik honvédgyalogezred újoncainak ki­képzése miatt Lóskai Gábor altábornagy, ke­rületi parancsnok és Kleszky Ottó ezredes, ez­redparancsnok között folyt volna le. Ugyan­abból a forrásból, melyből a tudósítást kap­tuk, a mai napon helyreigazító sorokat vet­tünk, melyekben arról értesítenek minket, hogy a szóban forgó incidens a kerületi pa­rancsnok és az ezredes között téves informá­ción alapulván, egyáltalában nem történt meg. Lojális kötelességünknek ismerjük tehát, hogy a félreértésen alapuló tudósítást — melynek levelezőnk maga is jóhiszeműen áldozatul esett — sajnálkozásunk kifejezése mellett e helyen azonnal helyreigazítsuk és egyúttal a felett való örömünket is nyilvánítsuk, hogy a honvédtisztikar e két magasrangú tagja között a kitűnő viszonyt semmiféle incidens nem za­varta meg.“ A tudósítás beküldője ismeretlen maradt és a nevezett lap szerkesztőségének lojális visszavonásával ezen katonai körökben élénk megbeszélésre okot szolgáltatott incidens tel­jesen elsimult, amiről mi is örömmel veszünk tudomást. A Pécsi Jogász Dalárda Szekszár­­don. Páratlan érdeklődés előzte meg azt a kirándulást, melyet a pécsi jogászok 36 főből álló dalárdája tett folyó hó 29 én Szekszárdra Késmárky István dr. joglyceumi ig. vezetése alatt. Ezen nagy érdeklődésre a jogász dalárda régi jó hírneve adott okot, mely jó hírnevét ajab szép sikerével gyarapította a szekszárdi belvárosi templom javára rendezett műsoros táncestélyen. Már városunkban is feltűnést keltett a jogász dalárdának fehérsipkás csapata, mely hármas sorokban, testületileg vonult le az állomásra, honnan 11 óra 45 perckor indultak Bátaszékre Dombóvár felé. Bátaszéken a rendezőbizottság nevében Rácz József rendőrkapitány és Parragh Gyula dr. törvényszéki jegyző fogadták a da­lárdát. Parragh Gyula dr. üdvözlő szavaira Techlár Ernő, a jogász dalárda alelnöke vála­szolt, mely után a dalárda a jeligéjét énekelte el. Szekszárdon pedig Jasek Sándor vármegyei jegyző, a rendezőbizottság elnöke üdvözölte meleg szavakkal a dalárdát, amire Demján Béla, a dalárda elnöke rövid, de tartalmas beszédében a dalárda legőszintébb háláját tol­mácsolta a páratlan szívélyes fogadtatásért. A jelige eléneklése után hosszú kocsisorban vo­nultak dalárdistáink az egyes családoknál ki­jelölt szállásaikra, majd este 8 órakor lampio­­nos menetben vonult Font Ferenc dr. apát­­plébános lakása elé, hol tiszteletére szerenádot adtak. Majd Techlár Ernő szívből jövő kö­szöntő beszédében elnézését kérte, amiért nem tudja kellő szavakkal megköszönni a jogász dalárda nevében ama rendkívüli előzékenysé­get és páratlan vendégszeretetet, melyben az apátplébános kezdeményezésére rendezett ün­nepély alkalmával a dalárdát részesítették. Techlár Ernő szavaira Font Ferenc dr. a vála­szában a szekszárdiakat érezte, hálára köte­lezve a dalárda iránt, amiért megjelenésével emelte az ünnepély fényét.­­ Majd este 9 óra után a Szekszárd-szálló nagytermében kezdetét vette a műsor, melyet a jogász dalárda nyitott meg, Abt Ferencnek A hajós álma c. szerze­ményét énekelve el. A kiváló precizitással elő­adott énekszám, Prandtner Ferenc karmester ügyes vezetése mellett óriási tapsvihart aratott. A rendezőbizottság hatalmas babérkoszorút nyújtott át a dalárdának, mely ráadásul Men­delsohn török bordalát adta el. Ezután Mikula Dezsőné úrhölgy játszotta zongorán Chopin: Waise E moll-ját. Művészi tudását eláruló já­téka oly élénk tetszést váltott ki a közönség részéről, hogy egy magyar nótát játszott el műsoron kívül. Fokozódott ez a tetszésnyilvá­nítás, midőn Steiner Lajos dr. és Czinderi Endre léptek a „pódiumra, hogy elénekeljék Mendelssohn: Őszi dal és Vándormadarak búcsudala c. dalait Krammer Jánosné discrét zongorakisérete mellett. Háromszor kellett köz­kívánatra megismételni a duettet s végül Ujlaky Dezső darázsi plébános „Bujdosik a cs­alag“ kezdetű szerzeményét énekelték el, frenetikus hatást keltve. Utána a dalárda Lányi E.: Ker­tem alatt c. dalát énekelte, a szokott tökéletes­séggel. Ezt Pigniczky Ferenc hegedűjátéka kö­vette, ki meglepő virtuozitással játszotta el Bihari kesergőjét, Pigniczky Ferencné ügyes zongorakisérete mellett. Majd Kovách Anna urleány adta elő Ilosvai: Férjhez menjek? c. monológját, bájos közvetlenséggel, megnyerő modorban, nagy hatást keltve. A dalárda most Huber: Nem nézek én ... kezdetű dalát into­­nálta a pianó részek finom visszaadásával. A műsort késő reggeli órákig tartó tánc követte, melyet a megjelent előkelőségek végig néztek. — Alispáni­­rendelet a hadkötelesek útbaigazításáról. Baranya vármegye alispánja arról győződött meg, hogy egyik-másik községi és körjegyző, illetve községi elüljáróság a bár­mely okból behivójegyet nem kapott hadköte­leseknek, behivójegyük és beosztásuk iránti érdeklődésükre nem adnak megfelelő útbaiga­zítást. Mivel ez az eljárás nemcsak a katonai szolgálati érdeket sérti, mert ezzel igen gyakran a katonai hatóságoknak fölösleges munkát okoz­nak és az illető hadkötelesek késedelmes bevo­nulása származik, hanem az érdekelt újoncokra nézve is sérelmes, mert azok a késedelmes be­vonulás miatt büntetést kénytelenek elszen­vedni, az alispán elrendelte, hogy a községi elüljáróság, illetve községi és körjegyzők jövő­ben a náluk hasonló esetekből kifolyólag je­lentkező egyéneket ne küldjék minden útba­igazítás nélkül haza, hanem őket bevonulásuk és beosztásuk iránt megfelelően tájékoztassák, illetőleg amennyiben ily útbaigazítást az illető újoncnak adni nem tudnának, felvilágosítás végett az ügy mibenállásának közlése mellett a cs. és kir. 52. számú hadkiegészítő kér.­pa­rancsnoksághoz forduljanak. A járási főszolga­­bírákat is utasította az alispán, hogy a községi elüljáróságok, úgy a községi és körjegyzők ily ügyekben követett eljárását éber figyelemmel kisérvén, őket szükség esetén megfelelően ki­­tanítsák és ellenőrizzék. — A gyermekszanatórium karácsonya. A gyermekszanatóriumi mozgalom élén mint fővéd­nök Hohenberg Zsófia hercegnő és mint kormányzó Zichy János gróf vallás- és közoktatásügyi minisz­ter állanak. Napjaink ezen kétségkívül leghumánu­sabb mozgalmának vezetői most oly kérelemmel for­dulnak az ország társadalmához, hogy szegény és gazdag egyaránt nyissa meg a szivét, amikor saját gyermekének karácsonyfáját díszíti és gondoskodik anyai, apai szivének boldogságára saját kisdedének öröméről, gondoljon némi adománnyal a védtelen gyermekvilágra, melynek megmentését tűzte ki fel­adatául az Országos Gyermekszanatórium Egyesü­­sület. A most szervezés alatt álló Budapesti Köz­ponti Szanatóriumr­um javára karácsonyi gyűjtést engedélyezett Khuen-Héderváry Károly belügyminisz­ter és annak érdekében fordul Rákosi Jenő „A szívekhez“ című lapunk más helyen leközölt szóza­tában a társadalom nagylelkűségéhez.­­ A Gyermek­szanatórium Egyesületnél a tagok kötelezettségei a következők: a rendes tag 3 évre évi 5 kor. tag­díjat fizet; pártoló tag, ki egyszers mindenkorra 190 koronát ad; alapító tag legalább 1000 korona ala­pítványt tesz és ezt legfeljebb öt év alatt befizeti; ágyalapító az, aki 10.000 (tízezer) korona alapít­ványt tesz. Az ágyalapító jogosítva van abban a szanatóriumban, melynél ágyalapítványát tette, egy ágyat évenként díjtalanul az általa ajánlott beteg számára igénybe venni. Az alapítványok közvetlenül Zichy János gróf vallás és közoktatásügyi minisz­ter cimére, Budapest, Vas-utca 10, intézhetők. Be­jelentő iveket a központi iroda Budapest, Dohány­utca 39. küld. Adományokat lapunk is elfogad. — Eladott nagybirtok. Adamovich János Szerém vármegye főispánja Bács- Újlak nevű bir­tokát parcellázás céljából 2 millió koronáért eladta egy konzorciumnak. — Csődbe jutott bankár. Bár már 14 éve sülyedni érezte maga alatt a talajt Winds­­bach Lipót fiumei magánbankár, de mégis mennyire tudta titkolni a küszöbön álló csődöt, legjobban bizonyítja az a körülmény, hogy szinte az utolsó napig banküzletében nagyobb betéteket helyeztek el. Így hétfőn egy fiumei iparos 9000 koronát helyezett Windsbach bank­jánál letétbe. Windsbach úr a pénzt természe­tesen elfogadta, holott tudta, hogy tovább nem vezetheti üzletét. A múlt héten, november 21-én egy horvátországi parasztasszony 140 font sterlinget adott át Windsbachnak beváltás céljából. A bankár a mai napon rendelte ma­gához az asszonyt, hogy a 3300 koronát át­adja neki. Ma reggel ez az asszony ájultan esett össze a Corson, amikor pénz helyett a cég bukásáról értesült. A Centrále kávéház mellett szobrocskákat áruló házaló egész va­gyonát, 2000 koronáját siratja. A népkonyhát vezető bizottság 400 koronát tett le e hét ele­jén Windsbachnál, egy óvárosi kezdő ékszerész 1500 koronát. A Zangerle örökösök húszezer korona értékű rizsgyári részvényt deponáltak, amelyeket Windsbach menten elzálogosított. Egy szegény özvegy asszony leányának tízezer koronás hozományát veszti el. — A késedelmes sószállitások. Minap megírtuk, hogy a pécsi sóáruda, mely egyene­sen Budapestről, ezen monopólium bérlőjétől, a Magyar Bank áruosztályából kapja a sót, szeptemberi megrendelését még nem effektuál­­ták. Táviratozott, főispáni, képviselői interven­ciót vett igénybe és már kifogyott volna min­den készlete és Pécs és vidéke közönsége só nélkül áll, ha a bérlő maga nem megy el Sze­gedre, ahol a kincstári sóhivatalban nagy kész­letek állnak rendelkezésre és onnét kisebb mennyiséget mégis csak csíphetett, de a ma­gasabb költséggel drágult már a só ára. Végre sürgönyeinek, a protekciónak volt annyi ered­ménye, hogy a máv­ igazgatósága értesítette, intézkedett, hogy a sóraktárból sürgősen meg­kapja a sót. Az egyedárusító bank pedig most arról értesítette, hogy 3 nagyon sórakományt elküldött címére, de többet nem küldhet, mi­vel 1700 vasúti kocsival hátralékban van még a többi megrendelőnél, akik előbb adták föl megrendeléseikért. Megjegyezzük, hogy Pécsre mintegy 20 vasúti kocsival rendelt és előre meg is fizetett a pécsi sóáradás már szeptemberben és még az a három jelzett kocsirakomány se se érkezett meg, csak útban van. Ez a három kocsi­rakomány azonban egy-kettőre elfogy, mivel a vidéket is a pécsi sóraktárnak kell ali­­mentálnia, Pécsett pedig a hivatalos sóraktár készletei is már elfogytak. Most sürgős közben­járást kér, hogy az 1700 vasúti kocsi­sónak szétküldése előtt Pécsre is nagyobb mennyi­ség jusson. Meddig fog ez a vagyonhiány, mely óriási károkat okoz a forgalomnak és ke­reskedőknek, tartani, senki előre nem tudja, csak annyi bizonyos, hogy ezen a téren igen nagy a baj. — Mentőszerek a pécsi tűzoltóknak. Annak idején, mikor a polgármester engedélyt adott a fővárosi tűzoltó otthon céljaira való gyűjtésre, nagyon helyesen, kikötötte, hogy a befolyt összeg egy része a pécsi tűzoltóság számára tartandó föl. A budapesti tűzoltó ott­hon építéséhez 1000 koronával járult hozzá a pécsi gyűjtés. Ezenfelül már eddig van mint­egy 500 korona és ha a még kinnlevő gyűjtő­­ivek tulajdonosai megfelelő áldozatkészséget tanúsítanak, valószínűleg ez az összeg is eléri az 1000 koronát. Ebből a pénzből a pécsi tűzoltóság számára szereznek be nélkülözhe­tetlen mentőszereket, mint füst­ álarcot, mentő ponyvát stb. — Baleset egy házépítésnél. Ma dél­után 4 óra tájban súlyos baleset történt a Bercsényi Miklós utcában épülő Tichy Ödön építész házánál. Laki Mihály 25 éves ácssegéd zuhant le az épülő ház tetejéről, mintegy 6­ 8

Next