Pécsi Napló, 1912. január (21. évfolyam, 7-25. szám)
1912-01-11 / 7. szám
l vánvaló, hogy nem eladási szándékból vitték el a ruhaneműt. Akik ellopták, azok viselni is akarták. A cigány pedig nagy előszeretettel viseli az ilyen ruhákat. A cigányok garázdálkodására engedett következtetni ezeken kívül, hogy a postaszobában és a mellette lévő ebédlőben mindent bepiszkoltak, úgy, mintha künn az utcán lettek volna ... Ez is cigányra valló vonás. Mindezek a nyomok rögtön azt a gyanút ébresztették föl a csendőrökben, hogy az egész bűncselekménny cigányok műve volt Tán még emlékeznek rá olvasóink, mikor munkatársunk kérdést intézett a szentlőrinci őrs két csendőrtizedeséhez, mit gondolnak, kik lehettek a tettesek, azt felelték : — Mi azt hisszük, csakis cigányok lehettek, mert azok végeznek oly állatias kegyetlenséggel áldozatukkal. A csendőrszimat, amit a sok-sok nyomozás jól kifinomit, nem igen szokott tévedni, amint az a jelen esetben is bebizonyosodott. Mégis, a három kapa az első pillanatra tévedésbe ejtette a nyomozó hatóságot. A kapák olyanok voltak, amin őket csak földmunkások használnak, így terelődött a gyanú öt téglamunkásra, akiknek ártatlansága azonban hamarosan kiderült és szabadon is bocsájtották őket. Ezután most már fokozottabb mértékben terelődött a gyanú a cigányok felé. Ahogy meg is írtuk, Baumholczer Dávid pécsi járásőrmester a hírhedt bicsérdi Petrovics-Busa cigánytruppjára gyanakodott. Hogy ez a gyanú indokolt volt, az most már kétségtelen. A véletlen is segítségére volt a csendőrségnek. Egy cigánynő árulója lett a tetteseknek s igy hamarosan kézre kerültek. Megerősödött a gyanú a „Busa“ família iránt azért is, mert tudvalevőleg a gyilkosság estéjén Keszü határában megfutottak a csendőrök elől Rácváros irányába. Az első nyomok minden fázisa így bontakozott ki előttünk, amidőn ma, a csatakos, esős délután kocsink Rácváros felé vitt. A községházán. A községi bírót akartuk első sorban felkeresni. A házán egy tábla fityeg, így tudjuk meg, hogy itt lakik . Baranyavármegye, Rácváros község bírája. — Az uram a tanácsteremben van — mondja a biró felesége. Megyünk a községháza tanácstermébe, mely mindennek mondható, csak nem teremnek. Az egyik oldalán egy hosszú x-lábú faasztal áll. Mellette padok. A falak mellett is mindenütt fapadok nyúlnak el. Az egész szoba falragaszokkal van teleaggatva. Egy kis vaskályha pirosra fűtődött a széntől, ami szinte tűrhetetlenné teszi a nyomott, sötét helyiség atmoszféráját. Az asztal mellett a padon Soós Péter községi biró, Lindorfer Béni helyettes biró és Szakál Lőrinc kisbiró ülnek. A kályha mellett, a földön egy cigányleány ül. Villogó feketeszemű cigányszépség. Kalányos Treszka a neve. A bűnügynek valószínűleg ő lesz a koronatanúja. A szoba jobb oldalán a padon megbilincselve Petrovics Busa István. Fekete szakállas, bozontos hajú, ijesztő külsejű alak. Mellette egy 18 éves legény, a fia: Petrovics József. A földön ülnek még Sárközi Teréz és Kalányos Boris. Valamennyien néma egykedvűséggel bámulnak maguk elé. A szobában van még a csendőrőrsvezető és egy szakaszvezető is. Vigyázni kell rájuk, nehogy összebeszélve, megmásítsák vallomásukat. Agyonütöttünk egy embert.. . Odalépünk Petrovics Busához, akinek az a bűne, hogy tudott a gyilkosságról, de nem jelentette a csendőrségen. — Hol volt maga december 29-én — kérdezzük. — Kérem ássan — mondja cigányos dialektussal — én nem voltam itt. Én akkor délelőtt Pécsett voltam a bíróságnál. Kihúzza zsebéből az idézést, melyből kitűnik, hogy Petrovics Istvánt a pécsi kir. törvényszék december 29-én délelőtt 9 órára, mint vádlottat megidézi, súlyos testi sértés miatt. — Aztán mennyire ítélték ? — Tizenhat napra kérem alássan. Mikor végeztem a törvénynél, egy polgár szekerére ültem, hogy hazamegyek Bicsérdre. A kórház tájékán találkoztam Petrovics Csurkával (János), Petrovics Tamással és Hatos Gyulával. Azt kérdezték tőlem : — Tudod-e micsoda nap van Rácvároson ? — Úgy gondolom bucsu-nap, mert sok embert láttam. — Jó bucsu-nap az, agyonütöttünk egy embert — ezt mondta Petroics Tamás. — Evvel aztán el is váltunk, én nem kérdeztem, kit ütöttek agyon. Aki lovon állt őrt. Petrovics József, a fiatal legényt kérdeztük azután. Ő volt az, aki először megtört a nyomozás során és vallott. Rácvárostól két kilométernyire, Keszü határában tanyázott Petrovics Csurkával, Tamással és Hatos Gyulával. Este 10 felé járt az idő. Feltűnt a csendőrjárőr szuronya. Úgy látszik, már terveztek valamit, mert megijedtek a csendőröktől. Futásnak eredtek. Rácváros irányában. A csendőrök üldözőbe vették őket. Petrovics Józsefet el is csípték, a többiek eltűntek a sötétségben. A fiú akkor azt mondta a csendőröknek, nem tudta, kik voltak a menekülők. Miután még nem volt ok, ami miatt fogva lehetett volna tartani elbocsájtották. — Itt voltam én is — mondja a kérdésünkre— de semmiben sem vettem részt. Lovon voltam és kinn álltam. A csendőröknek meg is mutatta azt a helyet, ahol őrt állt. — Mivel ütötték agyon az éjjeli őrt ? kérdjük. — Kapákkal és ásókkal. — Honnan szerezték azokat ? — A keresztesi pusztáról hozták. Csendőrök mennek ki még valószínűleg ma a pusztára, megállapítani mikor és milyen körülmények között tűntek el a kapák. A cigányfiú látszik, hogy nagyon meg van törve. A bal lábára sántít, mert egy ízben mikor lopáson érték, egy földmives revolverrel belelőtt. A szép cigányleány, Kalányos Treszka a szép cigányleány, akit a két Petrovics legény, Csurka és Tamás elloptak kocsistól és lovastól Mánfáról. Treszkának azonban nem imponált a romantika és visszaszökött anyjához. A lovat és a kocsit azonban otthagyta náluk. Ellenben a szöktetésért nagyon megharagudott a legényekre és ő vezette nyomra a csendőröket. Vele egy sátorban hált a gyilkosság éjszakáján Hatos Gyula, akit akkor a Petrovics fiukkal Pécs felé látott elmenni. A szöktetésről nem igen akar beszélni, de amit az esetről tud, arról annál inkább. — Azon az éjszakán nem voltak otthon mondja. Sem Petrovics József, sem a Tamás, sem pedig a Csurka. Hatos Gyulával mentek el és már reggel volt amikor hazavetődtek. Sárközy Teréz egy sovány, sápadt cigányleány, szintén vallja, hogy a gyilkosság éjjelén nem voltak otthon. Nem tartozik ehhez a bűnügyhöz Kalányos Boris, a cigányleány anyjának szereplése. Ő egyrégi gyilkosság fátylát lebbentette föl a csendőrök előtt. Egyelőre tehát őrizet alatt tartják, amíg meggyőződnek vallomásának igazságáról. Petrovics Tamást és Hatos Gyulát Patacson őrzik a csendőrök. Petrovics Csurkáért a görcsönyi erdőbe csendőrök mentek. A további nyomozás. Tegnap késő este a csendőrök kimentek Bicsérdre, hogy a cigányok által megjelölt helyen az elrabolt ruhát és evőeszközöket kiássák. A mondott helyen friss ásás nyomai voltak láthatók. A bűnjelek azonban nem voltak feltalálhatók. Úgy látszik időközben az egyik bűntárs tudomást szerzett arról, hogy csávába kerültek, és biztosabb helyre vitte az elrablott holmit. Ma délután kiment Rácvárosra Sárospataki József kir. ügyész, hogy a nyomozás állásáról tudomást szerezzen, illetve, hogy a továbbiakat esetleg irányítsa. Magát a nyomozást továbbra is Bodlák Lajos ez a csak nemrég Pécsre helyezett, fiatal, értelmes csendőrőrsvezető vezeti nagy buzgalommal és fáradtságot nem ismerve. A legfontosabb feladat most az elrabolt ruhák fölkutatása. A bűncselekményben az aktív tetteseken kívül, többen is részesek. Valamennyit Patacson őrzik. Az új éjjeliőr. Mielőtt otthagyjuk a fülledt levegőjű tanácstermet, kérdést intézünk Sápos Péter községi bíróhoz. — Igaz-e, hogy Lachmayer Jánosnak nem adott a község fegyvert ? — Ez nem áll — mondja a biró. Igenis volt revolvere és lőfegyvere is a szerencsétlennek. Sőt a végzetes estén én még utána is szóltam, vigyen magával fegyvert, de ő azt mondta, nem fél senkitől. — Ki az új éjjeliőr ? A biró a mellette ülő hosszú koromfekete hajú, jókedvű emberre mutat: — Ő az, Szakáll Lőrinc. — Ön visz magával fegyvert, — kérdezzük tőle. — Viszek bizony — feleli. Egy csöpp nyoma sincs annak arcán, mintha Lachmayer János véres árnyéka visszarettentené, a terhes és rosszul díjazott szolgálattól. „Pécsi Napló“ 1912. január 11. Hygin napján * • • Garé, január 10. Hygin napjának általában nincs semmi jelentősége. Sokan nem is tudják, hogy ez a nap létezik s hogy vannak sokan, kik elérzékenyülve, örömmel gondolnak egy régi Hyginnapra, mikor még szép volt az élet. Régi legényektől hallottam egy régi Hygin-napról, régi legényektől, kiknek már unokái vannak ; s hogy most eszembe jutott, hogy , ennek Remek kivitelű báli és utcai cipők 7‘50, 8‘50, 10'—, 13 — és 17'— kor. egységárban óriási választékban kaphatók. Férfi vadászbakancsok és csizmák. Valódi pétervári férfi és női sár- és hócipők JKortoVitiffl anatómiai cipőgyár fiaiban ?Ícj, Hiríly-utca.