Pécsi Napló, 1912. január (21. évfolyam, 7-25. szám)

1912-01-11 / 7. szám

l­ vánvaló, hogy nem eladási szándékból vitték el a ruhaneműt. Akik ellopták, azok viselni is akarták. A cigány pedig nagy előszeretet­tel viseli az ilyen ruhákat. A cigányok garázdálkodására engedett következtetni ezeken kívül, hogy a posta­szobában és a mellette lévő ebédlőben min­dent bepiszkoltak, úgy, mintha künn az utcán lettek volna ... Ez is cigányra valló vonás. Mindezek a nyomok rögtön azt a gyanút ébresztették föl a csendőrökben, hogy az egész bűncselekménny cigányok műve volt Tán még emlékeznek rá olvasóink, mikor munkatársunk kérdést intézett a szentlő­rinci őrs két csendőrtizedeséhez, mit gondol­nak, kik lehettek a tettesek, azt felelték : — Mi azt hisszük, csakis cigányok lehet­tek, mert azok végeznek oly állatias kegyet­lenséggel áldozatukkal. A csendőrszimat, amit a sok-sok nyo­mozás jól kifinomit, nem igen szokott té­vedni, amint az a jelen esetben is bebizonyo­sodott. Mégis, a három kapa az első pilla­natra tévedésbe ejtette a nyomozó hatósá­got. A kapák olyanok voltak, amin őket csak földmunkások használnak, így terelődött a gyanú öt téglamunkásra, akiknek ártatlan­sága azonban hamarosan kiderült és szaba­don is bocsájtották őket. Ezután most már fokozottabb mérték­ben terelődött a gyanú a cigányok felé. Ahogy meg is írtuk, Baumholczer Dávid pécsi járás­őrmester a hírhedt bicsérdi Petrovics-Busa cigánytruppjára gyanakodott. Hogy ez a gyanú indokolt volt, az most már kétségtelen. A véletlen is segítségére volt a csendőrség­nek. Egy cigánynő árulója lett a tettesek­nek s igy hamarosan kézre kerültek. Megerősödött a gyanú a „Busa“ família iránt azért is, mert tudvalevőleg a gyilkos­ság estéjén Keszü határában megfutottak a csendőrök elől Rácváros irányába. Az első nyomok minden fázisa így bonta­kozott ki előttünk, amidőn ma, a csatakos, esős délután kocsink Rácváros felé vitt. A községházán. A községi bírót akartuk első sorban fel­keresni. A házán egy tábla fityeg, így tudjuk meg, hogy itt lakik . B­arany­avárm­egye, Rácváros község bírája. — Az uram a tanácsteremben van — mondja a biró felesége. Megyünk a községháza tanácstermébe, mely mindennek mondható, csak nem te­remnek. Az egyik oldalán egy hosszú x-lábú faasztal áll. Mellette padok. A falak mellett is mindenütt fapadok nyúlnak el. Az egész szoba falragaszokkal van teleaggatva. Egy kis vaskályha pirosra fűtődött a széntől, ami szinte tűrhetetlenné teszi a nyomott, sö­tét helyiség atmoszféráját. Az asztal mellett a padon Soós Péter községi biró, Lindorfer Béni helyettes biró és Szakál Lőrinc kisbiró ülnek. A kályha mellett, a földön egy cigányleány ül. Villogó feketeszemű cigányszépség. Kalányos Treszka a neve. A bűnügynek valószínűleg ő lesz a koronatanúja. A szoba jobb oldalán a padon megbilin­cselve Petrovics Busa István. Fekete sza­kállas, bozontos hajú, ijesztő külsejű alak. Mellette egy 18 éves legény, a fia: Petrovics József. A földön ülnek még Sárközi Teréz és Kalányos Boris. Valamennyien néma egykedvűséggel bá­mulnak maguk elé. A szobában van még a csendőrőrsvezető és egy szakaszvezető is. Vigyázni kell rájuk, nehogy összebeszélve, megmásítsák vallomásukat. Agyonütöttünk egy embert.. . Odalépünk Petrovics Busához, akinek az a bűne, hogy tudott a gyilkosságról, de nem jelentette a csendőrségen. — Hol volt maga december 29-én — kérdezzük. — Kérem ássan — mondja cigányos dialektussal — én nem voltam itt. Én akkor délelőtt Pécsett voltam a bíróságnál. Kihúzza zsebéből az idézést, melyből kitűnik, hogy Petrovics Istvánt a pécsi kir. törvényszék december 29-én délelőtt 9 órára, mint vádlottat megidézi, súlyos testi sér­tés miatt. — Aztán mennyire ítélték ? — Tizenhat napra kérem alássan. Mi­kor végeztem a törvénynél, egy polgár sze­kerére ültem, hogy hazamegyek Bicsérdre. A kórház tájékán találkoztam Petrovics Csurkával (János), Petrovics Tamással és Hatos Gyulával. Azt kérdezték tőlem : — Tudod-e micsoda nap van Rácvá­roson ? — Úgy gondolom bucsu-nap, mert sok embert láttam. — Jó bucsu-nap az, agyonütöttünk egy embert — ezt mondta Petroics Tamás. — Evvel aztán el is váltunk, én nem kér­deztem, kit ütöttek agyon. Aki lovon állt őrt. Petrovics József, a fiatal legényt kérdez­tük azután. Ő volt az, aki először megtört a nyomozás során és vallott. Rácvárostól két kilométernyire, Keszü határában ta­nyázott Petrovics Csurkával, Tamással és Hatos Gyulával. Este 10 felé járt az idő. Feltűnt a csendőrjárőr szuronya. Úgy lát­szik, már terveztek valamit, mert megijedtek a csendőröktől. Futásnak eredtek. Rácváros irányában. A csendőrök üldözőbe vették őket. Pet­rovics Józsefet el is csípték, a többiek el­tűntek a sötétségben. A fiú akkor azt mondta a csendőröknek, nem tudta, kik voltak a menekülők. Miután még nem volt ok, ami miatt fogva lehetett volna tartani elbocsáj­­tották. — Itt voltam én is — mondja a kérdé­sünkre— de semmiben sem vettem részt. Lovon voltam és kinn álltam. A csendőröknek meg is mutatta azt a helyet, ahol őrt állt. — Mivel ütötték agyon az éjjeli őrt ? kérdjük. — Kapákkal és ásókkal. — Honnan szerezték azokat ? — A keresztesi pusztáról hozták. Csendőrök mennek ki még valószínűleg ma a pusztára, megállapítani mikor és milyen körülmények között tűntek el a kapák. A cigányfiú látszik, hogy nagyon meg van törve. A bal lábára sántít, mert egy ízben mikor lopáson érték, egy földmi­ves revolver­rel belelőtt. A szép cigányleány, Kalányos Treszka a szép cigányleány, akit a két Petrovics legény, Csurka és Tamás elloptak kocsistól és lovastól Mánfáról. Treszkának azonban nem imponált a roman­tika és visszaszökött anyjához. A lovat és a kocsit azonban otthagyta náluk. Ellenben a szöktetésért nagyon megharagudott a le­gényekre és ő vezette nyomra a csendőröket. Vele egy sátorban hált a gyilkosság éjszakáján Hatos Gyula, akit akkor a Pet­rovics fiukkal Pécs felé látott elmenni. A szöktetésről nem igen akar beszélni, de amit az esetről tud, arról annál inkább. — Azon az éjszakán nem voltak otthon mondja. Sem Petrovics József, sem a Tamás, sem pedig a Csurka. Hatos Gyulával mentek el és már reggel volt amikor hazavetődtek. Sárközy Teréz egy sovány, sápadt ci­gányleány, szintén vallja, hogy a gyilkosság éjjelén nem voltak otthon. Nem tartozik ehhez a bűnügyhöz Ka­lányos Boris, a cigányleány anyjának sze­replése. Ő egy­­régi gyilkosság fátylát lebben­­tette föl a csendőrök előtt. Egyelőre tehát őrizet alatt tartják, amíg meggyőződnek vallomá­sának igazságáról. Petrovics Tamást és Hatos Gyulát Pa­­tacson őrzik a csendőrök. Petrovics Csurkáért a görcsönyi erdőbe csendőrök mentek. A további nyomozás. Tegnap késő este a csendőrök kimentek Bicsérdre, hogy a cigányok által megjelölt helyen az elrabolt ruhát és evőeszközöket kiássák. A mondott helyen friss ásás nyomai voltak láthatók. A bűnjelek azonban nem vol­tak feltalálhatók. Úgy látszik időközben az egyik bűntárs tudomást szerzett arról, hogy csávába kerültek, és biztosabb helyre vitte az elrablott holmit. Ma délután kiment Rácvárosra Sáros­pataki­ József kir. ügyész, hogy a nyomozás állásáról tudomást szerezzen, illetve, hogy a továbbiakat esetleg irányítsa. Magát a nyomozást továbbra is Bodlák Lajos ez a csak nemrég Pécsre helyezett, fiatal, értelmes csendőrőrsvezető vezeti nagy buzgalommal és fáradtságot nem ismerve. A legfontosabb feladat most az elrabolt ru­hák fölkutatása. A bűncselekményben az aktív tetteseken kívül, többen is részesek. Valamennyit Pa­­tacson őrzik. Az új éjjeli­őr. Mielőtt otthagyjuk a fülledt levegőjű tanácstermet, kérdést intézünk Sápos Péter községi bíróhoz. — Igaz-e, hogy Lachmayer Jánosnak nem adott a község fegyvert ? — Ez nem áll — mondja a biró. Igenis volt revolvere és lőfegyvere is a szerencsét­lennek. Sőt a végzetes estén én még utána is szóltam, vigyen magával fegyvert, de ő azt mondta, nem fél senkitől. — Ki az új éjjeli­őr ? A biró a mellette ülő hosszú koromfekete hajú, jókedvű emberre mutat: — Ő az, Szakáll Lőrinc. — Ön visz magával fegyvert, — kér­dezzük tőle. — Viszek bizony — feleli. Egy csöpp nyoma sincs annak arcán, mintha Lachmayer János véres árnyéka visszarettentené, a terhes és rosszul díjazott szolgálattól. „Pécsi Napló“ 1912. január 11. Hygin napján * • • Garé, január 10. Hygin napjának általában nincs semmi jelentősége. Sokan nem is tudják, hogy ez a nap létezik s hogy vannak sokan, kik elérzé­­kenyülve, örömmel gondolnak egy régi Hygin­­napra, mikor még szép volt az élet. Régi legényektől hallottam egy régi Hygin-napról, régi legényektől, kiknek már unokái vannak ; s hogy most eszembe jutott, hogy , ennek Remek kivitelű báli és utcai cipők 7‘50, 8‘50, 10'—, 13 — és 17'— kor. egységárban óriási választékban kaphatók. Férfi vadászbakancsok és csizmák. Valódi pétervári férfi és női sár- és hó­cipők JKortoViti­ffl­ anatómiai cipőgyár fiaiban ?Ícj, Hiríly-utca.

Next