Pécsi Napló, 1912. szeptember (21. évfolyam, 197-221. szám)

1912-09-01 / 197. szám

1912. szeptember 1. „Pécsi Napló“ hivatal huszonötéves fejlődésére vonat­kozó adatok : 1887-ben a régi pécsi postán (most pécsi 1. számú hivatalnál) volt 15 tisztviselő, 11 szolga. Ma ugyanezen hivatalnál van 55 tiszt­viselő, 49 altiszt és szolga. 1887-ben a pécsi úgynevezett főpostán kívül még az akkor úgynevezett pécsbudai külvárosi, pécsszigeti külvárosi és pécs-porcellánfayencegyári 3 postahivatal működött, ma ezen 3 hivatal Pécs 3, Pécs 4, Pécs 5 elnevezés alatt szerepel és létesült azóta Pécs 2 elnevezés alatt egy új kincstári postahivatal is a pécsi főpálya­­udvaron és azóta Pécs 3 és Pécs 4 hivata­loknál a távirda is felállíttatott, és mind az öt pécsi hivatal egyúttal távbeszélőt is kapott. Pécs 2 kincstári hivatalnál is külön 9 tisztviselő és 18 szolga van alkalmazva, míg Pécs 3 és 5. számú hivatalnál a szolgálatot postamester látja el. 1887-ben Pécs 1. számú hivatal pénz­forgalma kilenc millió korona, míg 1911. év végével tizenhat és fél millió korona. 1887-ben volt 2 pénz- és csomagkézbe­sítő, ma­ga, 6 pénz- és csomagkézbesítő, akik nemcsak a csomagokat kézbesítik ház­hoz, hanem az utalványösszegeket is cím­zetteknek lakásukon kifizetik. Ezen kívül van 16 levélhordó és 14 hirlapkézbesitő. Amig tehát 1887-ben a pécsi posta- és távirda-intézményt 26 alkalmazott látta el, ma 151 p. és t. alkalmazott áll a p. t. és telefon szolgálatában, ami szédítő emelke­dése az alkalmazottaknak egy, bár mindig fejlődő intézmény keretében. Amily imponáló a pécsi p. és t. hivata­lok fejlődése, oly nagyméretű a pécsi igaz­gatóság forgalmának emelkedése, mely az 1911. év végén 415.286.515 koronát ért el! Az igazgatóság hatáskörébe tartozó négy vármegye hivatalaihoz 1911-ben 1. levélpostai küldemény 36,057.000 db 2. csomag és pénzküldemény 1,947.000 db 3. postautalvány 1,222.000 db 4. postai utánvétel 669.000 db 5. postai megbízás 25.000 db 6. táviról 577.000 db 7. távbeszélgetés 4,917.000 db érkezett. Ezen felsoroltakból Pécs 1. levélpostai küldemény *2. csomag és pénzküldemény 3. postautalvány 4. postautánvétel 5. postai megbízás 6. távirat 7. távbeszélgetés városára esik: 4.123.000 db 278.000 db 185.000 db 48.000 db 3.000 db 67.000 db 2.138.000 db Ezen forgalom indokolja meg, miért kellett a személyzetet ily mérvben megsza­­porítani. És a máv. üzletvezetőségnek Pécsre való helyezésével ezen forgalom még lénye­gesen emelkedni fog. A pécsi p. és t. igazgatóság egész tisztviselői karát szeretettel ünnepelte volna a holnapi napon az egész közön­ség, ha erre Opris Péter igazgató alkal­mat ad. De, sajnos, gyengélkedő állapota akadályozza abban, hogy részt vegyen egy ilyen, zajosnak ígérkező jubiláns ünnepségen, mely elől kitérve, az Adria partján inkább a csendet kereste, így minden jubiláris ünnepség elmarad, és mi se fog erre a huszonötéves szakadat­lan munkásságra emlékeztetni, melyet az igazgatóság kifejtett, mint az a nem­zeti szinű lobogó, melyet a jubileumi évforduló alkalmából kitűznek az igaz­gatósági épületre, melyben pedig a tiszt­viselők egész sorával találkozunk, akik ezen hivatalnál való működésüket a fő­igazgatóval együtt kezdték meg. Ami­kor Opris Pécsre került mint igazgató, Rétay Sándor volt a helyettese, ezen tisztet most Opris Péter szellemében évek sora óta Sebők Géza, főtanácsos, címzetes posta- és távirdaigazgató tölti be. Az igazgatóság személyzete nevében ő küldi el holnap üdvözlő táviratát a távol lévő főigazgatónak, hogy ebben kifejezésre juttassa az igazgatóság tiszti­karának ragaszkodását a főnök iránt, akinek sikerekben gazdag múltjára visz­­szapillantást vetve, meg kell még emlé­keznünk arról, hogy 1848-ban Brassón született, oláh származású ember, de magyar értelemben rajta soha senki túl nem tett. Ott végezte el középiskoláit, majd megszerezte az ügyvédi diplomát. 1867-ben, 19 éves korában mint harmad­osztályú távirdatiszt lépett az állam szol­gálatába, két évvel később I. oszt. táv­irdatiszt, 1870-ben főtávirász, 1873-ban főtávirdatiszt és még ugyanezen évben titkára lett a budapesti távirdaigazgató­­ságnak, majd 1887-ben a pécsi p. és t. igazgató, 1909-ben elnyerte a főigazgatói címet. Működése alatt a kitüntetések egész sorát nyerte el. Már 1886-ban a koronás arany érdemkeresztet, 1892-ben a III. oszt. vaskoronarendet, 1897-ben a porosz vörös sasrend III. osztályát, 1902-ben a II. oszt. porosz когопатеп­­det kapta. A debreceni tisztviselők egy­letének örökös tiszteletbeli tagja. A mi­nisztériumtól több elismerő és dicsérő­levelet kapott, de mindezeknél bizonyára többre értékeli a megbecsülést, melyet munkásságával polgártársainál vívott ki, azt a szeretetet, mellyel mindazok kör­nyezik, akik őt közelebbről ismerve érté­kelni tudják rátermettsége mellett em­beri erényeit is. Amikor a mai jubiláris évforduló alkalmából szeretettel üdvözöljük a pécsi p. és t. igazgatóság minden egyes tiszt­viselőjét,úgy érezzük, osztozkodunk velük azon értelemben, hogy vezetőjüket és legjobb, legigazibb barátjukat, Opris Pétert még sokáig láthassuk a mi kitűnő igazgatóságunk élén, mely az ő vezetése, hozzáértése és buzgalma mellett fejlő­dött a mai, osztatlan elismerésben része­sülő mintaigazgatósággá ! Rousseau most Velencébe kerül követ­ség­ titkárnak, hol az olasz zene nagy hatást gyakorolt a zene iránt igen fogékony lelkére, e "hatás alatt később operát is írt, és jelentős sikernek tekinthető, hogy operáját „A falu prófétája“ címén a francia udvarnál elő­adathatta. Velencéből Párisba jövet majd itt, maj­d ott titkár, vígjátékot ír, zenei kísérleteit folytatja, majd élénk érintkezésbe lép az enciklopedistákkal s Diderottal is­meretséget kötve, ennek megbízásából az Enciklopédia számára zenei cikkeket ir. 1745-ben ismeretséget köt Le Vasseur Terézzel egy pénzverő nyugalmazott tiszt­jének leányával, ki varrással segített övéinek anyagi helyzetét tűrhetőbbé tenni. Rousseau­­nak megtetszett a szerény, de műveletlen leány, ki még olvasni sem tudott s közös megegyezéssel élettársául fogadta,­előre meg­mondva neki, hogy soha sem hagyja el, de feleségül sem veszi; 1768-ban mégis meg­esküdött vele. Rousseaut ezért a viszonyáért igen sokan elitélték, de még inkább rosszal­­lották, hogy e viszonyból származott 5 gyer­mekét lelencházba adta. 1749-ben a dijoni akadémia ezt a pálya­tételt tűzte ki: Vájjon a tudományok és művészetek haladása az erkölcsök megronm­­lásához járultak e hozzá ? Rousseau Diderot biztatására pályázott s értekezésében azt fejtegette, hogy a kultúra az emberi nem erkölcsének és boldogulásának rovására szol­gál , mert a korábbi Róma jobb volt a mű­veltnél és Spártában tisztább erkölcs volt mint Athénban ; bizonyítgatta, hogy minden tudomány a legrosszabb forrásból vette ere­detét, a csillagászat a babonából, a fizika a kíváncsiságból, az erkölcstan a gőgből stb. értekezésében azt kérdezi Fabriciustól, mit szólna az ő nagy lelke, ha az újkor fényűzését és romlottságát látná ? Különös az a mód, ahogy Rousseau munkáin dolgozott, vagy éjjel ágyában csukott szemmel gondolta el tartalmas mon­danivalóját, vagy a szabadban sétálva elmél­kedett ; körmondatait hihetetlen fáradsággal tudta csak összeilleszteni a csak többszöri elgondolás után papírra vetni; roppant fele­dékenynek mondja magát s panaszkodik, hogy a legszebb gondolatai szálltak el fejéből, míg azokat szóformában önteni akarta. 1750-ben, midőn Rousseau már nem is emlékezett pályázatára, megnyerte a dijoni díjat. Mint koszorús író egyszerre az érdeklő­dés központja lett. Most rövid időnkint egy­mást követték feltűnést keltő munkái 1753- ban az emberek egyenlőtlenségének okairól értekezett, az az eddigieket is felülmúló, fel­tűnő érdeklődést keltő műben. Míg első si­kerének örültek barátai is, a divatossá lett Rousseauval szemben féltékenykedni kez­dettek ; igen sokan polémiát kezdtek vele — állítása szerint, kik még csak meg sem ér­tették a kérdést — s ez nagyon elfoglalta őt, ki értékes ellenfeleit az akkor divatos levél­alakban kereste meg válaszával. Rousseau az ismeretlenség homályából egyszerre igen magasra emelkedett; neve Voltaires mellett kezdett ragyogni. Ez időben, tehát diadalának tetőpontján meglátogatta szülővárosát Genfet, hol az elismerés minden jeléül elhalmozták, s mi­után 1754. ápr. 1-én viassztért a protestáns­­vallásra polgárjogot is nyert. Génfből ismét Pár­isba tér, hol operát ir, melyet sikerrel elő is adat. 1756. év folyamán régi óhaj­ teljesül, midőn d‘Épinayné jóvoltából annak birtokán egy kedves falusi lakot kap, hová még az év ápr. 9-én be is költözik. Rousseau most meglehetős visszavonultságban tölti napjait, érezve, hogy a pénzért kenyérkere­setből való irás úgy szellemének, mint tehet­­ségének csak ártalmára lett volna, ismét má­solásokra adja magát. Míg Rousseau csend magányában megélhetéséért másol s a köz­­ó érdekében „Politikai intézmények“ című munkáján dolgozik, álbarátainak egész tábora hirtelen megnőtt nagyságának letörésén dol­gozik. 1758-ban meghasonlik Diderottal majd d'Epinaynével s elhagyja kerti lakát s Montmorencybe költözik. Ez évben irt egy tanulmányt, melyben a színjátékok káros hatását bizonyítja s mellyel Voltairet is ellen­ségévé teszi. 1759-ben megírja az uj Heloise című munkát, melyért 1000 tallért kapott és helyreállította kissé megingott anyagi egyen­súlyát. 1762-ben megjelent a „Társadalmi szerződés“ ,melyért a közönség valósággal törte magát. 1762-ben még megjelent Emil vagy a nevelésről szóló pedagógiai műve, mely 20 évi gondolkodás és 3 évi kitart munka eredménye volt. Emile kinyomatása­re Luxembourg grófné segítette anyagi é erkölcsi támogatásával s a grófné nemeslelk férje volt az, aki e mű megjelenése után szerzőre zuduló kellemetlen következménye­ket részben elsimította s Rousseaunak el- 3 A vármegye székházat épít. — Pécs szab. kir. város 3658 négyszögöl telket adott a vármegy­ének. — Pécs, 1912 augusztus 31. Valamikor, nem is olyan igen nagyon régen sokkal gavallérosabban viselkedett Pécs városa Bar­anyavármegye közönségével szem­ben, mint az újabb és legújabb időkben, a mikor még a vármegye központi székházához vezető lépcsős följáratot sem akarja meg­felelő karban tartani, tataroztatni, gondoz­tatni. 1845-ben Pécs szab. kir. város 3658 négy­szögölnyi területet ajánlott föl Baranyavár­­megye közönségének székház és börtön épí­tésére a budai külvárosi úgynevezett marha­téren és pedig azzal, hogy a vármegye nyolc éven belül épitkezhetik. Amennyiben ez idő alatt nem építene, a 3658 négyszögöl terület visszaszáll a város tulajdonába. Baranyavármegye 1845. évi közgyűlési

Next