Pécsi Napló, 1913. május (22. évfolyam, 99-122. szám)
1913-05-01 / 99. szám
Az Irányi Dániel tér rendezése. Az Irányi Dániel tér alsó részének kiépítésével a kész utcarészek sürgős rendezése, illetve burkolattal való ellátása is aktuálissá vált. A makadam és aszfaltburkolat elkészítése, összesen 86.646 korona 80 fillért igényel. Ebből az összegből az aszfaltozásra eső költségeket 25, a makadam burkolásra esőt pedig 15 év alatt, törlesztéses kölcsönnel fedezi a város. Az aszfaltozási költségek egy része meg is térül, mivel a háztulajdonosok kétharmadrészbeni hozzájárulásra kötelesek. Keresztény János a tárggyal kapcsolatban szóvá teszi, hogy az Irányi Dániel téri heti piacok már csak nehézségekkel tarthatók meg, mert a helyet az ottlévő mozi és a mutatványosok elfoglalják. Intézkedést kér ez ellen. Jurányi János aljegyző, előadó megnyugtatja a felszólalót, hogy a piacok végleges rendezése máris foglalkoztatja a tanácsot. — A közgyűlés elfogadta a fenti indítványt. Kereskedelmi iskoláink ügye. Az új kereskedelmi iskola épületében tudvalevőleg a teljes női felsőkereskedelmiskola is megnyílik. Kereskedelmi iskoláink eme fejlesztésével összesen öt új tanári állás szervezése vált szükségessé, míg a hatodik immár elintézés alatt áll. A tanács javaslatára a közgyűlés elvben kimondta ezeknek az állásoknak szervezését, mégis azzal a hozzáadással, hogy ez az esetben érvényes, ha az állam a fizetésekhez 50 százalékos államsegélyt ad. Ugyancsak elhatározta a közgyűlés, hogy felterjesztést intéz a kultuszminiszterhez," hogy a kereskedelmi iskola évi 12.000 korona államsegélyét, tekintettel a fokozódott szükségletekre évi 15.000 koronára emelje fel. — Eckert Elek ideiglenes rendes tanárrá történt előléptetését tudomásul vette a közgyűlés. — Az új iskola különféle berendezési és felszerelési munkálatait a versenytárgyalások eredményéhez képest, az igazgatóbizottság odaítélte már. A határozatot a közgyűlés is jóváhagyta. A színházat pályázat útján adják bérbe. A színház bérlete 1914. szeptember 1-én lejár. A színügyi bizottság, ahogy ismeretes, úgy határozott, hogy további 3 évre is a jelenlegi igazgatónak, Füredi Bélának adja a színházat akkor, ha a város tűzbiztosítási költségeihez az első évben 5000, a másodikban 7500, a harmadik évben pedig 10.000 koronát fizet. A határozatnak az általunk már több ízben élénken helytelenített indoka, hogy „a színház immár nem kulturális tényező, hanem nyerészkedési vállalat“. Füredi Béla a feltételeket nem fogadhatta el, miután a színház fokozódó terhei mellett, három mozi is hozzájárul a jövedelem megcsappanásához. Nagy László tb. főjegyző, előadó ismertetve az előzményeket, bejelenti, hogy a nagyközönség köréből is érkezett egy beadvány, egy sereg aláírással, amelyben Füredi érdemeire való tekintettel kérik a közgyűlést, hogy a pályázat mellőzésével továbbra is neki adják a színházat. Ezzel szemben a tanács azt javasolja, hogy írjanak ki nyilvános pályázatot a jelenleg érvényben lévő szerződési feltételekkel, kibővítve a három éven át emelkedő összegekkel fizetendő tűzbiztosítási hozzájárulással. Varga Ferenc utal a színészet hivatására s arra, hogy nem is olyan rég még szubvenciót is élvezett a színház, amelynek most a mozik konkurrenciájával is meg kell küzdeni. Óhajtandónak tartaná, hogy a színi szezon alatt a három mozi csukva volna. Egyébként melegen ajánlja, hogy a pályázat mellőzésével Füredinek adják a színházat. Visy főispán szavazásra bocsátja a kérdést. A tanács javaslata mellett harmincöten, ellene mindössze hárman szavaztak. A közgyűlés tehát a nyilvános pályázat mellett döntött. Apróbb ügyek. A közgyűlés elhatározta, hogy a városi alkalmazottak családi pótlékára vonatkozó határozatot a közkórház alkalmazottaira is kiterjeszti. Ez mindössze 4100 korona költséget jelent, aminek fedezése a betegápolási alapból történik. — A pécs—dolnji-miholjáci I vasút igazgatóságába, élve jogával, Nendtvich Andor polgármestert, Rauch János városi főmérnököt és Makay István gazdasági tanácsost, a felügyelő bizottságba Deutsch Zsigmondot, míg a végrehajtó bizottságba Nendtvich Andor polgármestert küldte ki a közgyűlés. A vegyvizsgáló állomás felállítását már két ízben sürgette a közgyűlés a földmivelési miniszternél. Ma újból elhatározta a közgyűlés, hogy ismételt felterjesztéssel él s előre is kijelenti, hogy a vegyvizsgáló céljaira helyiséget ad, a felszerelés költségeit viseli. Ezzel szemben viszont az állam fizesse az alkalmazottakat. A jövedelem pedig a várost illesse. A hatósági állásközvetítő hivatal új hatáskörrel bővül: lakások közvetítését is elvállalja. A közgyűlés a közvetítés díjait is megállapította. E szerint 600 koronáig terjedő bérösszegű lakás után 1, attól 1000 koronáig 2, és ezen felüli bérösszegű lakásért pedig 3 korona közvetítési díj fizetendő. Aki viszont a kiadó lakások lisztájába akar belepillantani, 1 koronát fizet. A közgyűlés a köztisztasági szabályrendeletet módosította oly irányban, hogy a sertéstartási tilalmat kiterjesztette az egész Siklósi városrészre s a belvárost környező utcákra. A Kovács Zsigmond féle reáliskolai jutalmdíjat Mezei Nándor VIII. o. tanulónak indítványozta odaítélni a tanács, amit a közgyűlés el is fogadott. A közgyűlés délután 6 órakor ért véget. Pécsi Napló* Ahány ház, annyi szokás. Pécs, április 30. Régi latin mondás szerint „contraria iuxta se posita magis elucescunt“, vagyis szembeállítással lehet az ellentéteket legélesebben megvilágítani. Két hírt olvastam a napokban. A Pécsi Napló minden kommentár nélkül adja hírül megyénk tanfelügyelőjének a baranyai szerb iskolák ügyében a budai szerb püspöknél s a karlócai pátriárkánál tett látogatásait. A megyénkben szerb iskolák nem felelnek meg a törvényes követelményeknek, a legtöbbjük teljesen fölösleges is, mert tanulóinak száma (10—15) mélyen alatta marad a törvényszabta minimumnak (30) s az állami tanfelügyelő ahelyett, hogy megragadná az alkalmat ezen, a magyar szótól irtózó törpe iskolák teljesen jogos bezáratására, egyik főpaptól a másikhoz utazgat s kapacitálja őket, hogy vegyék már igénybe a magyar államnak két "kézzel kínált pénzsegélyét.. Mialatt mi így dédelgetjük a magyar szempontból talán legkevésbbé megbízható, a múltban velünk mindig hadilábon álló szerbeket s ismét eklatáns példáját nyújtjuk a nemzetiségek „ázsiai, véres“ elnyomásának, a szomszédságból, a Dráva túlsó partjáról egész másfajta hírt ad tudtomra a „Szlavóniai Magyar Újság.“ Egy Osekovo nevű faluban, hol a horvát hivatalos statisztika szerint is 339 magyar él, öt évi huzavona után végre a múlt hónapban megnyílhatott a Julián iskola. A helybeli horvátságnak sehogy sem tetszett a magyaroknak eme barbár merénylete, hogy tisztán magyar pénzen, kizárólag, magyar gyermekek számára új hajlékot nyert ezen analfabétáktól hemzsegő országban a kultúra ; elhatározták tehát, hogy kissé megtréfálják a leküldött Julián tanítót. A tréfa avval kezdődött, hogy egyik este a nyitott ablak mellett olvasó tanítónak hegyes karóval a nyakába szúrtak. A keménynyaku magyar életben maradt s — hallatlan vakmerőség — tovább tanított. Nyolc nap múlva éjjel belelőttek az ágyába. A hitvány golyó célt tévesztett, a tanító másnap megint iskolában volt. Most a horvátok, kiket a nemzeti eszme érvényesítése még éjjel se hagy békében, bevonultak az isten házába, kidobták a magyaroktól vett szent képeket, zászlókat, sárba tiporták s foszlányait a magyarok kapuira szegezték. Ezt is szerencsésen elvégezvén, most a magyarok ablakainak beverésével szórakoznak; ha ennek is végére jutnak s magyarjaink nem értik meg a jelképes beszédeket, a felfegyverkezett, nép általános fölkelést készít elő ellenük. Ha 1913. május 1, ugyan addig meg nem szökik a Julián tanító. A horvát sajtó is szóvá teszi az ügyet s erélyesen követeli — a magyar iskola bezáratását, mert „nem lehet kívánni, hogy egy pár magyar miatt a nép fellázadjon s fellobbanásában maga csináljon rendet.“ Ismerjük azt a módszert, amellyel a győzelmes szerbek az albán nemzetiségi kérdést, az elfoglalt Ószerbiában kezelik: halomra lövik az albánok apraját nagyjától úgy máról-holnapra megjavítják a kedvezőtlen nemzetiségi statisztikát. Horvát testvéreink — el kell ismernünk — sokkal szelidebb eszközökkel dolgoznak. Csak egy embert akartak leütni, si életben van még valamennyi csekovoi magyar. De ha a horvát hatóságok továbbra is, az eddigi jóakaró semlegességgel nézik az osekovoi tréfákat, a nekilendült horvátok erkölcsei még délebbre csuszamlanak s a horvát lap szerint lázadásra lesznek ,kénytelenek.“ Mindezekből pedig az a tanulság, hogy bár egyes magyar lapoknak a horvátországi királyi biztosság miatt a trialistákkal egy követ fújniuk, úgy látszik, hogy a megnőtt talajok letörésére nem alkotmány, nem is absolutizmus, hanem statárium kell a Drávántúl — hacsak nem vagyunk hajlandók a szerb nemzetiségi módszert magyarjainkon kipróbáltatok Kár hogy a magyar nemzetiségi viszonyokkal foglalkozó Scotus Viator most nem tartózkodik nálunk, talán egy kis útiköltséggel rá lehetne őt venni arra, hogy a magyarok barbárságát Csehovon is tanulmányozza. Dr. Benisch Arthur: A Dráva halottjai. Öt munkás a hullámsirban. — Saját tudósítónktól. — Tegnap délben Sztara-Zalátánál a napsütéses Dráva partja egyszerre szomorú temetővé változott. Az örvény elkapott egy csónakot, amelyben hat munkás ült. A csónakfelborult A berninlők közül csak egyetlen edz menekült meg, a többi öt ottveszett. Elnyel- e a Dráva fojtogató hullámai. A döbbenetes munkástragédiáról a következő részleteket jelenti tudósítónk: Az eszéki folyammérnöki hivatal Sztara- Zalátánál folyamtisztítási munkálatokat végeztet. Tegnap délben, pontosan fél 12 órakor, hat munkás indult el csónakon a partról, hogy meder mélység méréseket eszközöljön. A mérési munkálatokhoz szükséges többek között egy dróthenger is. Ez a dróthenger volt a katasztrófa okozója. A dróthenger ugyanis beleakadt a csónak sodronyközelébe, amely a csónakot megrögzítette, hogy a folyam sodra el ne vigye. A henger beleakaszkodása azonban lebillentette a csónakot, a víz alá nyomta, úgy hogy a csónak belseje megtelt vizzel és elmerült. Mind a hat munkás a vízbe fordult. Az egész szerencsétlenség egy pillanat műve volt. A partonállóknak idejük semvolt arra, hogy a mentés megkísérlésére dolhattak volna. Az egyik munkásnak, Györgynek valami véletlen szerencsere sikerült az örvényből kimenekülni. Tá, azonban elnyelték a hullámok. Az áldoza szomorú névsora a következő : Török Sándor 61 éves zalátai munkavezető, Gál Péter zalátai, Nagy Ferenc piskui, Gál Péter piskui és Benke Sándor piskui munkások. Török Sándoron kivül mind csupa fiatal, 25- 26 éves munkás ember. Közölök csak egy volt nőtlen, a többi mind családos. Halálul s, tehát fiatal özvegyeket és kicsi árvákat borított gyászba és fosztott meg a kenyérkeresőjüktől. A szerencsétlenség színhelyén a vizsgálatot a sellyei csendőrség ejtette meg, amely a tragédia okául a munkások gondatlanságát állapította meg. A szerencsétlen áldozatok hulláit még maem sikerült megtalálni. A sebes folyású Dráva vize gyorsan elragadta a vergődő telteke és ki tudja hol teszi majd partra a némcsen- *5 hullákat...