Pécsi Napló, 1913. június (22. évfolyam, 123-146. szám)

1913-06-03 / 123. szám

ü­ letet se tettünk, hogy ahoz közel jussunk, amint laptársaink nagyon jól tudják, hogy a mi tollunkat egyrészt mindenkor csakis az önzetlenség és igazi meggyőződés, másrészt az ország és városunk java vezette. Ami pe­dig a most kifogásolt közleményt illeti, mely lapunkban megjelent, a Dunántúl vezércikk­írója (er), mint volt fővárosi újságíró kü­­lönbséget tud tenni újságközlemény és kom­müniké között is. Amit mint a Pécsi Napló véleményét reánk olvas, azt mi írtuk, az lapunk nézetét és véleményét tükrözteti vissza, amit pedig „a kormány megingott po­litikáját szolgáló Pécsi Naplóhoz és múltjá­hoz méltatlannak , tehát kifogásolt közle­ményt illeti, arról jól tudja, hogy az félhiva­talos kommüniké, mely a hivatalos központi körök hangulatát tükrözteti vissza, mely fél­­hivatalos közlemény épen újságíró emberek szemében azonnal mint ilyen fölismerhető, és melyről időközben könnyen meggyőződhetett, hogy az ijjjkcsak a mi lapunkban, hanem csaknen^^Eszes, még több ellenzéki lapban is megjelöni^és melyre maga Zichy János gróf is megfehdt.1^Hogy mi estünk következetlen­ségbe, amikor ezen távirati kommünikének helyet adtunk, azt már tagadjuk, mert bár­mennyire fájlaljuk is, hogy Zichy János grófot is most épen azok társaságában talál­juk, mely a világ legkíméletlenebb, eszkö­zökben nem válogató, Magyarország tekin­télyének a külföldön helyre nem hozható kárt okozott hadjáratot indította azon kor­mány ellen, melynek még igen rövid idővel ezelőtt Zichy János gróf is tagja volt — bár­mennyire fájlaljuk azt, mert az ő idealis­­musa, alig egyeztethető össze azon realis­­mussal mely a vadra éhes vadásztársaságot vezérli, mégis lapunk egy betűvel sem lett hitelen önmagához, mert Zichy János gróf­ról egy szót se irt, mely ellentétbe hozná előző közleményeivel. De mint a gouverne­­mentalis párt politikáját híven követő új­ság, amelyik elég bátorsággal bir, hogy ne ve­gyen részt a fülsiketülő sajtó-campagneban, mely Magyarországot mint a korrupció és belső erkölcsi rothadás fészkét állítja a nem­zet és külföld elé, a félhivatalos kommünikék leadása előtt el nem zárkózhatik, és amint ezek nem mindenkor fedezik a lap nézetét, ugyanúgy nem felelünk azon táviratokért sem, melyeket pl. London, Szófia és Kon­stantinápolyból nap nap mellett közlünk. Épen, mivel Zichy János gróf egyénisége iránt való mélységes tiszteletünk változat­lan, mivel benne látjuk ma is Magyarország egyik reménységét, akinek mostani állás­­foglalása azortnak lehetett csak kellemes, akok a legádázabb harcot folytatják a Lukács­kormány és munkapárt ellen, azért kíván­tuk tisztázni helyzetünket a bennünket in­dokolatlanul ért támadással szemben, mely­nek intenciói előttünk kétségesek nem lehet­nek. De a következetlenség vádját vissza kellett­ utasítanunk, annál is inkább, mert ehez múl­túnk, jelenünk s párthűségtenk, melyet még vi­harok se ingathatnak meg, jogot és erőt ad ! Egy kőnyomatos újság nyomán hire terjedt, hogy Zichy János gróf volt kultusz­­miniszter lilépett a munkapártból. Ez a hír­adás valótlannak bizonyult. Zichy János gróf kijelentette, hogy a munkapárttól semmiféle elvi differencia el nem választja, a párt küz­delmével és elveivel egyetért és ennélfogva nem lép ki a munkapártból.­­ Programbeszéd a bonyhádi kerületben, Bonyhádról jelentik. Ma délelőtt 11 órakor tartotta Simontsits Elemér munkapárti jelölt programmbeszédét. A jelölt, akit Foszter Zoltán alispán üdvözölt, gazdag tartalmú beszédet intézett választóihoz, akik a beszé­det nagy tetszéssel fogadták. Simontsits beszédét ezután Perczel Béla német nyelven tolmácsolta. Délután a Bauernbund akart gyűlést tartani, melyet azonban betiltottak.­­­ Dunaszekcseiek küldöttsége. Ma dél­előtt küldöttség tisztelgett Szily Tamás Ba­­ranyavármegye főispánjánál és Szenge Ferenc alispánnál Dunaszekcsőről. E népes nagy­község, mely igen szépen fejlett állattenyész­téssel bír, azt kívánja, hogy közállatorvost kapjon, illetve, hogy a vármegye törvény­hatóságának a közállatorvosok beosztására vonatkozó szabályrendelete akként módo­sí­tassék, hogy Dunaszekcső körállatorvosi „Pécsi Napló ” székhely legyen.A küldöttséget úgy a főispán, mint az alispán szívélyesen fogadta s a fő­ispán megígérte támogatását, az alispán pe­dig azzal bocsátotta el a dunaszekcsőieket, hogy megfontolás tárgyává teszi az ügyet s a lehetőséghez képest igyekszik kívánságu­kat kielégíteni. A küldöttség nagy meg­nyugvással hagyta el a vármegye székházát. Lukács bécsi útja. Lukács nyilatkozata, Budapest, június 2. Lukács László miniszterelnök már kora délelőtt megjelent a képviselőházban és hosz­­szasan beszélgetett minisztertársaival. Az Esti Újság egyik munkatársa kérdést intézet Lukács László miniszterelnökhöz a bécsi út­járól s a király audienciáról. A miniszterelnök a következőkben válaszolt: — Részletes jelentést tettem ő felségé­nek a kormányzati ügyekről és valamennyi aktuális kérdésről. Azokon kívül, amiket a félhivatalos útján közöltem, nem sokat mond­hatok. Ő felsége valamennyi előterjesztésemet tudomásul vette. Egyébként semmi rendkívüli dolog nem történt. — Tett jelentést kegyelmes uram a hor­vátországi ügyekről is? — kérdezte az Esti Újság munkatársa. — Igen, ismertettem a horvátországi politikai helyzetet is, de erről még korai dolog volna nyilatkozni. Más, szintén avatott forrásból arról ér­tesülünk, hogy Lukács László miniszterelnök a lehető legkedvezőbb benyomást szerezte a kirá­lyi kihallgatás során. A bécsi hírek gyorsan elterjedtek a folyosón és nyomukban erősen bizakodó kedv töltötte el a munkapártiakat. A párt egyik előkelő tagja ezt mondotta: — A király kegye Lukács iránt válto­zatlan. Félhivatalos jelentés: Bécs, jun. 2. (Ered. távirat.) Lukács László miniszterelnök régebbi intézkedésnek megfelelően vasárnap reggel Bécsbe érkezett. A miniszterelnökkel együtt megérkezett neje és leánya is; vele volt Latinovics Endre dr. titkár is. A miniszterelnök a bankgassei ma­gyar házban szállott meg. A délelőtt folya­mán a miniszterelnök meghallgatta Vértessy Gézának, a király személye körüli miniszté­rium államtitkárának jelentését, azután Da­­ruváry Géza titkos tanácsosnak, a kabinet­­iroda osztályfőnökének látogatását fogadta, amely félóra hosszat tartott. Délben a minisz­terelnök kihallgatáson jelent meg a királynál. A kihallgatás után, fél kettőkor, visszatért a magyar házba és fogadta Wickenburg Márk gróf külügyi osztályfőnököt, akivel félóra hosszat tanácskozott. Délután 4 óra 50 perc­kor Lukács miniszterelnök Latinovics titkár­ral visszautazott Budapestre. A miniszter­elnök családja Bécs­ben maradt. A miniszter­­elnök kihallgatásáról illetékes helyen a kö­vetkező közlést adták: A miniszterelnök legfelsőbb kihallgatása egy óra hosszat tartott. A miniszterelnök előter­jesztette jelentést a politikai helyzeről és ezzel összefüggően számos folyó ügyről előterjesztést tett, amelyeket a király a legkegyesebben jóvá­hagyott. Más hírekkel szemben a Bud. Tud. meg­állapíthatja, hogy ez a kihallgatás nem a Désy-per következtében történt s azzal nincs összefüggésben. Bécsi értesülés: Bécs, jun. 2. (Ered. távirat.) A N. Fr. Presse jelenti: Hivatalos körökből azt jelen­tik ugyan, hogy Lukács tegnapi kihallgatása folyó ügyekkel s különösen az országgyűlés­nek holnap megkezdődő tárgyalásával függ össze, mégis jól értesült forrásból jelentik, hogy a kihallgatáson szóba került a horvát válság megoldása is. A tegnapi kihallgatás már régebben volt tervezve s ennélfogva nincs összefüggésben a Lukács-Désy-pörrel. Ennek ellenére teljesen kétségtelen, hogy Lukács jelentése kiterjeszkedett erre a pörre is s a kihallgatásnak ha nem is egyetlen, de mindenesetre főtárgya volt. Ez a pör nem rendítette meg a királynak Lukácshoz való bizal­mát. Másrészt azonban az sem tagadható, hogy Lukácsnál a legutóbbi hónapok izgal­mai következtében bizonyos fáradtság állott be és most, amikor a per tárgyalása a miniszter­elnök integritását teljesen helyreállította, ennek a kormányzási fáradtságnak szimptómái fo­kozottabb mértékben mutat­koznak nála. Vájjon ez a pillanatnyi kedv konkrét elhatá­rozást érlelt-e meg a miniszterelnöknél, az még nem bizonyos s mindenesetre huzamosabb ideig fog eltartani, amig Lukácsnak ez az elha­tározása tetté fog átváltozni. Bécs, jun. 2. (Ered. távirat.) A N. W. Tagblatt jelenti. Sokan azt hitték ugyan, hogy Lukács tegnapi kihallgatása szorosan összefügg a Lukács-Désy-pörrel és hogy en­nek a pörnek bizonyos következményei már most kifejezésre fognak jutni. Azonban a ki­hallgatás lefolyása más volt, mint amilyent bizonyos körök föltettek. A meglepetés elma­radt és Magyarországon a politikai helyzetben nem állott be változás. Az értesülések mind megegyeznek abban, hogy a magyar minisz­terelnöknek a király előtt való megjelenése nem függ össze a pörrel. Egy igen nagyállású ember ezt mondta : — A pörnek még nincs vége és az igaz­ságszolgáltatásnak oly aktusa előtt állunk, amely még nincs befejezve. Amíg a bíróság ítéletét meg nem hozza, addig a király tartóz­kodó viselkedéséből nem fog kilépni. Nem­csak lehetséges, de sőt valószínű, hogy a teg­napi egy órai kihallgatáson ez a tárgy is szóba került, de mindenki tudja, hogy a király bírósági ítéletnek soha és semmi körülmé­nyek között sem szokott eléje vágni. A király alapos értesülést nyert a per lefolyásáról s mindaz, ami ezen túlmegy, a fantázia biro­dalmába tartozik. 1913 junius 3 HÍRROVATUNK. — A Baranyamegyei általános tanító­­egylet ma délelőtt 10 órakor tartotta meg a város közgyűlési termében rendes évi közgyű­lését, melyre a vármegyei tanítóegylet tagjai rendkívül nagy számban jelentek meg, mivel ezen közgyűlés keretében alkalom adódott a tanítóságnak, hogy egyik régi kiválóságát, Beberics Imrét ünnepelte, aki 40 évet meg­haladó időn át díszt kölcsönzött a vármegye tanítói testületének, melynek az utóbbi évek­ben egyesületi elnöke is volt és ezen eredmé­nyes működésének elismeréséül részesült mos­tanában a legfelső kitüntetésben, a néptanító részére elérhető legmagasabb kitüntetésben, amikor a király a Ferenc József rend lovag­keresztjével tüntette ki. Ezen rendjel ünne­pélyes átadása volt a mai közgyűlés kimagasló eseménye, mivel a tanítóság a saját népneve­lési törekvéseinek méltó elismerését láthatta ezen legfelső kitüntetésben. A közgyűlést Vizer Endre egyesületi alelnök nyitotta meg, rövid visszapillantást vetve az elmúlt év nevezetesebb eseményeire, majd üdvözölte a megjelent vendégeket, ezek­nek élén Visy László dr. főispánt, Nendtvich Andor kir. tan. polgármestert, Majorossy Imre kir. tanácsost és a tanügybarátokat, akik megjelenésükkel a tanügy iránt való érdeklődésüket juttatták kifejezésre. Az el­nöki megnyitó után szólásra emelkedett Visy László dr. pécsi főispán, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter megbízásából átnyújtsa Rebericsnek a részére adományozott rendjelet. Beszédében nagyjában vázolta Re­berics kimagasló érdemeit a pécsi közoktatás és ezzel kapcsolatosan a tanügy körül álta­lánosságban, rámutatott arra, hogy kiváló elődök nyomdokaiba lépve, azok méltó utó­d­­jának bizonyult. A kitüntetés, mely őt érte, az össztanítóságnak szól, majd föltűzte Be­berics mellére a rendjelet, melyet az iskola­felügyelő hálás szavakkal köszönt meg. Ismert ékesszólásával, elmélyedésével méltányolta ezen ünnepélyes aktus után Em­ber János kir. tanfelügyelő Eötvös József báró szerepét, a magyar népoktatás terén. A közgyűlést a Gambrinus udvari helyi­ségeiben társas ebéd követte, melyen mind­azok részt vettek, akik a közgyűlésen is meg­jelentek. Az ünnepi lakoma az belső felkö­szöntőt Visy László dr. főispán mondotta az ünnepeltre. A főispán felköszöntőjét e felköszöntők egész sora követte még.

Next