Pécsi Napló, 1914. február (23. évfolyam, 26-48. szám)
1914-02-01 / 26. szám
4. emberi természettel együttesen jellemzi. A nézőközönség fantáziájával, mintegy beleélve magát a vászon cselekvő személyeinek képzelt lelki helyzetébe , önlelkében is valóságosan átéli azokat a hatásokat, melyeket a szemei előtt végigsuhanó alakoknak tulajdonít. Ez az érdeklődés tehát természetszerű, sőt az emberi léleknek igen értékes psichológiai tulajdonsága. E megállapítással szemben azonban az a kérdés merül fel: szolgálja-e a mozi az ember erkölcsi rendeltetésének megfelelően, a természetnek eme értékes tulajdonságát ? Ha mozgó színházaink műsorait figyelemmel kísérjük, a detectív- és rémdrámákon, a természetellenes szerelmi históriákon kívül csak szórványosan találkozunk oly előadásokkal, melyekben a komoly tudományos szín, az egészséges humor és a színtiszta eszthetika kizárná azt az etnikai fénytelenséget, sőt a háttérben folyton ott lappangó korhadást, mely a mozik cselekvő képhőseinek tetteiben oly élénken és szemmel láthatóan elénk tárul. E rövid jellemzésből tehát kiviláglik, hogy projectographiánk mily irányban szolgálja a társadalom erkölcsi céljait. A mozikat rendszeresen látogató közönség ma már szisztémákba csoportosítható. Az első csonrtba _cUJt^ULJtl. A harmadik csoportot a szerelmi dák publikuma képezi. Ez a szerelem azonban nem az a szív ideáliz musából nyeri kifejezéseit, a lelki halálból, a testi pusztulásba úgyszólván mindannyiszor egy sároskos, piszkos fickó, aki a neki hódoló ss akceptáló közönséget sem hagyja bürtelesen megmenekülni. A rabló-, rém- és detectivdrámák sem maradnak nyomtalanul társadalmünk moralizmusában. Az a cinizmus alásülyedés, hideg szívtelenség és a fenséggel párosult agyafúrtság a műzeiről a valóságon átszivárogva után megtalálható a napisajtó törvé rovataiban is. Tisztelet tehát a kivételeknek és jeles eseteknek, azon kérdéshez jutott mint nevelő factor teljesít-e szolga mozi iskolája kulturális, szociális és szempontból az emberi haladás ügye. Mozgó színházamkor művészethez, tudományhoz, erkölcshöz vajmi kevés, vonatkozást mutatnak, azonban annál jobban kifejezik azon nyilvánvaló szándékot, hogy az igaz, szép és jó iránt oly csekély érzékkel bíró publikumból idegrázó jeleneteikkel, néha igen alacsony szórakozást nyújtó előadásaikkal s a morál-érzületet nem a legelőnyösebben befolyásoló impressióikkal annál nagyobb számú nézőközönséget biztosítsanak maguknak. Az a mozi tehát, melynek vásznán a verekedéseken, gyilkoláson, bosszún, intrikán, gyűlöleten, átkon és halálon kívül csak ritkább esetekben vonulnak el az ember etnikai, szép- és tudományos művelését célzó képek, a kulturembert egyáltalában nem elégítik ki. S ha meggondoljuk, hogy ily mozik bejáratai korhatár-korlátozás nélkül az ifjúság előtt is tárva-nyitva állanak: kétségbe kell esnünk azon erkölcsi következmények felett, amelyeknek szimfómái lépten-nyomon már napjainkban is észlelhetők azon előszélben, mely korunk társadalmának morál-légsúlymérőjén előre is bejelenti a bekövetkezendő erkölcsi elborulás rettentő veszélyeit. Aki Dosztojevszky ,,Bűn és bűnhődés“ c. regényének az orosz népre gyakorolt hatásait ismeri, egy pillanatig sem vonhatja kétségbe azt a jóslatot, melyet a jellemzett mozikkal kapcsolatban megjövendöltünk. Mert igatag, tétovázó, a külső benyomások annyira érzékeny gyermeklélek semmire , reagál könnyebben mint épen a rosszra természetben rejlő alacsony ösztönök elirására. Különösen, ha oly olcsó pénzen intkeznek a kínálkozó alkalmak. És mi ezen tünetekkel szemben majdan tehetetlenül állunk. A paedagógiai körökben már világírt, felismerték eme kétes erkölcsi iránytűt követő mozik káros kórtüneteit, meckkel szemben a legeredményesebb védezési methodus természetesen az lenne, ha mozi tulajdonosok maguk is segédkezet tajtanának színházaik szellemének átreferálásában. A második védekezési eljárás abban álna, ha mi is létesítenénk mozikat. Az iskola mozi kizárólag a kultúrának, emberi haladásnak teljesítene szolgálatot, ely az egészséges humortól sem lenne mens, hogy az ifjúság, melynek tizenhat éves éiig, az iskolakötelezettség befejezéséig, jósági, illetve törvényes intézkedésektől jelezve, csakis ily irányú mozgók látogása engedtetnék meg : épenséggel ne érezze anyát annak a szórakozásnak, melyben oly degenerált formában az eddig látogatott mozgókban részesült. És akkor ez a mozi a gyermeket, az ifjúságot bizonyára ki is elégítené, melyben nemcsak nemes örömet, hanem a tudáson kívül, mindennemű szennytől mentes erkölcsiséget is magába szívhatna. A „Pécsi Tanítóegylet“ a gyermekeknek a mozik szabad látogatása ellen megindított acióját az alábbi határozati javaslatban foglaltak szerint kívánja végrehajtani: „Bízza meg a pécsi tanítóegylet közgyűlése a választmányt olyan mozgalomnak megindításával, mely a mozgó színházat a nevelés szolgálatába állítja ; addig is a mozilátogatás megfelelő korlátozására ez előadásban hangsúlyozott irányelvek szem előtt tartásával a szükséges lépéseket a hatóságoknál megtegye.“ Weigand József. A pécsi tanítóegylet közgyűlése megtisztelt azzal, hogy engem is meghívott mint az egyik pécsi mozgószínház vállalat vezetőjét, Ember János kir. tanfelügyelő úr által előadott „A mozi és a gyermekek“ című előadására. Mondhatom, sok tekintetben igazat adok a tanfelügyelő úrnak, de sok tekintetben nincs igaza, mert a kinematográfia ellenségeinek a táborából egyremásra azt halljuk, hogy a mozilátogatás káros, de sőt egyenesen kárhoztató befolyással van a gyermek lelki világára. Ezek az urak mindig elfelejtik, micsoda hatalmas fegyver, semmi mással nem helyettesíthető eszköz a mozi a szemléltető oktatás szolgálatában. Elfelejtik, hogy a mozi azt vetíti a gyermek szeme elé, amit tanító soha el nem magyarázhat, könyve nem írhat — az életet, a maga valóságos megnyilvánulásaiban. Hiába hangzott el a véleménye a tanfelügyelő úrnak, hogy a mozi nem teljesít kulturmissziót, erre csak az a Szerény megjegyzésem, hogy a kinematográfia pártfogói mindinkább szaporodnak. Nemrég olyan ember részéről hangzott el komoly védelem a moziról, akit mindenki tekintélynek ismer el kulturális téren. Giesswein Sándor dr. praelatus országgyűlési képviselő volt, aki a moziról a következőket mondotta: — A színházakról már régebben megállapították, hogy kulturmissiót teljesítenek s bár ez állítás sok helyen megcáfolható, de a városok készséggel sietnek alkalmas helyiséget ingyen bocsájtani a színészek rendelkezésére, sőt még szubvencióban is részesítik őket. Mennyivel inkább megérdemelnék __.ru a sült malac .__után,, a natulsó részét Trucsika maga vitte el Macának, a feleségemnek, aki egyébként húga neki, az elejét pedig Vicus kapta, a legidősebb nővér. Összecsapom a kezeimet. — Hisz ez nagyszerű ! — mondom. Az én Macám a legjobb falatot tőlem is megvonva elajándékozza jó szívvel másnak s ugyanakkor a jó falatot a jó Isten visszaadja, megtéríti, — jó érzésért jó érzés, — a teljes örömet megszerzi nekünk ! — No, ez derék ! — rebesgetem magamban, a hogy elválok az asszonykától s egész hazáig azon bizonykodom, hogy mégis csak érdemes jót cselekedni... — Ezt fogom megírni válaszképpen a nénikének, — erősitgetem folyton...s talán még gesztikulálok is hozzá a mint a kopogó pallón hazafelé lépegetek szegény közorvosi minőségemben. Otthon össze vissza csókolom az asszonyt, mig az asszony újabb újsággal kerekedik felül az enyém tetejébe. — De Vicus is küldött ám ! S képzeld : az elejét küldte így, — sajátságos, — egészen véletlenül visszakaptuk az egész malacunkat ! Mintha csak a magunkét kaptuk Ina vissza, éppen akkora mindenik darab, at a mekkorát én küldtem. — Testvérek vagytok, még pedig jó nővérek ! — jegyeztem megelégedett mosolylyal még egy cuppanós puszit nyomva feleségemnek konyha tűzhelytől kipirult arcára . . .s már kezeimet vígan dörzsölve megyek a rendelőbe, hogy az Íróasztalomon hagyott megkezdett levelet ezen közvetlenül át érzett forró hangulat alatt tovább folytassam és befejezzem. De lám, most érkezik vissza a cselédleány a sógoréktól s nagy dirrel-durral állít be hozzám az asszonya parancsából: — Képzelje, tekintetes ur, a Trucsi nagysága is visszakapta a malacot ! Úgy, hogy a mi nagyságánk az elejit, a Vicus nagysága meg a hátulját küldte neki ! Ahogy eljöttem, a Trucsi nagysága még nem tudta ezt, én is csak a leánytól tudom a konyhából, de meg láttam is. — Ejnye, ejnye! — csettintettem a nyelvemmel, — kezd érdekessé válni ez a malac-história. Lássuk csak, így fejből hirtelen ében egészen összezavarom, hogyan is van az eset ? Papirost veszek elő, leírom a három nevet, mindenik név alá rajzolok egy kis malacot a magam tudása szerint. A malacokat háromfelé osztom és mindenik részbe beírom a megfelelő nevet, hogy azt a részt ki küldte. S ez jött ki belőle: Trucsi Vica Maca Eképpen csakugyan kitetszett az ábrából, hogy Vica is egy egész malacot kapott vissza, mert Trucsitól az elejét kapta tőlünk meg a hátulját, így mindenik asszony a malacnak a közepét tartotta meg magának. Ezen fölfedezés lebilincselő hatása alatt folytatom aztán a Mili néninek szóló levelet, befejezve a megkezdett mondatot: „Igazán kedves meglepetés volt és Mili néni jó érzésére vall, hogy nem csak mi, de mind a három familia egy időben kapta meg a maga malacát, tehát mindenki egyenlő mértékkel kapott s mégis mind a három asszony a maga összerakott malacára büszke s a magáét vallja a legizesebb darabnak. Én nem tudok igazságot tenni most még a három malac között. Majd estére ! Mert azt teszem, hogy estére meghívom őket ! Trucsiéknál holnap este leszünk és holnapután Vicánál. Ez a dolgok rendje, így aztán egy egészszé kikerekítődik a pulyka is. S aranyos jó Mili néni, olvasván e sorokat, megelégedéssel gondolhat reánk, hogy érdemes lesz minket jövőben is hasonló jóban részesíteni, bennünket szeretetével kitüntetni, mert mi vagyunk aranyos Mili néninek a legjobb rokonai. ---------- | MacaTrucsiVica TrucsiVicaMaca VicaMacaTrucsi А ЛЛ AA Л „Pécsi ‹tapló‘' 1914. február 1