Pécsi Napló, 1914. február (23. évfolyam, 26-48. szám)

1914-02-01 / 26. szám

4. emberi természettel együttesen jellemzi. A néző­közönség fantáziájával, mintegy bele­élve magát a vászon cselekvő személyeinek képzelt lelki helyzetébe , önlelkében is való­ságosan­ átéli azokat a hatásokat, melyeket a szem­ei előtt végigsuhanó alakoknak tulaj­donít. Ez az érdeklődés tehát természetszerű, sőt az emberi léleknek igen értékes psicho­­lógiai tulajdonsága. E megállapítással szemben azonban az a kérdés merül fel: szolgálja-e a mozi az ember erkölcsi rendeltetésének megfelelően, a természetnek eme értékes tulajdonságát ? Ha mozgó színházaink műsorait figye­lemmel kísérjük, a detectív- és rémdrámákon, a természetellenes szerelmi históriákon kívü­l csak szórványosan találkozunk oly előadá­sokkal, melyekben a komoly tudományos szín, az egészséges humor és a színtiszta eszthetika kizárná azt az etnikai fénytelenséget, sőt a háttérben folyton ott lappangó korhadást, mely a mozik cselekvő kép­hőseinek tettei­ben oly élénken és szemmel láthatóan elénk tárul. E rövid jellemzésből tehát kiviláglik, hogy projectographiánk mily irányban szol­gálja a társadalom erkölcsi céljait. A mozikat rendszeresen látogató kö­zönség ma már szisztémákba csoportosít­ható. Az első cson­rtba _cUJt^ULJtl. A harmadik csoportot a szerelmi d­ák publikuma képezi. Ez a szerelem azonban nem az a szív ideáliz musából nyeri kifejezéseit, a lelki halálból, a testi pusztulásba úgyszólván mindannyiszor egy sáros­kos, piszkos fickó, aki a neki hódoló s­s akceptáló közönséget sem hagyja bür­telesen megmenekülni. A rabló-, rém- és detectivdrámák sem maradnak nyomtalanul társadal­münk moralizmusában. Az a cinizmu­s alásülyedés, hideg szívtelenség és a fenséggel párosult agyafúrtság a mű­zeiről a valóságon átszivárogva­­ után megtalálható a napisajtó törvé rovataiban is. Tisztelet tehát a kivételeknek és jeles eseteknek, azon kérdéshez jutott mint nevelő factor teljesít-e szolga mozi iskolája kulturális, szociális és szempontból az emberi haladás ügye. Mozgó színházamkor művészethez, tudo­mányhoz, erkölcshöz vajmi kevés, vonatko­zást mutatnak, azonban annál jobban ki­fejezik azon nyilvánvaló szándékot, hogy az igaz, szép és jó iránt oly csekély érzékkel bíró publikumból idegrázó jeleneteikkel, néha igen alacsony szórakozást nyújtó előadásaik­kal s a morál-érzületet nem a legelőnyösebben befolyásoló impressióikkal annál nagyobb számú néző­közönséget biztosítsanak maguk­nak. Az a mozi tehát, melynek vásznán a verekedéseken, gyilkoláson, bosszún, intri­kán, gyűlöleten, átkon és halálon kívül csak ritkább esetekben vonulnak el az ember etnikai, szép- és tudományos művelését célzó képek, a kultur­embert egyáltalában nem elégítik ki. S ha meggondoljuk, hogy ily mozik bejáratai korhatár-korlátozás nélkül az ifjúság előtt is tárva-nyitva állanak: kétségbe kell esnünk azon erkölcsi követ­kezmények felett, amelyeknek szimfómái lépten-nyomon már napjainkban is észlelhe­tők azon előszélben, mely korunk társadal­mának morál-légsúlymérőjén előre is be­jelenti a bekövetkezendő erkölcsi elborulás rettentő veszélyeit. Aki Dosztojevszky ,,Bű­n és bűnhődés“ c. regényének az orosz népre gyakorolt hatá­sait ismeri, egy pillanatig sem vonhatja két­ségbe azt a jóslatot, melyet a jellemzett mo­zikkal kapcsolatban megjövendöltünk. Mert igatag, tétovázó, a külső benyomások­­ annyira érzékeny gyermeklélek semmire , reagál könnyebben mint épen a rosszra t­ermészetben rejlő alacsony ösztönök el­­irására. Különösen, ha oly olcsó pénzen intkeznek a kínálkozó alkalmak. És mi ezen tünetekkel szemben majd­an tehetetlenül állunk. A paedagógiai körökben már világ­­írt, felismerték eme kétes erkölcsi irány­tűt követő mozik káros kórtüneteit, me­­ckkel szemben a legeredményesebb véde­­zési methodus természetesen az lenne, ha mozi tulajdonosok maguk is segédkezet tajtanának színházaik szellemének átrefer­­álásában. A második védekezési eljárás abban ál­­na, ha mi is létesítenénk mozikat. Az iskola mozi kizárólag a kultúrának, emberi haladásnak teljesítene szolgálatot, ely az egészséges humortól sem lenne men­­s, hogy az ifjúság, melynek tizenhat éves éiig,­ az iskolakötelezettség befejezéséig, jósági, illetve törvényes intézkedésektől jelezve, csakis ily irányú mozgók látogá­­sa engedtetnék meg : épenséggel ne érezze anyát annak a szórakozásnak, melyben oly degenerált formában az eddig látogatott mozgókban részesült. És akkor ez a mozi a gyermeket, az ifjúságot bizonyára ki is elé­gítené, melyben nemcsak nemes örömet, hanem a tudáson kívül, mindennemű szenny­től mentes erkölcsiséget is magába szívhatna. A „Pécsi Tanítóegylet“ a gyermekeknek a mozik szabad látogatása ellen megindított ac­ióját az alábbi határozati javaslatban foglaltak szerint kívánja végrehajtani: „Bízza meg a pécsi tanítóegylet közgyű­lése a választmányt olyan mozgalomnak megindításával, mely a mozgó színházat a ne­velés szolgálatába állítja ; addig is a mozi­látogatás megfelelő korlátozására ez előadás­ban hangsúlyozott irányelvek szem előtt tartásával a szükséges lépéseket a hatósá­goknál megtegye.“ Weigand József. A pécsi tanítóegylet közgyűlése meg­tisztelt azzal, hogy engem is meghívott mint az egyik pécsi mozgószínház vállalat vezetőjét, Ember János kir. tanfelügyelő úr által előadott „A mozi és a gyermekek“ című előadására. Mondhatom, sok tekintetben igazat adok a tanfelügyelő úrnak, de sok tekintetben nincs igaza, mert a kinematográfia ellensé­geinek a táborából egyremásra azt halljuk, hogy a mozilátogatás káros, de sőt egyenesen kárhoztató befolyással van a gyermek lelki világára. Ezek az urak mindig elfelejtik, micsoda hatalmas fegyver, semmi mással nem he­lyettesíthető eszköz a mozi a szemléltető oktatás szolgálatában. Elfelejtik, hogy a mozi azt vetíti a gyermek szeme elé, amit tanító soha el nem magyarázhat, könyv­­e nem írhat — az életet, a maga valóságos meg­nyilvánulásaiban. Hiába hangzott el a véleménye a tan­­felügyelő úrnak, hogy a mozi nem teljesít kulturmissziót, erre csak az a Szerény meg­jegyzésem, hogy a kinematográfia pártfogói mindinkább szaporodnak. Nem­rég olyan ember részéről hangzott el komoly védelem a moziról, akit mindenki tekintélynek ismer el kulturális téren. Giesswein Sándor dr. praelatus ország­gyűlési képviselő volt, aki a moziról a követ­kezőket mondotta: — A színházakról már régebben meg­állapították, hogy kulturmissiót teljesítenek s bár ez állítás sok helyen megcáfolható, de a városok készséggel sietnek alkalmas helyiséget ingyen bocsájtani a színészek ren­delkezésére, sőt még szubvencióban is része­sítik őket. Mennyivel inkább megérdemelnék __.ru a sült malac .__után,, a natulsó részét Trucsika maga vitte el Macának, a feleségemnek, a­ki egyéb­ként húga neki, az elejét pedig Vicus kapta, a legidősebb nővér. Összecsapom a kezeimet. — Hisz ez nagyszerű ! — mondom. Az én Macám a legjobb falatot tőlem is meg­vonva elajándékozza jó szívvel másnak s ugyanakkor a jó falatot a jó Isten visszaadja, megtéríti, — jó érzésért jó érzés, — a teljes örömet megszerzi nekünk ! — No, ez derék ! — rebesgetem magam­ban, a hogy elválok az asszonykától s egész hazáig azon bizonykodom, hogy mégis csak érdemes jót cselekedni... — Ezt fogom meg­írni válaszképpen a nénikének, — erősitge­­tem folyton...s talán még gesztikulálok is hozzá a mint a kopogó pallón hazafelé lépegetek szegény köz­orvosi minőségem­ben. Otthon össze vissza csókolom az asszonyt, mig az asszony újabb újsággal kerekedik felül az enyém tetejébe. — De Vicus is küldött ám ! S képzeld : az elejét küldte­­ így, — sajátságos, — egé­szen véletlenül visszakaptuk az egész mala­cunkat ! Mintha csak a magunkét kaptuk Ina vissza, éppen akkora mindenik darab, at a mekkorát én küldtem. — Testvérek vagytok, még pedig jó nővérek ! — jegyeztem megelégedett mosoly­­lyal még egy cuppanós puszit nyomva fele­ségemnek konyha tűzhelytől kipirult arcára . . .s már kezeimet vígan dörzsölve megyek a rendelőbe, hogy az Íróasztalomon hagyott megkezdett levelet ezen közvetlenül át érzet­t forró hangulat alatt tovább folytassam és befejezzem. De lám, most érkezik vissza a cseléd­­leány a sógoréktól s nagy dirrel-durral állít be hozzám az asszonya parancsából: — Képzelje, tekintetes ur, a Trucsi nagy­sága is vissza­kapta a malacot ! Úgy, hogy a mi nagyságánk az elejit, a Vicus nagysága meg a hátulját küldte neki ! A­hogy eljöttem, a Trucsi nagysága még nem tudta ezt, én is csak a leánytól tudom a konyhából, de meg láttam is. — Ejnye, ejnye! — csettintettem a nyelvemmel, — kezd érdekessé válni ez a malac-história. Lássuk csak, így fejből hir­telen ében egészen össze­zavarom, hogyan is van az eset ? Papirost veszek elő, leírom a három ne­vet, mindenik név alá rajzolok egy kis malacot a magam tudása szerint. A malacokat három­felé osztom és mindenik részbe beírom a meg­felelő nevet, hogy azt a részt ki küldte. S ez jött ki belőle: Trucsi Vica Maca Eképpen csakugyan kitetszett az ábrá­ból, hogy Vica is egy egész malacot kapott vissza, mert Trucsitól az elejét kapta tőlünk meg a hátulját, így mindenik asszony a malacnak a közepét tartotta meg magának. Ezen fölfedezés lebilincselő hatása alatt folytatom aztán a Mili néninek szóló levelet, befejezve a megkezdett mondatot: „Igazán kedves meglepetés volt és Mili néni jó érzésére vall, hogy nem csak mi, de mind a három familia egy időben kapta meg a maga malacát, tehát mindenki egyenlő mértékkel kapott s mégis mind a három asszony a maga összerakott malacára büszke s a magáét vallja a legizesebb darabnak. Én nem tudok igazságot tenni most még a három malac között. Majd estére ! Mert azt teszem, hogy estére meghívom őket ! Trucsiéknál holnap este leszünk és holnapután Vicánál. Ez a dolgok rendje, így aztán egy egészszé kikerekítődik a pulyka is. S aranyos jó Mili néni, olvasván e sorokat, megelégedéssel gondolhat reánk, hogy érdemes lesz minket jövőben is hasonló jóban részesíteni, ben­nünket szeretetével kitüntetni, mert mi va­gyunk aranyos Mili néninek a legjobb rokonai. ---------- | MacaTrucsiVica TrucsiVicaMaca VicaMacaTrucsi А ЛЛ AA Л „Pécsi ‹tapló‘' 1914. február 1

Next