Pécsi Napló, 1914. június (23. évfolyam, 124-145. szám)

1914-06-03 / 124. szám

1914. június 3 Az eltűnt szőnyeg. — Pesti levél. — Budapest, 1914. május végén. A mai levélben a budapesti m. kir. rendőrség kerül szőnyegre, mert itt szőnyegről lesz szó, egy kedves kis perzsáról, nőmnek egyik kedvencéről. Március 26-án délelőtt történt, hogy a cseléd ablakba helyezte több társával együtt, egyszerre csak lába kelt a szóban forgó kisebb perzsának és véletlenül egy fél órára rá hazaérve szomorúsággal tudomásul kellett vennem, hogy a kis perzsa volt, nincs. No de se baj, hiszen hála Istennek van rend­őrség. Értesítettem a lopásról egy tekintélyes ki­nézésű rendőrbiztost, a­ki méltóságos léptekkel posztolt házunk előtt. A rendőr a rendőrszobába utasított, onnan pedig a VII. kerületi rendőrségre kellett mennem. Itt ugyancsak sokáig kellett vár­nom, míg a bejelentő hivatal egyik hatalmasa föl­világosított, hogy az ügy nem ide tartozik. Föl­mentem tehát a rendőrtanácsoshoz, a­kinek egy fogalmazó hosszasan elreferált egy épen ítélet előtt álló cselédügyet és miután egy óráig alaposan meg­­hányták-vetették a nagy port, hozzám fordul a tanácsos és végül utasít a bűnügyi osztály 1. számú szobába, a­hol a panaszt előadhattam, miután előbb megmondtam, ki vagyok, hány éves, hol születtem, hol lakom, milyen templomba járok, van-e nőm, vannak-e gyermekeim stb. Gondoltam magamban, bár a tolvajt is ilyen körülményesen hallgatnák ki. No de ezzel is végeztek velem. Majd értesítenék. Hazaérve, a cselédet vallattam és mi­után a leány egy gyanús alakot látott a folyosón ólálkodni, kiről azt gondolta, hogy a szomszédok cselédjének szeretője és azért jól megnézte, jónak láttam, újból a rendőrhivatalba menni a cseléddel, hogy ott a gyanúsított személyleírását leadhassa. A leánnyal nagyon hamar végeztek, sem a nevét sem egyéb adatait nem kérdezték. Még egy­ser­­kétszer tudakozódtam ott, azzal küldtek el, majd értesítenek, ha lesz miről. Május 8-án nem olvasta az Estben, hogy egy szőnyegtolvajt, G. Sándor, el­­fogatása alkalmával öngyilkossági kísérletet köve­­tettt el a főkapitányságon. Elhozta a lapot iro­dámba, a­honnan telefonáltam a rendőrkapitány­sághoz, onnan visszatelefonáltak, jöjjek el holnap 9 órakor. Másnap 9-kor ott voltam és a 99-es ajtón kopogok, a­hova a telefonüzenet utasított. „Tessék, 10 órakor“ volt a rövid, de velős válasz. Ráértem a kitűnő hivatal előzékenységéről elmélkedni. Végre 10 óra is lett és az előbb kérdezett hivatalnok kíváncsiskodott a nevem után, és egy másik úrhoz utasított, hol az „S“ betűsek juthatnak szóhoz. Ennek persze sok más dolga volt, hosszasan magya­rázott egy hölgynek, hogy a kérdéses ügy a bíró­sághoz tartozik, végre nekem tanácsolta, menjek a VII. kerületi kapitánysághoz, de miután ezzel szemben vitattam, hogy már tegnap ott voltam és onnan ide utasítottak, azt javasolta, menjek hát föl a II. emeletre 136 b) számú ügyeleteshez. A labirintusszerű épületben hamar eligazod­tam, rátaláltam a 136. sz. b) szobára, a­hol várni kellett egy kis óráig, mert előttem még 3 szám ke­rült be a fogalmazóhoz, az ott álló rendőr ugyanis számlapokat adott a jelentkezőknek. Végre­­12- kor bejöttem a fogalmazóhoz, a­ki rövidesen Ivá­­nyos kapitányhoz utasított I. em. 107. Ott kellett állnom, míg néhány rendőrtanácsosnak telefonon referált, végre szóhoz jutotam. „A szőnyeglop­ás nekem ki van osztva, menjen föl a detektívosztályba és keresse meg Thuróczy detektívet“. Ez meghall­gatott és azt ajánlotta, jöjjek el vasárnap 10 órakor a cseléddel, addig meglesz a társ, mert az elfogott, csak el akart adni szőnyegeket, a tolvaj elszökött. Azok az újságok figyelmeztetik kotnyelességükkel a tolvajt és igy megszökött az illető, de reméljük holnap biztosan meglesz. Másnap a cseléddel 10 órakor megjelentem, nem úgy a detektív, hiába kértem ott a csoportvezetőt, hívja föl a gyanú­sítottat, mert ha én rá is érek, de a cselédnek otthon van dolga. De ez bizonyára szabály ellen volt, vár­nom kellett, a kitűnő detektív már fél 11 órakor megjött. Az embert felhozatták és cselédem az első percben ráismert, hogy nem az, a­kit látott. Ezzel elküldték. Társát nem találták. Azóta még meg­jelent lakásomon egy detektív egy gyanúsítottal, de ez sem volt a valódi. Nem lassan beletörődik abba, hogy a szőnyeg nem kerül meg többé és így jobb lesz, ha hasznosabb és kellemesebb dolgokkal foglalkozom, minthogy a rendőrkapitányságok sokat látogatott előszobáiban céltalanul kelljen ténferegni. Sasvári Béla: HÍRROVATUNK. — Az ítélőtáblás elnök búcsúztatása. A pécsi Ítélőtábla területén működő bírói és ügyvédi karnak mintegy másfél száz képvise­lője gyűlt egybe hétfőn este a belv. kát­­körnek nagy termében, hogy bankett keretében bú­csúzzon a nyugalomba vonuló népszerű ítélő­táblás elnöktől. Szekszárd, Kaposvár, Nagy­kanizsa és az összes járásbíróságok vezetői vagy küldöttei, ügyvédek nagy számban vettek részt a banketten, melyen a pecse­nyénél a rangidős bíró, Zsabo­rszky Ferenc ítélőtáblás tanácselnök emelkedett szólásra, hogy a pécsi Ítélőtábla területén működő bírósági személyzet nevében méltassa Balog Károly érdemeit és biztosítsa őt arról, hogy igaz és nem szűnő szeretet kiséri őt a magán­életbe, hosszú, nyugalmas életet kívánva az ideális bírónak. Az ügyészi kar nevében Felber Artur dr. kir. főügyész mondott kö­szönetet a tábla elnökének azon jóakaratért, melyet működése alatt részéről is tapasztal­tak, majd Szuly János, a pécsi ügyvédi kamara elnöke köszöntötte föl, hálásan em­lékezve meg arról, hogy a távozó elnök érint­kezése az ügyvédi karral mindenkor a leg­­konciliánsabb volt. Balog Károly együttesen felért a három felszólalónak, megköszönve az összes egybe­gyűlteknek szíves megjelenéseket, mely ugyan megnehezíti számára a válást, de úgy érzi, hogy pécsi működése alatt sikerült igaz bará­tokat szereznie. Elérkezve élete alkonyához, a válás pillanatában be kell vallania, hogy egész élete szerencsés csillagzat alatt folyt le. Gyermekkorában elveszítvén szüleit (akik a szabadságharc gonosz indulatainak estek áldozatul) mindjárt saját szülői helyett jó emberek vették gondozásba és fölnevelték és pótolták a szülői szeretetet. Pályája is egyenes irányban zajlott le és amikor Pécsre került, ahol később átvette a pécsi Ítélő­tábla vezetését, itt is szerencséje volt, mert olyan ügybuzgó, lelkiismeretes és kötelesség­­tudó bírói karnak került az élére, mellyel való együttműködés mindenkor megkönnyí­tette feladatát. Megköszöni a bizalmat, a rokonszenvet, mely hűséges kísérője volt egész működése alatt és kéri tartsák meg számára ezen szimpátiát a jövőre is, amikor távozik az aktív működés teréről. Balog Károly szívből jövő keresetlen szavai legjobb hatással voltak az egybe­gyűltekre, akik lelkesen megéljenezték az elnököt. Több hivatalos felköszöntő nem volt és a bankett résztvevői most már fesz­telen jó hangulatban maradtak együtt cigány­zene mellett éjfél utáni 1 óráig. Balog Károly táblaelnök hivatalos át­iratokban értesítette a vezetése alatt állt bíróságokat, külön a kir. ügyészségeket nyu­galomba vonulásáról. A pécsi kir. törvény­széken ma az összes bírák és segédszemélyzet részvételével teljes ülés volt, melyen Elie Lajos elnök fölolvasta a táblai elnök búcsú­levelét, melyben a távozó elnök értesíti a bíróságot, hogy ő Felsége legmagasabb hoz­zájárulásával a mai nappal nyugalomba vo­nult és hálás köszönetet mond azon támo­gatásért, melyben a bírósági személyzetnél része volt. Simon József dr. ítélőtáblás bíró szólott a búcsúlevélhez, proponálva, hogy kénytelenek lévén meghajolni a megváltoz­hatatlan helyzet előtt, mondjunk köszönetet a távozó elnöknek azon jóakaratért, tapin­­tatért és megbecsülésért, melyben a bíróság minden egyes tagjának kijutott az elnök részéről, biztosítva őt a változatlan szere­­tetről, mely elkíséri a jól megérdemelt nyugalomba. Ezen határozatot jegyzőköny­vébe iktatta a teljes ülés.­­ Személyi dr. Wlassics Gyula dr., a köz­­igazgatási bíróság elnöke szombaton délelőtt 11 órakor Kaposvárra érkezett. A pályaudvaron fia, az éppen ott időző ifj. Wlassics Gyula dr. országos színészeti főfelügyelő fogadta, akivel a városban megebédelt és a délutáni vonattal a Wlassics­­család együttesen Osztopánba utazott, ahol a pünkösdi ünnepek alatt Tallián Andor földbirtokos vendégei voltak. — Ruffy Pál min­­tan. a gyermek­­menhelyek orsz. főfelügyelője, ma este Pécsre ér­kezett, hogy részt vegyen a pécsi iparostanonc­­otthoni létesítése ügyében, holnap a városházán tartandó értekezleten. — Székely Sámuel, a Politikai Hetiszemle felelős szerkesztője, az ismert publi­cista a pünkösdi ünnepeket Pécsett töltötte. — Wodicska Ferenc, a debreceni stélőtábla bírája a pünkösdi ünnepeket Pécsett töltötte és ismét visszatért Debrecenbe. — Vidéki munkapárti kör fölavatása. Az első, külön ezen célra létesített klubhelyi­séggel a Kolozsvári Nemzeti Munkapárt fog rendelkezni, melyet június 7-én avat föl nagygyűlés keretében az ottani munkapárt. Ez alkalomra Kolozsvárra érkezik Tisza Ist­ván gróf miniszterelnök is, Sándor János belügyminiszterrel együtt, számos képviselő kíséretében. Kiss Mór dr. üdv. tanácsos, egyetemi tanár üdvözli a vendégeket. Dél­előtt 10 órakor lesz a Kolozsvári Nemzeti Munkapárt ünnepélyes nagygyűlése a köz­helyiség udvarán (Mátyás király-tér 29. sz., Bánffy-palota). Az elnöki megnyitót és a vendégek üdvözlését Szentkereszthy Zsigmond báró V. k. t. t. elnök vég­zi. A nemzeti munkapárt politikájáról a kormány képvise­lője nyilatkozik. Politikai visszapillantás címen Kálmán Gusztáv v. k. t. t., Kolozsvár város I. kerületének országos képviselője beszél. Déli 12—2 óráig tisztelgések és foga­dások lesznek a kormány képviselője által (Vármegyeház, főispáni iroda. ) Délután 2 órakor ünnepi közebéd a Központi Szálloda kerthelyiségében. Délután 5 órakor a város nevezetességeinek megtekintése. Este 9 óra­kor a budapesti vendégek elutazása. — Nyugalomba vonuló vármegyei tisztviselők. A vármegyei közigazgatás küszöbén levő államo­sítása alkalmából régi, jónevü vármegyei tiszt­viselők mennek nyugalomba. Zala vármegye régi alispánja Árvai Lajos máris kijelentette, hogy újévig marad csak hivatalában, és Somogy vár­megye tisztviselői sorából nyugalomba megy Trombitás Mihály igali főszolgabíró, aki 20 éve tölti be ezen tisztet, de immár teljes fizetéssel mehet nyugalomba. — A pünkösdi ünnepek. A legszebb ünnepek közül valók piros pünkösd napjai, amikor lombosak a fák s a virágok sok száz fája színesen pompázik. Az illatos rózsák nagyban nyílnak s a szerény jázmin bóditó illatot áraszt szét a napsugarakkal átitatott ozondús levegőben. Hófehérbe öltözött fá­tyolos leánykák imádságos könyvvel a ke­zükben sietnek díszbeöltözött bérmaanyák oldalán a dómba. Mindenkinek virág a keblén, virág a kezében. Sajnos, az idei pünkösdi ünnepeket megzavarta az időjá­­­rás, mely éppenséggel nem volt alkalmas arra, hogy a közönség úgy ünnepeljen, amint e napokon ünnepelni szokott. Már az első nap kora reggelén esett az eső s a nap csak nagy nehezen tudta áttörni a komor szürke felhők sűrű torlaszait. Hol elborult, hol ki­derült, folytonosan bizonytalan jellegű volt az egész délelőtt. Délután már neki eredt az „Pécsi Napló“ 3 „MODIANO“ CLUBSPECIALITÉ SZIVARKAHÜVELYEK és SZIVARKAPAPÍROK! A cigarettázók bizonyára örömmel fogadják a hírt, hogy ezen hüvelyeket és papírokat most olcsóbban kaphatják, minthogy annak nagy kelendősége és folytonos kísérletek folytán azt most olcsóbban állítja elő a gyár, anélkül, hogy a minőséget megváltó Start* vein*. A hüvelyek főraktára a különle­gességi tőzsdében van.

Next