Pécsi Napló, 1914. július (23. évfolyam, 146-173. szám)
1914-07-01 / 146. szám
1914. július 1 1. Városház. 2. Appel-út, melyen a trónörökös autója a városházból a fogadtatás után elment. 3. Ferencz József-utca, melynek bejárójánál a jelölt helyen a merénylet történt. A katonai kordon mellőzése, amint értesültem, határozottan ő Fensége kívánatéra történt, aki — valószínűleg a téves információk alapján teljesen biztosnak hitte magát, a városban, pedig általában azt beszélték, hogy 30 bombával ellátott ember a város különböző helyein leselkedik a trónörökös életére. Hogy itt előre megtervezett összeesküvésről van szó, az több, mint bizonyos. A rendőrség elhibázott lanyhaságát most avval hiszi helyrehozhatni, hogy minden gyanús egyént elfogat. Előbb láttunk kocsin hurcolni több összekötözött, fájdalomtól vonagló gyanús férfit és nőt. Azt hisszük, most már késő. Ha ez az elővigyázatos szigorúság előbb történt volna, a Habsburg-dinasztia története egy borzalmasan szomorú epizóddal nem lehetett volna gazdagabb. Bosna-Bród, június 30. Szomorúan, levert szívvel hagytuk el ezt a gyilkos várost és megkönnyebbülten lélekzettünk fel, midőn vonatunk a sarajevoi állomásból kirobogott. Mindenütt szuronyos adőrök cirkálnak, akik a kocsikban is senkit leigazoltatnak. Minket a beszálltnál megszámoltak. Tudták hányan vagyunk. Minél jobban távolodunk a várostól, annál inkább tér vissza kiránduló ifjúságunk jó kedve. Mikor magyar Bródnál vonatunk átfut a Száván, akkor egyszerre megdobban magyar szívünk, mintha nehéz, nyomasztó éhertől szabadult volna meg és felhangzik mindnyájunk ajkáról : „Isten áld meg a magyart!“ Azután újra felidézzük emlékinkbe az elmúlt napok borzalmait és nemokára elkezdünk énekelni egy másik nótát: A bosnyák harangok szomorúan kongnak, A bosnyák harangok két halottért szólnak. Átkos legyen a kéz, mely a golyót küldte, Átkos legyen a föld, mely a gyilkost szülte. Mi csak énekeltünk. Ki kezdte, hogyan keletkezett, ki tanított rá bennünket ? Nem tudjuk. Csak úgy a szivünkből jött... Vende Ernő. A merénylet hire Pécsett. A Pécsi Napló külön kiadásai. Vasárnap, a meleg nyári nap délutánján nyugodalmas semmittevésben töltötték az emberek idejöket. Délután 1 óra tájban a Nemzeti Casinóban terjedt el elsőnek a merényletről szóló hir. Littke Jenő Máv. üzletvezető kapta az első hírt az idegborzongató eseményről Bród felől, és kellő óvatossággal, mert hisz bizonyosat ő maga se tudhatott, közölte, a szomorú eseményt ismerőseivel, akik azt hamarosan tovább adták. Miként Budapesten itt is először annak terjedt el a híre, hogy a merénylők jégbe röpítették a trónörökös külön vonatát, mely Ilidzse fürdőhelyről Sarajevóba vitte a trónörökös párt. Mi magunk ekkoráig nem kaptunk még hírt, mivel semmire se gondolva, nem tartottunk a szerkesztőségben inspekciót. Fővárosi tudósítónk sem állt vasárnap rendelkezésünkre és mire mi hozzáláthattunk, hogy rendes hírforrásunknál tudakozódjunk, részben a telefon volt lefoglalva Sarajevo és Budapest —Bécs között. A vo4. A merénylő helye, ahonnan lőtt. A távolság az autótól 20 méter. 5. Az Európa szálló. 6. A Central szálló. 7. Az utca torkolata, hol a realisták álltak, 24 lépés a merénylet helyétől. Balat teljesen udvari beszélgetésre foglalták le, és ahol Budapesten kérdezősködtünk, itt is néhány helyen rövid volt a válasz : nem érünk rá. Olyan nagy volt a konsternáció, hogy az emberek elvesztették a fejüket, itt is, odafönt is, de végre két órakor, ami elvégre nem nagy idő, amikor a merénylet 11 órakor délelőtt történt, megkaptuk a szomorú hít megerősítését, melyről lehető gyorsan értesítettük első külön lapkiadásunkban a pécsi közönséget, de ekkor még nem tudtuk, tulajdonképen hogy is történt a merénylet. Az első fővárosi és bécsi különkiadások is ugyanakkor jelentek meg. Ámde evvel be nem érhettük, és azért leküzdve minden nehézséget, nyomdaszemélyzetet toboroztunk, és most már részletesebb híreket is szerezhetvén saját tudósítóinktól Budapesten és több szerkesztőségből, hozzákezdettünk második, most már nyomott külön kiadásunk előállításához, melylyel három óra utánra elkészültünk. Ezen külön kiadásunk, bár a merénylet lefolyását még mindig eltérő módon ismertette, mégis már teljes tájékozást nyújtott, hogy mint történt az esemény. Kihordókkal ezen órában nem rendelkezvén, a Messenger boy ifjú legényeit szereztük meg, hogy gyors lábaikkal vigyék szerteszéjjel a lapot, ama utasítást kapva, hogy lehetőleg az előfizetők részére kézbesítsék a lapot, de adjanak abból mindenkinek, természetesen teljesen díjtalanul. Amint híre ment, hogy a külön kiadás a gépben van, nyomdaépületünk előtt torlódni kezdett a kiváncsi közönség. Ember ember hátán, a gyermekek még az ablakokra is fölmásztak, hogy gyorsabban jussanak laphoz, de mivel a rotációs gép igénybevétele egy órával késleltette volna a lap megjelenését,csakis nyomó gépet vehettünk igénybe, és bármily gyorsan öntötte is az magából a lapot, mégis este lett az idő, vagy talán még később is volt, mire az összes igényeket kielégíthettük. Emellett folyton csilingelt a telefon helyben és a vidékről is kérdezősködtek és boszorkányos feladat volt,hogy eleget tegyünk az érthető érdeklődésnek. Ingyen példányról lévén szó,vissza-vissatértek az emberek, hogy ismerőseiknek is adhassanak és amerre emberek jártak a városban, mindenkinek a Pécsi Napló külön kiadása volt a kezében. A szenzációs hír deprimáló hatással volt minden emberre, de akik átéltük Rezső trónörökös rettenetes végét, Erzsébet királyné meggyilkolását, azoknak idegei már edzettek, és eljutottunk odáig, hogy semmin se tudunk csodálkozni már semmi sem lehetetetlen, még a legförtelmessebb aljasság sem, melyet emberi fantázia csak elképzelhet. Második kiadásunkat az éjjel érkezett telefonjelentések közlésével hétfőn, a kora délelőtti órákban követte a harmadik kiadás, mely tartalmazta már a hivatalos jelentést is a merényletről, illetőleg a merényletek sorozatáról, és immár boldogult trónörökösünk vigyázatlanságáról, aki az első merénylet sikertelensége után minden komoly intelem ellenére automobiljával ismét a merénylő revolvercsöve elé ment és most már feleségével együtt áldozatává lett a merényletnek. Ezen külön kiadásunkat az ünnepnapon rendelkezésünkre álló fogyatékos technikai erővel bocsátottuk útjára, és ezúttal újból olyan ostromnak voltunk kitéve, amilyenre évtizedek óta nem volt eset. A tőzsdékben százával, majd ezrével kapkodták szét a külön kiadást, melynek első példánya reggel 9 órakor került ki a gépből, és csakis a legnagyobb erőfeszítéssel tudtunk annyi példányt előállítani, amennyire szükség volt. Déli 1 órakor szüntettük be ezen külön kiadás nyomását, de akkorra már tízezer példány jutott el a pécsi közönség kezébe, míg a vidéket telefonon láttuk el értesítésekkel. A különkiadás megjelenése után beérkezett újabb híreket már csak élő szóval terjeszthettük ; itt voltak akkor már a fővárosi lapok is, melyek újabb részleteket, mint amelyeket mi közöltünk, már nem igen hozhattak. Lapzárta után érkezett hozzánk a pécsi főreáliskolai kiránduló csapat egyik vezetőjének, Vende Ernő tanárnak helyszíni ismertetése, melyet express és közönséges levélben volt szíves hozzánk eljuttatni, de melyet igen szívesen, vettünk volna táviratban is, hogy megnyugtathattuk volna a Sarajevóban időző pécsi diákok aggodalmaskodó hozzátartozóit, akiknek csak hétfőn reggel adhatta értésükre az igazgató hozzáérkezett távirat alapján, hogy a pécsi diákcsapatot, mely pedig közelről látta a merénylet egész lefolyását, semmiféle bombaszilánk nem érte. A küldött tudósítást ezen számunkban egész terjedelmében közöljük. Hétfő reggelre már megérkezett a belügyminiszter hivatalos távirati értesítése is Visy László dr. Pécs szab. kir. város és Szili Tamás Baranya vármegye főispánjához, akiknek intézkedésére a város, illetve a vármegye területén az összes középületekre kitűzték a gyászlobogót. Pécsett több üzlet kirakatában elhelyezték a meggyilkolt trónörököspár gyászfátyollal körülvett arcképét s igen sok magánházon is fekete zászlók hirdetik az ország gyászát. Két napon át a város területén megszűnt a vigasság, nem szólt a zene a kávéházakban és mulatókban s elmaradt a honvédhadapródiskola mulatsággal egybekötött évzáró vizsgája is. A hadapródiskola parancsnokságát még vasárnap délután részletesen informáltak a történtekről s ennek folyományaképp azonnal lefújták a mulatságot. ____ „Pécsi Napló" 3 A meggyilkolt trónörökös élete. Ferenc Ferdinánd királyi herceg 1863 december 18-án született Grácban. Ez év decemberében telt volna be ötvenegyedik életéve. Károly Lajos kir. hercegnek, királyunk második öccsének és Mária Annunciáta nápolyi királyleánynak volt a fia. Katonáskodását 1878-ban kezdte a 32., előbb Este-ezrednél, majd 1890-ben a 9. huszárezrednek lett ezredese, utóbb pedig tulajdonosa. Tulajdonosa volt ezenkívül a 29. gyalogezrednek is, amely előbb Rudolf trónörökös nevét viselte. Nyilvános szereplése Rudolf trónörökös halála után kezdődött. 1891-ben soproni állomásáról a cári udvarhoz utazott, 1892- ben pedig a felség kíséretében a berlini udvarnál tett látogatást. Még ebben az esztendőben földkörüli útra ment; bejárta Indiát, Ausztráliát, majd Észak-Amerikát, ahol megnézte a csikágói kiállítást és Franciaországon át tért haza 1893. őszén. Utazásáról naplót vezetett, amelyet közzé is tett, etnográfiai és természetrajzi gyűjteményét pedig kiállította a belvederei palotában. Itthon azután újra aktív katonai szolgálatot vállalt, de két esztendő múlva lappangó mellbaja miatt meg kellett válnia a katonaságtól és hosszabb tartózkodásra Lusszin- Pikkolóba ment. Ebből a visszavonultságából, betegségéből fölépülve, a millenáris esztendőben kellett újra kilépnie, amidőn május 20-án apja, Károly Lajos kir. herceg meghalt és ő lett a Habsburg-trón várományosa. Ettől kezdve, mint a trónhoz legközelebb álló kir. hercegnek többször kellett szerepelnie a nyilvánosság előtt. Részt vett az ünnepségeken is, miket Budapesten rendeztek Vilmos császár ott időzése alkalmával. Ekkor ismét aktív