Pécsi Napló, 1914. július (23. évfolyam, 146-173. szám)

1914-07-01 / 146. szám

1914. július 1­ 1. Városház. 2. Appel-út, melyen a trónörökös autója a városházból a fogadtatás után elment. 3. Ferencz József-utca, melynek bejárójánál a­­ jelölt helyen a merénylet történt. A katonai kordon mellőzése, amint ér­tesültem, határozottan ő Fensége kívánatéra történt, aki — valószínűleg a téves informá­ciók alapján teljesen biztosnak hitte magát, a városban, pedig általában azt beszélték, hogy 30 bombával ellátott ember a város különböző helyein leselkedik a trónörökös életére. Hogy itt előre megtervezett össze­esküvésről van szó, az több, mint bizonyos. A rendőrség elhibázott lanyhaságát most avval hiszi helyrehozhatni, hogy minden gyanús egyént elfogat. Előbb láttunk kocsin hurcolni több összekötözött, fájdalomtól vo­­nagló gyanús férfit és nőt. Azt hisszük, most már késő. Ha ez az elővigyázatos szigorúság előbb történt volna, a Habsburg-dinasztia története egy borzalmasan szomorú epizód­dal nem lehetett volna gazdagabb. Bosna-Bród, június 30. Szomorúan, levert szívvel hagytuk el ezt a gyilkos várost és megkönnyebbülten lélekzettünk fel, midőn vonatunk a sarajevoi állomásból kirobogott. Mindenütt szuronyos a­­dőrök cirkálnak, akik­­ a­­ kocsikban is senkit leigazoltatnak. Minket a beszál­ltnál megszámoltak. Tudták hányan va­gyunk. Minél jobban távolodunk a várostól, annál inkább tér vissza kiránduló ifjúságunk jó kedve. Mikor magyar Bródnál vonatunk átfut a Száván, akkor egyszerre megdobban magyar szívünk, mintha nehéz, nyomasztó éhertől szabadult volna meg és felhangzik mindnyájunk ajkáról : „Isten áld meg a magyart!“ Azután újra felidézzük emlé­­kinkbe az elmúlt napok borzalmait és nem­okára elkezdünk énekelni egy másik nótát: A bosnyák harangok szomorúan kongnak, A bosnyák harangok két halottért szólnak. Átkos legyen a kéz, mely a golyót küldte, Átkos legyen a föld, mely a gyilkost szülte. Mi csak énekeltünk. Ki kezdte, hogyan keletkezett, ki tanított rá bennünket ? Nem tudjuk. Csak úgy a szivünkből jött... Vende Ernő. A merénylet hire Pécsett. A Pécsi Napló külön kiadásai. Vasárnap, a meleg nyári nap délutánján nyugodalmas semmittevésben töltötték az emberek idejöket. Délután 1 óra tájban a Nemzeti Casinóban terjedt el elsőnek a merényletről szóló hir. Littke Jenő Máv. üzletvezető kapta az első hírt az idegbor­zongató eseményről Bród felől, és kellő óvatossággal, mert hisz bizonyosat ő maga se tudhatott, közölte, a szomorú eseményt ismerőseivel, akik azt hamarosan tovább adták. Miként Budapesten itt is először annak terjedt el a híre, hogy a merénylők jégbe röpítették a trónörökös külön vonatát, mely Ilidzse fürdőhelyről Sarajevóba vitte a trónörökös párt. Mi magunk ekkoráig nem kaptunk még hírt, mivel semmire se gondol­va, nem tartottunk a szerkesztőségben in­spekciót. Fővárosi tudósítónk sem állt vasár­nap rendelkezésünkre és mire mi hozzálát­hattunk, hogy rendes hírforrásunknál tuda­kozódjunk, részben a telefon volt lefoglalva Sarajevo és Budapest —Bécs között. A vo­4. A merénylő helye, ahonnan lőtt. A távol­ság az autótól 2­0 méter. 5. Az Európa szálló. 6. A Central szálló. 7. Az utca torkolata, hol a realisták álltak, 24 lépés a merénylet helyétől. Balat teljesen udvari beszélgetésre foglalták le, és ahol Budapesten kérdezősködtünk, itt is néhány helyen rövid volt a válasz : nem érünk rá. Olyan nagy volt a konsterná­­ció, hogy az emberek elvesztették a fejüket, itt is, odafönt is, de végre két órakor, ami elvégre nem nagy idő, amikor a merénylet 11 órakor délelőtt történt, megkaptuk a szo­­­morú hít megerősítését, melyről lehető gyor­san értesítettük első külön lapkiadásunkban a pécsi közönséget, de ekkor még nem tud­tuk, tulajdonképen hogy is történt a merény­let. Az első fővárosi és bécsi külön­kiadások is ugyanakkor jelentek meg. Ámde evvel be nem érhettük, és azért leküzdve minden nehézséget, nyomdaszemélyzetet toboroz­tunk, és most már részletesebb híreket is szerezhetvén saját tudósítóinktól Budapesten és több szerkesztőségből, hozzákezdettünk második, most már nyomott külön kiadásunk előállításához, melylyel három óra utánra elkészültünk. Ezen külön kiadásunk, bár a merénylet lefolyását még mindig eltérő módon ismer­tette, mégis már teljes tájékozást nyújtott, hogy mint történt az esemény. Kihordókkal ezen órában nem rendelkezvén, a Messenger boy ifjú legényeit szereztük meg, hogy gyors lábaikkal vigyék szerteszéjjel a lapot, ama utasítást kapva, hogy lehetőleg az előfizetők részére kézbesítsék a lapot, de adjanak abból mindenkinek, természetesen teljesen díjtalanul. Amint híre ment, hogy a külön kiadás a gépben van, nyomdaépüle­tünk előtt torlódni kezdett a kiváncsi közön­ség. Ember ember hátán, a gyermekek még az ablakokra is fölmásztak, hogy gyorsabban jussanak laphoz, de mivel a rotációs gép igénybevétele egy órával késleltette volna a lap megjelenését,­csakis nyomó gépet ve­hettünk igénybe, és bármily gyorsan öntötte is az magából a lapot, mégis este lett az idő, vagy talán még később is volt, mire az összes igényeket kielégíthettük. Emellett folyton csilingelt a telefon helyben és a vidékről is kér­­dezősködtek és boszorkányos feladat volt,hogy eleget tegyünk az érthető érdeklődésnek. In­gyen példányról lévén szó,vissza-vissatértek az emberek, hogy ismerőseiknek is adhassanak és amerre emberek jártak a városban, min­denkinek a Pécsi Napló külön kiadása volt a kezében. A szenzációs hír deprimáló hatás­sal volt minden emberre, de akik átéltük Rezső trónörökös rettenetes végét, Erzsébet királyné meggyilkolását, azoknak idegei már edzettek, és eljutottunk odáig, hogy semmin se tudunk csodálkozni már semmi sem lehete­tetlen, még a legförtelmessebb aljasság sem, melyet emberi fantázia csak elképzelhet. Második kiadásunkat az éjjel érkezett telefonj­elentések közlésével hétfőn, a kora délelőtti órákban követte a harmadik ki­adás, mely tartalmazta már a hivatalos jelentést is a merényletről, illetőleg a merény­letek sorozatáról, és immár boldogult trón­örökösünk vigyázatlanságáról, aki az első merénylet sikertelensége után minden ko­moly intelem ellenére automobiljával ismét a merénylő revolvercsöve elé ment és most már feleségével együtt áldozatává lett a merényletnek. Ezen külön kiadásunkat az ünnepnapon rendelkezésünkre álló fogya­tékos technikai erővel bocsátottuk útjára, és ezúttal újból olyan ostromnak voltunk ki­téve, amilyenre évtizedek óta nem volt eset. A tőzsdékben százával, majd ezrével kap­kodták szét a külön kiadást, melynek első példánya reggel 9 órakor került ki a gépből, és csakis a legnagyobb erőfeszítéssel tud­tunk annyi példányt előállítani, amennyire szükség volt. Déli 1 órakor szüntettük be ezen külön kiadás nyomását, de akkorra már tízezer példány jutott el a pécsi közön­ség kezébe, míg a vidéket telefonon láttuk el értesítésekkel. A különkiadás megjelenése után beérkezett újabb híreket már csak élő szóval terjeszthettük ; itt voltak akkor már a fővárosi lapok is, melyek újabb rész­leteket, mint a­melyeket mi közöltünk, már nem igen hozhattak. Lapzárta után érke­zett hozzánk a pécsi főreáliskolai kiránduló csapat egyik vezetőjének, Vende Ernő tanár­nak helyszíni ismertetése, melyet express és közönséges levélben volt szíves hozzánk eljuttatni, de melyet igen szívesen, vettünk volna táviratban is, hogy megnyugtathat­tuk volna a Sarajevóban időző pécsi diákok aggodalmaskodó hozzátartozóit, akiknek csak hétfőn reggel adhatta értésükre az igaz­gató hozzáérkezett távirat alapján,­ hogy a pécsi diák­csapatot, mely pedig közelről látta a merénylet egész lefolyását, semmi­féle bombaszilánk nem érte. A küldött tudó­sítást ezen számunkban egész terjedelmé­ben közöljük. Hétfő reggelre már megérkezett a bel­ügyminiszter hivatalos távirati értesítése is Visy László dr. Pécs szab. kir. város és Szili­ Tamás Baranya vármegye főispánjához, akik­nek intézkedésére a város, illetve a vármegye területén az összes középületekre kitűzték a gyászlobogót. Pécsett több üzlet kirakatában elhelyez­ték a meggyilkolt trónörököspár gyászfá­tyollal körülvett arcképét s igen sok magán­házon is fekete zászlók hirdetik az ország gyászát. Két napon át a város területén megszűnt a vigasság, nem szólt a zene a kávéházakban és mulatókban s elmaradt a honvédhada­pródiskola mulatsággal egybe­kötött évzáró vizsgája is. A hadapródiskola parancsnokságát még vasárnap délután rész­letesen informáltak a történtekről s ennek folyományaképp azonnal lefújták a mulat­ságot. ____ „Pécsi Napló" 3 A meggyilkolt trónörökös élete. Ferenc Ferdinánd királyi herceg 1863 december 18-án született Grácban. Ez év decemberében telt volna be ötvenegyedik életéve. Károly Lajos kir. hercegnek, kirá­lyunk második öccsének és Mária Annun­­ciáta nápolyi királyleánynak volt a fia.­­ Katonáskodását 1878-ban kezdte a 32., előbb Este-ezrednél, majd 1890-ben a 9. huszárezrednek lett ezredese, utóbb pedig tulajdonosa. Tulajdonosa volt ezenkívül a 29. gyalogezrednek is, a­mely előbb Rudolf trónörökös nevét viselte. Nyilvános szereplése Rudolf trónörökös halála után kezdődött. 1891-ben soproni állomásáról a cári udvarhoz utazott, 1892- ben pedig a felség kíséretében a berlini ud­varnál tett látogatást. Még ebben az eszten­dőben földkörüli útra ment; bejárta Indiát, Ausztráliát, majd Észak-Amerikát, a­hol megnézte a csikágói kiállítást­ és Francia­­országon át tért haza 1893. őszén. Utazásá­ról naplót vezetett, a­melyet közzé is tett, etnográfiai és természetrajzi gyűjteményét pedig kiállította a belvederei palotában. Itthon azután újra aktív katonai szolgála­tot vállalt, de két esztendő múlva lappangó mellbaja miatt meg kellett válnia a katona­ságtól és hosszabb tartózkodásra Lusszin- Pikkolóba ment. Ebből a visszavonultságából, betegsé­géből fölépülve, a millenáris esztendőben kellett újra kilépnie, a­midőn május 20-án apja, Károly Lajos kir. herceg meghalt és ő lett a Habsburg-trón várományosa. Ettől kezdve, mint a trónhoz legközelebb álló kir. hercegnek többször kellett szerepelnie­ a nyil­vánosság előtt. Részt vett az ünnepségeken is, miket Budapesten rendeztek Vilmos császár ott időzése alkalmával. Ekkor ismét aktív

Next