Pécsi Napló, 1915. február (24. évfolyam, 26-48. szám)

1915-02-02 / 26. szám

o. katlan fontosságának tudatától lesznek át­hatva és hogy önöket ugyanaz a hazafias lelkesedés fogja vezérelni, amelyet a biro­dalmi tanács hat hónappal ezfelött kifeje­zésre juttatott és a­melyet a császár s Oroszország önöktől elvár. Vasárnapi távirataink. Tüzérségünk sikerei. Budapest, jan. 31. (Hivatalos jelentés.) A Duilajec és a Nida mentén tegnap a tüzér­ség mindkét oldalon élénk tevékenységet fejtett ki. Tüzérségünknek, amely az utóbbi időben már több ízben jó eredménynyel tüzelt, teg­nap is sikere volt. Az ellenség néhány lövész­árkot leghevesebb tüzelésünk közben kiürített. Orosz-Lengyelországban az arcvonal többi részén is időnként ágyuharc folyt. A Kárpátokban a nap nyugodtabban telt el. Az erdős hegységben néhány, közvetlenül a szoros magaslatoktól északra fekvő állásért még folyik a harc. Höfer altábornagyő­zést is elsülyesztett. Ennek a hajónak a le­génysége is kapott annyi időt, hogy bizton­ságba helyezhette magát. A legénység már meg is érkezett Liverpoolba. A nagy főhadiszállás jelentése : Nyugati hadszíntér . Flandriában tegnap csak tüzérségi harcok folytak. Cuinchynél a labassée—bethu­­nei úttól délre, valamint Carencynél (Arrastól északnyugatra) a franciáktól egyes lövész­árkokat elfoglaltunk. — Keleti hadszíntér: A keletportországi határon nincs semmi új­ság. — Lengyelországban Borzymownál, Lo­­wictól keletre az oroszoknak egy ellenünk intézett támadását visszavertük. Legfelsőbb hadvezetőség. A Kárpáti győzelem részletei. Budapest, január 31. (Eredeti távirat.) A hadsereg-főparancsnokság részéről közlik: Az Erdős-Kárpátoknak a lupkovi szoros­tól délkeletre fekvő hágói már ismételten a leghevesebb harcoknak voltak színhelyei. Ezek az orosz-lengyelországi és nyugat-galiciai nagy hadműveletektől messze távoleső pontok az ellenségre állandóan nagy vonzóerőt gya­koroltak, hogy birtokbavételükkel a Magyar­­országba való betörés különböző útjait nyitva tartsa. Különösen az uzsoki szoros, a vereckei és muszkovi nyereg cseréltek az utóbbi hó­napokban gyakran gazdát. Ezeknek az átjárók­nak északi és déli mellékterepét a számos harc következtében lövészárkok szelik át és akár északról, akár délről jövő támadásnak több egymás mögött fekvő jó pozíció ellen­állását kell leküzdenie. Miután csapatainknak december végén sikerült négy napi hősi harcok után az uzsoki hágót az oroszok kezéből kiragadni, ott har­coló csoportunknak január 1-én a túlerőben levő ellenség elől a gerincmagaslatról a leg­közelebbi magaslati vonalra kellett vissza­vonulnia. Ettől a naptól fogva a hágó birto­kában maradt az ellenségnek, amelynek utóbb sikerült úgy az Ung völgyében, mint más át­járóknál is a dél felé vezető völgyekben mind­inkább tért nyernie. Ezen az arcvonalon ilyen­képen csapataink még néhány nappal ezelőtt Révhelynél, Vezérszállástól és Volóctól délre, továbbá Ökörmezőnél, Német-Lonkvánál és Kőrösmezőnél állottak. Az ellenségnek további előnyomulására irányuló ismételt kísérleteit újra meg újra visszautasítottuk. Erre következtek a hágók magaslatainak visszafoglalására irányuló tá­madásaink, amelyek mindenütt teljes sikerre vezettek. Terep- és időjárási visz­nyok által rendkívül megnehezített többnapi harcokban az ellenségnek egyik állását a másik után foglaltuk el; a harcbavetett orosz erősítések és számos az ellenség részéről megkísérelt ellentámadás ellenére naponta tért nyertünk és végre mindenütt elértük a hágók magaslatát. Az ezekben a nehéz harcokban itt alkal­mazott aránylag gyenge csapatok teljesítménye rendkívüli volt. A december második felében indított legutóbbi orosz ellenoffenzíva óta a keleti szárnyon és a középen némileg vissza­szorított kárpáti arcvonalunkat az összes át­járók birtokbavételével ismét helyreállítottuk. Elsülyesztett angol gőzösök. Berlin, január 31. (Ered. táv.) A Reuter­­ü ügynökség londoni jelentése szerint az U. 21. német tengeralattjáró e hó 30-án reggel a Bon Grunchen angol gőzöst az Ír-tengerben elsülyesztette. A legénységnek annyi időt en­gedtek, hogy a hajót elhagyhassa. Később a legénységet egy angol hajó Flootwoodba vitte. Újabb angol jelentés szerint ugyanez a tengeralattjáró ugyancsak január 30-án a déli órákban Liverpooltól nyugatra egy másik nő­ .Pécsi Napló* 1915 február 2 Hogyan kémkednek az orosz tisztek? Az elmúlt hetekben több hivatalos jelentés említést tett arról, hogy az orosz tisztek kémkedéseikben az osztrák-magyar had­sereg uniformisát használták. A jelentéshez azt is hozzáfűzték, hogy az ilyen hadicsel katonának nincs megengedve és az elfogott kémekkel nem mint katonákkal bántak el. Egy 44-es baka, aki a napokban érkezett haza Kaposvárra sebesülten a harctérről, mellén a vitézségi éremmel, érdekes kém­kedési esetet mondott el a „Somogyvár­­megye“ tudósítójának. — Sikeres csaták után, — mondotta, — egyik nagyobb orosz helységet hódí­tottunk meg. Csapataink egyik felét éjsza­kára beszállásolták a községbe, másik fele pedig teljesen felkészülten, a község előtt levő síkságon töltötte az éjszakát. Én is kint voltam a lövészárkok között és éjfél­től hajnali két óráig őrszolgálatot teljesí­tettem. Hideg, zordon éjszaka volt. Fél egy felé a hó is elkezdett esni és éh dideregve, hosszú léptekkel mértem fel a posztot. Minden zajra éberen figyeltem és magam­ban úgy kívántam, hogy bárcsak történnék valami. — Kívánságom csakhamar teljesült is. Néhány perc múlva halk lépéseket hallottam hátulról és amire hirtelen megfordultam, egy magas, szikár, sötét alak állott öt lé­pésnyire előttem. Lekaptam a fegyvert és kiáltottam: — Halt! Wer­da ? — Nem látod, hogy feljebbvalód va­gyok, — szólt nyugodtan. — Én jobban oda néztem és akkor láttam, hogy rövid felsőkabát van rajta, két aranycsillaggal és a huszárok sujtásá­­val. A fején azonban nem volt csákó, ha­nem közönséges szürke sapka. Mindjárt gyanakodni kezdtem, de azért visszaakasz­­tottam a vállam­ra a fegyvert és feszesen megálltam. — Melyik divízió van itt, — kérdezte rossz németséggel. A kérdésre nem válaszoltam. — Te hányadik ezredben vagy — falgatott tovább. — Ha maga tiszt ar, akkor azt magá­nak jobban kell tudni — feleltem. — Ehogy mersz velem feleselni, — or­dított most már. Vagy megmondod azonnal vagy felőlek. — Ebben a pillanatban revolveréhez kapott, de én hirtelen ráugrottam, torkon ragadtam és a földre tepertem. Nagyon erős ember volt, csak hosszas dulakodás után hilt­am a revolverét elvenni, de rög­tön egy másik pisztoly csöve villant meg kezében. Ekkor már gondoltam, hogy ennek a fele sem tréfa és a Mannlicher agyával úgy fejbevágtam az ipsét, hogy mindjárt elszédült. A két kezét most jó erősen hátra­kötöttem, úgy, hogy a kabátja kigombolód­­zott elől és kivillant alóla az orosz egyen­ruha ... — Mikor jött az őrség, hogy felvált­son, magammal vittem a még mindig el­ájult „hadizsákmányt“ is. Azonnal jelen­tést tettem az esetről az ezredesnek, aki maga elé hozatta az orosz tisztet. Addigra már magához tért. Kivették belőle, hogy százados a vezérkarnál és kémkedésével az éjszakai támadást akarta előkészíteni, de nem tudták, hogy mi mekkora haderővel tartjuk megszállva a községet. Engemet meg is dicsért és azt mondta, hogy ha tudta volna, hogy magyar baka áll a posz­ton, nem „rockírozta“ volna meg a veszé­lyes kísérletet. — Hát az orosz tiszt rosszul is járt, mert még aznap hajnalban agyonlőtték, én meg néhány nap múlva megkaptam ezt a kis éremet, ni! És büszkén mutatott az elpiszkolódott szalagon lógó vitézségi ezüst éremre a magyar baka. A lisztkeverék újabb szabályozása. A m. kir. minisztériumnak 411/1915. M. E. számú rendelete, a búza- és a rozsliszt kenyérlisztpótló anya­gokkal való keverése arányának módosításáról. A m­. kir. minisztérium a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott 1912: LXIII. törvénycikket és a hadiszolgáltatásokról szóló 1912 : LXVII. törvénycikket kiegészítő *1914: L. t.-c. 4. §-ában nyert felhatalmazás alapján a következőket rendeli: 1. §• A búzából a m. kir. minisztériumnak 1914. évi november hó 28. napján 8681/1914. M. E. szám alatt kiadott rendelete 2. §-ának 3. pontja és utolsó bekezdése értelmében elő­állított egyfajta kenyérlisztet és sima őrlésű lisztet, úgyszintén a­ rozsból az idézett rende­let 4. §-a értelmében előállított egységes mi­nőségű rozslisztet vagy a búza- és rozsliszt keverékét ezentúl az előállítandó lisztkeverék összsúlymenn­yiségének 50%-át kitevő árpa-, tengeri-, burgonya- vagy rozsliszttel (de nem rizstakarmányliszttel) kell keverni. Ugyanez a keverési arány irányadó akkor is, ha az idézett rendelet értelmében a kenyér­lisztpótló­ anyagokból kétfélét együttesen hasz­nálnak a keveréshez. Egyebekben az idézett rendelet szabályai érintetlenül maradnak. 2. §. A sütők, pékek és kenyérgyártó vállala­tok búza-és rozskenyér előállításához szintén csak a jelen rendeletnek megfelelően kevert kenyérlisztet használhatnak. Egyébként a m. kir. minisztériumnak az eladásra szánt kenyér előállításának és forgalombahozatalának sza­bályozása tárgyában 1914. évi december hó 2. napján 8800/1914. M. E. szám alatt kiadott rendelete érintetlen marad. 3. §. A jelen rendelet életbelépte előtt az eddig fennálló szabályoknak megfelelően kevert búza és rozslisztkészleteket az eddigi szabá­lyok szerint lehet 1915. év február 15-ig for­galomba hozni és kenyérsütéshez felhasználni. 4. §• Ez a rendelet kihirdetésének napján lép életbe és hatálya a magyar szent korona or­szágainak egész területére kiterjed. Horvát- Szlavonországokban ezt a rendeletet, amennyi­ben végrehajtása az ottani önkormányzat kö­rébe tartozik, a bán hajtja végre. Budapest, 1915. évi január hó 27. napján. Gróf Tisza István s. k., m. kir. miniszterelnök. Tisztjeink. — A hadügyminisztérium sajtóosztályától.­­ Derék hidász- és árkászcsapataink kö­­telességérete és áldozatkészsége jelenleg kü­lönösen a déli harctéren nagy mérvben igénybe lesz véve. A leghevesebb golyózáporban sok­szor órákig tartó nehéz, felelősségteljes pon­tos munkát kell nyugalommal és hidegvérrel végezniük, miközben a harcban való közvet­len részvételnek kétségtelenül elterelő hatása, a saját fegyverünk kihasználásra sem jöhet. Gyakran minden fedezet nélkül ki vannak téve az ellenség golyóinak és mégis ponto­san és lelkiismeretesen kell végezniük a napi munkát, melynek használhatóságától gyakran nagy csapatrészek sorsa függ. Hidász- és ár­kászcsapataink tisztjei és legénysége gyakran részesült is ám a megérdemelt elismerésben. Többek között Schütz Ottó 2. árkászzászló­­aljbeli százados a hadiékítményes katonai

Next