Pécsi Napló, 1915. március (24. évfolyam, 49-73. szám)
1915-03-02 / 49. szám
2 egymás mögött levő hadállását rohammal elfoglaltuk. Gyönge francia ellentámadások meghiúsultak. Hat lisztet és kétszázötven főnyi legénységet elfogtunk és négy géppuskát s egy aknavetőt zsákmányoltunk. A Vögézek nyugati szélén heves harc után kivertük a franciákat blamont—bionvillei állásukból. Támadásunk elérte a Veráinál—brémenik és folytatólag a Badonvillertől és Cellestől keletre eső vonalat; az ellenséget húsz kilométernyi szélességben hat kilométernyire visszaszorítottuk. Az ellenségnek az elfoglalt terep visszafoglalására irányuló kísérletei súlyos veszteségei mellett kudarcot vallottak. Szintúgy visszavertük az ellenségnek a déli Vogézekben ellenünk intézett előretöréseit is. Keleti hadszíntér: Grodnótól északnyugatra tegnap új orosz erők nyomultak előre. Ellentámadásunk az oroszokat visszavetette a vok előtti állásaikba, ezernyolcszáz hadifogoly maradt a kezünkben. Osztrolenkától északnyugatra az Omulev mentén az ellenségnek egy támadását visszavertük. Délről és keletről Prasznyezra előnyomuló ellenséges túlerő elöl csapataink a várostól északra és nyugatra kitértek. A Visztulától délre nincs újság. Legfelsőbb hadvezetésig. A Dardanellák ostroma. Konstantinápoly, február 28. (Eredeti távirat.) A Milli távirati ügynökség közli : A főhadiszállásról érkező jelentés szerint az ellenséges flotta ma hosszabb időközökben bombázta a Dardanellák bejáratánál levő Sedil Bahr erődöt. Dolgoznak a német búvárhajjók. Paris, február 28. (Eredeti távirat.) A Matin jelenti Dieppeből, hogy Saint Waterysur-Somme mellett egy angol kereskedelmi hajó torpedólövést kapott. Szoknyába bújnak az oroszok. Bécs, február 28. (Hivatalos.) Az orosz harcmód jellemzésére felemlítjük, hogy az utóbbi időben orosz katonák nőknek öltözve, jó megfigyelő pontokról tüzeltek csapatainkra. Az álruhába való öltözésnek eddig nem gyakorolt módja, mellyel az orosz sereghez tartozók női ruhába öltözve igyekeznek az ellenséget megtéveszteni, bizonyára nem szolgál dicsőségükre. Természetes, hogy minden ellenséges katonát, aki ilyen nem méltó ruhában kezünkre esik, agyonlövünk. A hadseregfőparancsnokság. Japán segítség az angoloknak. Pétervár, február 28. (Eredeti távirat.) A „Rjecs” jelenti Szingapúrból e hónap 20-iki kelettel. Japán katonák megszállották a lázongó indiai csapatok kaszárnyáit és a menekülő indiai katonákat üldözőbe vették. Amerika és a német birodalom. Irta: Székely Sámuel. Budapest, 1915. február 27. Az amerikai Egyesült Államok még a háború legelején semlegességi nyilatkozatot tettek, melyhez Wilson elnök eddig hűségesen ragaszkodott. És mivel hogy a semlegességi deklarációt nem követte a fegyverek meg egyéb hadicikkekre vonatkozó kiviteli tilalom, az amerikai kormány az ellen sem emelt kifogást, hogy Amerikában a középeurópai szövetségesek is eszközölhessenek a háború céljait szolgáló megrendeléseket. Ezzel az amerikai kormány csakugyan eleget tett az egyenlő elbánás követelményeinek. Egyelőre még mindig az angolbarát politikusok befolyása az irányadó Amerikában. A yankeek angolbarát szimpátiái nemcsak a nyelvi és faji köteléken alapulnak, hanem erős támaszt nyernek abban a versengésben is, melyre a mindjobban izmosodó német ipar kényszerítette a szintén erősen expanzív hajlamú amerikai gazdasági tevékenységet. Németország politikai és katonai veresége egyúttal nagy előnye és óriási nyeresége volna az amerikai termelésnek és kivitelnek, mert a németek letörése után a kevésbé mozgékony francia és angol versenytársakat könnyű szerrel legyőzhetné Amerika. Régebben, amikor a gazdasági érdekellentétek még nem élesedtek ki enynyire, inkább a németek örvendtek szimpátiának Amerikában. Amikor a 13 államból alakult konföderáció elszakadt az anyaországtól, oly nagy volt a gyűlölet Anglia ellen, hogy az első kongresszuson komolyan szó volt arról, hogy az Unió hivatalos nyelve ne az angol, hanem a német nyelv legyen. És csak Washington befolyásának sikerült megbuktatni ezt az indítványt. Az 1861— 65-iki szecessziós háborúban, amelyben a déli államok ádáz harcot folytattak a rabszolgákat felszabadító Északi Államok ellen, Anglia mindent elkövetett a végből, hogy a polgárháború kiélesítésével lehetőleg meggyengítse a már hatalmasnak, tehát veszélyesnek is mutatkozó Uniót. Ellenben a németek, kik már a szabadságharcban is ontották vérüket az ország függetlenségéért, a polgárháborúban ezrével szolgálták a szabadság és emberiség eszméjét. Ezért aztán, amikor a harc az északi Államok diadalával véget ért a németek pozíciója és befolyása nagyon megerősödött, főleg az északi és a keleti államokban. A még a múlt század elején megindult német bevándorlás a 19-ik század hatvanas és hetvenes éveiben érte el kulmináló pontját, az amerikai németek száma elérte a tíz milliót. Ekkor hirtelenében Németország csodálatos fellendülésével egy időben, a német kivándorlás csökkenő tendenciát mutat, újabb időben pedig majdnem teljesen megszűnt. A magyarság amerikai kivándorlása tulajdonképpen csak akkor kezdődik, mikor a németek már valóságos hatalommá nőtték ki magukat. És mint az amerikai viszonyok alapos ismerői, a németek lettek a későbbi bevándorlóknak, nevezetesen a magyaroknak, osztrákoknak, olaszoknak politikai nevelői és egyúttal irányítói is. A kongresszusi, a kommunális, valamint az elnökválasztáson is a németek nemcsak a saját voksaikat, hanem a közép és déleurópai bevándorlók szavazatait is a mérleg serpenyőjébe vethették, ami még inkább növelte politikai és társadalmi befolyásukat. Közben aztán meg is gazdagodtak. Az egész importüzlet jóformán kezükben van, egyes iparágak, nevezetesen a söripar valóságos német monopólium. Newyork lakossága felerészben német, Buffalo majdnem egészen az, sőt St. Louis, jóllehet ez a város francia eredetű, hemzseg a németektől, akár csak Chicago vagy Philadelphia és a nagyobb gyári centrumok. Henrik német herceg Vilmos császár öcscsének amerikai látogatása pedig annyira megnövelte a németek iránti barátságot, hogy 1904-ben a newyorki községtanács előállott azzal az indítvánnyal, hogy a német nyelvnek kötelező tanítása rendeltessék el Newyork összes községi iskoláiban. Ez ellen azonban a sárga sajtó teljes erejével síkraszállott. A heves támadás ellenére azonban az indítvány mégis alig egy pár szavazattal bukott meg. Mindezekből a tényekből megállapítható az a nagy befolyás, melyet a németség az amerikai közéletre gyakorol. S valóban csak az írek versenyezhetnek velük ebben a tekintetben. De míg az írek főleg mint kortesek és alkalmi szónokok szerepelnek, addig a németek a kulisszák mögött, diszkréten bár, de annál nagyobb eredménnyel érvényesítik befolyásukat. És hogy az amerikai németség hatalmi jelentőségét kellőképen értékesíthessük, még tudnunk kell, hogy a hadastyán, dalárda és torna „Verein”-ek, valamint kulturális és jótékonysági egyesületek ezernyi szálai és alakulatai szerves egésszé gyúrták át az Amerikában megtelepedett németséget, melyet a washingtoni német nagykövetek és az Unió területén működő kitűnő német konzulok kezdettől fogva atyai gonddal támogattak és előkészítettek a mostani nagy időkre. A németek és a szintén nagyon befolyásos írek rendszerint külön utakon járnak, ezúttal azonban az angolok iránti gyűlölet közelebb hozta őket egymáshoz. És jelentkezett szövetségesnek egy harmadik nagy tényező is, mely nem angolellenes ugyan, hanem, mert gyűlöli az oroszt, mégis Németország mellett agitál. Ez az Oroszországból és Lengyelországból kiüldözött zsidóság, melynek befolyása folyton növekvőben. Mivel pedig a régebbi bevándorlók közül a dánok, svédek, finnek, norvégek és hollandok is ezúttal inkább a németekkel mintsem az angolokkal tartanak, nyilvánvaló, hogy a bevándoroltak 80 — 90%-a, tehát körülbelül 30—35 millió lakosa az Egyesült Államoknak helyteleníti Wilson elnök pártos semlegességét. Azonkívül feltétlenül bizonyos, hogy az angol eredetű amerikaiak nagy része sem helyesli az Unió mostani magatartását. Különösen a republikánus pártnak, mely kormányzata legszebb sikerének tekintette Kuba és a Fülöp-szigetek meghódítását, valamint a Panamaszoros birtokbavételét, már a pártbecsület érdekében is állást kell foglalni az olyan külpolitika ellen, mely ugyanakkor, amikor minden komoly ok nélkül Németországot ellentétbe hozza Amerikával, a gyűlölt Japánnak módot nyújt arra, hogy az entente hallgatólagos beleegyezésével magához ragadja a Csendes Óceán fölötti uralmat. Ha most lennének választások, Wilson és a demokratapárt bizonyára megbuknának. Annál is inkább, mivel a németség túlnyomó része (főleg azért, mert a republikánus párttal szemben a demokraták a tarifák enyhítését és a bevándorlás szabadságát hirdették), szavazataival eddig inkább a demokratákat támogatta. De már közeledik az új választás ideje „Pécsi Napló 1915 március 2