Pécsi Napló, 1915. március (24. évfolyam, 49-73. szám)

1915-03-02 / 49. szám

2 egymás mögött levő hadállását rohammal elfoglaltuk. Gyönge francia ellentámadások meghiúsultak. Hat lisztet és kétszázötven főnyi legénységet elfogtunk és négy géppuskát s egy aknavetőt zsákmányoltunk. A Vögézek nyugati szélén heves harc után kivertük a franciákat blamont—bionvillei állásukból. Támadásunk elérte a Veráinál—brémenik­ és folytatólag a Badonvillertől és Cellestől keletre eső vonalat; az ellenséget húsz kilométernyi szélességben hat kilométernyire visszaszorítottuk. Az ellenségnek az elfoglalt terep visszafoglalására irányuló kísérletei súlyos veszteségei mellett kudarcot vallottak. Szintúgy visszavertük az ellenség­nek a déli Vogézekben ellenünk intézett előretöréseit is. Keleti hadszíntér: Grodnótól északnyu­gatra tegnap új orosz erők nyomultak előre. Ellentámadásunk az oroszokat visszavetette a vok­ előtti állásaikba, ezernyolcszáz hadifogoly maradt a kezünkben. Osztrolenkától északnyugatra az Omu­­lev mentén az ellenségnek egy támadását visszavertük. Délről és keletről Prasznyezra előnyomuló ellenséges túlerő elöl csapataink a várostól északra és nyugatra kitértek. A Visztulától délre nincs újság. Legfelsőbb hadvezetésig.­­ A Dardanellák ostroma. Konstantinápoly, február 28. (Eredeti távirat.) A Milli távirati ügynökség közli : A főhadiszállásról érkező jelentés szerint az ellenséges flotta ma hosszabb időközökben bombázta a Dardanellák bejáratánál levő Sedil Bahr erődöt. Dolgoznak a német búvárhajjók. Paris, február 28. (Eredeti távirat.) A Matin jelenti Dieppeből, hogy Saint Watery­­sur-Somme mellett egy angol kereskedelmi hajó torpedólövést kapott. Szoknyába bújnak az oroszok. Bécs, február 28. (Hivatalos.) Az orosz harcmód jellemzésére felemlítjük, hogy az utóbbi időben orosz katonák nőknek öl­tözve, jó megfigyelő pontokról tüzeltek csa­patainkra. Az álruhába való öltözésnek eddig nem gyakorolt módja, mellyel az orosz se­reghez tartozók női ruhába öltözve igyekez­nek az ellenséget megtéveszteni, bizonyára nem szolgál dicsőségükre. Természetes, hogy minden ellenséges katonát, aki ilyen nem méltó ruhában kezünkre esik, agyonlövünk. A hadseregfőparancsnokság. Japán segítség az angoloknak. Pétervár, február 28. (Eredeti távirat.) A „Rjecs” jelenti Szingapúrból e hónap 20-iki kelettel. Japán katonák megszállották a lá­zongó indiai csapatok kaszárnyáit és a mene­külő indiai katonákat üldözőbe vették. Amerika és a német birodalom. Irta: Székely Sámuel. Budapest, 1915. február 27. Az amerikai Egyesült­ Államok még a háború legelején semlegességi nyilat­kozatot tettek, melyhez Wilson elnök eddig hűségesen ragaszkodott. És mivel hogy a semlegességi deklarációt nem követte a fegyverek meg egyéb hadicik­kekre vonatkozó kiviteli tilalom, az ame­rikai kormány az ellen sem emelt kifo­gást, hogy Amerikában a középeurópai szövetségesek is eszközölhessenek a há­ború céljait szolgáló megrendeléseket. Ezzel az amerikai kormány csakugyan eleget tett az egyenlő elbánás követel­ményeinek. Egyelőre még mindig az angolbarát politikusok befolyása az irán­yadó Ame­rikában. A yankeek angolbarát szimpá­tiái nemcsak a nyelvi és faji köteléken alapulnak, hanem erős támaszt nyernek abban a versengésben is, melyre a mind­jobban izmosodó német ipar kényszerí­­tette a szintén erősen expanzív hajlamú amerikai gazdasági tevékenységet. Né­metország politikai és katonai veresége egyúttal nagy előnye és óriási nyeresége volna az amerikai termelésnek és kivi­telnek, mert a németek letörése után a kevésbé mozgékony francia és angol versenytársakat könnyű szerrel legyőz­hetné Amerika. Régebben, amikor a gazdasági ér­dekellentétek még nem élesedtek ki eny­­nyire, inkább a németek örvendtek szim­pátiának Amerikában. Amikor a 13 államból alakult kon­­föderáció elszakadt az anyaországtól, oly nagy volt a gyűlölet Anglia ellen, hogy az első kongresszuson komolyan szó volt arról, hogy az Unió hivatalos nyelve ne az angol, hanem a német nyelv legyen. És csak Washington befolyásá­nak sikerült megbuktatni ezt az indít­ványt. Az 1861— 65-iki szecessziós hábo­rúban, amelyben a déli államok ádáz harcot folytattak a rabszolgákat felsza­badító Északi­ Államok ellen, Anglia min­dent elkövetett a végből, hogy a polgár­háború kiélesítésével lehetőleg meggyen­­gítse a már hatalmasnak, tehát veszé­lyesnek is mutatkozó Uniót. Ellenben a németek, kik már a szabadságharcban is ontották vérüket az ország független­ségéért, a polgárháborúban ezrével szol­gálták a szabadság és emberiség esz­méjét. Ezért aztán, amikor a harc az északi Államok diadalával véget ért a németek pozíciója és befolyása nagyon megerősödött, főleg az északi és a keleti államokban. A még a múlt század elején meg­indult német bevándorlás a 19-ik század hatvanas és hetvenes éveiben érte el kulmináló pontját, az amerikai németek száma elérte a tíz milliót. Ekkor hirte­­lenében Németország csodálatos fellen­dülésével egy időben, a német kivándor­lás csökkenő tendenciát mutat, újabb időben pedig majdnem teljesen meg­szűnt. A magyarság amerikai kivándorlása tulajdonképpen csak akkor kezdődik, mikor a németek már valóságos hata­lommá nőtték ki magukat. És mint az amerikai viszonyok ala­pos ismerői, a németek lettek a későbbi bevándorlóknak, nevezetesen a magya­roknak, osztrákoknak, olaszoknak poli­tikai nevelői és egyúttal irányítói is. A kongresszusi, a kommunális, vala­mint az elnökválasztáson is a németek nemcsak a saját voksaikat, hanem a közép és déleurópai bevándorlók szava­zatait is a mérleg serpenyőjébe vethet­ték, ami még inkább növelte politikai és társadalmi befolyásukat. Közben aztán meg is gazdagodtak. Az egész importüzlet jóformán kezük­ben van, egyes iparágak, nevezetesen a söripar valóságos német monopólium. Newyork lakossága felerészben német, Buffalo majdnem egészen az, sőt St. Louis, jóllehet ez a város francia ere­detű, hemzseg a németektől, akár csak Chicago vagy Philadelphia és a nagyobb gyári centrumok. Henrik német herceg Vilmos császár öcscsének amerikai láto­gatása pedig annyira megnövelte a né­metek­ iránti barátságot, hogy 1904-ben a newyorki községtanács előállott azzal az indítvánnyal, hogy a német nyelvnek kötelező tanítása rendeltessék el New­york összes községi iskoláiban. Ez ellen azonban a sárga sajtó teljes erejével síkraszállott. A heves támadás ellenére azonban az indítvány mégis alig egy pár szavazattal bukott meg. Mindezekből a tényekből megálla­­­­pítható az a nagy befolyás, melyet a németség az amerikai közéletre gyako­rol. S valóban csak az írek versenyezhet­nek velük ebben a tekintetben. De míg az írek főleg mint kortesek és alkalmi szónokok szerepelnek, addig a németek a kulisszák mögött, diszkréten bár, de annál nagyobb eredménnyel érvényesí­tik befolyásukat. És hogy az amerikai németség hatalmi jelentőségét kellőké­pen értékesíthessük, még tudnunk kell, hogy a hadastyán, dalárda és torna „Verein”-ek, valamint kulturális és jó­tékonysági egyesületek ezernyi szálai és alakulatai szerves egésszé gyúrták át az Amerikában megtelepedett német­séget, melyet a washingtoni német nagy­követek és az Unió területén működő kitűnő német konzulok kezdettől fogva atyai gonddal támogattak és előkészí­tettek a mostani nagy időkre. A németek és a szintén nagyon befo­lyásos írek rendszerint külön utakon járnak, ezúttal azonban az angolok iránti gyűlölet közelebb hozta őket egymás­hoz. És jelentkezett szövetségesnek egy harmadik nagy tényező is, mely nem angolellenes ugyan, hanem, mert gyű­löli az oroszt, mégis Németország mel­lett agitál. Ez az Oroszországból és Lengyelországból kiüldözött zsidóság, melynek befolyása folyton növekvőben. Mivel pedig a régebbi bevándorlók kö­zül a dánok, svédek, finnek, norvégek és hollandok is ezúttal inkább a néme­tekkel mintsem az angolokkal tartanak, nyilvánvaló, hogy a bevándoroltak 80 — 90%-a, tehát körülbelül 30—35 millió lakosa az Egyesült­ Államoknak hely­­teleníti Wilson elnök pártos semleges­ségét. Azonkívül feltétlenül bizonyos, hogy az angol eredetű amerikaiak nagy része sem helyesli az Unió mostani magatar­tását. Különösen a republikánus párt­nak, mely kormányzata legszebb sike­rének tekintette Kuba és a Fülöp-szige­­tek meghódítását, valamint a Panama­szoros birtokbavételét, már a pártbe­csület érdekében is állást kell foglalni az olyan külpolitika ellen, mely ugyan­akkor, amikor minden komoly ok nélkül Németországot ellentétbe hozza Ameri­kával, a gyűlölt Japánnak módot nyújt arra, hogy az entente hallgatólagos be­leegyezésével magához ragadja a Csen­des Óceán fölötti uralmat. Ha most lennének választások, Wilson és a de­mokratapárt bizonyára megbuknának. Annál is inkább, mivel a németség túl­nyomó része (főleg azért, mert a repub­likánus párttal szemben a demokraták a tarifák enyhítését és a bevándorlás szabadságát hirdették), szavazataival eddig inkább a demokratákat támogatta. De már közeledik az új választás ideje „Pécsi Napló 1915 március 2

Next