Pécsi Napló, 1915. április (24. évfolyam, 74-96. szám)

1915-04-01 / 74. szám

1915. április 1 „Pécsi Napló“ Csokonay, Erzsébet, Grundier, Hold, Kata-­­­lin, Kis, Könyök, Márton-u., Meszesi-dűlő, Orsolya, Pucher, Sándor-u., Szabolcsi ország­út, Újvilág-utca, Diós dűlő, Meszesi dűlő. A X. kerülethez : az Alsó-Balokány-utca, Balokány liget, Basamalomi-út, Ditz malom, Farkas István, Felső-Balokány, Felső-Vám­­ház, Halász, Harangöntő utcák, Kis-Balo­­kány-dű­lő, Kossuth Lajos, Lánc, Major, Temető, Zsolnay Vilmos­ utcák. A XI. kerülethez : a Pécsváradi országút, Mohácsi országút, Czerék dűlő, Üszögh állo­más, Gyárváros. A XII. kerületben: az Andrásakna, Bánomi-út, Borbálya-u., Cassián telep, Cze­­rékvölgy, Flórián, Gesztenyés-ut, Isten­­áldásvölgy, Gesztenyés dűlő, Káposztás völgy, Károlybánya, Károly-ut, Kórház-ut, Lám­pás völgy, Alsó-Gyükics, Nagybánya völgy, Plebánia-ut, Sétatér-ut, Rigóder-Szabolcsi­­út, János kút, Rigóder dűlő, Égetthegy, Fekete hegy, Pipagyujtó. Magának a lisztnek kiadása ifjú Türr Mihály pécsi malomtulajdonosnak 9 és Resch János malomtulajdonosnak 6 elárusító fiókja útján fog történni. Ezek az elárusító fiókok a következő helyeken vannak a következő elárusítókkal, és pedig Türr Mihály fiókjai : 1. Zsolnay Vilmos­ utca 19. sz. alatt, Varga Józsefné elárusító; 2. Kossuth­ utca­ 23. sz. alatt, Körösztös Lajos; 3. Zöldfor utca 4. sz. alatt özv. Purger Péterné; 4. Jókai-tér 6. sz. alatt özv. Schneider Istvánná; 5. Szi­geti országút 2. sz. alatt Barrois Árpád,­ 6. Siklósi­ utca 28. sz. alatt Fuchs Ádám ; 7. Felsővámház­ utca 43. sz. alatt Ninits Olga ; 8. Szigeti országút 63. sz. alatt özv. Gröbel­­dinger Miklósné és 9. Mohácsi országút 2. sz. alatt Jurányi Istvánná. Resch János elárusító fiókjai pedig a következők: 1. Zsolnay Vilmos-utca 32. sz. alatt Resch János elárusító ; 2. Kossuth-utca 19. sz. alatt Schneider Anna ; 3. Tettye-utca 4. sz. alatt Mayer Józsefné ; 4. Jókai-tér 9. sz. alatt özv. Cserta Lajosné; 5. Siklósi-utca 16. sz. alatt özv Türr Jánosné és 6. Szigeti országút 12. sz. alatt Resch Mari. A liszt kiszolgáltatásához szükséges utal­ványok 2 kg. és 1 kg. mennyiségekről lesz­nek kiállítva ; azt a körülményt, hogy mely család lesz jogosítva 2 kg. és melyik csak 1 kg.-nak felvételére, a családtagok számá­nak figyelembe vételével a kerületi utalvány­kiosztó bizottságok fogják megállapítani. A város tanácsának a jelzett célra mintegy 12.700 kg. finom liszt áll rendelkezésére s igy ebből 2 kg.-mos adagok mellett 6350. 1 kg.-os adagok mellett pedig 12.700 csalá­dot áll módjában ellátni; tekintve azonban, hogy Pécsett a családok száma ennél jóval nagyobb, abban az esetben, ha a szétosz­tásra kerülő lisztből olyanok is részt kérné­nek maguknak, akik finom liszttel már ren­delkeznek, ebből az aránylag csekély liszt­ből a város minden egyes családja részére nem jutna. Minthogy pedig a szóbanforgó liszt mennyiséget a város tanácsa k­izárólag csak a városnak finom liszttel el nem látott lakói részére szerezte be, a hatóság pedig joggal számít a város emvi " liszttel már rendelkező lakóinak önzetlenségére és bizton reméli, hogy a szétosztásra kerülő lisztből ezek a maguk részére nem fognak kérni, ezen az utan, nem igyekeznek készletüket gyarapítani és nem vonják el a csekélyke finom lisztet, azoktól, akiknek lisztjük egyáltalában nincsen. Csak ilyen önzetlen magatartás mellett lesz megvaló­sítható az a szép cél, amelyet a város ható­sága ennek a lisztmennyiségnek beszerzésé­vel és forgalomba hozatalával elérni akart, hogy t. i. a húsvéti ünnepekre mindenkinek módjában legyen a kalácssütéshez szükséges finom lisztet magának biztosítani. Az 1., 2., 3., 6. és 11. sz. bizottságoknál d. u. 2­6-ig, a 4., 5. és 8., 9., 10. sz. bizott­ságoknál d. e. 9­-12-ig és­ d. u. 2—6-ig, a 7. sz.-nál d. e. 8­-12-ig és d. u. 2­—6-ig vehe­tők át az utalványok. A 12. sz. (Pécsbánya­­telepen működő bizottság) ezúttal nem szol­gáltat ki utalványokat min­t hogy Pécsbánya­­telep el van látva megfelelő mennyiségű finomliszttel. Huszárjaink bravúrja. A kárpáti és a délgaliciai csatatereken dicső seregeink mindenütt eredményesen nyomulnak előre, hasonló sikereket értünk el Bukovinában is. Az oroszok makacsul ragasz­kodnak pozícióikhoz, védik hadállásaikat és óriási erőket dobnak harcvonalba, hogy ne kellessen nekik visszavonulniok. Az orosz támadások a legtöbb helyen összeomlottak és még csak a védekezésre is alig tudnak­­ szorítkozni. A kárpáti harcoknak igen sok érdekes epizódja akadt. Egy nagyon jellemző esetet itt közlök : Dicső honvédeink és a vitéz német csa­patok nem ismernek sem fáradtságot, sem akadályt, mit ez az időjárás magával hozott, hanem emberfölötti önfeláldozással verik a muszkát és védik szép magyarországi hatá­rainkat. Dacára ennek a rettentően abnormis időjárásnak, mely egyik végletekről a má­sikba megy át, csapataink a Kárpátok I... szorosan jó négy-öt kilométerre verték túl az orosz csordát és kényszeritették gyors visszavonulásra és igy már bent vagyunk Galicia földjén. Egy ilyen rendetlen orosz visszavonulás­nál történt, hogy 12 somogyi huszárt küldtek ki patrullnak a menekülő orosz után, hogy kémleljék ki, merre vonul az orosz, hol áll meg s,hadaállásainak megfigyeléséről hozza­nak értesítést. A tizenkét somogyi szittya egy őrmester­rel az élén elvágtatott, mint a förgeteg az ellenség felé, mintha az oroszokat legalább is Pétervárig akarnák zavarni. Egy erdei után, kiérve az erdőből, az őrmester lova egy hor­­kanással hirtelen megállt: — Halt ! — kiáltja az őrmester — nem látjátok ? ! Majd beleszaladtunk az ellenség gyomrába. S tényleg egy domb oldalán oroszok vol­tak, rettenetesen küzködtek egy ágyú vonta­tásán, mely a visszavonulásnál elmaradt tő­lük. A somogyi huszárok, még mielőtt észre­vették volna őket, visszanyargaltak az erdő­be. Leugráltak a lovaikról és mindegyik egy fához állt és a karabélyaikkal rettenetes tüzelést indítottak az oroszokra. Midőn már minden töltényt kilövöldöztek, fölugrottak újból a lóra és kardot rántva, neki az oro­szoknak. Ezek azt hitték, hogy tele van az erdő ellenséggel, otthagyták az ágyút, esze­veszett rohanással eldobálva fegyvereiket­ menekültek. A huszárok utánuk. Egy huszár, miután az ágyúhoz értek, fölteszi a kérdést: — De ki a fene fogja ezt most haza­hozni a mi csapatainkhoz ? — Hát utánuk fiuk! Fogjunk legalább annyi oroszt is, akik ezt az ágyút hazahozzák ! S azzal mind a nyeregbe és utána a me­nekülő oroszoknak, kikből tizenhatot utol­értek, foglyul ejtettek és visszahajtották őket az elhagyott ágyúhoz. Itt a tizenhat orosz foglyot és két huszárlovat elébe kötöt­ték az ágyúnak és igy eljutottak a mi fron­tunkig a somogyi kemény gyerekek. Az ezredes maga elé rendelte őket és szigorú hangon rájuk förmedt : — Miért küldtelek én ki benneteket, mi ? Oroszokat fogni ? S nem terepszemlére ? Mi ? Nem földerítésért ? Mi ? Parancs, pa­rancs ! Katonának mindig az a fő! Meg­értettétek ? Most megbüntetlek, haditör­vényszék elé állíttatlak benneteket ! De a tizenhat kifáradt oroszra és az ágyúra tekintve, megelégedett mosolyra nyílt ajka s meg­veregette a somogyi fiuk vállát és megjegyezte, hogy hősiességükért fölter­jeszti őket a hadvezetőséghez kitüntetésre. Uj évnegyed. Soha nagyobb jelentősége, nagyobb ér­téke nem volt a napilapnak, mint ma, a világháború idején, a­mikor szárazon és vizeken folyik az öldöklő harc s milliók élete, létérdeke forog kockán szünet nélkül, nap­nap után, a­mikor aggasztó gonddal kétség és remény közt függ mindenki a harcterek eseményein, a mikor egyesegyedül csak a háború iránt érdeklődik az egész világ. E nehéz időkben nehéz feladatot teljesít a napi­sajtó fővárosban és vidéken egyaránt, mely­nek szolgálatában a PÉCSI LítnAPLÓ szerkesztősége és kiadóvállalata igazi haza­fias áldozatkészséggel, sőt önfeláldozással minden lehetőt elkövet, hogy olvasó közön­ségének legmesszebbmenő igényeit kielégít­hesse s a huszonnégy éves fennállás alatt kiérdemelt bizalmát és pártfogását továbbra is e nehéz időkben megtarthassa. Távirati rovatunk teljesen kimeríti a na­ponként lezajló világeseményeket s a harctereken lévő összeköttetéseink révén igen érdekes tábori leveleket és tudósításokat közlünk, úgy hogy lapunk megbízható, hiteles, gyors és kimerítő tudósítások tekintetében első helyen áll az or­szágban. A harcterekre, sebesült kórházakba tö­megesen jut el a Pécsi Napló és ahol azt meg­fizetni nem tudják, szíves készséggel küldöt­tük azt ingyen is, mert hálálkodó levelek egész tömege tesz arról tanúságot, milyen öröm az otthonról megkapni az újságot, mely a tábortűz mellett, pihenőknél kézről­­kézre jár. Lapunk gazdag tartalma, kitűnő hír­szolgálata méltán megérdemli továbbra is az olvasóközönség fokozott érdeklődését. Az új negyedévvel ajánljuk lapunkat to­vábbra is az olvasó­közönség szives figyelmébe s egyidejűleg kérjük előfizetőinket előfizetéseik szives megújítására, hogy a lap küldésében zavar ne támadhasson. A Pécsi Napló előfizetési ára negyed­évre .................. 6 , fél évre................. 12 K egész évre .........................24 K Szerkesztőség és kiadóhivatal. HÍRROVATUNK. A mi szívünk. Ha mi vagyunk azok, akik irányítani tudjuk minden érzésünket, minden tettün­ket, ész- és erőbeli cselekedetünket, marad­jon bár önmagunkban, látatlan az érzés és rejtetten a tett, akkor most , hős lelkű har­cos emberek, ujjongó csatakiáltások, kínos halálhörgések szomorú korszakában, meg­feszített erővel adjuk ki szívünk minden me­legét. Emberek: hős lelkű katonák, gyász­fátyolos özvegyek, kényes szemű hajadonok, szomorúak, szenvedők, fázósak, betegek és éhesek; ne legyen csak egy is, aki hiányát érezze az önzetlen emberi szeretetnek, az emberi jóságoknak. Ne legyen lenézett szegény, elhagyatott árva, ne legyen kényes szemű ember csak egy is, aki hiányát érezze a mi könnyű nagy­lelkűségünknek, lehető segítségünknek és könynyugtató vigasztalásunknak. Emberek, akiknek nincs gyászuk, sor­vasztó fájdalmuk, szívük minden melegével segítsenek a millió szenvedőkön. Orvosság a betegnek, kenyér a szegé­nyeknek, simogatás az árvának, gyengéd szó az özvegynek; ennyi az egész, ennyit mindenki adhat: a gazdag ép úgy, mint a szegény. Ha mi vagyunk azok, akik irányítani tudjuk érzésünket, cselekedeteinket, ésszel, emberi józanul.., tanuljuk meg, hogy minden kardcsapás, minden elhullatott vér a mi ha­zánkat, a mi otthonunkat, a mi életünket védelmezi; tanuljuk meg, hogy az öröm, ha van, a boldogság, amit érzünk, a kenyér, ami táplál, minden és minden ami nekünk .

Next