Pécsi Napló, 1915. június (24. évfolyam, 123-146. szám)

1915-06-01 / 123. szám

4 Kulka kapitány öt órakor kardot ránt és elhangzik a vezényszó: „Előre tiroliak!“ Ki se mondta még, máris felpattannak és ördögökként rohannak előre. A hegyen fel­felé kapaszkodni nekik kedvtelés, az ellen­ségtől való félelmet pedig nem ismerik. Uj­jongva, bokrétás kalappal, akárcsak a tánc­ba, rohannak neki az oroszoknak. Hamaro­san észrevették őket, előbb csak néhány lövés dördül feléjük, majd mindjobban ro­pognak a fegyverek, később meg egész lavina zúdul felülről lefelé. Valamennyi ágyú, vala­mennyi gépfegyver ezernyi torkából ontja a halált feléjük, de a tiroliak gyorslábúak, előbb értek fel a hegytetőre, mintsem az ellenség meglepődéséből felocsúdott, volna. Puskájuk agyával vadul ütik az ellenséget, míg csak az utolsó szál emberig ki nem taka­rodik az állásából. Csak néhány pillanat még­­ a félelmetes ormot már elfoglalták, a­hol az előbb még az ellenség ágyúi dörögtek, ott most a diadalmas tiroliak vad fodlerei élesen rikoltanak. Ám korai még az ujjongás és az öröm­­rivalgás. Kulka kapitány jól tudja, hogy az orosz nem oly könnyen hagy benn egy ma­roknyi csapatot a tőle elragadott legjobb állásban, azért előrelátással intézkedik. Pa­rancsára munkához fognak az ásók, a legé­nyek sietve készítik a fedezékeket a meghó­dított állásban s valóban sürgős szükség volt erre. Az ellenség jobb- és baloldali üte­gei veszettül ontják tüzüket a kis csapatra, alig hogy megtudták, hogy ez mily vakme­rően tört be állásukba, a tiroliaknak meg karabélyukkal kell újra meg újra az orosz ellentámadásokat visszaverniük. Ám a tiro­liak szívósak, az elfoglalt állást, ki nem enge­dik kezükből, a Magiéra az övék marad s addig tartják, mig csak fel nem váltják őket. Csapatról-csapatra örömrepesve adták tovább az eleinte hihetetlennek feltűnő dia­­dalhírt, hogy Kulka kapitány másfél zászló­alja rohammal hódította meg a Magierát. Ám nem sokára valónak bizonyul a győze­lem híre, a­mely Ausztria-Magyarország egyik szélétől eljut a másikáig, a távoli tiroli otthonba. A legénység bőven arat dicséretet és kitüntetést, kitűnő parancsnoka, Kulka Rezső kapitány pedig, a ki már a „signum laudist“-t szerezte volt meg s a­kit a katonai érdemkereszttel való kitüntetésre terjesz­tettek már fel, e páratlan cselekedetéért rendkívüli jutalmat nyer el, a vaskorona­­rend harmadik osztályát és dicsőséggel teljes eredményről szóló jelentést altábornagya e magasztaló szavakkal ékesíti : „Született hős, az ő vitézségének, körültekintésének és eré­­lyének köszönhető főképen a nagyon meg­erősített Magiéra csúcs ostromának sikere.“­­ az elismerés ezen szavait csak jelentősé­güket önmagukban hordó cselekedetek ér­demlik ki, birtokosok is felemelték eredeti aláírás­­össze­güket. Bármilyen impozáns is azonban a kölcsön eddigi eredménye, mégis szükséges, hogy minden tényező, melynek módjában és kötelességében áll az állam gazdasági erejé­nek szaporítása, egészen addig a határig ve­gyen részt a nemzeti áldozatkészségből, a­meddig a rendkívüli időkre való tekintettel a körülmények megengedik. Ezt a határt még egyáltalán nem értük el, sőt olyan gazdag és érintetlen források állanak még rendelkezésre, amelyek hosszú időre biztosíthatják a háború anyagi létfel­tételeit. Ezekre a forrásokra apellálunk és innen várjuk azt a többletet, amelynek fede­zésére az új háború új kötelezettséget állított fel és amely nem csak katonailag, hanem gazdaságilag is a monarchia egész lakosságá­ra hárul. A magyar hadikölcsön első milliárdja: Budapest, május 31. A második hadikölcsön sikere Ausztriá­ban és Magyarországon páratlannak ígérkezik. A két országban eddig eszközölt jegyzések összege meghaladja a negyedfél milliárdot és előreláthatólag közel fog jutni az ötödik milliárdhoz. Ausztriában a hivatalos jegyzési idő már lejárt, és az első kölcsön 2,2 milliárd­­jával szemben 2,5 milliárdot eredményezett, miután azonban még néhány napig elfogad-­ ják az utólag beérkezett aláírásokat, kétség­telen, hogy a jegyzések végösszege nem fog sokkal a három milliárd mögött maradni. A mai nappal Magyarországon is egy milliárd körül járunk és az olasz háború foly­tán olyan mértékben fokozódtak a jegyzések, hogy előreláthatólag június 7-ig megközelítő­­leg félmilliárddal fog a mai jegyzési eredmény gyarapodni. Nálunk és Ausztriában körül­belül négyszáz milliót jegyeztek a nagyban­kok és takarékpénztárak, a többit vállalatok, tőkések, birtokosok, kereskedők, iparosok, hivatalnokok és a parasztság széles rétegei hozták össze. Meg kell állapítanunk, hogy újabban a hadseregszállítók is jelentékeny részt vettek a kölcsönjegyzésből és a nagy­ HÍRROVATUNK. — A trónörökös a királynál, Bécsből táv­­iratozzák a Budapesti Tudósítónak . A király ma reggel Schönbrunnban kihallgatáson fo­gadta Károly Ferenc József főherceg-trón­örököst. — A május is elmúlt. Széditően száll az idő fölöttünk s a nap-nap után fölvonuló izgalmas események szivet, lelket, érzést és gondolkozást lekötő forgatagában észre se veszük s a hetek, hónapok gyors elmúlását. A lombfakadás tavasz legszebb hónapja, a virágos május oly észrevétlenül reppent el, mintha itt se lett volna, vagy már régen el is mállott volna, pedig csak ma alkonyult le utolsó napja s immár a terményeket érlelő tüzes nyár első hónapja, a ropogós, piros cseresnyével reánk mosolygó június ébredő napja árasztja ránk az aranysugarait. A tavasz elmúlott a­nélkül, hogy örömet, vidám­ságot, derűs mosolyt csalt volna ki a szivek­ből. Mindannyiunk a lelke odaszáll a távol harcterekre, küzdő, vé­dő szeretteinkhez s elmegyünk a nyíló rózsabokor mellett, a­nél­kül, hogy élvezni tudnánk gazdag színpompá­­ját, bódító illatát. A lombsátoros erdő, a viruló mezők zöldje alig érdekel bennünket, a­mikor lelkünk minden gondolatával a távol harctereken, véres harcmezőkön járunk, kelünk telve aggodalmakkal, bánattal, gyötrő szenvedéssel. Elmúlt a május, vége a tavasz­nak s itt a nyár, a meleg június. A múlt évben ez a hónap indította meg a még most is engesztelhetetlen dühvel dúló világháború előzményét képező eseményeket. Gyászos emlékek fűződnek a tavalyi júniushoz : várjon mit hoz az idei ? Kitüntetett tisztjeink. A király paran­csára Mattesz Antal és Kovács Béla tart. fő­hadnagyoknak a 69. gyalogezredben az ellen­séggel szemben vitéz és kitűnő szolgálatukért a legfelső elismerés adatott tudtul. Kapos­­mérői Mérey Árpád 8. h. huszárezredbeli őrnagy az ellenség előtt tanúsított vitéz maga­tartása elismeréséül a 3. oszt. katonai érdem­­keresztet kapta, míg harcai Bárczay Ferenc, a 8. népfölkelő huszárezrednél beosztott 5. h. h. ezredbeli tart. százados legfelső dicsérő elismerésben részesült. — Gyászmise. A pécsi vártemplomban ma reggel­ 9 órakor mutatták be a gyászisten­tiszteletet a galíciai harctéren hősi halált halt Belányi Leó főhadnagy lelki üdvösségé­ért. Bár szélesebb körökben nem igen bírtak tudomással ezen gyászistentisztelet bemuta­tásáról, mégis nagyobb számban gyűltek egybe az özvegy Förster Lili hozzátartozói, Förster Jenő gazd. egyesületi igazgató hozzátartozói, valamint a Pécsett időző 8. h. h. ezredbeli tisztek és önkéntes iskola részt­vevői. — Nyugalmazott alezredesek. Ő Felsége május hó 11-étől kelt legfelső elhatározásával Zsak Hugó, 19. honvéd gyalogezredben alezredesnek, a saját kérelmére megejtett felülvizsgálat eredménye alap­ján mint rokkantnak, népfölkelési fegyveres szol­gálatra is alkalmatlannak, a nyugállományba való helyezését elrendelte, míg Sommer Emil 44. gy. e.­­beli ezredes, a saját kérelmére megejtett felülvizs­gálat eredményéhez képest mint csapatszolgálatra a hadseregben alkalmatlan, helyi szolgálatra alkal­mas, a nyugállományba átvétetett. — Elhunyt vasutas. A régi vasutasok egyik kiválóbbja, Peller Ignác, most a zág­rábi üzletvezető helyettese, előzőler kapos­vári forgalmi főnök szombat délután 1 óra­kor életének 61. évében váratlanul elhunyt. Pellet Ignác sokat fordult meg hivatalosan Pécsett is, és szaktudásával értékessé tudta magát tenni. Halála vesztesége a Mávnak és a vasutas társadalomnak egyaránt. Amint értesülünk, Pellet Ignác régi máj- és szívbaja ellen ezelőtt tíz nappal Karlsbadba ment gyógyulást keresni, ott is érte utol a halál. A holttestet Karlsbadból Kaposvárra szállítják, ahova Pelletet családi kötelékek fűzik. Ott lesz csütörtökön délután az érdemes vasutas temetése, melyre Pécsről az üzlet­vezetőség és állomás nagyobb küldöttsége megy át, lerovandó az elismerést és hálát azon vasutas irányában, aki mindenkor jó kolléga és készséges fölöttes volt, aki szívesen egyengette a fiatalabb nemzedék ügyeit. — Hadikölcsönjegyzések. A hadikölcsön­­jegyzések Pécsett és a vidéken örvendetesen folytatódnak. Pécs szab. kir. város árvaszéke az első hadi kölcsönre 608,098 kor. készpénz­­állományból a gyámok, gondnokok és tör­vényes képviselők kérelme folytán 267,350 korona névértékű hadi kölcsön kötvényt jegyzett. A most kibocsájtandó második hadi kölcsönre 454,519 kor. készpénzállomá­nyából 131,900 korona névértékű hadi köl­csön kötvényt jegyeztetett. Azaz Pécs szab. kir. város árvaszéke, illetve gyámpénztára 399,250 korona összeggel járult eddig a két hadi kölcsön sikeréhez. A június 7-ig meg­hosszabbított jegyzési határidő alatt még beérkező kérelmek folytán előreláthatólag még 10—12.000 korona erejéig fog jegyzés eszközöltetni. A pécsi szr. hitközség elöljárósága vasár­nap délelőtt megtartott ülésén elhatározta, hogy miként az első jegyzésnél, most is 10.000 korona 5­4%-os hadikölcsönt jegyez, azért csak ennyit, mivel a házépítés összes tartalékait fölemésztette, de kötelességének ismerte, hogy a hazafias célt tőle telhetőleg előmozdítsa, és így az elnökség bízatott meg, hogy ezen újabb jegyzés részére megkeresse a fedezetet. A szigetvári néptakarékpénztárnál május 26-ig 268.900 korona jegyzés történt. A Baksa és Vidéke Hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja is részt kívánt venni a II. had kölcsön jegyzés­ből. Az eredmény a várakozást felülmúlta. Amíg az első hadikölcsönre csak 13.500 K-t sikerült összehozni, most 52.000 korona jött össze a hitelszövetkezet körébe tartozó hat község lakosaitól. Nagyobb összeget jegyeztek: Csipán Katalin 1500 K, Gergely Sándor 1000 K, Gergely József 1000 K, Kenyeres Jánosné 2000 K, Gergely Jolán­ka 1200 K, Kósa Mi­­hályné 1000 K, Varga József 3200 K, Varga Péter 4000 K, Karancsi Anna 1000 K, Botor Károly 2000 K, Kis Kése József 1000 K, Nagy József 4000 K, Tóth József 1000 K, Tóth Péter 1200 K, Kovács Mari 3300 K, Szászi Kálmán 1000 K, Fazekas Anna 3000 K, Tardi Péter 1000 K, Pék Anna 1000 K, Kása János 1000 K, Szabó József 1700 K, Bálint József 1600 K, Ilia János 2000 K, Mándy Mariska 1000 K, a többi kisebb jegy­zés 50—1000 koronáig. — Egy pécsi kenyérgyár égése. Szombaton éjjel röviddel 2 óra előtt a Szigeti országút 15. sz. a. Morgenstern Béla tulajdonát ké­pező kenyérgyár, illetve lakóház tetőzete kigyulladt. A tűzoltóság Rostás Géza parancs­nok vezetésével azonnal a helyszínére sietett s húsz perc leforgása alatt megakadályozta a tűz tovaterjedését. A rendőrség részéről Schultz Ferenc rendőrkapitány jelent meg a tűznél. A kigyulladt sütödében kizárólag a katonaság részére készítenek kenyeret. A tűz kitörésekor egy sütés épp befejezést nyert s a kenyereket átszállították a közeli rak­tárba s igy kenyér nem égett el. A sütésben sincs fenakadás, minthogy a Citrom utcában lévő sütődében folytathatják. A tűz a padlá­son keletkezett, ahol 5—6000 liszteszsák volt elhelyezve, minden valószínűség szerint az állandó tüzelésben lévő kémény kipattant szikrája gyújtotta meg a zsákokat, mely a tetőt lángba borította. A zsákok elpusztul­­­tak, a kár több ezer korona, az épület bizto- „Pécsi Napló“ 1915 június 1.

Next