Pécsi Napló, 1915. június (24. évfolyam, 123-146. szám)
1915-06-01 / 123. szám
4 Kulka kapitány öt órakor kardot ránt és elhangzik a vezényszó: „Előre tiroliak!“ Ki se mondta még, máris felpattannak és ördögökként rohannak előre. A hegyen felfelé kapaszkodni nekik kedvtelés, az ellenségtől való félelmet pedig nem ismerik. Ujjongva, bokrétás kalappal, akárcsak a táncba, rohannak neki az oroszoknak. Hamarosan észrevették őket, előbb csak néhány lövés dördül feléjük, majd mindjobban ropognak a fegyverek, később meg egész lavina zúdul felülről lefelé. Valamennyi ágyú, valamennyi gépfegyver ezernyi torkából ontja a halált feléjük, de a tiroliak gyorslábúak, előbb értek fel a hegytetőre, mintsem az ellenség meglepődéséből felocsúdott, volna. Puskájuk agyával vadul ütik az ellenséget, míg csak az utolsó szál emberig ki nem takarodik az állásából. Csak néhány pillanat még a félelmetes ormot már elfoglalták, ahol az előbb még az ellenség ágyúi dörögtek, ott most a diadalmas tiroliak vad fodlerei élesen rikoltanak. Ám korai még az ujjongás és az örömrivalgás. Kulka kapitány jól tudja, hogy az orosz nem oly könnyen hagy benn egy maroknyi csapatot a tőle elragadott legjobb állásban, azért előrelátással intézkedik. Parancsára munkához fognak az ásók, a legények sietve készítik a fedezékeket a meghódított állásban s valóban sürgős szükség volt erre. Az ellenség jobb- és baloldali ütegei veszettül ontják tüzüket a kis csapatra, alig hogy megtudták, hogy ez mily vakmerően tört be állásukba, a tiroliaknak meg karabélyukkal kell újra meg újra az orosz ellentámadásokat visszaverniük. Ám a tiroliak szívósak, az elfoglalt állást, ki nem engedik kezükből, a Magiéra az övék marad s addig tartják, mig csak fel nem váltják őket. Csapatról-csapatra örömrepesve adták tovább az eleinte hihetetlennek feltűnő diadalhírt, hogy Kulka kapitány másfél zászlóalja rohammal hódította meg a Magierát. Ám nem sokára valónak bizonyul a győzelem híre, amely Ausztria-Magyarország egyik szélétől eljut a másikáig, a távoli tiroli otthonba. A legénység bőven arat dicséretet és kitüntetést, kitűnő parancsnoka, Kulka Rezső kapitány pedig, a ki már a „signum laudist“-t szerezte volt meg s akit a katonai érdemkereszttel való kitüntetésre terjesztettek már fel, e páratlan cselekedetéért rendkívüli jutalmat nyer el, a vaskoronarend harmadik osztályát és dicsőséggel teljes eredményről szóló jelentést altábornagya e magasztaló szavakkal ékesíti : „Született hős, az ő vitézségének, körültekintésének és erélyének köszönhető főképen a nagyon megerősített Magiéra csúcs ostromának sikere.“ az elismerés ezen szavait csak jelentőségüket önmagukban hordó cselekedetek érdemlik ki, birtokosok is felemelték eredeti aláírásösszegüket. Bármilyen impozáns is azonban a kölcsön eddigi eredménye, mégis szükséges, hogy minden tényező, melynek módjában és kötelességében áll az állam gazdasági erejének szaporítása, egészen addig a határig vegyen részt a nemzeti áldozatkészségből, ameddig a rendkívüli időkre való tekintettel a körülmények megengedik. Ezt a határt még egyáltalán nem értük el, sőt olyan gazdag és érintetlen források állanak még rendelkezésre, amelyek hosszú időre biztosíthatják a háború anyagi létfeltételeit. Ezekre a forrásokra apellálunk és innen várjuk azt a többletet, amelynek fedezésére az új háború új kötelezettséget állított fel és amely nem csak katonailag, hanem gazdaságilag is a monarchia egész lakosságára hárul. A magyar hadikölcsön első milliárdja: Budapest, május 31. A második hadikölcsön sikere Ausztriában és Magyarországon páratlannak ígérkezik. A két országban eddig eszközölt jegyzések összege meghaladja a negyedfél milliárdot és előreláthatólag közel fog jutni az ötödik milliárdhoz. Ausztriában a hivatalos jegyzési idő már lejárt, és az első kölcsön 2,2 milliárdjával szemben 2,5 milliárdot eredményezett, miután azonban még néhány napig elfogad- ják az utólag beérkezett aláírásokat, kétségtelen, hogy a jegyzések végösszege nem fog sokkal a három milliárd mögött maradni. A mai nappal Magyarországon is egy milliárd körül járunk és az olasz háború folytán olyan mértékben fokozódtak a jegyzések, hogy előreláthatólag június 7-ig megközelítőleg félmilliárddal fog a mai jegyzési eredmény gyarapodni. Nálunk és Ausztriában körülbelül négyszáz milliót jegyeztek a nagybankok és takarékpénztárak, a többit vállalatok, tőkések, birtokosok, kereskedők, iparosok, hivatalnokok és a parasztság széles rétegei hozták össze. Meg kell állapítanunk, hogy újabban a hadseregszállítók is jelentékeny részt vettek a kölcsönjegyzésből és a nagy HÍRROVATUNK. — A trónörökös a királynál, Bécsből táviratozzák a Budapesti Tudósítónak . A király ma reggel Schönbrunnban kihallgatáson fogadta Károly Ferenc József főherceg-trónörököst. — A május is elmúlt. Széditően száll az idő fölöttünk s a nap-nap után fölvonuló izgalmas események szivet, lelket, érzést és gondolkozást lekötő forgatagában észre se veszük s a hetek, hónapok gyors elmúlását. A lombfakadás tavasz legszebb hónapja, a virágos május oly észrevétlenül reppent el, mintha itt se lett volna, vagy már régen el is mállott volna, pedig csak ma alkonyult le utolsó napja s immár a terményeket érlelő tüzes nyár első hónapja, a ropogós, piros cseresnyével reánk mosolygó június ébredő napja árasztja ránk az aranysugarait. A tavasz elmúlott anélkül, hogy örömet, vidámságot, derűs mosolyt csalt volna ki a szivekből. Mindannyiunk a lelke odaszáll a távol harcterekre, küzdő, védő szeretteinkhez s elmegyünk a nyíló rózsabokor mellett, anélkül, hogy élvezni tudnánk gazdag színpompáját, bódító illatát. A lombsátoros erdő, a viruló mezők zöldje alig érdekel bennünket, amikor lelkünk minden gondolatával a távol harctereken, véres harcmezőkön járunk, kelünk telve aggodalmakkal, bánattal, gyötrő szenvedéssel. Elmúlt a május, vége a tavasznak s itt a nyár, a meleg június. A múlt évben ez a hónap indította meg a még most is engesztelhetetlen dühvel dúló világháború előzményét képező eseményeket. Gyászos emlékek fűződnek a tavalyi júniushoz : várjon mit hoz az idei ? Kitüntetett tisztjeink. A király parancsára Mattesz Antal és Kovács Béla tart. főhadnagyoknak a 69. gyalogezredben az ellenséggel szemben vitéz és kitűnő szolgálatukért a legfelső elismerés adatott tudtul. Kaposmérői Mérey Árpád 8. h. huszárezredbeli őrnagy az ellenség előtt tanúsított vitéz magatartása elismeréséül a 3. oszt. katonai érdemkeresztet kapta, míg harcai Bárczay Ferenc, a 8. népfölkelő huszárezrednél beosztott 5. h. h. ezredbeli tart. százados legfelső dicsérő elismerésben részesült. — Gyászmise. A pécsi vártemplomban ma reggel 9 órakor mutatták be a gyászistentiszteletet a galíciai harctéren hősi halált halt Belányi Leó főhadnagy lelki üdvösségéért. Bár szélesebb körökben nem igen bírtak tudomással ezen gyászistentisztelet bemutatásáról, mégis nagyobb számban gyűltek egybe az özvegy Förster Lili hozzátartozói, Förster Jenő gazd. egyesületi igazgató hozzátartozói, valamint a Pécsett időző 8. h. h. ezredbeli tisztek és önkéntes iskola résztvevői. — Nyugalmazott alezredesek. Ő Felsége május hó 11-étől kelt legfelső elhatározásával Zsak Hugó, 19. honvéd gyalogezredben alezredesnek, a saját kérelmére megejtett felülvizsgálat eredménye alapján mint rokkantnak, népfölkelési fegyveres szolgálatra is alkalmatlannak, a nyugállományba való helyezését elrendelte, míg Sommer Emil 44. gy. e.beli ezredes, a saját kérelmére megejtett felülvizsgálat eredményéhez képest mint csapatszolgálatra a hadseregben alkalmatlan, helyi szolgálatra alkalmas, a nyugállományba átvétetett. — Elhunyt vasutas. A régi vasutasok egyik kiválóbbja, Peller Ignác, most a zágrábi üzletvezető helyettese, előzőler kaposvári forgalmi főnök szombat délután 1 órakor életének 61. évében váratlanul elhunyt. Pellet Ignác sokat fordult meg hivatalosan Pécsett is, és szaktudásával értékessé tudta magát tenni. Halála vesztesége a Mávnak és a vasutas társadalomnak egyaránt. Amint értesülünk, Pellet Ignác régi máj- és szívbaja ellen ezelőtt tíz nappal Karlsbadba ment gyógyulást keresni, ott is érte utol a halál. A holttestet Karlsbadból Kaposvárra szállítják, ahova Pelletet családi kötelékek fűzik. Ott lesz csütörtökön délután az érdemes vasutas temetése, melyre Pécsről az üzletvezetőség és állomás nagyobb küldöttsége megy át, lerovandó az elismerést és hálát azon vasutas irányában, aki mindenkor jó kolléga és készséges fölöttes volt, aki szívesen egyengette a fiatalabb nemzedék ügyeit. — Hadikölcsönjegyzések. A hadikölcsönjegyzések Pécsett és a vidéken örvendetesen folytatódnak. Pécs szab. kir. város árvaszéke az első hadi kölcsönre 608,098 kor. készpénzállományból a gyámok, gondnokok és törvényes képviselők kérelme folytán 267,350 korona névértékű hadi kölcsön kötvényt jegyzett. A most kibocsájtandó második hadi kölcsönre 454,519 kor. készpénzállományából 131,900 korona névértékű hadi kölcsön kötvényt jegyeztetett. Azaz Pécs szab. kir. város árvaszéke, illetve gyámpénztára 399,250 korona összeggel járult eddig a két hadi kölcsön sikeréhez. A június 7-ig meghosszabbított jegyzési határidő alatt még beérkező kérelmek folytán előreláthatólag még 10—12.000 korona erejéig fog jegyzés eszközöltetni. A pécsi szr. hitközség elöljárósága vasárnap délelőtt megtartott ülésén elhatározta, hogy miként az első jegyzésnél, most is 10.000 korona 54%-os hadikölcsönt jegyez, azért csak ennyit, mivel a házépítés összes tartalékait fölemésztette, de kötelességének ismerte, hogy a hazafias célt tőle telhetőleg előmozdítsa, és így az elnökség bízatott meg, hogy ezen újabb jegyzés részére megkeresse a fedezetet. A szigetvári néptakarékpénztárnál május 26-ig 268.900 korona jegyzés történt. A Baksa és Vidéke Hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja is részt kívánt venni a II. had kölcsön jegyzésből. Az eredmény a várakozást felülmúlta. Amíg az első hadikölcsönre csak 13.500 K-t sikerült összehozni, most 52.000 korona jött össze a hitelszövetkezet körébe tartozó hat község lakosaitól. Nagyobb összeget jegyeztek: Csipán Katalin 1500 K, Gergely Sándor 1000 K, Gergely József 1000 K, Kenyeres Jánosné 2000 K, Gergely Jolánka 1200 K, Kósa Mihályné 1000 K, Varga József 3200 K, Varga Péter 4000 K, Karancsi Anna 1000 K, Botor Károly 2000 K, Kis Kése József 1000 K, Nagy József 4000 K, Tóth József 1000 K, Tóth Péter 1200 K, Kovács Mari 3300 K, Szászi Kálmán 1000 K, Fazekas Anna 3000 K, Tardi Péter 1000 K, Pék Anna 1000 K, Kása János 1000 K, Szabó József 1700 K, Bálint József 1600 K, Ilia János 2000 K, Mándy Mariska 1000 K, a többi kisebb jegyzés 50—1000 koronáig. — Egy pécsi kenyérgyár égése. Szombaton éjjel röviddel 2 óra előtt a Szigeti országút 15. sz. a. Morgenstern Béla tulajdonát képező kenyérgyár, illetve lakóház tetőzete kigyulladt. A tűzoltóság Rostás Géza parancsnok vezetésével azonnal a helyszínére sietett s húsz perc leforgása alatt megakadályozta a tűz tovaterjedését. A rendőrség részéről Schultz Ferenc rendőrkapitány jelent meg a tűznél. A kigyulladt sütödében kizárólag a katonaság részére készítenek kenyeret. A tűz kitörésekor egy sütés épp befejezést nyert s a kenyereket átszállították a közeli raktárba s igy kenyér nem égett el. A sütésben sincs fenakadás, minthogy a Citrom utcában lévő sütődében folytathatják. A tűz a padláson keletkezett, ahol 5—6000 liszteszsák volt elhelyezve, minden valószínűség szerint az állandó tüzelésben lévő kémény kipattant szikrája gyújtotta meg a zsákokat, mely a tetőt lángba borította. A zsákok elpusztultak, a kár több ezer korona, az épület bizto- „Pécsi Napló“ 1915 június 1.