Pécsi Napló, 1915. július (24. évfolyam, 147-173. szám)

1915-07-01 / 147. szám

1915 Julius 1. T.,Pé'3ei Napló* t­tottuk, és soraikban zavart idéztünk elő. Felszálló füstöt, azután egy nagyobb tűz nyomait állapítottunk meg. Séd il Bahr közelében időről-időre megismétlődik a gya­logsági harc és a bomba vetés. Az ellenséges tüzérség hasztalan pazarolja lövedékeit az­zal a céllal, hogy lövészárkainkat szétrom­bolja. Ellenséges repülők Jenisehir falura, Kun Kalehtől délre, bombákat dobtak, anél­kül, hogy kárt okoztak volna. Anatóliai üte­geink sikeresen bombázták a Sed il Bahr mel­leti ellenséges tüzérséget. A több­i hadszín­tereken nem történt jelentős esemény. Anglia háromszázezer embert vesztett a háborúban. Hága, június 29. A Labour Leader teg­napelőtti száma a Ruszkij Invalid vezércik­két reprodukálja, a­mely keserűen panasz­kodik a háborús lelkesedés teljes megszűn­téről. Az egész nép, úgy látszik, a kényelmes bátortalanságba sülyedt. Az angol szocialista újság az angol veszteségeket az eddigi arány tekintetbevételével szeptember végéig közel háromszázezerre becsüli. Románia magatartása. Bukarest, jan. 29. A félhivatalos Indé­­pendance Roumaine hétfői száma így ir: Románia nem tűrheti tovább, hogy idegen emberek intézzék sorsát és idegenek folyvást elhalmozzák szemrehányásokkal. Sem fenye­­getésekkel, sem hizel­kedéssel nem lehet Ro­mániát befolyásolni. Vidéki hírlapírók országos gyűlése. — Saját tudósítónktól. — A vidéki újságírók orsz. szövetségének még nem volt oly látogatott igazgatósági ülése, mint a keddi, mely egyúttal "pótolta az ezévi közgyűlést, melynek egybehívását az igazgatóság nem tartotta célszerűnek. Az ülést Szávai­ Gyula elnök nyitotta meg, az ő ismert ékesszólási képességét meghaladó len­dületes szavakkal, melyekkel vázolta a vidéki sajtó súlyos helyzetét, melybe azt a háború sodorta, szólott nagy munkatöbbletéről s meg­csappant jövedelméről, de joggal utalhatott a számottevő vidéki napilapoknak erkölcsi súlyban való meggyarapodásáról, melynek kifejezést adnak azon elismerő szavak, me­lyekről szóló írásos dokumentumok minden­kor ereklyéi lesznek a szövetségnek. Akad­nak ezek között elismerő sorok a királytól, a Vörös Kereszt fővédnökétől, a miniszter­­elnöktől, a pénzügyminisztertől, aki a hadi­­kölcsön önzetlen propagálásáért mond kö­szönetet a szövetségnek, melynek kebeléből mintegy 120-an teljesítenek szolgálatot a hadseregben, akik közül 12 elesett, többen különböző kitüntetéseket kaptak vitéz maga­tartásukért, másokat pedig, mint Giróni Géza szabadkai újságírót, akit megihletett a háború, melynek poétája lett, orosz hadifogságban várja a háború végét, hogy visszatérhessen szerkesztőségéhez. A szövetség 29 tagja ré­szére interveniált azoknak fölmentése érde­kében, mert azokat lapjuk nem nélkülöz­hette és 22 esetben, amikor a B. népfölkelőkről volt szó, ezen intervenció sikerrel is járt. A hadi jótékonyság terén is eredménye­sen működött a szövetség, mely 1500 koro­nával vett részt az Otthon Kör helyiségeiben berendezett katonai kórház létesítésében, majd a segélyre szorult bevonultak mindegyikét támogatta, úgy, hogy kénytelen volt a mi­niszterelnökségtől a hadiadó jövedelméből se­gélyt kérni, hogy továbbra is eleget tehessen emberbaráti feladatainak. A miniszterelnök most intézte el ezen kérelmet, 5000 koronát utalva ki a szövetség részére. A hadikölcsön­­jegyzésben is szerény anyagi helyzetével ki­vette részét, mivel 100,000 kor. kötvényezett vagyonán felül rendelkezésre álló különböző alapokból a két hadikölcsönből 14,000 koronát jegyzett. Majd áttért az elnök még a sajtó­reform előkészítési munkálatainál a Buda­pesti Újságíró egyesülettel keletkezett kon­­fi­y,meg lovaglás ügy is sar­­janzott. Most a szövetség igazgatósága meg­kereste és hihetőleg meg is találta az utat a konfliktus mindenkit kielégítő elintézésére, aminek alapját ezen ülésről szóló jegyzőkönyv­ben fektették le. A lelkes éljenzéssel fogadott elnöki meg­nyitó után Sas Ede kért szót, hogy indítvá­nyozza az elnöki magasröptű megnyitó be­szédnek, melyben élénk színekkel volt szószólója a vidéki újságírói kar er­­kölcsi érdekeinek, jegyzőkönyvbe való beiktatását hozza javaslatba, ami meg is történt. Majd ő is szólt a félreértésből szár­mazó harmónia megzavarásáról, melynek hely­reállítására ő tette meg utólagos jóváhagyás reményében az első lépést, mivel a vidéki szövetségnek szüksége van a fővárosi újság­írók összességét magában foglaló újságíró egye­sület eddig nélkülözött jóakaratára, melyre a félreértés kimagyarázása után most már­ számíthatunk. Lenkei Lajos is még a napirend előtt kért szót, hogy visszategye az igazgatóság kezébe a Magyarországi Hírlapírók Nyugdíj­intézetének igazgatóságába való delegálását, mivel mostani nagy elfoglaltsága és a kedvező gyorsvonati összeköttetés hiánya miatt nem tehet eleget oly lelkiismeretességgel ezen tisz­tének,amint azt a nyugdíjintézetbe fölvételeket kérő vidéki újságírók érdeke megkívánja. Eddigi ezen téren való működéséért Pichler Ferenc pozsonyi szerkesztő javaslatára jegy­zőkönyvi köszönetet szavazott az igazgató­ság, mely most Sas Edét delegálta a nyugdíj­intézet igazgatóságába, mint aki e megbízás­nak, Budapesten való gyakori időzése révén leginkább megfelelhet. Az elnöklést most Lenkei Lajos alelnök vette át. Palócz László főtitkár erre ismertette a legutolsó ülés óta lefolyt eseményeket. Mi­ként az elnök,. . is megemlékezett az egyesület halo­ttairól, az adományok sorozatáról, amelyek között ismét szerepel a Pécsi Takarékpénztár 100 kor. adománya, majd a segélyezési és új tagok felvételi kérvényét és folyó ügyeket intézte el az igazgatóság. Tisztelgés a miniszterelnökségi sajtóosztály vezetőjénél. Elnöki megnyitójában említette meg Szá­­vay Gyula azon indítványt, melyet két nagy­váradi újságíró, Hegedűs és Székely nyúj­tottak be, hogy a szövetség fejezze ki hálás köszönetét azon nagy teljesítményért, melyet a miniszterelnökségi sajtóosztály a háború kez­dete óta a vidéki sajtónak küldött információk terén kifejt, melynek főnökének, Drasche Lázár Alfréd dr. min. tanácsosnak jegyző­­könyvi köszönetet javasoltak az indítványo­zók, mely javaslatot annál szívesebben tette magáévá az igazgatóság, mert a sajtóosztály főnöke teljességében elismeri a vidéki sajtó­nak most különösen magasztos és fontos hivatását és azt szem előtt tartva, szíves készséggel áll a vidéki sajtó munkásainak rendelkezésére, hogy megkönnyítse teendői­ket. A hozott határozatot délután 6 órakor az igazgatóság nagy küldöttsége vitte el a miniszterelnöki palotába, ahol a sajtóosztá­lyon a háború kezdete óta nem volt pihenő­nap. A küldöttséget már várta is Drasche Lázár Alfréd, a legszeretetreméltóbb embe­rek egyike, aki e rozoga, fakó s oly nevezetes épületben valaha valamelyik osztály élén állt. Drasche­­rt Szávay Gyula szövetségi elnök üdvözölte, első­sorban örömének adva kife­jezést, hogy bár igen sok bajuk, van azoknak, akik ezúttal eljöttek a miniszterelnökségi épületbe, mégis örvend annak, hogy ezúttal semmit se kérnek, sőt inkább hoztak, ami ugyancsak nem mindennapi dolog e helyütt, mert a V. H. O. Sz. igazgatósága elhozta hálás köszönetét mindazon értékükben fel­becsülhetetlen szolgálatokért, melyeket igaz, hogy a köz javában a min. sajtóosztály az egész sajtónak a háború kitörésének pillana­tától tesz és még ritkán akad oly kérdés, melyben két újságíró egyetért, ma egyhangú­lag fogadták el azon indítványt, fejezze ki a szövetség hálás köszönetét a sajtóosztálynak, elsősorban az annak élén álló főnöknek, aki megértette az idők szavát és fölismerve a vidéki sajtónak is fontosságát, azt kellő in­­structióval látja el és ezzel emeli annak meg­bízhatóságát és megbecsülését az ország, kü­lönösen a vidék közönsége részéről. Kéri egyúttal, tolmácsolja ezen köszönetét a mi­niszterelnöknek is. Drasche Lázár Alfréd dr., mint tanácsos megköszönte a szövetség bizalmi nyilatko­zatát, melyet annál magasabbra értékel, mi­vel most egy éve, mint nem céhbeli ember állt a miniszterelnök fölkérésére ezen osztály élére, még pedig ideiglenes jelleggel és műkö­dése elismeréséből azt látja, hogy megtalálta a helyes utat a vidéki hírlapok szerkesztősé­geibe és követi ezen tekintetben is a miniszter­­elnök azon intencióját, hogy e helyütt nem bürokratára van szükség, hanem a reális életre kell fölépíteni a hírszolgáltatást és a miniszterelnökség figyelemmel kísérve a vi­déki napisajtó munkálkodását, azt minden tekintetben megbecsüli, azt a lehetőségig a maga részéről is kész előmozdítani és hogy a harmonikus együttműködéshez kéri a vi­déki sajtó oly készséges közreműködését, mint eddig. A küldöttség vezetője ezután bemutatta a szövetség alelnökeit, Bratjer Lajos drt és Lenkei Lajost, valamint annak minden egyes tagját és a nagy elfoglaltságú sajtófőnöknek mindegyik részére volt néhány nyájas szava. Majd elbeszélgetett a vidéki újságírókkal, akiknek többrendbeli kérdéseik is voltak. Drasche Lázár Alfréd dr., akinek minden szavából Tisza István gróf iránt való rajon­gása sugárzik ki, szívesen válaszolt is min­denre, de azért a k­érdezősködők nem okosod­tak, nem tudtak meg többet, mint amit­ tudnak, de azt láthatták, hogy még homály fedi a jövőt, a hangulat mindenképen bizakodó, és legjobb reményekkel nézhetünk a jövő elé. Kellemetlen meglepetésektől most már aligha kell tartanunk. Egyesült erővel. — A hadügyminisztérium sajtóosztályától. — Holik Vincenc, a 13-ik dragonyosezred szakaszvezetője és Preibisch József, ugyan­ezen ezredbeli dragonyos, 1914 november 16-án orosz fogságba esett. Lovas hírszerző különítményben voltak szolgálattételre be­osztva, ez meg olyan körülmények közé jutott, hogy sokkal nagyobb kozák csapaton kellett magát átvágnia. Kettőjüket még két német fogolylyal együttesen 4 orosz gyalo­gos vezette Varsó felé. Ám Holik fülelt és mindent élesen szemügyre vett, hogy a szö­késre netán kínálkozó alkalmat megragad­hassa, mert nem nagyon örvendezett annak, hogy valahol az Uralon túl kelljen majd fogságba idejét leélnie. Az egyik faluból kivezető útán messziről hangzó lódobogás ütötte meg fülét, a­mire széttekintgetvén, német dragonyosokat pillantott meg. Ugyan­akkor megfordult a mögötte lépkedő orosz baka is. Ezt a pillanatot kihasználva, Hollik az orosz kezéből a fegyvert kikapta, az út menti árokba szökkenve fedezéket is talált s rákiáltott a fogolykisérő oroszokra. ,,Föl a kezekkel !” A puskát feléjük lövésre készen tartotta. A másik három fegyveres orosz eldobta fegyverét, a foglyok az orosz pus­kákkal fegyverkeztek fel s igy már, a kocka egészen megfordult. Közben a német dra­gonyos járőr is odaért s épen a kis csapat elleni rohamtámadásra készült, a­melyet csak az a kiáltás, hogy itt osztrák katonák vannak, tartóztatott fel. Holik a német dragonyos altiszttől kérdezősködött a mi csa­patainkról s tőle tudta meg azt a jó hirt, hogy 3 kilométernyire mögöttük német lovas­század állapodott meg. A falut a szétszórt oroszoktól még gyorsan megtisztították, az­után Holik és bajtársai 80 főnyi fogolycsapat­tal jelentkezhettek a lovas csapatnál. Ezen hősünk éber lélekjelenlétét az arany vitéz­­ségi érem jutalmazta. Huszáraink ébersége. Pistel Miksa főhadnagy volozatei hír­szerző különítményéből Enyedi Mihály, 2-ik huszárezredbeli szakaszvezetőt 1914. dec. 26-án őrjáratra küldték ki az ellenségtől megszállót Ustrzyki Gmnbe, annak kipuhato­­lására, hogy ugyan mennyi ellenség van a faluban. A faluhoz közeledés első kísérlete 3

Next