Pécsi Napló, 1915. augusztus (24. évfolyam, 174-196. szám)
1915-08-01 / 174. szám
2 Az orosz ismét hátrál mindenütt. Sajtóhadiszállás, julius 31. (Ered. távir.) A frontnak azon a részén, melyen minden hozzáértő egybehangzó véleménye szerint az óriási csata eldöntése lehetséges, a Visztula és a Bug között tegnap újból nagy terjedelmű harcok kezdődtek s nyomban beláthatatlan jelentőségű sikereket hoztak. Woyrsch vezérezredes hadseregével a Radom-torkolat két oldalán több ponton átlépte a Visztulát és megvetette lábát a túlsó parton. Chonizenél osztrák-magyar csapatok áttörték az orosz frontot és József Ferdinánd főherceg katonái Belezicénél és Kowalánál az ellenséges drótakadályig nyomultak. Az oroszok megkezdték a visszavonulást. Piaski községnél két oldalról német csapatok nyomulnak előre. Az ellenség itt is hátrál. Woyrsch hadseregének sikeres átkelését a magyar-német-osztrák hidászok nagyszerű munkája tette lehetővé. Uj nagysikerű offenzivánk ellensúlyozására az oroszok Sokainál tesznek nagy erőfeszítéseket. Zlota- Lipánál és az ivangorodi fronton csend van. Galicia újraépítése. Krakó, jul. 31. (Ered. távirat.) A lengyel néppárt gyűlésén képviselők kifejtették, hogy a hozott áldozatokért különös jogokat, az eddigieknek kiegészítését elvárják s Galicia újraépítését követelik. Az orosz lapok kacsája. Budapest, július 31. (Eredeti távirat.) Az orosz lapok jelentik, hogy török politikusok Svájcban összejönnek, az entente bizalmi embereivel hogy békeajánlatokról tárgyaljanak. Hírlik, hogy az entente garantálja Törökországnak Konstantinápolyt. Ellenértékei a Dardanellák és Boszporus megnyitását követelik. (Ehhez a hírhez nem kell kommentár. Az orosz hadvezetőség jámbor óhajtása, mint pozitív tény — ilyen kövér kacsának még az orosz lapok olvasói sem fognak felülni. ( szerk.) - Támadás a Dardanelláknál. Athén, július 31. (Eredeti távirat.) A tengerszoros belsejében már három nap óta szakadatlanul folyik a török állások bombázása, mert a szövetségesek minden áron szét akarják rombolni az ázsiai parton lévő ellenséges ütegeket Az angolok csapatokat akarnak partra tenni Szalonikiben. Athén, júl. 31. (Eredeti távirat.) Az angol kormány felkérte a görög kabinetet, engedje meg, hogy Szalonikiben 150 ezer embert tehessenek partra s a Dardanelláknál döntést provokálhassanak. A görög kormány válasza még nem ismeretes. Megtorpedózott halászgőzös. London, julius 31. (Eredeti távirat.) A Joungpiery angol halászgőzöst az északi tengeren egy német tengeralattjáró naszád elsülyesztette. A legénységet partraszállították. — Japán új háborús készülődése. Genf, július 31. (Eredeti távirat.) A párisi Herald szerint a japán hardvezetőség „behívott nyolc korosztályt, amelyet a japáni kínai konfliktus elintézése után elbocsátott volt. A japán sajtó ezt máz új hadi intézkedést arra vezető vissza, hogy Japánország biztosítani akarja Keletázsiában a nagyhatalmát. Az előbbiről, — bocsáss meg, amiért egyáltalában eszembe jutott, — nem is akarok szólni. A te becsületességed, a te ragyogó tisztaságod kizár minden eshetőséget. Te érthetetlennek, különösnek fogsz tartani most engem, de hidd el nekem, csak a te érdekedben mondom, az embernek azokat a döntő jelentőségű lépéseit, melyek élete sorsfordulóját jelentik, nagyon meg kell fontolni. Egyetlenem! te nem hiszed el, hogy csak a te boldogságod lebeg a szemeim előtt, te most még nem tudod megérteni, hogy a családi boldogságnak más előfeltételei is vannak, mint a szívet betöltő, lángoló szerelem és izzó szenvedély. Én félek attól, hogy nem fogom neked nyújtani mindazt a kényelmet, azt a jólétet, melyet szeretnék és amely neked is jól esnék, mindég kellemes, mindég gondtalan családi kis fészek melegének, nyugalmának hiánya titkos keserűséget fog ébreszteni benned, elfojtott könnyeket fog fakasztani szemedbe és hogy lassan mindaz a szépség, az az idealizmus, amelyben most ringatod magad, szétoszlik és te egy küszködéssel teli élet rideg valóságában fogod magad találni. Látod, itt van előttem a fényképed és én még egyszer magamba szívom alakodnak minden báját, nemességét, szépségét és bár jól tudom, hogy te azt, amit e levelemben írtam, csak kibúvónak fogod tartani, esküszöm neked, hogy te voltál az egyetlen, akit igazán szerettem, akiért epedtem, de mert a fent említetteknél fogva nem tehetlek olyan boldoggá, mint amilyen boldognak mellettem látni akarlak, le kell mondani legszebb álmomról, arról, hogy enyém légy. Én jól tudom, hogy most zokogva el fogsz átkozni engem, de ha át tudod érteni írásomnak igazságát, ha meg akarsz érteni engem, ha egyszer bele tudnál pillantani könnyeiden keresztül a rohanó élet rideg valóságába, akkor megbocsátasz a te legjobb, legőszintébb, téged sohasem feledő, hódoló hívednek Jenőnek. III. Nagyságos Asszonyom! Ne vegye rossz néven tőlem,, hogy írásban akarok elintézni egy olyan ügyet, melyet voltaképen személyes megbeszélés alapján kellene tisztázni és rendbehozni. Megvallom őszintén, hogy nagyon kellemetlen nekem ez az úgynevezett hozománykérdés, de nagyságos asszony be fogja látni, hogy a kölcsönös vonzalom és megbecsülés mellett, amely leányával való házasságom egyedüli alapját fogja képezni, az anyagi kérdések tisztázása nem mellőzhető. Nagyságos asszonyom nagyon jól tudja, hogy egy háztartás megalapítása és annak a társadalmi álláshoz mért fenntartása különösen a házasság első idejében oly rendkívüli eszközöket igényel, melyeket én előteremteni képtelen vagyok. Másfelől, hogy teljesen őszinte legyek, meg kell vallanom, hogy bizonyos kötelezettségeim is vannak, bár nem valami jelentősek, de rendezésükre mégis meglehetős összegre van szükségem. Mindezekre való tekintettel nem állhatok el az általam igényelt hozomány mérvétől és én remélem, az az összeg a maga egészében rendelkezésemre fog állani. Midőn az erre vonatkozó szíves válszát kérem, hódoló tiszteletem kifejezése mellett, vagyok kézcsókoló hive Horváth Jenő. IV. Aranyos Klárikám ! Örömmel értesítem, hogy a mamával mindenben megegyeztünk és hogy most már semmi sem áll boldogságunk útjában.. Intézkedjék, édes, az eljegyzés napjának kitűzése iránt, hiszen alig várom, hogy már menyasszonyomnak szólíthassam. A viszontlátásig számtalanszor csókolja Jenője. „Pécsi Napló“ , 1915. augusztus 1 Jenő főherceg kitüntetése. Bécs, jul. 31. (Ered. távirat.) Ő Felsége Jenő főherceg vezérezredesnek az első osztályú katonai érdemkeresztet a hadiékimérmvel adományozta. A felség ez alkalomból dicsérettel emlékszik meg a céltudatos vezetésről s ama reményének ad kifejezést, hogy kiváló csapatai működésével a végsikert biztosítja. Frigyes főherceg tábornagy Jenő főherceget táviratilag üdvözölte az alájarendelt hadsereg és tengerészet bámulatos teljesítményeiért. — Az olaszok tripoliszi kudarca. Bellinzona, július 31. (Eredeti távirat.) A Corriere d’Itália Tuniszból azt a távirati jelentést kapta, hogy az olaszok kiürítették Gadames oázist is és tuniszi területre mentek át, miután Franciaország tekintélyes csapatokat küldött az olaszok támogatására. Ralutot és Sinannt az olaszok már régebben kiürítették és épp ezért vált lehetetlenné a gadamesi garnizon tartása. Előreláthatólag az olaszok valamelyik tuniszi kikötőből igyekezni fognak újra partraszállni a kiürített részeken. — Amerika és Németország közt nem lesz háború Zürich, július 31. (Eredeti távirat.) A „Neue Zürcher Zeitung” jelenti Hágából. Diplomáciai körök változatlanul meg vannak szilárdan győződve, hogy nem kerül a sor diplomáciai törésre Németország és Amerika között, még kevésbbé kerül sor a háborúra. Az egy éves háború. Pécs, 1915. július 31. Amidőn egy év előtt ez a borzalmakban felülmúlhatatlan, de harci dicsőségben, sikerekben oly gazdag háború megindult, senki sem merte volna hinni, hogy annak évfordulóját is megéri. Hivatott stratégiák, politikusok, hadvezérek és államférfiak egyformán azt a nézetet vallották, hogy egy világháború a mai viszonyok között három, legfeljebb négy hónapnál tovább nem tarthat, mert nincs az a nagy, gazdag nemzet, mely egy többmilliós hadseregnek ezerféle szükségleteit hosszabb időn át kibírja és ha emberanyagban az utánpótlás lehetségesnek látszanék is, lőfegyverekben, ágyúban, de kiváltképen lőszerekben az elhasználás olyan óriási mérvű, hogy annak pótlása a rendelkezésére álló eszközökkel teljes lehetetlen. Stratégiai, taktikai felvonulása lesz tehát inkább hadbaszállt rengeteg seregnek, semmint múlt időkben lefolyt háborúkhoz hasonló tragédia, amelyet, mihelyst a hadiszerencse mérlege az egyik, vagy másik fél javára látszik billenni, sürgősen be kell fejezni, mielőtt komikumba fúl. Óriási tömegharcok képében indult meg a nagyszerű háború és első heteinek gyönyörű sikerei, a német hadseregeknek hatalmas előretörése Belgiumban és Franciaországban, a mi seregeinknek dicsőségteljes győzelmei Északgaliciában és Lengyelországban mármár igazolni is látszottak ezt a felfogást, javíthatlan optimisták pedig az államfőket már Brüsselben vélték látni a békefeltételek iránt tanácskozva. A háború azonban mindezekre a teóriákra rácáfolt és mi mindjobban, mind mélyebben mentünk bele az iszonyatos küzdelembe. „Mire a fák lehullatják leveleiket, odahaza leszünk.” Ezeket a szavakat mondta Vilmos császár és mi reménységgel szívünkben vártuk, lestük a levelek hullását, a háború azonban csak fokozódó dühvel tombolt. A levelek hullásával jött, az orosz emberáradat és mire ezt a mérhetetlen tömeget letiportuk, megpuhítottuk, megvertük, jött és el is ment a tél, a tavasz és megint nyár lett. S most az orosz góliát a földön fetreng és lábaink előtt vonaglik. Merte ezt valaki hinni egy év előtt ? Hogy dicső szövetségesünk csapatai mintegy meginlatlan ércfal fogják feltartóztatni az egyesült francia és angol hadseregnek száz és százszor megismételt rettenetes támadásait és azok erejét lassanként megőrölve, a győzelmes végbefejezést mind közelebb hozzák. Hogy a mi vitéz hadseregünk sziklaszilárdan áll ellent az orosz hengernek, hogy amíg rengeteg túlereje Kárpátainkon lemorzsolódik, a második mazuriai győzelem után bekövetkezik a nagyszerű húsvéti csata, a világtörténelemben páratlanul álló tarnovgorlicei frontáttörés és annak dicsőségteli következményei. Galicia felszabadítása, Przemysl és Lemberg visszahódítása, hogy ma már ott és még azon túl is vagyunk, ahol közel egy év előtt, a kraszniki nagyszerű győzelem után, az egész vonalon végig.