Pécsi Napló, 1916. február (25. évfolyam, 25-48. szám)
1916-02-01 / 25. szám
2 Nikita Lyonban. Genf, jan. 31. (Ered. távirat.) A montenegrói királyt, amikor Lyonba érkezett, hivatalos és katonai tisztelettel fogadták. A pályaudvaron ott voltak a többi közt: Raut prefektus, Henriot polgármester, d’Amade és Silhot tábornokok, Brunet montenegrói követségi attasé, Bérnél párisi montenegrói főkonzul, Mordini olasz főkonzul és a vasúti társaság főfelügyelője. Nikita montenegrói tábornoki uniformist viselt. Danilo herceg és felesége, valamint Péter herceg együtt érkeztek atyjukkal. Mind a két montenegrói királyfi polgári ruhát hordott. Az üdvözlések után Nikita a prefektus és a polgármester kíséretében automobilon a szállóba hajtatott, miközben a zenekar a montenegrói himnuszt játszotta. A pályaudvar előtt várakozó tömeg Nikitát és Montenegrót éljenezte. Nikita, amikor a pályaudvaron a hivatalos üdvözlések megtörténtek, ezeket mondotta : ,,Oh, mint szeretem és Franciaországot ! Hazámban láttam francia tüzéreket haldokolni és Brindisiben láttam a francia sebesülteket. Valamennyien vitéz harcosok voltak. Most nem tudom elmondani, amit érzek, mert fáradt vagyok.” Azután még nevetve hozzáfűzte : „És mert már hetvenötéves vagyok.” Amikor az automobil a Lafayette-hídra ért, megjegyezte Nikita, hogy ez a Rhone-folyó és hogy már harminc évvel ezelőtt látta, amikor meglátogatta a lyoni selverőgyárakat. A szállóban a királyné, valamint Xénia és Vera hercegnők fogadták Nikitát. A száműzött család hosszabb ideig együtt maradt. Később a királyi pár megjelent lakása ablakában, amire a lent várakozó tömeg ovációban részesítette. Látogatást tett Nikitánál Denys Cochin francia miniszter is. A montenegrói királyi család Lyon vendége. Nikita kíséretében vannak: Popovics volt montenegrói kultuszminiszter, Plamenec volt montenegrói külügyminiszter, Grosdenovics tábornok, Barics szerb lovasezredes, Javekovics titkár, több tiszt és a királyi gárda húsz katonája. Genf, jan. d. ILicu. távirat.) A Journal de Génévé párisi híre szerint még nem bizonyos, hogy Nikita továbbra is Lyonban marad-e. A montenegrói királyi család Nikita kivételével már elhagyta Lyont. Nikita és miniszterei Lyonban maradtak, ahol Poincarét is várják. Briand miniszterelnök Nikita látogatására máris megérkezett Lyonba, üngeni határzár előtt. Bukarest, jan. 31. (Ered. távirat.) Azon hírek alapján, hogy az oroszok Besszarábiában újabban ismét csapatösszpontosításra tesznek előkészületeket. Ungeninél a határt legközelebb valószínüleg elzárják. Salandra Turinba utazik. Lugano, jan. 31. (Ered. távirat.) Rómából jelentik, hogy Salandra miniszterelnök holnap Turinba utazik. A Corriere della Serában Giolittinek egyik híve cikket ír, amelyben többek között alaptalannak mondja azt a hírt, hogy Salandra azért utazik Turinba, hogy ott Giolittivel találkozzék. Pejacsevics volt horvát miniszter kicserélése. Budapest, január 3. (Eredeti távirat.) A kormány Pejacsevics Tivadar gróf, volt horvát miniszter hazabocsátása iránt a francia kormánynál lépéseket tett, amelyek kedvező eredménnyel jártak. A két kormány abban állapodott meg, hogy a volt miniszter szabadonbocsátása ellenében öt nálunk internált egyént bocsátanak hazájukba. Drégely Gábor az Akadémia Voinich díjának nyertese. Budapest, január 31. (Eredeti távirat.) A magyar tudományos Akadémia által kitűzött Vojnics-féle magyar drámai díjat az Akadémia Drégely Gábornak ítélte oda. „Pécsi Napló“ 1916. február 1. Vasárnapi hivatalos jelentések. Hofer jelentés. Budapest, január 30. (Hivatalos jelentés.) Orosz hadszíntér: Az ellenség tegnap napközben megismételte az Uscieskotól északnyugatra fekvő hídsánc elleni támadásait, ennek meghódítására irányuló összes kísérletei meghiúsultak a védők hősiességén. Az északkeleti harcvonalnak csaknem minden részén időnként erős tevékenységet fejtett ki az orosz tüzérség. Különböző helyeken nehéz lövegek is tüzeltek. Olasz hadszíntér : Nincs különösebb esemény. Délkeleti hadszíntér: Montenegróban csend uralkodik. San Giovanni di Mediában 2 löveget, nagyon sok tüzérségi lőszert és nagymennyiségű kávé- és kenyérterménykészletet zsákmányoltunk. Hofer altábornagy: Német hivatalos jelentés. Berlin, január 30. A nagy főhadiszállás jelenti: Nyugati hadszíntér: A Vimy—Neuvillei út mentén és ettől délre tovább tartott a harc az általunk elragadott állások birtokáért. Egy francia támadást visszavertünk. A Sommetól délre elfoglalt állás szélessége háromezerötszáz és mélysége ezer méter. Ott összesen tizenhét tiszt, ezerkétszázhetven főnyi legénység, köztük néhány angol jutott a kezünkre. A franciák csak gyenge ellentámadást kíséreltek meg, amelyet könnyűszerrel visszavertünk. A Champagneban időközönként élénk tüzérségi harc fejlődött. . A harcvonal többi részén a látást akadályozó időjárás korlátozta a tüzelést Estefelé, tiszta időben a franciák élénk tüzelést kezdtek a Pont - Moussontól keletre levő arcvonalunk ellen. Ellenséges gyalogsági osztagok előnyomulását meghiúsítottuk. Nincs különösebb esemény. Keleti és balkáni hadszíntér. Nincs különösebb esemény. Legfelsőbb hadvezetőség. Egy Zeppelin Páris fölött. Páris, január 3. A Havas-ügynökség jelenti: Szombat este tizenegy óra tájban sűrű ködben Zeppelin jelent meg Páris felett, több bombát dobott le, amelyeknek sokan áldozatul estek. Egy helyen tizenöt ember életét vesztette, más helyen egy férfi és harminc nő. Egy ház elpusztult, egyébként is sok a kár. Repülőgépek hasztalanul üldözték a Zeppelint. Éjjel egész Páris sötétben volt. Tisza a gabona és lisztkészldek elrejtése ellen. Budapest, január 31. Tisza István gróf cikket irt egyik néplapba, amelyben sajnálattal emlékezik meg arról a szomorú tapasztalatról, amit a kormány a hozzá beérkezett hivatalos jelentések adataiból megállapított, hogy a gazdák egy része, minden rendelet és hatósági fölhívás ellenére biztos tudomás szerint nem vallotta be teljes hűséggel gabonakészletét, hanem elrejtette belőle s ezt a részt titokban, dugva tarja, a fogysztóközönség pedig, ahol csak módját tehette, igyekezett kelleténél nagyobb készletre szert tenni. Hát ez nem jól van így. Gazdáknak és fogyasztóknak nem szabad elfelejteniük, hogy világháborúban, élethalálharcban és ostromolt várhoz hasonló helyzetben vagyunk. Ellenségeink körülvettek bennünket szövetségeseinkkel együtt, akikkel tehát egymást, amennyire lehet mindenken, még az élelmezésben is segítenünk kell. Ez talán némi áldozattal, nélkülözéssel fog járni, de semmiesetre sem oly súlyos nélkülözéssel, mint az elmúlt tél és tavasz nehéz hónapjaiban, amikor sokan félannyi kenyeret ehettünk mint más időkben s ennek is egy része kukoricakenyér volt. Ha tehát a nagyobb bajt átláboltuk, könnyebb lesz a kisebbet elviselnünk. Csak ébredjen fel mindenkiben a kötelességérzet, hogy mivel tartozik a hazának. Gondoljunk mindarra, amit Przemysl várába zárt fiaink szenvedtek most egy esztendeje. Mit mondanának ők, ha azt kellene hallaniok, hogy az itthonmaradottak a haza javáért egy kis nélkülözést sem hajlandók elszenvedni s inkább kijátsszák az eljáró hatóságokat s ezzel közvetve gyöngítik győzelmes seregeink harci kedvét is ! Be kell osztani arányosan a meglévő készleteket, hogy mindenkinek egyformán jusson, ha szűkösen is. Ne úgy legyen, hogy a lakosság egy része dúskáljon a jóban, más része meg éhínséggel küzködjön !... Ez a célja a kormányintézkedéseknek, melyek egyfelől a készletek hűséges bevallását, másfelől ezek arányos szétosztásának módját rendelik és szabályozzák. És ezek a szabályrendeletek nem maradnak csak úgy a papíron. A kormány ismeri kötelességét s szigorúan végre fogja hajtani a rendeleteket. Pénzügyőrök, csendőrök és a közigazgatási hatóságok minden szervei utasítva vannak, hogy a meglevő gabona- és lisztkészletek felkutatására és megszerzésére tegyenek meg minden lehetőt. . De a szigorúság mellett enyhe kezelésre is utasítva vannak oly esetekben amikor egyesek egy gyönge pillanatban vagy mások rossz példájától elcsábítva, készleteik egy részét eltitkolják, visszatartották, de aztán jobban meggondolva a dolgot, utólag — híven a magyar becsületérzés követelményeihez — az igazsághoz visszatérve mindent önként bevallottak. Ily esetekben nem éri büntetés az illetőt, árát is megkapja terményének, ha készletét idejében beszállítja a közhatósághoz. Másszóval : nyitva áll az út a hibabevallásra és a mulasztás jóvátételére. Bízvást remélhető, hogy adott esetekben ez a jóvátétel magamagától elkövetkezik. Mert hiszen hamarosan megérti mindenki Magyarországon, aki olvasni, gondolkozni tud, vagy akinek megmagyarázzák, hogy a köz iránt itt csak olyan áldozatot hozunk, mely csúffá teszi ellenségeinknek azt az igyekezetét, hogy bennünket kiéheztessenek, másfelől pedig igazságos felosztással azt eredményezi, hogy senkinek sem kell éheznie, hanem egyformán jut mindenkinek s ha nem is bőven, de mégis csak ki tudunk jönni aratásig. Ezt kell megérteni s akkor nem lesz szükség a rendeletek szigorának alkalmazására, büntetésekre, elkobzásokra. Reméljük tehát, hogy meg is érti ezt mindenki. Harctéren levő katonáknak a legkedvesebb és legalkalmasabb ajándék egy hazulról érkező hírlap. A „Pécsi Napló“-t a táborban minden pécs-baranyai katona örömmel olvassa.