Pécsi Napló, 1917. szeptember (26. évfolyam, 196-220. szám)

1917-09-01 / 196. szám

191­5. szepte­m­b­er 1. „Pécsi M­apló ezen nem tömeg, hanem legfinomabb minő­ségű pezsgő gyártására berendezett gyárban már föltalálható. Márkáinak hírneve hama­rosan be fogja járni azon helyeket, nálunk is, a külföldön is, ahol a pezsgő ára másodrendű kérdés, csak minőségben versenyezhessen az a legkülönb francia gyártmányokéval. A villányi pezsgő pedig erre is alkalmas lesz. Baranya vármegye ezen ipartelepe, mely öreg­bíteni fogja a villányi borpiac megállapodott világhírét, egyik büszkeségét képezheti me­gyénknek, mely ipari telepekben nem valami gazdag, de a háború után ezen téren is nagy fellendülés várható, amihez lényegesen fog járulni, hogy a dárdai uradalom és ipartelepei felosztva, szabadon mozgó tőkeerős, modern gondolkozású pénzcsoportok kezeibe kerül­tek, melyek a hasznot ígérő befektetésektől nem fognak visszariadni. A villányi pezsgőgyár megtekintése után a pécsi kiránduló társaság még a jóhírnevű Fürst-féle borpincéket is fölkereste, melyekből a Pécsett is nagy kedvességnek örvendő palackborok kerültek ki. A hatalmas méretű, szépen kiépített pincékben az óriási hordók egész sorában pihennek a régi borok, melyek értékben rendkívüli módon emelkedtek. Ezen pince berendezése is a legmodernebb, keze­lése pedig, a­mi palackborkereskedésnél kü­lönösen fontos, elsőrendű. Egy vagyon drága bor hetek óta töltve, várja a szükséges okmá­nyokat, hogy elszállítható legyen a megren­delt címre Brémába, de oly nehézkesen történik ezen szállítási engedélyek beérke­zése, hogy ez rendkívül megnehezíti a kivitelt, melyre pedig a magyar kormány is nagy súlyt helyez. Villány borkereskedelmének szép jelene mellett szép jövője is van, mert a jó bort mindig keresni fogják — békében is. de ötven évig orgonagyáros. — Saját tudósi lónktól. — I. ötven év ! Nagy idő ez a véges, múlandó ember életében. Még nagyobb, ha az küzdel­mes és gazdag munkássággal van betöltve. A tehetséggel párosult szorgalom sokat lehet és nagyot alkot­hat ezen idő alatt ! Az egyén­nek elismerést, hírnevet szerez, a társadalom­nak áldásos gyümölcsét érleli meg. Legtöbb­ször az utóbbit, míg az elismerés későn, vagy csak a halál után érkezik meg. Eredményes munkában eltöltött élet határkövénél állunk meg és tekintetünk ötven év munkásságára vett pillantást. Öt­ven év munkásságát kívánjuk meg­ünnepelni. Nem fénnyel, nem zajjal, nem­­a régi idők ünneplő hangulatával. Olyan idő­ket élünk, mikor nem a jókedv virágai pom­páznak az élet utáin, amikor nem az öröm sugara ragyogja be lassan lepergő óráinkat és víg­yaca­j csengése nem veri fel az unalom csendjét. És ha ettől az ünnepléstől távol állunk is, ha le is kell mondanunk róla, mindez semmivel sem teszi kisebbé mai csendes, a „ma” szomorú hangulatához illő ünnepel­­tetést. Sőt maga az ünnepelt volna az, aki leghatározottabban tiltakozna, sőt megbot­­ránkozna az ő igénytelenségét, szerénységét túlhaladó ünnepeltetésen. Ő, a munka, a cselekvések embere, min­denkor kerülte és hosszú életen át távolma­radt a hangos frázisokkal telített ünnepelte­­tésektől, jubileumoktól. Pedig ha akarta volna, lett volna rá mód elégszer. Igénytelen, szerény és egyszerű maradt mindvégig, élete késő koráig !----­Talán vétünk ellene, mikor tudta nélkül lapunk hasábjain, a családi kör határán túl emlékezünk meg róla és nevét az ünnepel­tet­és koszorújával ékesítjük. Lapunk, amelyet már évek óta a háború eseményei töltenek be, amely nap-nap után a hősök emlékének ad helyet, legyen ezúttal a békés kultúra, a munka kimagasló hősé­nek szentelve. Angster Józsefről kell ma szólanunk. Van-e, ki e nevet nem ismeri ?..........Az ő neve is ott ragyog azon kevesek névsorában, akik a magyar ipar fejlődésében számottevő eredménnyel működtek, akik a magyar név­nek újabb becsülést s városunknak az orszá­gon túl terjedő hírnevet szereztek. Angster nem történeti múlttal dicsekvő név, hanem az önmaga erejéből, emberségé­ből naggyá nőtt név hordozója. Az ő szár­mazása elvész a tizenhetedik század egyik paraszt családjának ismeretlenségébe. Föld­höz rögzött szorgalmas sváb generáció le­származottja. Most is büszkeséggel vallja magát a nép egyszerű fiának. És hozzájuk való ragaszkodását megőrizi e hosszú s válto­­zatos élete pályáján. Nem lett hűtlen hozzá­juk, nem tagadta meg származását, hanem becsülést, hírnevet és dicsőséget hozott arra a paraszt névre, arra a szalmafedeles házra, amelyet örökölt, ahonnan a nagy világba indult. Ifjú, gyerekember volt a ak­kor „Isten­­hozzáck’-ot mondott kácsfalui szülői házának. S most 84 év fáradságával, munkájával, si­kereivel és dicsőségével tekint­het rá vissza... Tanulságos és érdemes múlt történetét ha­tárolja e két dátum : 1834 —1917. Ennek az életnek, ennek a vándorútnak még nincs vége. Most ennek a vándorútnak csak egy állomásánál időzünk. Ével­érek egy jelentős fordulópontjához értünk. Álljunk meg — és tekintsünk vissza 50 év munkásságára. Meg­érdemli, hogy mi is feljegyezzük e dátumot s ne engedjük nyomtalanul eltűnni. Lapunk mindenkor hűségesen és éber figyelemmel jegyezte fel városunk kultur­­eseményeit. Kultur esemény ez is : a munka apothezisa kell hogy legyen ! 1866-ban tele­pedett le állandóan városunkban s azóta pécsi lakos, háztulajdonos és gyáros. Azóta büszkesége lett az „öt templomok”, váro­sának ! Üdvözöljük őt, mint a magyar ipar jeles művelőjét, az orgonagyártás úttörőjét, fejlesztőjét, aki azt művészi tökéletességre emelte és e szakmában édes hazánk határán túl is általános elismerést és jó hírnevet ho­zott a magyar névnek ! Ha nem is versenyez­het hírnév dolgában Zsolnayval, de mint a fáradhatatlan munka emberét, harcosát és művészét bátran mellé állíthatjuk. És ez a két kis öreg­ember alakja kiküzdötte, hogy ott álljon a munka csarnokában, a létesítendő pécsi közművelődés palotájában. Mindenféle ünneplésnél többet érőbb, hasznosabb, ha mások okulására, buzdítá­sára megírjuk életrajzát. Kácsfalu egy igénytelen község Baranyá­ban. Erről is, mint annyi számtalan ismeret­len nevű faluról aligha tudnánk valamit, ha nagy szülöttje révén nem került volna a nemzet kultúrtörténetébe. Ebben a faluban született városunk nagynevű lakója Angster József. Szegény, de boldog családi élet lég­körében munka és imádság szellemében nö­vekedett. Már kis­gyermek korában nagy kedvet mutatott a technikai munkák iránt. Egy sípládát, fuvolát készített, amellett szor­galmasan iskolába járt. Szülei engedve kéré­sének, tanítójuk előzetes tanácsa után nehéz szívvel útnak bocsájtották. S így a kis Jósika örökre búcsút mondott a bocskornak, az ostornak és ekeszarvának. Hajlamát követve elment asztalos mesterséget tanulni. Attól az órától kezdve, hogy falujától búcsút vett, rálépett arra az útra, amelyen sok tapaszta­lással és viszontagsággal gazdagodva 84 esz­tendővel önálló működésének félszázados ju­bileumához ért ! A fiatal parasztfiút asztalos mesterségre adták, melyet Eszéken meg is tanult. 1855- ben Wienbe került, hol három évig mint asztalos segéd dolgozott. 1858-ban ugyanott, Till Péter harmonium és orgonagyárában talált foglalkozást. 1861-ben vándorbotot fogott és elhagyva Wient, Prága, Drezda érintésével Leipzigba került, ahol alkalma volt egy 84 változattal mint négy Manuálos orgonát tanulmányozni. 1862-ben Svájcba ment, ahol főleg a híres luzerni orgona kötötte le figyelmét. 1863-ban Parisnak vette útját, ahová még azon évben meg is érkezett. Pa­risban a világhírű Cavaille-Coll orgonagyár­ban dolgozott. Három évig volt Cavaillé- Collnál, hol elméleti és gyakorlati ismereteit kibővíté az orgonaépítés terén. 1­866-ban visszajött szülőföldjére Kácsfaluba, ahol nagy örömmel fogadták a már hírnévre ver­gődött s világlátott fiatal asztalost. Itt meg­pihenve a szülői ház nyugalmat adó csend­jében, újból búcsút mondott szülőföldjének, de most utoljára. Ezután a vármegye szék­helyére, Pécsre jött, ahol állandóaan letele­pedett, műhelyt nyitott és megnősült, fele­ségül véve Fipp hásságyi néptanítónak Teréz nevű leányát, akiben szerető, gondos élet­társat nyert s akivel együtt megérte e nem remélt ünnep bekövetkezését. (Befejező rész következik ) HÍRROVATUNK. — Kitüntetéések. A király Jalsoviczky Sándor és Kovács Gyula dr. belügyminisz­tériumi miniszteri tanácsosoknak, valamint Pekáry Ferenc dr. miniszteri tanácsosi cim­­m­­el felruházott ugyanezen minisztériumbeli osztálytanácsosnak, saját kérelmükre való nyugalmazásuk alkalmából, sok évi buzgó és eredményes közszolgálatuk elismeréséül a II. osztályú polgári hadiérdemkereszte adományozta. — Az Osztrák-Magyar Bank kormányzói­nak kitüntetése. A király Popovics Sándor dr. belső titkos tanácsos, az Osztrák-Magyar Bank kormányzójának és Tarkovich József belső titkos tanácsos, az Osztrák-Magyar Bank kormányzójának az I. oszt. polgári hadiérdemkeresztet adományozta. — Uj magyar nemes. A király Leitt­er Ernő, az aradi állami gyem­ekmenhely igaz­gató-főorvosának és törvényes utódainak, nyugdíjazása alkalmából, a gyermekvédelem terén szerzett érdemei elismeréséül, a magyar nemességet „Ujpanádi” előnévvel dijmen­­tesen adományozta. — Hadik gróf miniszter szemleútjai­nl esett és környékén. Hadik János gróf köz­­élelmezési miniszter pénteken délelőtt Tem­ple Pindolf és Bod János miniszteri osztály­­tanácsosok és a pécsi szakerők kíséretében automobilon Pécsbányatelepre ment, hogy az élelmezési viszonyokról személyesen sze­rezzen meggyőződést s a többi között meg­tekintette a bányatelep élelmezési raktárát. Miután a szemlekörút teljes alapossággal történt, fél három óra volt, mire a miniszter visszatért Pécsre, míg Temple Rudolf min. oszt. tau. Somogy­ és Szabolcs bányatelepei, élelmezési raktárait tekintette meg. A dél­után folyamán a miniszter Pécs város pol­gármesterét, Nendlvich Andor kir. tanácsost, fogadta, m­ivel beható tárgyalásokat folyta­tott Pécs közélelmezési viszonyairól. Később a polgármester és Tichy Ferenc dr. tanácsnok­i kíséretében megtekintette a városi sertés­hizlaldát, valamint a városi hentesipari üze­met és a közélelmezési raktárakat s a látottal­ fölött megelégedését fejezte ki. A körút­ után visszatért a Pannónia szállodába, honnan, mint ahogy azt már előre jeleztük, este 7 órakor Domnimiholjácra utazott sógora, 3 Családi halat kerttel, esetleg­ néhány lakással, a bel-, budai- vagy siklósi-külvárosokban és bárhol a villamos mentén minden elfogadható áron bérlm vagy megtételre keres. Schrrteiszl Ferencz hangszer-, mű- és fényképcikk kereskedő, Király­ utca 42. szám. Telefon 572. МГ Közvetítők dijaztetnak! m

Next