Pécsi Napló, 1917. szeptember (26. évfolyam, 196-220. szám)
1917-09-01 / 196. szám
1915. szeptember 1. „Pécsi Mapló ezen nem tömeg, hanem legfinomabb minőségű pezsgő gyártására berendezett gyárban már föltalálható. Márkáinak hírneve hamarosan be fogja járni azon helyeket, nálunk is, a külföldön is, ahol a pezsgő ára másodrendű kérdés, csak minőségben versenyezhessen az a legkülönb francia gyártmányokéval. A villányi pezsgő pedig erre is alkalmas lesz. Baranya vármegye ezen ipartelepe, mely öregbíteni fogja a villányi borpiac megállapodott világhírét, egyik büszkeségét képezheti megyénknek, mely ipari telepekben nem valami gazdag, de a háború után ezen téren is nagy fellendülés várható, amihez lényegesen fog járulni, hogy a dárdai uradalom és ipartelepei felosztva, szabadon mozgó tőkeerős, modern gondolkozású pénzcsoportok kezeibe kerültek, melyek a hasznot ígérő befektetésektől nem fognak visszariadni. A villányi pezsgőgyár megtekintése után a pécsi kiránduló társaság még a jóhírnevű Fürst-féle borpincéket is fölkereste, melyekből a Pécsett is nagy kedvességnek örvendő palackborok kerültek ki. A hatalmas méretű, szépen kiépített pincékben az óriási hordók egész sorában pihennek a régi borok, melyek értékben rendkívüli módon emelkedtek. Ezen pince berendezése is a legmodernebb, kezelése pedig, ami palackborkereskedésnél különösen fontos, elsőrendű. Egy vagyon drága bor hetek óta töltve, várja a szükséges okmányokat, hogy elszállítható legyen a megrendelt címre Brémába, de oly nehézkesen történik ezen szállítási engedélyek beérkezése, hogy ez rendkívül megnehezíti a kivitelt, melyre pedig a magyar kormány is nagy súlyt helyez. Villány borkereskedelmének szép jelene mellett szép jövője is van, mert a jó bort mindig keresni fogják — békében is. de ötven évig orgonagyáros. — Saját tudósi lónktól. — I. ötven év ! Nagy idő ez a véges, múlandó ember életében. Még nagyobb, ha az küzdelmes és gazdag munkássággal van betöltve. A tehetséggel párosult szorgalom sokat lehet és nagyot alkothat ezen idő alatt ! Az egyénnek elismerést, hírnevet szerez, a társadalomnak áldásos gyümölcsét érleli meg. Legtöbbször az utóbbit, míg az elismerés későn, vagy csak a halál után érkezik meg. Eredményes munkában eltöltött élet határkövénél állunk meg és tekintetünk ötven év munkásságára vett pillantást. Ötven év munkásságát kívánjuk megünnepelni. Nem fénnyel, nem zajjal, nema régi idők ünneplő hangulatával. Olyan időket élünk, mikor nem a jókedv virágai pompáznak az élet utáin, amikor nem az öröm sugara ragyogja be lassan lepergő óráinkat és vígyacaj csengése nem veri fel az unalom csendjét. És ha ettől az ünnepléstől távol állunk is, ha le is kell mondanunk róla, mindez semmivel sem teszi kisebbé mai csendes, a „ma” szomorú hangulatához illő ünnepeltetést. Sőt maga az ünnepelt volna az, aki leghatározottabban tiltakozna, sőt megbotránkozna az ő igénytelenségét, szerénységét túlhaladó ünnepeltetésen. Ő, a munka, a cselekvések embere, mindenkor kerülte és hosszú életen át távolmaradt a hangos frázisokkal telített ünnepeltetésektől, jubileumoktól. Pedig ha akarta volna, lett volna rá mód elégszer. Igénytelen, szerény és egyszerű maradt mindvégig, élete késő koráig !----Talán vétünk ellene, mikor tudta nélkül lapunk hasábjain, a családi kör határán túl emlékezünk meg róla és nevét az ünnepeltetés koszorújával ékesítjük. Lapunk, amelyet már évek óta a háború eseményei töltenek be, amely nap-nap után a hősök emlékének ad helyet, legyen ezúttal a békés kultúra, a munka kimagasló hősének szentelve. Angster Józsefről kell ma szólanunk. Van-e, ki e nevet nem ismeri ?..........Az ő neve is ott ragyog azon kevesek névsorában, akik a magyar ipar fejlődésében számottevő eredménnyel működtek, akik a magyar névnek újabb becsülést s városunknak az országon túl terjedő hírnevet szereztek. Angster nem történeti múlttal dicsekvő név, hanem az önmaga erejéből, emberségéből naggyá nőtt név hordozója. Az ő származása elvész a tizenhetedik század egyik paraszt családjának ismeretlenségébe. Földhöz rögzött szorgalmas sváb generáció leszármazottja. Most is büszkeséggel vallja magát a nép egyszerű fiának. És hozzájuk való ragaszkodását megőrizi e hosszú s változatos élete pályáján. Nem lett hűtlen hozzájuk, nem tagadta meg származását, hanem becsülést, hírnevet és dicsőséget hozott arra a paraszt névre, arra a szalmafedeles házra, amelyet örökölt, ahonnan a nagy világba indult. Ifjú, gyerekember volt a akkor „Istenhozzáck’-ot mondott kácsfalui szülői házának. S most 84 év fáradságával, munkájával, sikereivel és dicsőségével tekinthet rá vissza... Tanulságos és érdemes múlt történetét határolja e két dátum : 1834 —1917. Ennek az életnek, ennek a vándorútnak még nincs vége. Most ennek a vándorútnak csak egy állomásánál időzünk. Évelérek egy jelentős fordulópontjához értünk. Álljunk meg — és tekintsünk vissza 50 év munkásságára. Megérdemli, hogy mi is feljegyezzük e dátumot s ne engedjük nyomtalanul eltűnni. Lapunk mindenkor hűségesen és éber figyelemmel jegyezte fel városunk kultureseményeit. Kultur esemény ez is : a munka apothezisa kell hogy legyen ! 1866-ban telepedett le állandóan városunkban s azóta pécsi lakos, háztulajdonos és gyáros. Azóta büszkesége lett az „öt templomok”, városának ! Üdvözöljük őt, mint a magyar ipar jeles művelőjét, az orgonagyártás úttörőjét, fejlesztőjét, aki azt művészi tökéletességre emelte és e szakmában édes hazánk határán túl is általános elismerést és jó hírnevet hozott a magyar névnek ! Ha nem is versenyezhet hírnév dolgában Zsolnayval, de mint a fáradhatatlan munka emberét, harcosát és művészét bátran mellé állíthatjuk. És ez a két kis öregember alakja kiküzdötte, hogy ott álljon a munka csarnokában, a létesítendő pécsi közművelődés palotájában. Mindenféle ünneplésnél többet érőbb, hasznosabb, ha mások okulására, buzdítására megírjuk életrajzát. Kácsfalu egy igénytelen község Baranyában. Erről is, mint annyi számtalan ismeretlen nevű faluról aligha tudnánk valamit, ha nagy szülöttje révén nem került volna a nemzet kultúrtörténetébe. Ebben a faluban született városunk nagynevű lakója Angster József. Szegény, de boldog családi élet légkörében munka és imádság szellemében növekedett. Már kisgyermek korában nagy kedvet mutatott a technikai munkák iránt. Egy sípládát, fuvolát készített, amellett szorgalmasan iskolába járt. Szülei engedve kérésének, tanítójuk előzetes tanácsa után nehéz szívvel útnak bocsájtották. S így a kis Jósika örökre búcsút mondott a bocskornak, az ostornak és ekeszarvának. Hajlamát követve elment asztalos mesterséget tanulni. Attól az órától kezdve, hogy falujától búcsút vett, rálépett arra az útra, amelyen sok tapasztalással és viszontagsággal gazdagodva 84 esztendővel önálló működésének félszázados jubileumához ért ! A fiatal parasztfiút asztalos mesterségre adták, melyet Eszéken meg is tanult. 1855- ben Wienbe került, hol három évig mint asztalos segéd dolgozott. 1858-ban ugyanott, Till Péter harmonium és orgonagyárában talált foglalkozást. 1861-ben vándorbotot fogott és elhagyva Wient, Prága, Drezda érintésével Leipzigba került, ahol alkalma volt egy 84 változattal mint négy Manuálos orgonát tanulmányozni. 1862-ben Svájcba ment, ahol főleg a híres luzerni orgona kötötte le figyelmét. 1863-ban Parisnak vette útját, ahová még azon évben meg is érkezett. Parisban a világhírű Cavaille-Coll orgonagyárban dolgozott. Három évig volt Cavaillé- Collnál, hol elméleti és gyakorlati ismereteit kibővíté az orgonaépítés terén. 1866-ban visszajött szülőföldjére Kácsfaluba, ahol nagy örömmel fogadták a már hírnévre vergődött s világlátott fiatal asztalost. Itt megpihenve a szülői ház nyugalmat adó csendjében, újból búcsút mondott szülőföldjének, de most utoljára. Ezután a vármegye székhelyére, Pécsre jött, ahol állandóaan letelepedett, műhelyt nyitott és megnősült, feleségül véve Fipp hásságyi néptanítónak Teréz nevű leányát, akiben szerető, gondos élettársat nyert s akivel együtt megérte e nem remélt ünnep bekövetkezését. (Befejező rész következik ) HÍRROVATUNK. — Kitüntetéések. A király Jalsoviczky Sándor és Kovács Gyula dr. belügyminisztériumi miniszteri tanácsosoknak, valamint Pekáry Ferenc dr. miniszteri tanácsosi cimmel felruházott ugyanezen minisztériumbeli osztálytanácsosnak, saját kérelmükre való nyugalmazásuk alkalmából, sok évi buzgó és eredményes közszolgálatuk elismeréséül a II. osztályú polgári hadiérdemkereszte adományozta. — Az Osztrák-Magyar Bank kormányzóinak kitüntetése. A király Popovics Sándor dr. belső titkos tanácsos, az Osztrák-Magyar Bank kormányzójának és Tarkovich József belső titkos tanácsos, az Osztrák-Magyar Bank kormányzójának az I. oszt. polgári hadiérdemkeresztet adományozta. — Uj magyar nemes. A király Leitter Ernő, az aradi állami gyemekmenhely igazgató-főorvosának és törvényes utódainak, nyugdíjazása alkalmából, a gyermekvédelem terén szerzett érdemei elismeréséül, a magyar nemességet „Ujpanádi” előnévvel dijmentesen adományozta. — Hadik gróf miniszter szemleútjainl esett és környékén. Hadik János gróf közélelmezési miniszter pénteken délelőtt Temple Pindolf és Bod János miniszteri osztálytanácsosok és a pécsi szakerők kíséretében automobilon Pécsbányatelepre ment, hogy az élelmezési viszonyokról személyesen szerezzen meggyőződést s a többi között megtekintette a bányatelep élelmezési raktárát. Miután a szemlekörút teljes alapossággal történt, fél három óra volt, mire a miniszter visszatért Pécsre, míg Temple Rudolf min. oszt. tau. Somogy és Szabolcs bányatelepei, élelmezési raktárait tekintette meg. A délután folyamán a miniszter Pécs város polgármesterét, Nendlvich Andor kir. tanácsost, fogadta, mivel beható tárgyalásokat folytatott Pécs közélelmezési viszonyairól. Később a polgármester és Tichy Ferenc dr. tanácsnoki kíséretében megtekintette a városi sertéshizlaldát, valamint a városi hentesipari üzemet és a közélelmezési raktárakat s a látottal fölött megelégedését fejezte ki. A körút után visszatért a Pannónia szállodába, honnan, mint ahogy azt már előre jeleztük, este 7 órakor Domnimiholjácra utazott sógora, 3 Családi halat kerttel, esetleg néhány lakással, a bel-, budai- vagy siklósi-külvárosokban és bárhol a villamos mentén minden elfogadható áron bérlm vagy megtételre keres. Schrrteiszl Ferencz hangszer-, mű- és fényképcikk kereskedő, Király utca 42. szám. Telefon 572. МГ Közvetítők dijaztetnak! m