Pécsi Napló, 1918. december (27. évfolyam, 277-299. szám)

1918-12-01 / 277. szám

2 A köz­ponti hatalmak és az előzetes tárgyalások. Gémf, november 30. (Eredeti távirat.) A Temps értesülése szerint a központi hatal­maknak az előzetes béketárgyalásokra küldendő d­egállói a Párisban tartandó tanácskozásokon nem vehetnek részt, velők csak a határozatokat közlik.­­ Az osztrákok magyarokat tartoztatnak le. Bécs, november 30. (Eredeti távú­at.) Schöner Gusztáv ismert ivót a magyar hatósá­gok Lajtaújfaluban egy vasúti kocsiban letar­tóztatták, mert Magyarországon a nyugat­­magyarországi német részek elszakadása mellett izgatott. A német hatóságok most retorzióképen letartóztattak­­Wiener-Neustadtban egy határ­­rendőrségi kapitányt és egy honvéd főtisztet. Vilmos excsászár tanácsadóiról. Berlin, november 30. (Eredeti távirat.) A Kölnische Zeitung volt harctéri tudósí­tója a forradalom kitörése napján beszélt Vilmos excsászárral, ki kijelentette, hogy a háború kitörése előtt a német birodalom politikáját egyedül Bethmann Hollisg és Jagrm irányí­­tották és őt akarata ellenére északra küldték. A keleti ukrán köztársaság, Bécs, november 30. (Eredeti távirat.) A Lemberger Zeitung értesülése szerint az ukrán Nemzeti Tanács november 30-án ki­kiáltotta a keleti ukrán köztársaságot. Ebből az alkalomból kimondották, hogy Ukrajná­hoz tartozik Szepes, Sáros, Zemplén, Mára­mar­os és Bereg magyar vármegyék ukrán ré­szei is.­­ A spanyolok tiltakozása, Madrid, november 30. (Eredeti távirat.) Az Iberia című lap erélyesen állást foglal az ellén, hogy az antant jogosulatlanul vissza­tartott magyar és német foglyokat, akiket Olasz­os Franciaországban kényszermunkára akar felhasználni. Felszólítja Romanones gróf mi­­n­iszterelnököt, indítson az antantnál érdekük­ben akciót. — A cseh bányászok dolgoznak. Bécs, november 30. (Eredeti távirat.) Brüxben helyreállott a nyugalom. A tegnapi népgyűlésen a bányászok kijelentették, hogy felveszik a munkát, de csak akkor, ha a szén Csehországban marad. — A függetlenségi párt szervezkedése. Az a szervezkedés, melyet a függetlenségi és 4 kas párt ebben az ősrégi kerülete­kben megin­dított, szépen halad előre. Meglátszik, hogy armint igyekeznek is más pártok tagokat hódítani a függetlenségi elvekkel áthatott polgárok közül, nem sikerül elhódítani. A függetlenségi és 48-as párt a mai szervezkedő ülésén első ízben jelentek meg a női tagok. A párt örömmel üdvözölte körükben őket, akik mindig a párt híve voltak akkor is, mikor még nem volt szavazati joguk s most, midőn ők is részt vehetnek az ország sorsának inté­zésében, sietnek a párt zászlója alá.­­ Egry Béla dr. elnök a mai ülés megnyitása­k­or üdvözölte a nőket, akik első ízben jelentek meg körünkben. Reá­mutatott arra, hogy a függetlenségi és 48 fős párt volt az első, mely Irányi Dániel indítványára a nők váasztó­­jogát először vette fel a programjába. A füg­getlenségi és 48-as párt volt az, mely híven kitartott az elvei mellett még akkor is, a­mikor azért üldöztetés járt. Kéri, hogy a nők­ tá­mogassák a pártot. Az elnök üdvözlő szavai után felolvasták a függetlenségi és 48-as (Ká­rolyi) párt következő levelet: Igen tisztelt Elnök Úr ! Folyó hó 23-án kelt nagybecsű soraira vála­szolva van szerencsém­ értesíteni, hogy egyenlőre fenntartjuk pártunk nevét és ezalatt a név alatt szer­vezkedünk az egész országban. Ha valami változás jönne létre, erről elvbarátainkat részben közvet­lenül, részben a lapok útján fogjuk értesíteni. Felhasználom ezt az alkalmat arra, hogy megkérjem igen tisztelt Elnök urat, méltóztatna odahatni, hogy az egész vármegyére kiterjedőleg a szervezkedés haladéktalanul meginduljon. Szíves mielőbbi értesítését kérve, vagyok őszinte nagyrabecsüléssel igaz híve Hock János elnök. »Pécsi nap!­“ 1Э18 december 1. Ezután megvitatták a további szervez­kedés módozatait. A párt Schwarcz Gábor azt felküldte Budapestre, hogy ott a központi vezetőséggel állapodjon meg, kik jönnek le a­ Pécsett megtartandó nagy párt­gyű­lésre. Ezután megválasztották a sajtó­bizott­ságot, melynek tagjai lettek: Egry Béla dr., Ember János, Germann Istvánná, Grün Sándor drné, Schwarcz Gábor dr., Nemes Vilmos dr., Kele­men Béla, Grün Sándor dr., Végh Lajos, Kardos Imre dr., Schneider Károly dr. A szervező­bizottság elhatározta még, hogy minden csütörökön este 6 órakor ülést tart. „Kötelességünk“ című kis elmefuttatás (a Pécsi Napló I. évi nov. 28-iki számában) örömmel üdvözölné a kritikát, ha az ellenfél részéről jön is. Ezen az alapon bátorkodom hozzászólni. A cikkíró úr azt tartja, hogy vallási kérdések megvitatásához a nevelő munkások szervezetének joga van, mert a nevelő mun­kásoknak van elégséges paedagogiai kép­zettségük és a vallástanításban vannak sür­gős megoldásra váró problémák. Ezzel szemben azt állítom, hogy sem joga nincs,­ sem megfelelőnek nem tartom, hogy vallási dologban döntő ítéletet mondjon. Először nincs joga, mert nincs megbíza­tása, sem küldetése. A paedagogiai képzett­ség és általános vallási ismeret még­ nem jogcím erre. A vallástörténet tanúsága sze­rint a vallási tanok közlése mindig valami nagy tekintély alapján történik. Magán kez­deményezés, vagy vállalkozás nem rendel­kezik ilyennel. Az egyes ember vallási isme­rete és vallási átélése lehet értékes magán használatra, de nem bír elég tekintéllyel arra, hogy azt más emberekkel is elfogadtassa. A vallás összetartó, objektív tekintély nélkül széttöredezik és szertefolyik. Aki tanítani akarja, annak küldetéssel kell bírnia. Külön­ben a profán tudományokban is megvan ennek az analógiája. Lehet valakinek tör-­­ téneti, vagy­ természettudományos isme­rete, még­sem léphet be bármely iskolába, hogy ott tanítson. Nincs megbízatása. Másodszor az általános vallási ismeret­­ sem jogosít fel senkit arra, hogy a vallás­tanítás anyagáról és módszeréről kellő­ hozzá­értéssel í­téletet mondjon. Éppen a cikkír­ó úr felhozott példája bizonyítja. Azt hiszi, ere­deti megállapítást szögez le, midőn kijelenti, hogy Mózes nem készen kapta a 10 paran­csolatot. Holott a vallástanítás magasabb, nem elemi fokon, mindig hangsúlyozzuk, hogy a 10 parancsolat természettörvény, vagyis megvolt Mózes előtt is, megvan azon népeknél is, melyeknél Mózes könyvei mai napig ismeretlenek maradtak. Más szóval a kinyilatkoztatás sok olyan igazságot ölel fel, melyet az emberi ész a maga erejéből is megismerhet. Hogy a 10 parancsolat etni­­kai fejlődés eredménye volna, csak puszta föltevés alapján állítható, a vallástörténet erre bizonyítékot nem szolgáltat. Be van írva az emberek­­szívébe a kultúra bármely fokán. Általános vallási ismeret nem elégséges a vallási kérdések szakszerű megvitatásá­hoz. Nekem is volnának általános,sőt (éppen az evolúciót illeőleg) speciálisabb természet­­tudományi és történeti ismereteim, de azért nem mernék döntő tekintéllyel fellépni és előírni, hogy e tudományszakokból mit és hogyan kellene tanítani, mert mindenki azt mondhatná, nem szakember az úr. És igazuk volna. Mert mgam is, ha megfelelő, pláne orthopaed cipőre van szükségem, szakavatott mesterhez megyek, nem a klumpafaragóhoz, pedig ez is ért a lábbeli készítéséhez. A vallástudománynak is megvan a maga saját tárgya, és sajátos módszere. Ennek ismerte és tanítása különleges szakképzett­­­séget kíván. Ami a természettudományos ismereteket és az evulíció elméletét illeti, mi sem va­gyunk e téren analfabéták. Nem is marad­tunk meg a leíró természetrajz színvonalán. A vallás igazságait mégis össze tudjuk egyez­tetni a természettudományok megállapí­tott igazságaival. A vallástanításban időnként szüksé­gessé válnak bizonyos reformok. Voltak és lesznek is ilyenek. "Utalok itt a hitoktatás történetére. Nem vagyunk mi olyan elmara­dottak, mint ahogy mondogatják. Még egyet a politikai állásfogalalásró. A­ legszerencsétlenebb gondolatnak tar­tanám, ha a nevelő munkások szervezete, mint egyesület, csatlakoznék valamely poli­tikai párthoz, mert akkor ki volna téve a pártszenvedélyek hullámzásának és egyes pártok uszályhordozójává válnék. Egyes em­ber tartozhatok akármilyen párthoz, de sí iskolába ne vigye be, mert annak célja jel- temes, önnálló polgárnak a nevelése, ki majd maga választja meg, hogy később milyen párthoz csatlakozzék. A nevelés legyen ob­jektív. Gere Gábor dr. Válasz Dani Áron úrnak, ön azt írja, hogy én önt jól ismerem. Sajnos, én ugyanezt önről nem mondhatom, mert ha ismerne, nem irna rólam olyat, hogy én a föld­­miv­elő népet­­ lebecsülöm. Egészen biztos vagyok benne, hogy e téren én, aki minden teremtett em­bert megbecsülök, magam elé senkit nem engedek. Én csak annyit írtam a neheztelt cikkben, hogy szerintem a ruharendelet falán nem lesz­ végrehajtható és ezt próbáltam megokolni. Én örülnék legjobban, ha a következmények azt mu­tatnák, hogy ebben nem nekem, hanem Dani Aren úrnak lett igaza. Akinek csak hízelgő szava van a néppel szem­ben, annak a szeretete mindig gyor­sabb, mint aki rámutat hibáira is. Ezzel én annál kevésbé árultam el azt, hogy a népet lebecsülöm — ahogy Dani Áron rám fogja — mert hiszen én népünk hibáiért is nem­­őt magát, hanem népoktatásunk évszázados elhanyagoltságát, felekezeti voltát oko­lom, no meg azt, hogy helyes tanításban és neve­lésben sem az urak, sem a papság részéről eddig­­nem részesült Dr. Kelemen Mózes. HÍRROVATUNK, A háború után. — A segélybizottság 186. jelentése. A világháború most adja vissza abban részt­vett polgártársainknak a nagy küzdelemben meg­maradt részét. Ki betegen, ki bénán, de a legtöbb lerongyolódva és kimerülve tér vissza­ a polgári­­életbe. Fogadjuk őket szeretettel, a viszontlát­ás örömének jóleső melegév­el, segítsük őket és támo­gassuk adományainkkal továbbra is azokat, akik a nagy harcnak szenvedő áldozatai, az özvegyeket,, árvákat és a megvakult katonákat. A segélybizottság. A múlt hetekben hozzánk érkezett adományok: Vasváry Ferenc dr. Irén: A pécsi segélyalap javára : Thaly Lujza 15. — és Braun Antalné 20. — halottak napi koszorumegváltás címén, összesen 35.— korona. Szabón István fa, posta és táv. igazgató Irén: Fischer János 5.—, Hoffmann Maca 2.—, Klekner Mária 2.—, összesen 0.— K. Az országos magyar kereskedelmi egyesülés pécsi fiókja tagjainak adományai: Lukács Sándor és fia 10.—, Zucker József és fia 10.—, Ali és Böhm 26.—, Kertész Gusztáv 10.—, Wolheim és Spitzer 10.—, Schwarz Benő 5.—, Tauszig Ármin 10­.—, Rosenzweig D.-né 5. —, Kemény Béla 2. —, Handler Adolf 10.—, összesen 92. — K. Bolgár Tivadar pénztáros Ivén: A vak kato­náknak : N. N. 20. —, N. M. 4. —, összesen 24. — K. A Pécsi Napló szerkesztőségének Ivén: A vak katonáknak: Loki Aurél Licht Jenő halála alkal­mából koszorumegváltás címén 50. — , Bittler Henrik Fürst Gyuláné emlékére 10.—, Ladika István szakértői díja 50.—, Berkovits Márton 10- — , Fekete Tivadar és László Fürst Gyuláné elhunyta alkalmából koszorúmegváltás címén 20.—, Rosenzweig Zoltán 60.—, Weisz Zsigmond koszorú­­megváltás címén özv. Fried Mórné halála alkal­mából 16­—, L­elicher László elhunyta alkalmából a pécsi Máv. üzlet vezet­őség személyzete 165.—, Szentkirályi Ede igazgató Gerde, köszörűmegváltás címén Bogyay Mancika halála alkalmából 20.—, A hadi árváknak: Rák József és Márta Fischmann Manó elhunyta alkalmából 10.—, Futász Jánosi­­é 200.­, monostori Erretu Kálmán és neje Eiseth Lajos dr. halála alkalmából 100.—, Deutsch Adolf

Next