Pécsi Napló, 1919. május (28. évfolyam, 86-108. szám)
1919-05-01 / 86. szám
S itt valóra válik, hogy az utol, jók lesznek az elsők, de csak azért, hogy ha egy-két emberöltő alatt kialakul az új rend, csakugyan ne legyen majd különbség kicsi és nagy között, ne legyen választófal ember és ember között, hanem csakugyan legyenek testvérek, akik természettől úgyis azok. S nem kell majd akkor külön prédikálni a» felebaráti szeretet azoknak a testvéreknek, megterem majd magától bennük," ha nem lesz semmi mesterséges korlát köztük. S az emberiség tavasza eljött, azt hirdeti az idei május, ennek a megújhodásnak, a feltámadásnak feltartóztathatatlanul be kell következnie. A régi rend volt a maga zordán igaztalanságaival, kegyetlenségével, szenvedéseivel a hosszú tél és utolsó rettenetes vihara a világháború. De vége a télnek, a tavasz várakozásával idegeinkben érezzük, hogy vége. Az orosz forradalom volt a tavaszi nap első kisütése, a mienk a második felragyogása. Közben el-elborul még az ég. De mindegy. A fanatikus hívő rendíthetetlen hitével érezzük, hogy itt a tavasz. Azok után, miket a világháború előtt és alatt megéltünk, nem térhet visza többé, ami volt: a zordon túl a maga császáraival, fegyverkezésével szárazon és vizen, bankuralmával, paramázó parlamentjeivel. Nem kezdjük többé újra a régit. Tavasz van ! Kisütött a felszabadulás napja ! Hisz a szervezettség, mellyel eddig hatalmát fentartotta, már nem kiváltsága a kisebbségnek, a proletárok tömegei is megtanultak szervezkedni, már évtizedek óta. De a kisebbség pompás szervezete : állam és jog, vallás és erkölcs, évezredes fa, nem csoda, ha egy-két évtized alatt nem merte még fejszéjét felemelni rá az új szervezettség. De csak egy olyan példa kellett, mint az orosz testvéreké. Ez megmutatta, hogy lehet. Nem esik ki a világ feneke, nem dől össze, csak a régi világ s romjain úrrá lesz a proletár és tudja tartani magát, sőt csinál olyan új rendet, melyről a proletárnak nem nehéz megérteni, hogy jobb a réginél.. .A példa vonz. Exempla trabant. Nincsolyan hely, nincs olyan nép, hol ne kívánna szintén úrrá lenni a sproletár. Így lesznek elsőkké az utolsók. Az orosz és a magyar az utolsók közt kullogott a kulturnépek sorában. A kapitalizmus hatalma Be volt ezért úgy megizmosodva, meggyökerezve, mint nyugaton, könnyebb volt megdönteni a vesztett háború után. Elsők lettünk a feltámadás során. Már a németnek is, a többi nyugati népeknek is nehezebb követni a mi példánkat, kivált ahol még a győzelem mámora is elhomályosítja a proletár elméket is. De hogy a nyugati műveltebb szervezettebb proletáriátus ne kívánna úrrá lenni a maga hazájában, hogy a lefegyverzés után simán áttérve a termelő munkára, újra behagyja baromi béketűréssel magát a tőke igájába fogni: ez ki van zárva. Exempla trabant. — Uj sótelepek Magyarországon. Székesfehérvárál jelentik : Eszterházy Móric volt miniszterelnök birtokán Sótelepeket fedeztek fel. A letűnt, korrupt, tőkés rend-szerben a haza volt az, melyről legtöbbet szónokoltak, prédikáltak, dicshimnuszokat zengettek. A legnagyobb hazafiakat természetesen azok képviselték, kik legangosabbak voltak, kik legjobban verték a mellüket, kik legtöbbet ittak a haza üdvösségére és legazemberezték, hazaárulóknak bélyegezték mindazokat, kik nem úgy értelmezték a haza fogalmát, ahogyan ők. Mit értettek ők haza alatt ? Legtöbben maguk sem tudták, csak így hallották ezt apáidtól. Beszajkóztatták velük az iskolában : Itt élned, halnod kell. Ez a föld, melyen annyiszor apáid vére folyt. Tehát ha a legelső magyar ember, a király kirántja véres kardját (persze ő csak kirántotta), akkor — a legelső magyar ember a király, érte minden magyar ember síkra száll, a táborba kell szállni mindnyájunknak és meg kell védeni a hazát. Az iskolát a letűnt, bűnös rendszer a hatalom szolgálatába állította; a zsenge gyermekdélek elkábítása már ott történt meg először; a gyűlölet hazáját hirdették ott, nem az „egy akol, egy pásztort“, amint azt az igazi krisztusi szellemben kellett volna tanítani. Azután következett a sajtó, az úgynevezett „hazafias szellemben“ írott könyvek, melyek mind a dinasztia, a tőkés rendszer, a hatalmasok, a kiváltságosak érdekeit szolgálták. A háború folyamánis gomba módra jelentek megfurbolttra uszitó, a dinasztiát magasztaló, az álhazafiságtól csepegő munkák. Az önmagától összeomlott kapitalista rendszer értett nagyon ahhoz, hogy a tömeget kábultságban tartsa és elleplezze ama hazugságokat , hogy az általuk hirdetett haza csak a tőkések hazája és a magasztalt háború nem a nép, hanem a kapitalisták háborúja. A gondolkodó elmék, a szakszervezetben nevelkedettek azonban átláttak a szitán és nyíltan, kereken kijelentették, hogy a tőkések hazája nem az ő hazájuk. Ebből természetesen nem következik, hogy a szocialistának ne lenne hazája. Igen is van , ezen haza alatt azonban egész más értendő, mint a lökés hazája alatt. A haza fogalmának megállapításánál forduljunk a természethez, mely mindenben, így ezen kérdésben is a legbölcsebb tanácsadónk. A természet legparányibb tagjától föl az emberig mindegyiknek van hazája. A földrajzi terület, az éghajlat, a környezet a természet minden egyes tagjára rányom bizonyos bélyeget, vagyis a természet bizonyos hatást gyakorol minden egyes élőre : növényre, állatra, emberre. Egy és ugyanazon növényfaj más és más tulajdonságokkal bír a réten, az erdőben, az alföldön, a magas hegyvidéken. Ugyanezt látjuk az állatoknál. Egy és ugyanazon állatfaj más a sarkvidéken, trópusok alatt, a mérsékelt égalj alatt, sőt Európa különböző részein is. Azaz minden élő alkalmazkodik a megélhetési viszonyokhoz, körülményekhez és ezen alkalmazkodásból kifolyólag bizonyos földrajzi területen hasonló szervekkel, tulajdonságokkal bin növény-, állatfajok élnek. A természet törvényei azonban egyformán hatnak a természet minden egyes tagjára. Az ember sem kivétel. Más az Afrikában, Ázsiában, Európában élő ember. A magyar ember egész lénye, gondolkodásmódja, természete eltér az olaszétól; eltér az angolétól és mindannyié eltér a svédtől, norvégtől. Tehát igenis van hazám; van az angolnak, franciának, svédnek hazája. Ebből azonban nem következik, hogy gyűlöljük egymás hazáját, hogy irtó háborúkat viseljenek a különböző nemzetek egymás ellen, így értelmezendő az internacionálé is, nem úgy, ahogy egyes tudatlanok azt magyarázzák. A hazai röghöz való vonzódás — ahol élek, ahol elődeim éltek — tehát egy természetes érzés. A tőkéseknél azonban — amint ezt ma látjuk — ezen érzést elnyomja a vagyonhoz való ragaszkodás. A tőkés hazája a vagyon, a kiváltság ; ő más hazát nem ismer. Hogy a „hazátlan bitangnak“ van hazája, azt láthatjuk a mai napokban. Tehát a szocialistának volt, van és lesz hazája. Ez a haza azonban más, mint a tőkéseké ; ez a szeretet, a megértés, a munka hazája. És ily értelemben véve a hazát, közeledhetünk ama végső cél felé. Hogy eltűnve a politikai határok, teljesülésbe menjen a krisztusi „egy ol. egy pásztor“, hogy egész trópa egy legyen, melynek nemzetei békében, megértésben éljenek egymással. R. A szocialista hazája. Újtécsi Napló , 1919. május 1. A német delegátusok megérkeztek Versaillesbe. Páris, április 30. (Szikra távirat.) A német delegátusok első csoportja ma délelőtt Xersaillesbe érkezett. Basel, április 30. Párisi jól értesült körökben úgy tudják, hogy az előzetes békeszerződést nem fogják hetekig a német sajtó kritikáinakés propagandájának kitenni. A terv az, hogy az esetleges félreértések elsimítása után a szerződést közvetlenül aláírják. A szerződés tartalma fölött az antant semmi esetre sem tűr meg hosszas megbeszéléseket. Bécs, április 30. A németekkel folytatandó tárgyalás nem lesz nyilvános. Egyetlen nyilvános ülést tartanak csak, amelyen a szerződést aláírják. Ezt az ülést a Versailles- palota ebédlőjében tartják meg, ugyanott, ahol 1871- ben a német birodalom megalakulását proklamálták. A franciák határozottan ragaszkodtak ahhoz, hogy most ugyanott írják alá a békeszerződést. . A cseh-szlovák delegáció elvégezte munkáját. Prága, április 30. A Narodni Politika párisi jelentése szerint a cseh-szlovák delegáció a párisi békekonferencián befejezte munkáját és a legközelebbi napokban visszatér Prágába. ájus elseje három évtizeden keresztül olyan ünnepnapja volt a nemzetközi proletariátusnak, amely napon munkaszünettel, tömeggyűlésekkel, felvonulással és egyéb külsőségekkel tüntetett a tőke kizsákmányolása, politikai elnyomása, antiszociális törvénykezése ellen és követelte a nyolcórai munkaidőt, tisztességes béreket és bánásmódot, politikai jogokat, szociális törvények alkotását és a világbékét. A nemzetközi munkásság egy kiválasztott napja volt május elseje az év háromszáz munkanapja közül, amelyen seregszemlét tartott a proletár osztályharcos tábor önmaga fölött és figyelmeztetőül az uralkodó osztályoknak mindannyiszor igyekezett bemutatni a maga erejét, öntudatos fegyelmezettségét. A társadalom átalakításáért, a szocialista társadalomért küzdő munkásság eddigi május elsejei tömegmozgalmai tehát csak puszta demonstrációk voltak, seregszemlék, amelyekkel mintegy előre jelezni akarta a munkásság, hogy eljön még az idő, amikor a május elseje többet jelent puszta demonstrációnál. A magyar proletárságra ez az idő tényleg eljött 1919-ben. A március 21-iki proletárforradalom győztessé tette azt az osztályt, melynek 30 éven át mindmind nagyobb és nagyobb töredékei demonstráltak május 1-én az uralkodó osztályok, a kapitalizmus elnyomása , kizsákmányolása ellen és a szocializmus győzelméért. Új célok elé állt tehát a magyar munkásság, mert küzdelme, melynek május elseje eddig mintegy szimbolikus ünnepnapja volt, új tartalmat nyert a társadalomban elfoglalt helyzetében beállt változás következtében. A burzsoázia osztályuralmát megszüntette a győztes proletárforradalom s helyébe léptette a maga diktatúráját. A burzsoá diktatúra helyett proletárdiktatúra ül ma a hatalomban, a dolgozók diktatúrája, mely azonban nem épül az elnyomás és mások kizsákmányolásának rendszerén ; nem a híresek, dologtalanok kiváltságosainak erőszakaia építi hatalmát, hanem a munka jogára és kötelezettségére. Joga csak annak lehet, aki dolgozik. Élni csak annak van joga, aki termel és nem mások munkája gyümölcsén élősködik. A burzsoázia azonban koránt sem fog ebbe az új helyzetbe egykönnyen belenyugodni. Nem olyan paradicsomi volt az ő helyzete a kapitalizmus uralma alatt, hogy erről a kiváltságos helyzetéről egykönnyen, kényszer nélkül lemondjon. A proletárságnak kemény harcokat kellett megvívinia évtizedeken át, amíg első győzelmét kivívhatta, de nem kisebb erőfeszítés vár még rá, hogy győzelme gyümölcseit meg is tarthassa a burzsoázia ellenforradalmával szemben. A kívánatos helyzet az lett volna a számukra, ha a magyar proletárok nem állnánk még ilyen elszigetelten a többi államokbeli testvéreik között a maguk küzdelmében , ha velük együtt Európa legalább néhány számottevő államának proletariátusa ugyanazon az úton haladna már, merre ők ráléptek. Sawos. ea