Pécsi Napló, 1925. november (34. évfolyam, 117-141. szám)
1925-11-01 / 117. szám
2. elsó. PÉCSI NAPLÓ Kertváros—üdülőtelepek—tüdővészszanatórium a Mecseken. Nendtvich Andor polgármester, Fenyvessy Béla dr. és Prinz Gyula dr. egyetemi tanárok nyilatkozatai a kertvárosról, a mecseki üdülőtelepekről és a tüdőbetegszanatóriumról. Pécs, okt. 31. Soha nem vágyódott még az emberiség a pihenés után úgy, mint napjainkban. Él a vágy a nyugalom és békesség után mindenkiben, aránylag kicsiny, kevés munka után is. A háború, a forradalmak alaposan lerombolták a ma emberének munkabíró képességét. Köny- ■ nyen meg tudják szerezni maguknak időközön-ként a pihenést, kik anyagiak tekintetében függetlenek s évenként megengedhetik maguknak — ami ma már kimondottan luxussá vált — a nyaralást. A boldog békeidőkben a nyaralás kérdése sokaknak a legkönnyebben volt megvalósítható s problémát nem képezett. A mai általános siralmas gazdasági viszonyok közepette azoknak részére lett a nyaralás pedig és a legfontosabb, kik annak keresztülvitelére az eszközökkel nem rendelkeznek. Két mód van, amellyel hygiéniai szempontok szem előtt tartásával e kérdést a legpraktikusabban meg lehet — Pécsett különösen — oldani. Mindkettőnek legfontosabb előfeltétele nálunk ideálisan megvan. Szinte tálcán kínálja a segítséget a jó öreg Mecsek. Az egyik mód a modern városfejlesztésnek azt az elvét tartja mértékadónak : ki a szabadba, villaszemlekre építsük házainkat, kerttel körülvéve. Ez a kertváros elve. A kertváros eszméjének felkarolásával természetesen teljes eddigi városfejlesztési rendszerünket át kellene gyökeresen dolgozni. A kertváros eszméjének minél nagyobb mértékben való felkarolásának fontosságáról Pécs városnak a városok nemzetközi kongresszusán járt delegáltjai a legkülönbözőbb helyeken szerezhettek meggyőződést. A kertváros természetesen kétfélekép létesíthető. Lehet az kizárólag nyári tartózkodási hely, azonkívül lehet kimondottan villanegyed, amelyet állandóan laknának s igy természetesen a várossal közvetlen kapcsolatban, annak határában kellene épülnie. Amennyiben a kertváros csupán nyári tartózkodás, üdülés céljaira szolgálna, úgy természetesen építési helyét már más szempontok figyelembevétele mellett lehetne meghatározni. A második megoldási mód, amellyel a jelenlegi helyzeten segíteni lehet, egy mecseki klimatikus szanatórium létesítése. A szanatórium természetesen azokra nézve volna fontos, kiknek bizonyos fokig csupán nyugalomra volna szükségük minimális orvosi kezelés mellett, azok részére, kiknek tulajdonkép semmi bajuk sincsen, csak fáradtak, idegesek. Úgy a kertváros létesítéséhez, mint a szanatórium építéséhez a Mecsek egyes pontjainál pompásabb és predesztináltabb helyeket elképzelni sem lehet. A legfontosabb két kérdés, mely a helyek megválasztásánál mindenekelőtt fontos : 1. Az ivóvz kérdése. 2. A kertváros és szanatórium megközelítésének módja. Az objektivitás érdekében le kell szögezni, hogy ezen tervek nem tőlünk erednek. Régóta felmerültek már, de a megvalósításra egyszer sem kerültek. A „Pécsi Napló” most ismét felveti mindkét tervet: a kertvárosét és a szanatóriumét, úgy érezzük, megvalósításuk soha sem volt oly égetően fontos, mint most. Városunk életében s kulturális fejlődésében rendkívül fontos dolgok ezek, melyeknek különböző szempontok szerint való megvilágítása céljából kérdést intéztünk városunk néhány vezető egyéniségéhez. Feleleteiket a következőkben adjuk: NENDTVICH ANDOR kir. tanácsos Pécs szab.kir. város polgármestere . Régi terv Pécsett már a Mecseken létesítendő tüdőbetegszanatórium terve. Kiválóan alkalmas a Mecsek tüdőbetegszanatórium létesítésére. Több hely van a Mecseken, melyet erre a célra fel lehetne használni. Alkalmas így a Mecseknek a város feletti része és a Mélyvölgy, amely észak felől kitűnően végett helyen fekszik. Három körülményre kell a szanatórium létesítésénél tekintettel lenni, így az anyagiak előteremtésére, a szanatóriumhoz vezető útra (a szanatórium megközelíthetőségére) és a szanatórium vízzel való ellátásának kérdésére. A most épülő mecseki új műút folytán az első körülmény megoldást is nyerne, amennyiben a szanatóriumot mellette, vagy közelében építenék. Ugyancsak megoldás előtt áll jelenleg a vízkérdés is már. A vízvezeték kibővítésével alkalmas módon fel lehetne a vizet a szanatóriumhoz pumpálni. A legfontosabb kérdés azonban, az anyagiak kérdése, egyelőre legalább nagyon is nehezen oldható meg. Amennyiben a szanatórium a Mélyvölgyben létesülne, úgy az első két pont különben is elesne. Ott víz van, azonkívül a Mélyvölgyet az Árpádtetőről kiépítendő út útján könnyen meg lehetne közelíteni. A villatelep megvalósítása tulajdonkép még nehezebb, amennyiben itt a vízkérdés még súlyosabban lép fel. Villanegyedhez sok víz kell, sokkal több, mint egy szanatóriumhoz. Ez a terv ebből a szempontból nagy feladat elé állítaná a várost. Anyagiak tekintetében is nehezebb természetesen a villanegyed kérdésének megoldása. Súlyos milliárdok kellenének ehez. Pécs városa természetesen nem vállalkozhatna sem a szanatórium, sem pedig a villanegyed építésére, mivel a jelenlegi viszonyok mellett az anyagiakkal nem rendelkezik s a jelek szerint még jó ideig nem is fog azokkal rendelkezni. Ezen tervek megvalósítását csakis magántőke útján látom lehetségesnek. Természetesen, ha a város kedvező kölcsönhöz jutna, maga vehetné a kérdés megvalósítását kezébe, de erre egyelőre nincsen kilátás. Pécs városa a villanegyed építéséhez szükséges területeket, amennyiben azok tulajdonát képezik, a vállalkozóknak két módon tudná rendelkezésére bocsátani. 1. Bérbe adná a területet tulajdonátháramlási joggal. 2. örökbérbe adná a szükségelt területeket. A város abba semmi körülmények között sem menne bele, hogy egyes tulajdonait eladja. Egyebekben Pécs városa mindent elkövetne ezen tervek megvalósulása érdekében — amint konkrét, reális alappal bíró tervek merülnének fel. Rendkívül fontosnak találnám, ha e tervek megvalósulnának. Pécs város fejlődését a szanatórium létesítése erősen előmozdítaná. Idegenforgalma emelkedne s ezenkívül is rengeteg dologban befolyásolná. Nagy hiányt pótolna városunk életében úgy a szanatórium, mint a villanegyed. Fontosnak találom mindkét terv megvalósulását s igy a felvetett terveket csakis a legnagyobb örömmel fogadhatom. # FÉNYVESSY BÉLA dr. egyet. ny. r. tanár a Közegészségtani Intézet igazgatója : A legnagyobb mértékben helyeselni tudom csak azt a tervet, hogy a Mecseken szanatóriumot, gyógy-, esetleg üdülőtelepet létesítsenek. Az egyetem mint testület ezt nem veheti kezébe különböző okoknál fogva, de minden erkölcsi súlyával s tudásával támogatná ezen tervnek megvalósítását. Számítani lehetne azonkívül arra is, hogy a szanatóriumban az orvosi felügyeletet az egyetem gyakorolná. A szanatórium kérdését két szempont szerint lehet és kell megoldani. Kimondott üdülő-szanatórium, avagy tüdőbetegségek gyógyítására alkalmas szanatórium, vagy mindkettő épüljön-e ? Ez a fontos. Tüdőbetegek gyógyítására alkalmas szanatórium ugyanis Pécsett égetően szükség lenne. A belklinikának van ugyan egy pavillonja, amelyben tüdőbetegeket is ápolnak. Ebben azonban más, ragályos betegségben szenvedőket is ápolnak s igy a tüdőbetegek nagy része nem nyerhet megfelelő ápolást hely híján. A kiszorult tüdőbetegek kénytelenek Pécstől távoleső szanatóriumokban gyógykezelést keresni, de,ez sem mehet a végtelenségig így, amennyiben ezeknek a saját vidékükben betegekre kell elsősorban tekintettel lenni. A tisztán pihenésre szorulók ügyét meg lehet oldani egy üdülőszanatóriummal, avagy kertvárossal, villanegyeddel, bár üdülés szempontjából én rendes villanegyed nélkül is megoldhatónak találom a kérdést. Véleményem szerint az üdüléshez a következők kellenek : Napfény, tisztaság és jó koszt. Mindhármat a legprimitívebb egyéb berendezések közepette is el tudom ideálisan a célnak megfelelően képzelni. A Mecsek egyes pontjai kiválóan alkalmasak szanatórium létesítésére, az üdülőtelepeket pedig én egészséges fekvésű ugyancsak mecseki falvak közelében létesíteném. Ez utóbbi természetesen csakis akkor fog sikerülni, ha a falu népe, melyre az üdülőtelepeknek élelmiszerekkel való ellátásának feladata hárulna, megértőbb álláspontra helyezkednék a városiakkal szemben. Sokat tehetne ebből a szempontból az üdülőtelepek érdekében Baranya vármegye törvényhatósága. Amit az előbb a falusi lakosságra mondtam, az áll az egész magyar fürdőpolitikára. Ez az, ami a magyar fürdőhelyeken oly tűrhetetlenné teszi a helyzetet. A magyar fürdőkön az egyes üzemek tulajdonosai a jövővel nem, csak a mával törődnek. Befektetett tőkéjüket az első évben akarják megsokszorozni, azonnal meg akarnak gazdagodni s hogy ezt elérhessék, oly magasra srófolják fel az árakat, hogy azok a világviszonylatban is szinte egyedülállóak. Ez a nyaraltatási politika pedig főkép legdrágább kincsünknél, a gyermekeinknél bosszulja meg magát. Mi öregek még csak megleszünk valahogyan, de a gyermekek, kiknek határozottan szükségük van fejlődésük érdekében a szabadban való nyaralásra, érzik ennek következményeit. A mai városi gyermekek falak között, elzárva a szabad levegőtől, nőnek fel s bizony legalább a nyári hónapokban, a szünidőben volna szükséges, hogy a szabad természetben éljenek. Nálunk ehez a gyermekeknek alig van alkalmuk. Idegeneknek, a hollandusoknak kellett ezt a bajunkat észrevenni, ők igyekeznek is rajtunk segíteni, már amennyire lehet. Hónapszámra vendégül látják a magyar gyermekek egy-egy csoportját, akik azután frissen, meghízva térnek haza. Hány magyar gyermek nem mehet azonban Hollandiába ? Mi lesz ezekkel ? Önként adódik a gondolat : amit a hollandusok csinálnak idegen gyermekekkel, nem tudnák ezt mi a sajátjainkkal megtenni ? Nem lehet általánosítani, hogy anyagiakon múlik nálunk az egész. Ez nem igaz. Véleményem szerint megfelelő népjóléti politika mellett nálunk is ki lehetne vinni, hogy városi gyermekek falvakba kerüljenek egyes családokhoz nyaralni. A fejletlen nyaraltatási politikának rengeteg következménye van. A legfontosabb így, hogy gyermekeink visszamaradnak fejlődésükben s a különböző hatásokkal szemben elveszítik ellentállóképességüket. A felnőtt korban fellépő tuberkulózis ellen a legbiztosabb védekezési mód a gyermekek edzése, erősítése. A helytelen nyaraltatás következményei elkísérik így egész életükre a ma gyermekeinek legnagyobb részét. Ennek következménye azután, hogy kórházaink tele vannak. Csekély vigasz az, hogy a betegek ott tényleg gyógyulást is találnak. Senkinek sem lehet életcélja, hogy életének egy részét kórházakban töltse el. A helyes nyaraltatási politika végcélja tulajdonkép a betegségek megelőzésében rejlik. A nyaralás fontos a gyermekeknek, fontos a felnőtteknek egyaránt. Csakis a legnagyobb örömmel fogadhatom igy a felvetett terveket s megvalósításuk érdekében az illetékesek, amennyiben módomban áll, a legnagyobb mértékben számíthatnak reám. PRINZ GYULA dr. egyet. ny. r. tanár az egyetem Földrajzi Intézetének igazgatója a kertvárosról hozzá intézett kérdésünkre a következőkben felelt : A XIX. század uralkodó városi lakástípusa a bérkaszárnya már e század végén kiélte magát. Létjogosultságot az együtt- és közellakás előnyei adtak a bérkaszárnyának. Kőutak, közművek csak a belvárosok területén voltak, az állandó és gyors társaskocsi-közlekedés még ismeretlen volt. Mikor utóbbi intézmények gyors tempóban úgy minőségben, mint a térben kifejlődtek, egy átmeneti időszak keletkezett, melyen a bérkaszárnya-rendszer a megváltozott feltételek ellenére is tovább virágzott. Ennek a sajátságos továbbélésnek okát a jó hitelviszonyokban találjuk meg elsősorban. Meg kell látnunk azonban azt a valóságot, hogy a bérkaszárnya-rendszernek ma már létjogosultsága nincs. A bérkaszárnya üzleti vállalkozás volt. A közművek és rossz közlekedés, valamint az olcsó hitel szülte. Eredménye a régi belvárosok festői városképének elpusztítása volt. Ma a városok az út- és közművek építését a külterületekre fokozatosan kiterjeszt őlumm . A városfejlesztés feladatai a jövőben. II.2A TIOVI'Hibrií.