Pécsi Napló, 1926. május (35. évfolyam, 98-120. szám)

1926-05-01 / 98. szám

2. oldal. a légió kezére játszotta. Ez a hetvenmillió rubel a cseh államé lett és ezzel az anyagi erővel alapítot­ták meg a légionáriusok bankját Prágában. A ka­landor Gajda, aki így lett generális, most dikta­túrára törekszik. Reméljük azonban, hogy a cseh­szlovák nép s az állam vezetői idejében meg tud­ják akadályozni ezt a kétes kalandort. Erre a cikkre egyelőre még semmi hivatalos cáfolat nem érkezett. Beavatott helyen tisztában vannak a csehszlovákiai viszonyok tarthatatlan­ságával, s a legmesszebbmenő kombinációk in­dultak meg arra az esetre, ha valami váratlan belső­­ lökés a cseh politika mai irányítóit elsöpörné po­­­­zíciójukból. Elsősorban Massaryk és Benes félre- s állításával számolnak, s ha az egyelőre nem is kö­­­­vetkezik el, utódaik személye már meg van ha­­­­tározva. Massarykot a legvalószínűbb kombináció sze­­­­rint Svehla fogja követni az elnöki székben, aki , visszavonulva a pártpolitikától, lépésről-lépésre készíti elő a talajt a maga számára. Benes utódjá­nak Ossucky volt ügyvédet, most párisi csehszlo­vák követet emlegetik. pécsi portrék. Beszélgetés JóllerstintalM, a kard mesterével JT háború előtt nagyobb volt az érdeklődés a vivósport iránt. — Jfek most nem tanulnak vívni Pécsett. — „Jfem azért vívunk, hogy egymást megöljük, hanem hogy izmainkat fejlesszük-1" — lélegszüni a párbaj-láz■ — jütibe kerül egy párbaj. Az érdekes, ismert és népszerű pécsi emberek sorában ezúttal­ Toller Antalt kerestük fel, a Zrínyi nevelőintézet torna- és vivótanárát. Régi kiváló sportember, akinek a pécsi vivósport ki­­fejlesztése körül nagy érdemei vannak. Több év­tizede tanítja Pécsett az ifjúságot a nemes, férfias vívósportra, a kardforgatás művészetére. Sok ezer tanítványa volt, akik közül nem egy dicsőséget szerzett a különböző versenyeken mes­terének és Pécs városának. A társaságokban ismert és kedvelt ember Toller Antal, akire min­denkor szeretettel emlékeznek vissza akik nála tanulták a kardforgatást. A világ bármely tájára is odorta őket a sors. A sok zöldelő bokor, virágágy üde hatásúvá varázsolja a monumentális „Zrínyi" nevelőinté­zetet, ahol Toller Antalt felkerestük. Egy széles, kisportolt vállú, izmos, férfias éles arcélű, rokon­szenves ember tart felénk, első pillanatra meg­ismerni, hogy ő a vívás mestere. Maga is számos versenyen vett részt s a kitüntetések egész sorát kapta. Beszélgetésünk során, az iránt érdeklődünk, hogy mióta foglalkozik a vivósporttal ? — Húsz éves korom óta vivők. 1900-ban végez­tem el a bécsújhelyi torna- és vivó-tanfolyamot és a háború kitöréséig az azóta megszűnt had­apródiskolában tanítottam. Azután működtem a Ludovikában, a hűvösvölgyi katonai főreál és a kőszegi alreálban. . . összesen huszonhat éve tanítom intézetekben a tornát és a vívást... Toller Antal ezenfelül természetesen rengeteg privátkurzust tartott ez idő alatt férfiak és nők részére egyaránt.­­• Megkérdezzük, mikor volt nagyobb az érdek­lődés a vívósport iránt a háború előtt vagy mosta­nában ?­­ A háború előtt nagyobb volt az érdeklődés. Akkor hölgyek is voltak a tanítványaim, igen sok úri leány tanult az én kurzusaimon, svédtornát és tőrvívást. Tanítványaim legnagyobb része idő­közben férjhez ment... — teszi hozzá mosolyogva. Még emlékezetes az a szép színházi előadás, amelyet a feldúlt kárpáti falvak javára rendeztek a háború alatt, s amelyben 6—14 éves fiuk és leányok mutattak be vivó-gyakorlatokat. Az előadásnak olyan sikere volt, hogy háromszor meg kellett ismételni. Ezeknek a szép előadásoknak sikere is Toller nevéhez fűződik. Az iránt érdeklődtünk, hogy nők tanulnak-e most vívni ? — Ez idő szerint nők részére nem tartok tan­folyamot, mert oly nagy az elfoglaltságom, hogy erre nincs időm, de tervbe vettem, hogy a jövő évben újra rendezek kurzusokat nők részére. Azelőtt Toller a PAC-ban is tanított, ez idő szerint a Pécsi Sport Klub vívótrénere. Ezután a következőt mondja a vívásról: — A vívás a legnemesebb s a legférfiasabb sport. Nem azért vívunk, hogy egymást megöljük, hanem hogy izmainkat fejlesszük. Sokkal helyesebb, ha vívni tanul az ifjúság, mintha a kávéházak füstös levegőjében üldögél. Sokkal egészségesebb és ed­zettebb az, aki tisztában van a vívás titkaival, mint aki nem vív. Már messziről meglátom az utcán valaki, ha a vívósportnak hódol. Toller most is tart fenn kurzust a belvárosi leányiskola tornatermében. — Jó vívót kiképezni — folytatja — ahhoz­­ évek kellenek. A baj az, hogy amikor tud valamit­­ az illető, akkor elkerül a szemem elől, más városba s megy s igy a továbbképzés abba marad. Megkérdeztük, hogy részt vett-e versenyeken ? — Ahány magyarországi verseny volt, vala­mennyin részt vettem. Ha félholt lettem volna is, akkor is elmentem volna a versenyekre. Egyszer súlyos izomlázzal álltam ki. Sok szép tisztelet­díjat és aranyérmet hoztam haza a versenyekről. Eután a pécsi párbajok iránt érdeklődtünk. — A háború alatt tilos volt a párbaj. A há­ború utáni években valóságos párbaj láz tört ki a fiatalemberek között. Nyakra-főre párbajoztak. Ez a láz most­ már abbahagyott. A múlt évben még szép számmal voltak párbajok Pécsett, az idén azonban már alig néhány. Ennek lehet, hogy anyagi oka is van. — Mibe kerül mostanában egy párbaj. Toller mosolyog. — Az attól függ, kiről van szó. Esete válo­gatja. Egy szegényebb sorsú medikusnak esetleg semmibe, mert az ingyen tud orvost is szerezni. Azaz hogy mégsem megy egészen ingyenbe, mert a kardfenés s a bandázs pénzbe kerül... Arra a kérdésünkre, mi a véleménye a párbaj ellenzőiről, Toller mosolyogva elhárító mozdula­tot tett s kitért a válasz elől. Sz. J. Zsarolók. Irta : Adolf Belot. (_0)­­ (Folytatás.)! — Oh ! jegyzi meg d’Arnage, már annyiszor kiürül s ismét csak megtelik! Sokkal lejebb voltunk, amikor de Benovel-val a Café Anglair-ban vacso­ráztunk és három héttel később tizennyolc­száz­ezer frankban­­ duskálkodtunk !... ami megen­gedte nekem, hogy „bank-ouverk­el” oszthassak, önöknek pedig, hogy összes vendégeiket kielégít­hessék, de Benovelnek, hogy megnősülhessen. — De Benovel, ismétli melankolikusan Pru­dence. ő nyugodtan ál valamely eldugott helyen. Senki és semmi nem nyugtalanítja. Nincs semmi baja az ellenséggel. Ez nem igazság. — Ő csak zavarná munkáikat, feleli d’Arnage. Ő egy gyáva, jámbor ember. Én mindig örültem neki, hogy ismeretlenül él és semmi gyanú hozzá nem férkőzhet. Ha elfognák, rögtön bevallana mindent. Talán azt sem tudja, hogy létezünk-e, mégis így a legjobb. — És ő él még ? — kérdi Prudence. — Igen... azt hiszed, hogy szemem elől té­vesztem régi társaimat!... Távolról mindig kö­vetem. Tudom, hogy egy leánya van, aki most már nagy, igen csinos, akik együtt élnek Tassy és Anteil közt a délvidéken... Ebben a pillanatban megszólalt a külső csengő. — Itt van Meret, mondja Montbaran. — Menjen és bocsássa be, kedvesem, rendel-­­ kezik d'Arnage és tartsuk magunkat ridegen vele szemben. Meleg dolog lesz. XI. Claire Meret vagy tíz évvel fiatalabb, mint Prudence és még elég csinos nő volt, élénk fekete szemekkel, szabályos arcvonásaival; fogai fehérek és épek, friss ajkakkal, amelyek fölött gyenge bajuszka pelyhedzett, amint az az igen barna nők­nél gyakori. Még az az előnye is meg volt régi főnöknőjével szemben, hogy megőrizte termete karcsúságát és természetes színeit, amelynek nem volt festékre szüksége. Amikor a dohányzóba lépett és szeme az ottani félhomályban hozzászokott, megpillantva a kandalló előtt ülő Prudence-t és d'Arnaget, egy lépést hátrált. De valamely gondolat kétségtelenül megnyugatatta, mert rögtön ismét előre és az ablakhoz lépett, elfoglalva a legbiztosabbnak hitt helyet. Ez a mozdulat nem kerülte ki d'Arnage fi­gyelmét, aki elsőnek szólott: — Kisasszony, mondja, ne csodálkozzék je­lenlétemen. De Montbaran urnak barátja vagyok. Megkért, hogy egy kényes ügyben egyezkedjem önnel és én nem utasíthattam el ezen kérelmét. Claire Meret néhány pillanatig rajta nyug­tatva tekintetét, majd mosolyogva mondja: — Nagyon megértem az ön és a nagyságos asszony jelenlétét. Önök jobban érdekelve vannak ebben az ügyben, hogy ne foglalkozzanak vele. — De én egyátalán nem vagyok belekeverve, kiáltja Prudence. — Ugyan hagyja ! Hát azt hiszi, hogy nem ismertem fel az első pillanatra volt főnöknőmet, aki letartóztatott. Budapest, ápr. 30. Jakabházy Lászlóné bűn­­perében ma hozta meg a bíróság ítéletét, mely szerint a férjgyilkossággal vádolt Jakabházy László­­nét a vád alól felmentette, mert nem látta beigazol­nak, hogy az asszony részéről szándékos emberölés történt volna. --------­TÖBBMILLIÁRDOS TŰZKÁR EGY GMUNDENI BÚTORGYÁRBAN. Gmunden, ápr. 30. (Bécsi Távirati Iroda.) Az itteni Schönberger bútorgyár a kora hajnali órák óta lángokban áll. A tűz valószínűleg a cso­magolóhelyiségben támadt. A gyárban felhalmo­zott áru teljesen áldozatul esett a tűznek. A menyezet beomlott. A lángok átterjedtek az egész gyárépületre, a berendezés teljesen elpusztult. A kár több milliárd.­­ Férfi szövetek és maradékok mélyen le­szállított árban kerülnek eladásra. Páll Ödön, Széchenyi-tér 18. szám.­­г— Ez lehetséges, de ebből nem következik... — De igen, szakítja félbe határozott hangon Claire Meret, ebből az következik, hogy kegyed asszonyom már régóta szövetségese Montbaran urnak és vele együtt akarja elintézni az én ügyemet. „ Majd d'Arnage felé fordulva, szemeit merően reá szegezve, folytatja : — Önnek nem tudom nevét, de könnyű ki­találni, hogy az ön jelenlétének is személyes okai vannak... Egy bűntett lett valamikor három személy által elkövetve. Én fölfedeztem egyet a három közül, ön egyike lehet a másik kettőnek. D'Arnage egy önkéntelen mozdulatát félre­értve, merészen és félelem nélkül folytatja : — Ha bármelyikük közeledik hozzám, ha csak valamely rossz szándékot veszek észre, ki­nyitom az ablakot és segítségért kiáltok... Egy barátom áll az utcán, szemben ezzel az ablakkal és vigyáz reám. Ő az, aki nőül akar venni... Nincs titkom Önök előtt... Egy igen bátor és erős fiatal­ember, aki nem fél önöktől... aminthogy nem fél tőlem sem. — Ugyan hagyjon békében ! kiáltja Prudence, ki akarja magát bántani ? — Senki, feleli Meret kisasszony, de önökkel szemben elővigyázatosnak kell lenni. Valami rossz gondolatuk támadhat... nem fogattak-e el akko­riban mint tolvajt, pedig semmit sem loptam el önöktől ?... Oh ! ne nevessen, tudja jól, hogy iga­zat beszélek... Az ön üzletfelei és az itt lévő Mont­baran úr is... csinosabbnak találtak és kegyed a saját módszere szerint akarta magát megboszulni. (Folytatása következik.) 1У2Г, május 1. ZICHY GYULA GRÓF UJ DISZPOLGÁRSÁGA, Kalocsa, ápr. 30. Gróf Zichy Gyula kalocsai érseket Sükösd község díszpolgárává választotta hálából azért, hogy az érsek mindjárt első apostoli látogatása alkalmával meghallgatta Sükösd régi óhaját és a községnek 108, az egyháznak pedig 24 magyar hold földet adományozott. Az ünnepi köz­gyűlés határozatáról táviratilag értesítették az érseket. Egyben elhatározták azt is, hogy az érsek arcképét örök emlékül elhelyezik a község tanácstermében. A díszpolgárságról szóló oklevelet ünnepélyes keretek között fogják átnyújtani az érseknek, akit 12 tagú küldöttség hív meg erre az alkalomra a községbe FÖLMENTETTÉK A FÉRJGYILKOS ASSZONYT.

Next