Pécsi Napló, 1929. március (38. évfolyam, 51-74. szám)

1929-03-01 / 51. szám

2. oldal. A gyermekért* ,, A háza m­ilidenek előtti“ —­­illa talán , fonto­­sabb, mint valaha. Ennnek az érdekében kell mun­kálkodnia mi idén igaz magyarnak. Csak ép test­ben lakozhat erős lélek és akarat. Megcsonkított szegény m magyar h­ázáru­inak soha nem volt annyira szüksége egészséges, erős generációra, inirt ma. Nagy értékek forognak veszélyben, de különös­képen a gyermek. Csak a gyermeken keresztül biztosíthatjuk a jövőt. Gyenge beteges és erkölcsileg romlott gyermekre nem építtetjük a jövőt, mert amilyen a gyermek, olyan a jövő is. A magyar tár­sadalom munkájának egyetlen igaz célja csak a magyar jövő megalapozása lehet, mert ezen mun­kálatok, törekvések további folytatói a jövő nemzedék. Amilyben nemzedéket nevelünk, olyanná lesz a megkezdett munka folytatása és betetőzése is. Mivel pedig a gyermek a társadalom, az or­szág, így a magyar haza alapköve, a gyermekek testi­ és lelki egészsége is társadalmi érdek. A nemzetek közötti nagy versengésben, mely a borzalmas világégést kiváltotta, csak ■azok a nemzetek maradnak meg, amelyek az eljövendő nagy események sodrában megállják helyüket. Már ezen célból is minden nemzetnek, országnak, de különösen megcsonkított magyar hazánknak életerős nemzedékre van és lesz szüksége. A székesfőváros tanácsa már a fentvázolt cél érdekében 1922-ben hozzáfogott a tervszerű mun­kálatokhoz s így a többek közt létesítette a gyer­meknyaraltatási akcióját,mely hivatva van a pusz­tuló, csenevészedő és nyomortól elsatnyult gyer­mekek arcára a rózsaport ,az egészség színét vissza­varázsolni és testükben, lelkükben egyaránt meg­erősíteni. A főváros anyagi áldozatokat nem kímélve, az elmúlt év nyarán mintegy­ 15.000 fővárosi gyermeket üdültetett. Nagy szám, de elenyésző akkor, ha arra gondolunk, hogy a főváros mintegy 83 ezer iskolás tanulója között az iskolaorvosok megállapítása szerint alig 4­-6% egészséges, a többi pedig mindenféle betegséggel sújtott. Az elmúlt évi 15.000 nyaraló közül 9000 a fő­városban és 6000 a vidéken nyaralt. Ha ismerjük a fővárost, tudjuk, hogy a főváros az ő miazmás és poros levegőjével nem biztosíthatja kellőképen a n­yaraló gyermekeknek az egészséges élet világát, a boldogságot és örömét. Ezért szükséges lenne, hogy mind több és több gyermeknek biztosíthat­nánk a vidéken az üdülést. Azért a vidék tehe­tősei támogassák a főváros eme, a jövő nemzedék érdekében kifejtendő munkásságát azzal, hogy vagy maguk, vagy­ többen összeállva tegyék lehető­vé, a szegény­, testileg leromlott fővárosi gyer­mekek részére a csoportos nyaraltatást. Áldozat­kész támogatásukkal megerősíthetik ezen pusztu­lásra ítélt gyermekeket testben és lélekben. Az örömteli lélek nem felejtkezik meg soha a neki nyújtott jóról és sohase feledjük azt, amit a leg­nagyobb isteni Mester mondott: „Aki egyet is magához vesz közülük, az engem fogad szívébe“. A főváros tanácsa a vidék áldozatkészségét áldozatkészséggel viszonozza. Már az­ elmúlt é­v nyarán több város és község tanulóit látta vendégül a fő­város tanácsa Budapesten, ahol ingyenes ellátás­ban részesítette a fővárosba üdülés és tanulmány céljából feljövő gyermekeket. Az oly község, mely fővárosi gyermekeket nyaralásra elvállal, ugyan­olyan számú gyermekcsoportot küldhet a főváros­ba, ahol a gyermekek díjtalan ellátásban része­sülnek s a főváros nevezetességeit fővárosi tan­erők kalauzolása mellett tekintik meg. Jelentkezők a következő címre küldjék szíves értesítésüket: Budapest Székesfőváros Tanácsa Gyermek­nyaraltatási Akciója, Budapest, IV. ker. Cukor ucca 6. sz. A VILÁGHÁBORÚ uzsorásai. Pár­is, febr. 28. (Wolff.) Néhány lap azt állítja, hogy módjában van megbízható adatokat kö­zölni azokról az összegekről, amelyeket a szövet­ségesek követelnek, továbbá annak az összegnek nagyságáról, amelyet Németország részéről jövőbeni jóvátételekre felajánlottak. A Petit Parisien szerint a Schacht dr. által tervezett összeg 1­4 milliárd arany­márka körül mozog, míg a szövetségesek kö­vetelése meghaladjan a három milliárd aranymárkát. A Matin szerint a németek első ajánlata egy milliárd aranymárka volt a szövetségesek egész számlája azonban évenként 30 milliárdot te­­z ki. PÉCSI NAPLÓ 1929. március 1 A kisebbségi küzdelem helyes módszerei írta: Ammende Ewald dr., az európai kisebbségi kongresszusok főtitkára. Bécs, február 28. (A Pécsi Napló szerkesztő­ségétől.) Ammende Ewald dr., az európai kisebb­ségi mozgalom nagytekintélyű vezérharcosa ma a következő rendkívül figyelemreméltó fejtege­téseket juttatta el lapunk bécsi szerkesztőségéhez. Romániában, főként Erdélyben a németek között, valamint más kisebbségek, így a magyarok soraiban is heves spotétia keletkezett arról, hogy váljon helyes és megengedhető volt az a szövetségi politika, amelyet az utolsó választásokon a né­metek Maniu Gyula miniszterelnökkel kötöttek. , A németek, főként pedig a választási kartellt létrehozó vezérek ellen az a vád, hogy cseleke­detükkel a genfi kisebbségi kongresszusok szelleme és határozatai ellen jártak el, mivel a romániai kisebbségi blokk létrejöttét megakadályozták. Nyomatékosan hangsúlyozzák azt is, hogy ez az eljárás dezavuálta azt a megállapodást, amelyet a romániai kisebbségek képviselői Genfben kötöt­tek és amely az összes csoportok együttműködését célozta. Mint az európai kisebbségi kongresszusok funk­cionálása, már évek óta azt az álláspontot képviselem, hogy valamely állam összes kisebb­ségeinek össze kell fogniuk az elnyomó metódusok ellen, főként a választásokon és ha ez lehetséges, úgy kisebbségi blokk alapításával támogassák egymást, kölcsönösen. Ezer­ őszinte sajnálkozással értesültem arról, hogy a kisebbségi blokk Romániá­ban az utolsó parlamenti választásokon nem jött létre. A helyzet objektív mérlegelésénél azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a viszo­nyok az utolsó választások alkalmával a kisebbségi ügy számára mások voltak, mint az összes eddigi parlamenti választásokon nemcsak Romániában, hanem a legtöbb más keleteurópai államban is. Nem túlzás az az állítás, hogy­ az egész világ­­el­­ismerte a r romániai viszonyoknak ezen változását és mint az ország történelmi momentumát kom­mentálja. Vagy sikerül Mániu Gyulának ennek a becsületes férfiúnak vaskézzel a korrupciót és a jogtalanságot kiirtani és így a kisebbségi problé­mát is időszerűen, sőt példás módon megoldani, vagy Románia végleg elzülik. Ehez járul, hogy Mániu Gyula még az utolsó években is, így­ előttem­ is határozottan a kisebbségi probléma példás megoldása mellett nyilatkozott. Így tehát ért­hető, hogy a kisebbségek viszonya Maniu Gyulához és pártjához teljesen más, mint a többi román pártokhoz, főként a liberálisokhoz, amelyekkel a kisebbségek tudvalevőleg szintén választási szövetséget kötöttek, így magyarázható, hogy a Bukovina lengyeljei és az ukránok egy része. Szimonivuicz dr. és Krakalia képviselő vezetésével, akik mindketten a kisebbségi kongresszusok dele­gátusai voltak, már az ellenségeskedés nehéz idejében szövetségi viszonyban állottak Mániával. Lehetséges-e ilyen viszonyok között azt a tényt, hogy a romániai kisebbségek egy része, a németek, a nemzeti alapon szervezett zsidók és az ukránok Maniiival választási szövetséget kötöttek, egyszerűen opportunizmusnak,vagy pláne a kisebbségi ügy elárulásának minősíteni ? Opportuunizmus az, ha a többi kisebbségek bőrére notorikus kisebbségellenes pártokkal üz­letet kötnek és ezeket bizonyos konkrét enged­mények ellenében, amelyek csak a saját csoportra vonatkoznak, a választási harcban támogatják. Romániában ennek éppen az ellenkezője történt. A Maniu­val választási kartellt kötött kisebbségek lemondottak arról, hogy saját csoportjaik részére konkrét engedményeket szerezzenek, ehelyett egyszerűen megbíztak Maniu Gyula személyében és ígéretében, hogy a kisebbségi kérdést legjobb tudása és lelkiismerete szerint fogja megoldani. Az erdélyi németek egyik vezére, aki a kartellt Máriá­­val megkötötte, álláspontját a következőkben foglalta össze: — Éppen a kisebbségi jogok érdekében men­tem bele a kormánnyal való választási kartellbe és elleneztem a kisebbségi blokkot, mivel szilár­dan meg voltam győződve arról, hogy ebben a sorsdöntő időben csakis a j­elenlegi kormánnyal való barátságos együttműködés útján mozdítható elő ügyünk. Hasonlóan nyilatkozott a szenátusban az ukránok képviselője, Zalockieckyj dr. és a buko­­­­vinai nemzeti zsidók vezére, Mayer-Ebner dr. Valóbárt, ha a Maniuval szövetséges kisebb­ségi képviselőknek sikerülne Mániut a kisebbségi probléma gyors és nagyszabású rendezésére birni, úgy ennek nemcsak saját csoportjaikra, hanem az összes kisebbségekre döntő jelentősége lenne. Több oldalról az a kifogás hangzott el, hogy a Maniuval haladó csoportok nem szereztek írás­beli biztosítékokat, úgy, hogy az ígéretek teljesí­tésére hiányzik minden garancia. Véleményem sze­rint ez a kifogás csupán egyetlen esetben állana meg és pedig ha bebizonyulna, hogy a bizalom Maniu iránt nem volt­ jogosult, vagyis hogy Maniu múltja, eddigi nyilatkozatai és a gyulafehérvári határozatok ellenére a döntő pillanatban csődöt mond. Ebben az esetben a Maniuval szövetséges csoportok és személyiségek elvesztek. Azonban Maniu pozíciója is sok millió ember szemében, akik reménnyel és hittel tekintenek feléje, erkölcsileg megrendülne. A Maniuval szövetséges kisebbségi csoportok feladata ennek megakadályozása. Teljes erejükkel azon kell dolgozniok­, hogy azok a ne­hézségek, amelyek Maniu kisebbségi programm­já­­nak­ megvalósítása elé tornyosulnak, elháruljanak. Nyilvánvaló, hogy ennek a munkának ered­ménye nem utolsó sorban attól az erkölcsi támo­gatástól függ, amelyet ezek a csoportok eljárá­sukban a többi romániai kisebbségek részéről élveznek. Másként szólva minden viszály és köl­csönös marakodás abban a pallanatban, amikor a kisebbségek szolidaritása feltétlenül szüksé­ges, áldatlan hatással járna. Ezért az a vélemé­nyem, hogy­ olyan kiváló és az európai kisebbségi mozgalomban vezető szerepet játszó férfiúnak, mint Jakabffy Elemér dr.-nak a kisebbségi blokk meghiúsulása miatt érzett minden jogos elkese­redése ellenére is egész tekintélyével síkra kellene szállnia azért, hogy a kisebbségek közötti viszá­lyok Romániában megszűnjenek és a kisebbségek szolidaritása a választási blokk ellenére is meg­erősödjék. Hivatva érzem magam arra a felszólításra nemcsak azért, mivel évek óta együtt dolgozok a romániai kisebbségek vezéreivel, hanem azért is, mivel az összes európai kisebbségek számára nagy­ jelentőséggel bír, hogy a romániai kisebbségek ügyének rendezése milyen folyást vesz. Ha ugyanis Románia, amely eddig a legkisebbségellenesebb országok közé tartozott, ebben a kérdésben hirte­len a haladó országok közé lép, úgy ennek az eseménynek természetszerűen nagy erkölcsi és lélektani hatással kell járnia a többi kisebbségi kérdésben érdekelt nemzetekre és államokra. Ami ma Romániában a kisebbségek és a többségi nép kiegyezése terén történik, egész kontinensünk kisebbségeit érinti. Ez is egyik oka lehetne a ro­mániai kisebbségek szolidar­t­ásának és egységének. tízezer pengő iskolás gyermekek CIPŐ JAVÍTÁSÁRA. Budapest, febr. 28. Horthy Miklósné, a kor­mányzó felesége egyenlőre 10.000 pengőt bocsátott az iskolanővérek rendelkezésére abból a célból, hogy ezt az összeget az iskolás gy­ermekek cipői­nek megjavítására fordítsák. A pénzből közel 2500 gyermek cipőjét talpalják meg. A NAGY ISTVÁN PER, Budapest, febr. 28. A Nagy István-per mai tárgyalásán Gersy István fogházgondnok tett vallomást az ismeretes fogházbeli levélcsempészési ügyre vonatkozólag. Mint mondotta, Nagy­ István nyomban beismerte a l­evélcsempészést, míg Fa­zekas tagadott. Nagy7 István akkor erélyesen rá­szólt Fazekasra, hogy ismerjen be férfiasan min­dent. Gergely Dezsőné, a fogház mellé beosztott misszió vezetője elmondotta, hogy Fazekast meg­kérdezte, miért volt szükség a szimulálásra. Fa­zekas erre így felelt: Valakire vonatkozólag az igazságnak meg nem felelő Vallomást tettem és úgy gondoltam, hogy ezzel segítek magamon. —­­Fazekas nyíltan ki is jelentette, hogy Nagy Ist­vánra vallott hamisan, emiatt lelkiismereti furda­­lásai vannak és ezt a bűnét szeretné jóvátenni. Több tanú kihallgatása és különböző iratok is­mertetése után a tárgyalás folytatását szombatra halasztották. --------

Next