Pécsi Napló, 1929. március (38. évfolyam, 51-74. szám)
1929-03-01 / 51. szám
2. oldal. A gyermekért* ,, A háza milidenek előtti“ —illa talán , fontosabb, mint valaha. Ennnek az érdekében kell munkálkodnia mi idén igaz magyarnak. Csak ép testben lakozhat erős lélek és akarat. Megcsonkított szegény m magyar házáruinak soha nem volt annyira szüksége egészséges, erős generációra, inirt ma. Nagy értékek forognak veszélyben, de különösképen a gyermek. Csak a gyermeken keresztül biztosíthatjuk a jövőt. Gyenge beteges és erkölcsileg romlott gyermekre nem építtetjük a jövőt, mert amilyen a gyermek, olyan a jövő is. A magyar társadalom munkájának egyetlen igaz célja csak a magyar jövő megalapozása lehet, mert ezen munkálatok, törekvések további folytatói a jövő nemzedék. Amilyben nemzedéket nevelünk, olyanná lesz a megkezdett munka folytatása és betetőzése is. Mivel pedig a gyermek a társadalom, az ország, így a magyar haza alapköve, a gyermekek testi és lelki egészsége is társadalmi érdek. A nemzetek közötti nagy versengésben, mely a borzalmas világégést kiváltotta, csak ■azok a nemzetek maradnak meg, amelyek az eljövendő nagy események sodrában megállják helyüket. Már ezen célból is minden nemzetnek, országnak, de különösen megcsonkított magyar hazánknak életerős nemzedékre van és lesz szüksége. A székesfőváros tanácsa már a fentvázolt cél érdekében 1922-ben hozzáfogott a tervszerű munkálatokhoz s így a többek közt létesítette a gyermeknyaraltatási akcióját,mely hivatva van a pusztuló, csenevészedő és nyomortól elsatnyult gyermekek arcára a rózsaport ,az egészség színét visszavarázsolni és testükben, lelkükben egyaránt megerősíteni. A főváros anyagi áldozatokat nem kímélve, az elmúlt év nyarán mintegy 15.000 fővárosi gyermeket üdültetett. Nagy szám, de elenyésző akkor, ha arra gondolunk, hogy a főváros mintegy 83 ezer iskolás tanulója között az iskolaorvosok megállapítása szerint alig 4-6% egészséges, a többi pedig mindenféle betegséggel sújtott. Az elmúlt évi 15.000 nyaraló közül 9000 a fővárosban és 6000 a vidéken nyaralt. Ha ismerjük a fővárost, tudjuk, hogy a főváros az ő miazmás és poros levegőjével nem biztosíthatja kellőképen a nyaraló gyermekeknek az egészséges élet világát, a boldogságot és örömét. Ezért szükséges lenne, hogy mind több és több gyermeknek biztosíthatnánk a vidéken az üdülést. Azért a vidék tehetősei támogassák a főváros eme, a jövő nemzedék érdekében kifejtendő munkásságát azzal, hogy vagy maguk, vagy többen összeállva tegyék lehetővé, a szegény, testileg leromlott fővárosi gyermekek részére a csoportos nyaraltatást. Áldozatkész támogatásukkal megerősíthetik ezen pusztulásra ítélt gyermekeket testben és lélekben. Az örömteli lélek nem felejtkezik meg soha a neki nyújtott jóról és sohase feledjük azt, amit a legnagyobb isteni Mester mondott: „Aki egyet is magához vesz közülük, az engem fogad szívébe“. A főváros tanácsa a vidék áldozatkészségét áldozatkészséggel viszonozza. Már az elmúlt év nyarán több város és község tanulóit látta vendégül a főváros tanácsa Budapesten, ahol ingyenes ellátásban részesítette a fővárosba üdülés és tanulmány céljából feljövő gyermekeket. Az oly község, mely fővárosi gyermekeket nyaralásra elvállal, ugyanolyan számú gyermekcsoportot küldhet a fővárosba, ahol a gyermekek díjtalan ellátásban részesülnek s a főváros nevezetességeit fővárosi tanerők kalauzolása mellett tekintik meg. Jelentkezők a következő címre küldjék szíves értesítésüket: Budapest Székesfőváros Tanácsa Gyermeknyaraltatási Akciója, Budapest, IV. ker. Cukor ucca 6. sz. A VILÁGHÁBORÚ uzsorásai. Páris, febr. 28. (Wolff.) Néhány lap azt állítja, hogy módjában van megbízható adatokat közölni azokról az összegekről, amelyeket a szövetségesek követelnek, továbbá annak az összegnek nagyságáról, amelyet Németország részéről jövőbeni jóvátételekre felajánlottak. A Petit Parisien szerint a Schacht dr. által tervezett összeg 14 milliárd aranymárka körül mozog, míg a szövetségesek követelése meghaladjan a három milliárd aranymárkát. A Matin szerint a németek első ajánlata egy milliárd aranymárka volt a szövetségesek egész számlája azonban évenként 30 milliárdot tez ki. PÉCSI NAPLÓ 1929. március 1 A kisebbségi küzdelem helyes módszerei írta: Ammende Ewald dr., az európai kisebbségi kongresszusok főtitkára. Bécs, február 28. (A Pécsi Napló szerkesztőségétől.) Ammende Ewald dr., az európai kisebbségi mozgalom nagytekintélyű vezérharcosa ma a következő rendkívül figyelemreméltó fejtegetéseket juttatta el lapunk bécsi szerkesztőségéhez. Romániában, főként Erdélyben a németek között, valamint más kisebbségek, így a magyarok soraiban is heves spotétia keletkezett arról, hogy váljon helyes és megengedhető volt az a szövetségi politika, amelyet az utolsó választásokon a németek Maniu Gyula miniszterelnökkel kötöttek. , A németek, főként pedig a választási kartellt létrehozó vezérek ellen az a vád, hogy cselekedetükkel a genfi kisebbségi kongresszusok szelleme és határozatai ellen jártak el, mivel a romániai kisebbségi blokk létrejöttét megakadályozták. Nyomatékosan hangsúlyozzák azt is, hogy ez az eljárás dezavuálta azt a megállapodást, amelyet a romániai kisebbségek képviselői Genfben kötöttek és amely az összes csoportok együttműködését célozta. Mint az európai kisebbségi kongresszusok funkcionálása, már évek óta azt az álláspontot képviselem, hogy valamely állam összes kisebbségeinek össze kell fogniuk az elnyomó metódusok ellen, főként a választásokon és ha ez lehetséges, úgy kisebbségi blokk alapításával támogassák egymást, kölcsönösen. Ezer őszinte sajnálkozással értesültem arról, hogy a kisebbségi blokk Romániában az utolsó parlamenti választásokon nem jött létre. A helyzet objektív mérlegelésénél azonban nem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy a viszonyok az utolsó választások alkalmával a kisebbségi ügy számára mások voltak, mint az összes eddigi parlamenti választásokon nemcsak Romániában, hanem a legtöbb más keleteurópai államban is. Nem túlzás az az állítás, hogy az egész világelismerte a r romániai viszonyoknak ezen változását és mint az ország történelmi momentumát kommentálja. Vagy sikerül Mániu Gyulának ennek a becsületes férfiúnak vaskézzel a korrupciót és a jogtalanságot kiirtani és így a kisebbségi problémát is időszerűen, sőt példás módon megoldani, vagy Románia végleg elzülik. Ehez járul, hogy Mániu Gyula még az utolsó években is, így előttem is határozottan a kisebbségi probléma példás megoldása mellett nyilatkozott. Így tehát érthető, hogy a kisebbségek viszonya Maniu Gyulához és pártjához teljesen más, mint a többi román pártokhoz, főként a liberálisokhoz, amelyekkel a kisebbségek tudvalevőleg szintén választási szövetséget kötöttek, így magyarázható, hogy a Bukovina lengyeljei és az ukránok egy része. Szimonivuicz dr. és Krakalia képviselő vezetésével, akik mindketten a kisebbségi kongresszusok delegátusai voltak, már az ellenségeskedés nehéz idejében szövetségi viszonyban állottak Mániával. Lehetséges-e ilyen viszonyok között azt a tényt, hogy a romániai kisebbségek egy része, a németek, a nemzeti alapon szervezett zsidók és az ukránok Maniiival választási szövetséget kötöttek, egyszerűen opportunizmusnak,vagy pláne a kisebbségi ügy elárulásának minősíteni ? Opportuunizmus az, ha a többi kisebbségek bőrére notorikus kisebbségellenes pártokkal üzletet kötnek és ezeket bizonyos konkrét engedmények ellenében, amelyek csak a saját csoportra vonatkoznak, a választási harcban támogatják. Romániában ennek éppen az ellenkezője történt. A Maniuval választási kartellt kötött kisebbségek lemondottak arról, hogy saját csoportjaik részére konkrét engedményeket szerezzenek, ehelyett egyszerűen megbíztak Maniu Gyula személyében és ígéretében, hogy a kisebbségi kérdést legjobb tudása és lelkiismerete szerint fogja megoldani. Az erdélyi németek egyik vezére, aki a kartellt Máriával megkötötte, álláspontját a következőkben foglalta össze: — Éppen a kisebbségi jogok érdekében mentem bele a kormánnyal való választási kartellbe és elleneztem a kisebbségi blokkot, mivel szilárdan meg voltam győződve arról, hogy ebben a sorsdöntő időben csakis a jelenlegi kormánnyal való barátságos együttműködés útján mozdítható elő ügyünk. Hasonlóan nyilatkozott a szenátusban az ukránok képviselője, Zalockieckyj dr. és a bukovinai nemzeti zsidók vezére, Mayer-Ebner dr. Valóbárt, ha a Maniuval szövetséges kisebbségi képviselőknek sikerülne Mániut a kisebbségi probléma gyors és nagyszabású rendezésére birni, úgy ennek nemcsak saját csoportjaikra, hanem az összes kisebbségekre döntő jelentősége lenne. Több oldalról az a kifogás hangzott el, hogy a Maniuval haladó csoportok nem szereztek írásbeli biztosítékokat, úgy, hogy az ígéretek teljesítésére hiányzik minden garancia. Véleményem szerint ez a kifogás csupán egyetlen esetben állana meg és pedig ha bebizonyulna, hogy a bizalom Maniu iránt nem volt jogosult, vagyis hogy Maniu múltja, eddigi nyilatkozatai és a gyulafehérvári határozatok ellenére a döntő pillanatban csődöt mond. Ebben az esetben a Maniuval szövetséges csoportok és személyiségek elvesztek. Azonban Maniu pozíciója is sok millió ember szemében, akik reménnyel és hittel tekintenek feléje, erkölcsileg megrendülne. A Maniuval szövetséges kisebbségi csoportok feladata ennek megakadályozása. Teljes erejükkel azon kell dolgozniok, hogy azok a nehézségek, amelyek Maniu kisebbségi programmjának megvalósítása elé tornyosulnak, elháruljanak. Nyilvánvaló, hogy ennek a munkának eredménye nem utolsó sorban attól az erkölcsi támogatástól függ, amelyet ezek a csoportok eljárásukban a többi romániai kisebbségek részéről élveznek. Másként szólva minden viszály és kölcsönös marakodás abban a pallanatban, amikor a kisebbségek szolidaritása feltétlenül szükséges, áldatlan hatással járna. Ezért az a véleményem, hogy olyan kiváló és az európai kisebbségi mozgalomban vezető szerepet játszó férfiúnak, mint Jakabffy Elemér dr.-nak a kisebbségi blokk meghiúsulása miatt érzett minden jogos elkeseredése ellenére is egész tekintélyével síkra kellene szállnia azért, hogy a kisebbségek közötti viszályok Romániában megszűnjenek és a kisebbségek szolidaritása a választási blokk ellenére is megerősödjék. Hivatva érzem magam arra a felszólításra nemcsak azért, mivel évek óta együtt dolgozok a romániai kisebbségek vezéreivel, hanem azért is, mivel az összes európai kisebbségek számára nagy jelentőséggel bír, hogy a romániai kisebbségek ügyének rendezése milyen folyást vesz. Ha ugyanis Románia, amely eddig a legkisebbségellenesebb országok közé tartozott, ebben a kérdésben hirtelen a haladó országok közé lép, úgy ennek az eseménynek természetszerűen nagy erkölcsi és lélektani hatással kell járnia a többi kisebbségi kérdésben érdekelt nemzetekre és államokra. Ami ma Romániában a kisebbségek és a többségi nép kiegyezése terén történik, egész kontinensünk kisebbségeit érinti. Ez is egyik oka lehetne a romániai kisebbségek szolidartásának és egységének. tízezer pengő iskolás gyermekek CIPŐ JAVÍTÁSÁRA. Budapest, febr. 28. Horthy Miklósné, a kormányzó felesége egyenlőre 10.000 pengőt bocsátott az iskolanővérek rendelkezésére abból a célból, hogy ezt az összeget az iskolás gyermekek cipőinek megjavítására fordítsák. A pénzből közel 2500 gyermek cipőjét talpalják meg. A NAGY ISTVÁN PER, Budapest, febr. 28. A Nagy István-per mai tárgyalásán Gersy István fogházgondnok tett vallomást az ismeretes fogházbeli levélcsempészési ügyre vonatkozólag. Mint mondotta, Nagy István nyomban beismerte a levélcsempészést, míg Fazekas tagadott. Nagy7 István akkor erélyesen rászólt Fazekasra, hogy ismerjen be férfiasan mindent. Gergely Dezsőné, a fogház mellé beosztott misszió vezetője elmondotta, hogy Fazekast megkérdezte, miért volt szükség a szimulálásra. Fazekas erre így felelt: Valakire vonatkozólag az igazságnak meg nem felelő Vallomást tettem és úgy gondoltam, hogy ezzel segítek magamon. —Fazekas nyíltan ki is jelentette, hogy Nagy Istvánra vallott hamisan, emiatt lelkiismereti furdalásai vannak és ezt a bűnét szeretné jóvátenni. Több tanú kihallgatása és különböző iratok ismertetése után a tárgyalás folytatását szombatra halasztották. --------