Pécsi Napló, 1929. április (38. évfolyam, 76-97. szám)
1929-04-02 / 76. szám
2. oldal. HÉCSI NAPLÓ Lemondott az osztrák kormány. AUSZTRIA TOVÁBBI FEJLŐDÉSÉNEK ÉN VAGYOK AZ AKADÁLYA, EZÉRT FÉLREÁLLOK —•- MONDOTTA SEIPEL KANCELLÁR A MAI MINISZTERI AKACMIN.* * Réce, április 3. Az osztrák kormány ma minisztertanácsot tartott. Seipel kancellár beszámolt Ausztria fejlődéséről az utóbbi években. Úgy látom — mondotta , hogy Ausztria további fejlődésének én vagyok az akadálya, ezért félreállok. A kormány többi tagjai csatlakoztak Seipel lemondásához, mire a kancellár bejelentette a kormány lemondását a birodalmi elnöknek, aki azt tudomásul vette. Két pécsi fiú szenvedése és kalandos szökése az idegenlégióból. A KIKÉPZŐ SZÁZADNÁL ,AHOL ÖT VILÁGRÉSZ MINDEN KALANDORA MEGTALÁLHATÓ. — BORZALMAS KÖHALTÁS A POKOLI FORRÓSÁGBAN. — VASNOKDÓBA BÍRVA NÉGY NAPON ÁT VÁRTÁK A SZÖKEVÉNY LEGIONISTÁK A MEGMENTŐ NÉMET HAJÓT. A borzalmak, kínok, fájdalmak, keserű szimbóluma, a letört exisztenciák és a menekülő bűnösök végső menedéke az idegen légió. Idemenekült a kilátástalan, sivár jövő elől két pécsi fiatalember, hogy a messze trópusok napégette sivatagjain, ezer életveszedelem árán harcolják ki boldogulásukat. Hosszú álmatlan éjszakák kétségbeesett tervkáoszának volt egyetlen megoldása az idegenlégió, a reményt vesztett férfiak borzalmas pokla. Az afrikai tűrhetetlen hőséget a mindent elpusztító forró leheletű számunt, a sivatag ezer veszélyét kellett legyőznie Vasenergiával ennek a két fiatalembernek. Az energia felmorzsolótaa és tengernyi nélkülözés és szenvedés árán szöktek meg, hogy itthon újra felvegyék reménytelen küzdelmüket a kenyérért és munkáért. Neveiket jövőjükre való tekintettel nem írhatjuk ki és így csak névtelenül mondhatják el kalandos szökésüket S. B. szíjgyártó és U. S. tisztviselő. " — Jómenetelű üzletem volt — mondja S. B. — de tönkrementem. Mielőtt fejbelőttem volna magam összebeszéltem kenyeres pajtásommal U. S.-el, és végső elkeseredésünkben elhatároztuk, hogy beállunk az idegen légióba. Hosszas kísérletezések után Mullamen-ből az első határmenti francia városbanjelentkeztünk felvételre. Itt szigorú orvosi vizsgálat után rögtön beöltöztettek a légió egyenruhájába. Innen Marseille-be szállítottak, a központi gyűjtőállomásra. Négy napos keserves hajóút után az afrikai Orrínban kötöttünk ki, ahonnan a kiképző századhoz Sidi- Bell- Abbesba vittek. Itt összekerültünk az öt világrész minden kalandorával. Megjegyezni kívánom azt az érdekes körülményt, hogy a jelentkezők 10%-a 21—24 éves német fiatalember. Kiképzésünk négy hónapig tartott, a felváltott, visszatérő légionisták között volt négy magyar fiú, kiktől megtudtuk a légió minden borzalmát és szenvedését. Ekkor barátommal elhatároztuk, hogy megszökünk. Egy másik magyar fiú is csatlakozott hozzánk. Ez a fiú már 14 éve szolgált a légióban, és ő vállalta magára szökésünk kivitelét. Tervünk megvalósítása rettenetes nehézségekkel járt, mert naponta 15—20 légionista szökik meg, kiket könyörtelenül lőnek fejbe. Itt egy kissé eltérek a tárgytól és elmondom a légió börtönbüntetését. Hosszasan eltűnődik, arca elkomorul és szaggatottan kezd beszélni. — Én a konyhába voltam beosztva és harmadmagammal vittem az élelmet a foglyoknak. A büntetés— amit a legkisebb figyelmetlenségért is megkaphat a katona ■— a legborzalmasabb, minden képzeletet felülnúl. Tágas udvar közepén hatalmas farakás áll. Ezt a farakást kell a foglyoknak körül futni, nyakukban 40 kilogrammos homokkal telt zsákkal, a pokoli forróságú napsütésben. Aki futás közben összeesik azt az őrök egy magas kőfal mellé vonszolják és egymáshegyén -hátán hevernek ezek a szerencsétlen felhőtt páriák, kiknek senki sem nyújt segélyt. Ez a futás naponta reggel 6—11 -ig és 12—4-igl tart megszakítás nélkül. Az élelmezésük hihetetlenül silány. Reggelit nem kapnak, csak délben és este egy fél csajka főzelék jár 10—10 deka kenyérrel. Akik szerencsésen kiállták ezt a borzalmas tortúrát , azoknak 6 óra után még fát kell vágni. Este 8-kor egyes cellákba terelik a foglyokat. Ezek a cellák 80 cm. szélesek, két méter hosszúak, 1.70 m. magasak, éppen csak annyi, hogy egy ember elfér bennük. A foglyok a a puszta földön halnak. A büntetés legkissebb mértéke négy nap, és amint már említettem a legkisebb hibáért kijár. Most újból folytatom szökésünk elbeszélését. A legnagyobb titokban kezdtük megvalósítani tervünket. A szökés egyedüli biztos módja az öncsonkítás lett volna, de ezt mi nem akartuk megkockáztatni, hanem sokkal ravaszabb módon dolgoztuk ki szökésünket. A régi legionista bajtársunk, ki jól tudott franciául, megtakarított pénzünk egy részén nagy nehézséggel civil ruhát szerzett, mert az ottani kereskedőknek légionáriusok részére nem szabad polgári ruhát eladni. Este kiszöktünk a városba, egy vizes árok partján átöltöztünk és katona ruhánkat a vízbe hajítottuk. Amint a pályaudvarra értünk, a perronon legnagyobb rémületünkre egyik őrmesterünket pillantottuk meg. Gondolkodásra nem volt idő, a kétségbeesés bátorságával ugrottunk fel a már mozgásban lévő vonatra. A legnagyobb meglepetésünkre a kupé is tele volt katonákkal. Elképzelhető, hogy hogyan éreztük magunkat egész uton. Algir-ha érve felkerestük a német konzult, kinek elmondottuk, hogy szökött légionisták vagyunk és azt a tanácsot adta, hogy szökjünk német hajóra, mert nemzetközi egyezmény szerint katonaszökevényt nem szabad támogatni. — Kimentünk a mólóra és ott mindhárman egy vashordóba bujva négy napig éljen—szomjan vártuk a német hajót. Közben ez a franciául beszélő bajtársunk kiment a mólóra. Negyednap, éppen karácsony napján jelentette, hogy a német hajó megérkezett. Ez a baljtársunk ezzel a hajóval nélkülünk szökött meg. Mi pénz nélkül, nyelvtudás nélkül állottunk Afrika kellős közepén. Este két detektív elfogott és megkérdeztek, nem vagyunk-e szökött légionisták. Mi persze jelbeszéd útján tagadtuk ezt, mire útlevelünket kérték. Mi európai útlevelünket mutattuk meg, amit igazolásul elfogadtak. Látták, hogy rettenetesen éhesek vagyunk, megvendégeltek. Voltank rl pénzt a diák és az osztrák konzulhoz utasítottak. Az osztrák konzul, aki huszárkapitány volt, mikor megtudta, hogy magyarok vagyunk, nagyon szívesen fogadott bennünket. De ő nem segíthetett rajtunk, mert magyar állampolgárok vagyunk. Saját költségén táviratozott a párisi magyar követségre és a hazaszállításunkra való felhatalmazást kérte. Estére kellett volna megjönni a válasznak, de a válasz csak 7 napra érkezett az osztrák konzul nagy meglepetésére. Ez időre a konzul a szegényházban helyezett el.A nyolcadik napon végre megjött a felhatalmazás, hogy Marseillebe szállíttathat. Saját költségén ellátott, amire a hosszú után szükségünk volt és szívélyes búcsút véve pártfogónktól, behajóztunk.• Marseillebe érve felkerestük a magyar vicekonzult, ki sem magyarul, sem németül nem tudott. Tolmács útján előadtuk kérésünket, hogy szállíttasson haza. Hosszas könyörgés után kiutalta a hazautazáshoz szükséges összeget és mi végül 4 hónapi szenvedés és nélkülözés után megérkeztünk haza Pécsre, hogy újból kezdjük a végnélküli küzdelmét a munkáért, állásért és kenyérért. Serényi Ede. 1929. április 4. Bezárult a pécsi képzőművészek tavaszi tárlata. Pécs, április 3. Megemlékeztünk a Pécsi Képzőművészek és Muharatok tavaszi tárlatáról, mely tíz napja nyílott meg a Vigadóban. Most, hogy a tárlat bezárult, részletesebben óhajtunk foglalkozni annak anyagával, mely művészi szempontból határozott értéket reprezentált s ha mennyiségileg kevesebb is volt, mint a legutóbbi kiállításé, minőségileg bármely fővárosi tárlat-nak értékeit képezhette volna. Az alkotó művész nem napszámos munkát végez. Bár megszámlálhatatlan körülmény befolyásolhatja tevékenységét, produktivitása nem időhöz kötött. Sokszor heteket tölt, látszólag semmitevéssel. Ám lelkében ott forrnak ,agyában ott tombolnak álmainak, elképzeléseinek legszebb formációi. Sokszor több is, valóságos cháoszként. Ezek teljes kialakulásához ,lehiggadásához, visszaadható formatöltéséig idő kell, akárcsak a nap hevétől csókolt gyümölcsnek a beérésig. A kivitel már technika kérdése s a művészlélek, csupán addig vajúdik, míg ehhez a kivitelhez jut Hogy valaki egyik időszaktól a másikig hány képet produkál, semmiesetre sem mértékadó a tehetségére nézve. Egy tenyérnyi szénrajzon, pasztellen, akvarellen több művészi becsű, mesteri vonás lehet, mint három termet megtöltő, sok száz méter vásznon. Valaki elhivatott művész voltát tehát sohasem az határozza meg, hány darabbal képviselteti magát, hanem mit hoz a nyilvánosság elé, vagyis nem a kvantitás hanem mindig a kvalitás. Ebből a szempontból ,azaz kvalitás szerinti értékelést értve, a Pécsi Képzőművészek Társaságának tavaszi kiállítása — noha egynéhány, a múltból ismert, márkát jelentő nevet sajnos nélkülöztünk ■— minden eddigi tárlatuknál nívósabb volt. Első pillanatra megkapó, nagyszerű témák jól megválogatott sora díszítette a helyiség falait, nyomasztóan ható és zavarólag befolyásoló zsúfoltság nélkül, olyan elrendezésben, hogy egyik kép sem ütötte a másikat. Ez Gebauer Ernő érdeme, ki sok-sok szeretettel s ugyanannyi hozzáértéssel végezte a rendezés nehéz, fáradtságos munkáját. A felsorakoztatott anyagról általában a próbálkozó kísérletezésen túl nőtt, határozott tudás, kiforrt technikával párosult témabeli elmélyülés tükrözött. S ez az, ami a tárlatnak magas, művészi becsű szintjét adta. Az egyes kiállítók közül Gebauer Ernő három kisebb méretű olajfestménnyel szerepelt. Virágzó fák, Tavaszi levegő, Téli táj címet viselő képei az esztendő három szakát örökítették, kifejező színpompával. Az erős talentumú, nagyméretű kompozíciók mestere ez alkalommal a természet poétájává csapott fel, hogy annak évszakonként másmás szépségeit a színek szimfóniájában énekelje meg. Klug György hét vásznat és egy akvarellt hozott a tárlatra. Kompozíciói erőteljesen kifejezők, a művész nagyvonalúságáról szóltak. A sárga csikó, Lovasok harcjátéka, Előőrsök tárgyban eredetien megkapók, kidolgozásban egyénien eredetiek voltak. Szimbolikus képe elgondolásának nagyszerűségével hatott, míg tanulmányi erei formai bizonyosságról szólottak a legbeszédesebb módon. Gábor Jenő Tájkép című krétarajza lágyvonalú, könnyed, levegős munka. Táncosnő című vászna kompozíciójának nagyméretűségét jellemezte, míg a Párisi Boulevard elnevezést viselő vászon teljes egészében a nálunk még mindig „modern“ irányt reprezentálja, több tehetséggel és tudással, mint amennyi itt Pécsett elismerésre avagy csak méltánylásra is számíthat. töröttffy Károly tíz kisebb méretű olajfestménye a kiforrt, lehiggadt, megállapodott művészet értékes terméke volt. Nem keresgélő próbálkozás, hanem határozott, biztos tudás megkapó tárgyú, színgazdag produktumai. A szálkai parasztudvar, Dunaszekcsői várhegy, Lovászhetényi malom, Réka patak, mind-mind a vidék regényes szépségeiben elmerülni tudó művészlélek keresetlen őszinteségben történő megnyilvánulásai, abban a stílusban és olyan technikával, melynek értékét semmivel sem szállítja lejjebb a „konzervatív“ irány kihangsúlyozása. Dabasi Kovács Gyula képei kitűnően megrajzolt, színhatásokban gazdag munkák. Két téli tája, Őszi rózsák, Krizantém, Csendélet nevet viselő festményei kifinomult érzékkel párosult, nagyszerű felkészültséggel rendelkező, vérbeli művész produktumai. Elmerengve, Madonna, Parasztlány című vásznai a kiváló portréfestőt is dokumentálták. Kellermann Emil dr. ez alkalommal először vett részt a tárlaton. Egy kőnyomattal, két pasztellel", egy rézkarccal, ceruza s tusrajzzal mutatkozott be. Sikerült dolgai közül pastellben készült önarcképe viseli leginkább a tehetség elvitathatlan jeleit. Jicinsky Vera pécsvidéki típusokat vonultatott fel. A népviseletben" örökített alakok színpompás látványt nyújtottak