Pécsi Napló, 1930. február (39. évfolyam, 26-49. szám)

1930-02-01 / 26. szám

1930. február 1. PÉCSI NAPLÓ APOLLO Szombat-vasárnap, február hó 1­2. flPesti Hírlap híres regényének filmváltozata Az ellopott titkos szerződés Izgalmas bűnügyi filmregény a genfi diplo­máciai titkos kém műhelyének rejtelmeiből. Főszerepben : Christa Tordy és Alfred Iidel. Előadások szombaton : 1/25, 6, 1/28 éa 9 órakor vasárnap : 3, %5, 6, %8 éa 9 órakor. Szombaton a két utolsó előadás zenés, vasárnap a délután 3 órait kivéve valamennyi előadás teljes zenekarkísérettel. Parkmozi szombat, február 1 szünet, bajoknak, amelyekkel Spanyolország annak idején küzdött. Akkor folyt a véres marokkói háború Abd-el- Krim rn­kabiljaival s ez a háború érzékeny csorbát ütött a spanyol kincstár anyagi erején, a hadsereg prestizsén s borzalmas véráldozatokat kívánt a spanyol nemzettől. Oly súlyos vereségek érték a spanyolokat Marokkóban, hogy Silivestro tábornok, a parancsnokló hadvezér egy vesztett csata után önmagát lőtte főbe. Tábornokok pedig igazán csak végveszély perceiben lesznek öngyilkosok. A világ­háború alatt például csak egyszer fordult elő, midőn Szamszonov tábornok végzett önmagával. De Szamszonov a tannenbergi csatának volt a vezére — orosz részről. Hindenburgnak ez a győ­zelme pedig az orosz hadsereg szinejavának a tökéletes pusztulását jelentette. Ha méreteiben nem is érte el az a csata, melynek kimenetele adta Sillvestro generális kezébe a pisztolyt, — a tannen­­bergit, de azért a Marokkóban harcoló spanyol csapatok teljes megsemmisítését meghozta ez is. Amíg Marokkóban így egymás után elvérez­tek a java spanyol ezredek, azalatt a hinterland­­ban a kommunista, anarchista mozgalmak min­den percben feldöntéssel fenyegették az állam­­rendet. Dato miniszterelnököt például a képviselő­ház kapujában lőtték le a kommunisták. A pezeta is folyton romlott, gazdasági válság közelgett, ilyen körülmények között mindenesetre merész elhat­ározás volt a barcelonai hadtestparancsnok részéről, hogy teljhatalommal kezébe vegye az ettől kezdve rákényszerítettem magamat, hogy olvassak a magammal vitt könyvekből. Nem akartam kinézni az ablakon. Ha érdekesebb rész­hez értem, becsuktam a könyvet. Akkor olvasom, majd, ha a pusztához érek. Hogy ne kelljen ki­néznem. Néha sikerült is. De legtöbbször látnom kellett őket a cseresznyefa alatt a kerek kis asztal­nál. Boldogok lehettek nagyon. A nyár is elmúlt. Őszi­ kikerics lilásodott a disznólegelőn. A rétekről behordták már a sarját is. A földeken csak a levágott kukoricacsutkák szomorkodtak. A pusztán folyt az őszi szántás. Béreslegények fütyörésztek az eke mellett és fekete varjak kóváltak a sárguló nyárfákon. A cseresznyefa is hullatta levelét a kerek kis asz­talra. Nem akartam, de oda kellett néznem. Meg­dobbant a szívem. Annuska egyedül ült az asztalnál. A hajában színes virág volt, de a sze­mében megláttam valamit a régi szomorúságból. — Annuska, Annuska — szerettem volna kiáltani, de ebben a pillanatban láttam, hogy a lány integetni kezd zsebkendőjével. Mintha nekem integetne. Már visszaintenék a kezemmel, amikor mellettem azt mondja valaki: „Szabad ?” És odafurakodik az ablakhoz. A nadrágzsebéből ki­rántja zsebkendőjét. Hatalmas vászondarab. A zsú­­rozott és a szélén kék pöttyök sorakoznak. Finom zsebkendő. Ránézek a zsebkendőt lobogtató férfira. Rá­­esmerek. Ő az. Ingujjban ott ült Annuska mel­lett, így közelről is szép ember. Feketearcú, villogó­ szemű. Az előbbi állomáson szállt be. Most kéri jegyét a kalauz. Azt kérdi, hánykor ér a vonat Pestre. És ásit. A zsebkendőt visszagyűri nadrágzsebébe. A kékpöttyös, a zsuros zsebkendőt. Ha nekem ilyen volna, gondosan tűrésbe hajtanám és a szivarkazsebembe tenném. A szívem fölé. Bizony igy tennék. Különösen, ha Annuskának integettem volna vele. Ennek bizony eszébe se ügyek intézését. Az önbizalom azonban sohasem hiányzott Primo de Riverából s a barcelonai hely­őrség forradalmának kitörése után néhány nappal, mint a király által törvényesen elismert diktátor vonult be a spanyol fővárosba. A parlamentet azonnal feloszlatta s egész uralma alatt össze sem hivta.* A marokkói hadjárat likvidálása, tulajdon­képpen ez az egyetlen pozitív sikere Primo dikta­túrájának. De aligha tudta volna ezt megcsele­­­­kedni, ha a franciákkal nem sikerül szövetségre lépni. A szövetség létrejötte után Marokkó ugyan elhasználta még a francia hadseregnek egy olyan nagy nevét, mint Lyautty marsallt, de végül is Pelain marsallnak sikerült e veszélyes tartomány pacifikálása. Ezzel igen sok pénz és igen nagy anyagi áldozattól szabadította fel a diktatúra Spanyolországot s itteni érdemeit még az ellen­ségeinek is el kell ismerni Primo de I­­verának. Ha tovább akarnék folytatni érdemei fel­sorolását , kár volna megemlítés nélkül hagyni néhány tagadhatatlanul helyes közigazgatási, köz­­oktatásügyi és gazdasági reformját, de azért álta­l nemzeti szabadtanul­ás keretében ma Si­­­­movits Béla, a városi villamostelep és gázgyár fő­mérnöke tartott előadást : „A mesterséges hideg előállíttásdról és annak gyakorlati felhasználása'­-ról. A kitűnő előadó a nagyközönség által is könnyen megérthető stílusban ismertette az életünkben mind nagyobb szerepet játszó hűtő technika mai állását és alkotásait. A mesterséges hideg előállítására szolgáló gépi berendezések rendeltetésük szempontjából általában 2 főcsoportra oszlanak. Szolgálhatnak egyrészt arra, hogy a hűtés­­ által bizonyos életfolyamatokat szabályozzanak, jut ilyesmi. Elterpeszkedik az ülésen és a menet­rendet böngészi. Gyűlölöm. Arra gondolok, hogy a két kezemet rá kellene kulcsolni a nyakára és addig szorítani, amíg megfullad. Jóideig nem láttam Annuskát. Tél volt már, amikor újra ott volt az ablaknál. Nagyon szomo­rúnak látszott. Soványabb volt az arca, mint valaha. Bizonyosan sírni szokott mostanában. Nem álmodik szépeket és az is lehet: levelet se kap már. Mindig ilyen szomorúnak láttam. Egy­szer megint eszembe jutott, hogy jó volna leszállni a vonatról, megsimogatni a barna haját és vala­mit a fülébe súgni, amitől elmúlik a szomorúsága. Ettől kezdve megint nem olvastam a magam­mal vitt könyvekből. Ismerőseimet néztem. A sárba, hóba temetkező kis falukat, amelyeknek kéményéből egyformán szállt a füst. A legelőt, amelyen a tavalyi rongyos gúnyájában leste a nap állását a kanászbojtár. A havas mezőket, csupasz jegenyéket. És dobogó szívvel lestem Annuskát. Utoljára láttam. A fehér ház előtt szekerek álltak bútorral megrakva. Költözködött a tanítókisasszony. Talán elunta a pusztát. Vagy az anyja meghalt és ezért megy innen ? Fekete kalapban, fekete kabátban állt a szekér mellett. Mégegyszer megnézte a vonatot. Én nem tudom, hogy történt, de hirtelen lehúztam az ablakot, kirántotta ki a zsebkendőmet és integetni kezd­tem. Annuska felvetette a fejét. Mit gondolhatott, amikor engem meglátott ? Fájt, bizonyosan fájt neki, hogy valaki megtréfálja. Fiatal utazók, rakoncátlan diákok szoktak ilyen vicceket csinálni. Elfordította a fejét és csak ez alléból láttam egy darabot. Meg a piros kis száját. A többit eltakarta a fekete kalap széle. ” Nem volt kékpettyes, még csak a zsúros sem a szebkendőm. De gondosan tűrésbe hajtogattam és a szivarzsebembe tettem. A szívem fölé, lábon véve igazán nagy koncepciójú alkotást nem végzett, sem mint direktóriumi elnök, sem mint miniszterelnök, mert két évig az első, 1925-től kezdve a második címmel vezette az ügyeket Estrella márkija. Lényegében véve csak egy szürke tábornok volt, kit ambíciója s az esemé­nyek sodra állítottak olyan magasra. Igazi erélyt csak akkor fejtett ki, midőn egy-egy lázadást kellett levernie.Pedig ezek a lázadások matematikai pontossággal minden évben megismétlődtek. Spa­nyolország geográfiáját egész könnyen össze lehetne állítani e lázadások alapján, hiszen alig van olyan város, amely legalább egyszer ne szerepelt volna bennük. E lázadások következményéül azután néhány igen kiváló spanyol került börtönbe, vagy volt kénytelen száműzetésben élni. Olyan nagy tekintélyek, mint Weyler marsall elfogatása s olyanoknak, mint Romanones gróf, Blasco Ibanez, Miguel Unamano emigrációja azonban súlyos tehertételt jelentettek a diktatúra számára, me­lyeket nehezen lehetett ellensúlyozni. Primo de Rivera bukásának előbb-utóbb be kellett követ­keznie , mihelyt a spanyol tisztikar rájött, hogy csak egy ambiciózus, de egyébként szürke tábornok, másrészt arra, hogy egyes anyagok megdermesz­­tése által azokat oly műveletek elvégzésére tegyék alkalmassá, amelyre azok normális állapotban vagy egyáltalán nem, vagy csak nehezen lennének alkalmasak. Az első csoportba tartoznak főként az élelmi­szerek megóvására szolgáló berendezések, a hűtő és fagyasztó házak és hütővagyonok. Külföldön —­ főként Angliában — az elfogyasztott húsnak 35—40 százaléka távoli világrészekből (Argentina, Ausztrália) mint fagyasztott hús érkezik s a ki­kötők nagy hütőházaiban várja be az elfogyasz­tást. Ugyan igy áll a dolog a tej, vaj, tojásnál, s ami bennünket magyarokat különösen érdekel, a baromfi és gyümölcs megóvásánál. A nyers és feldolgozott állat­i prémek megóvása is ma már mesterséges hűtés által történik, mert a hidegben a prém fényét, tehát értékét is jobban megtart­ja. Óriási lendületet adott a mesterséges hűtés a kertészetnek is. A külföldön külön üzemek ala­kultak egyes virágoknak mesterséges uron friss állapotban való tartására. A mi virágüzleteinkben télen vásárolható gyönyörű gyöngyvirágok is mind a hamburgi hűtőházban álmodták végig hosszúra nyújtott téli álmukat. A gyógyászatot és tudományos kutatásokat szolgálja a hűtőgép akkor, amidőn lehetővé teszi, hogy a hullakamrákban az ismeretlen betegségek­ben elhunytakat tetszőleges ideig változatlan álla­potban lehessen megtartani. A második csoportba sorozhatók a jéggyár­tásra, a csokoládé-, cukorka-, tészta-, pezsgő-, textil-, gummi-, vegyészeti- stb. gyárak céljaira szolgáló hűtőberendezések. Részletesen ismertette ezután az előadó a jéggyártást, annak elméletét és gyakorlati kivi­telét. Bemutatta a hűtőházakat s azok különböző osztályait, a vasúti hűtőkocsikat, a nagy jég­táblagyárt­ást, a jégpoharat, a mesterséges jég­pályákat s az aknafagyasztó berendezéseket. Végül külön foglalkozott a háztartási hűtő­készülékekkel, amelyekből szintén bemutatta és ismertette a hazai kereskedelemben előforduló típusokat. • Az érdekes és tanulságos előadást vetítélt képek tett­ék a hallgatóság előtt még élvezetesebbé. A hálás közönség meleg ovációban részesítette a nagytudású előadót. A legközelebbi előadást február 4-én, kedden Puhl Ferenc dr. gyak. reálisk. tanár : „Alit vesz­tenünk Nyugat-A­agyarországon ?“ címen tartja számos szép vetített kép bemutatása mellett, publikumfilm a szó szoros értelmében .A mesterséges hideg előállítása. Simovits Béla, főmérnök előadása a szabad líceumban 3. ultiul.

Next