Pécsi Napló, 1930. április (39. évfolyam, 74-97. szám)

1930-04-01 / 74. szám

2. oldal. JT pécsi Katolikus Kör negyedik nagyböjti műsoros estje. Pécs, március 31. A Pécsi Kát. Kör ezidei negyedik nagyböjti műsoros estje egyben jubi­leum is volt. Harminchat évi fennállása óta vasár­nap este a 250-ik műsoros estét rendezte a Kör, ennek jelentőségét úgy külsőségekkel, mint a Programm magas, művészi színvonalával kihang-­­­súlyozta. A kéri díszterem, mely a nagyon kedvelt­­ műsoros estéken mindig zsúfolásig megtelik, ez alkalommal szűknek bizonyult mindazok befoga­dására, akik a jubileumi est részesei kívántak lenni. Ezt azonban nívós volta mellett nem egészen a műsor magyarázta, mint inkább az a kivételes alkalom, mely Bitter Illés clairvauxi apát, c. tankerületi főigazgató, a budapesti Szent Imre főgimnázium igazgatójának személyében Pécs kát. társadalmának egykori kedvencét és a jubiláns körnek évek hosszú során keresztül éltető szelle­mét hozta városunkba, még pedig olyan ünnepi szónokként, aki egyedül volt hivatva a bensőséges ünnep keretében arról a munkáról megemlékezni mely a Pécsi Kat­ Kört életre hívta és arról, az életről beszélni, mely a díszes épületet igaz értékekkel telítette, tartalmat vive a palota falai közé s ennek a tartalomnak tisztán való meg­őrzésén, növelésén éppen olyan feltő szeretettel őrködve, mint munkálkodva. Bitter Illésnek a közönség részéről könnyes meghatottsággal fogadott és szívből fakadt hálá­val megköszönt, felejthetet­lenül szép, grandiózusan nagyszabású ,,Emlékezés“-én kívül az ünnepi műsoron Somogyváry József dr. szerepelt, aki Kocsis László, a pécsi papköltő esz alkalomra írt prológusával ért nagy hálást. Eseménye volt az estnek lovag Kollern Bárány Sziszi hegedűjátéka, aki nemes stílusban, kiforrott tudással és átérzet­ten meleg elmélyüléssel tolmácsolja Rachmaninoff—Hubay Elégiáját, Ma­nuel de Falla Spanyol táncát, Hubay Hullámzó Balatonját, Bán János alkalmazkodó zongorakí­­sérete mellett, a felzugó és csillapodni nem akaró tetszésnyilvánításra szívesen toldva meg, mű­sorát még néhány ráadással. Hegyi Emánuel az Országos Zeneművészeti Főiskola tanára Liszt Notturnó­ját és La Campa­nella XII. Rapszódiáját interpretálta a hang­szerén és műsorán egyaránt uralkodó művész tökéletességével.­ A műsoron még a Pécsi Karének Egyesület vegyeskara szerepelt Scarlat­­­i egy négyszólamú karával és Haydn Teremtés című oratóriumának egy részletével, szép felkészültségének adva jelét. Az utóbbi mű szólóterceztében Chinorányi Kor­­nélné (szoprán), Rihmer Zoltán (tenor) és Fodróczy I­. Pécsi Napló regénye. PURGATÓRIUM Irta: Keserű János. 27 A fogoly tisztek ész nélkül teljesítették Igor parancsszerű kiáltását, mert hisz az életük meg­mentéséről volt szó. Egyedül a cári gárdának volt parancsnoka, Boriszevics Muromcev húzódott gyá­ván az egyik sarokba. Gyávaságáért életével szetett, mert a szökés láttára feldühödött vörösek felkoncolták. — Azt hiszem sikerült! — Mondta jósiklós, a futástól lihegve, mikor már az erdőben voltak és az egyik fa mellé húzódva megállott és Igor is odaért. Igor az izgalomtól remegő kezében szoron­gatta még mindig a revolverét és egy kis ideig szótalanul, feszülten figyelt a kastély felé, de mikor onnan semmi zajt nem hallott, a doktorhoz fordult és sebes kezét nyújtva feléje, elérzékenyülve mondotta: — Köszönöm, doktor. Az életem mentette meg ! Nagyon köszönöm ! — Most csak semmi hálálkodás. Most menni kell. .Még vagy négy kilométert kell futni s ott vár a kocsim és azon még ma el kell érni a szomszédos Völgyet, mert különben holnap visszavisznek bennünket. A visszahurcolásnak a gondolata megkétsze­rezte erejüket és szótlanul futottak, nagyokat botladozva a kiálló gyökerekben s mikor a fuvarost megtalálták, annak mindent ígértek, hogy gyor­sabban hajtson s igy sikerült is nekik még éjfél előtt elérni a céljukat, az Ural hegység szomszédos völgyében levő kis bányatelepet. A bányatelep el volt hagyva. Senki sem dolgozott ott, mert a szovjet nem tartotta érdemesnek, hogy márványt termeljen. Az egész bánya egy őrre volt bizva, ki a mély szakadékban épitett házban lakott. Ide tartottak Miklós és Igor. Az őr házának félszerhez hasonló előszobájában egy Merített subán aludt az őr, míg az ebből nyiló, szobának nevezett helyi­ségben az egyik szögletben, a fal körül futó lócán ülve, az előtte álló asztalra hajtva a fejét virrasz­tott Zina. A feje fölött a szentkép üvegrámája, haldokló kis mécslány sárga fényét szórta széjjel a szobában. Miklós az előző éjszaka hozta ki Zinát és a házigazdát, a fuvarost a kis bányába, mert úgy tervezte, hogy ha Igorral sikerül megszöknie, akkor innen azonnal tovább mennek és fuvarost sem kell keresni, mert kéznél lesz a házigazdája, aki maga is szeretett volna már régen a városból kiszökni. Zina nem tudott semmit sem, csak azt, hogy éjfélre Miklósnak meg kell érkeznie s akkor tovább mennek. Már elmúlott éjfél pár perccel és még semmi híre sem volt Miklósnak. Ez kétségbe­­ejtette a lányt, aki tájékozatlanságában minden rosszra gondolt már, míg végül imádkozva elaludt. Csak pár percig alhatott Zina, mikor közeledő léptek zaja ébresztette fel. Először megijedt. — Ez nem Miklós. Ketten jönnek. Beszélget­nek is.. . Jaj Istenem... — Sóhajtott ijedten és már azon törte a fejét, hogy hova bújjon, mikor nyitott az ajtó és belépett rajta a két szökevény. — Íme Itt vagyunk, Igor Alexejevics ! Itt van a harmadik útitárs. — Mondta Miklós s maga előtt engedte Igort, ki félénken lépett az ódonszerű helyiségbe. Zina felugrott a helyéről és pár lépést tett az érkező felé, de ekkor, mintha a hirtelen örömtől megbénultak volna a tagjai, remegve állva maradt. Igor Alexejevics az átélt izgalmaktól elkábult aggyal nézte egy pillanatig a lányt s nem akart hinni a szemeinek. Miklós segítette át őket a hir­telen öröm okozta bénuláson. — Igen, Igor Alexejevics, ez az ön meny­asszonya, az én kis testvérkém, a Zina ! — Zina! Zina!... — Hebegte az ifjú és könnyezve ölelte magához a lányt, ki élettelenül omlott össze az erős karokban. Lelkük legmélyére szorított vágyakozás min­dent elsöpörve az ujjából, elemi erővel tört fel és megfeledkezve mindenről és mindenkiről, nem érezve maguk körül semmit sem, csak egymásnak a határtalan szerelemtől szinte remegő énjét, tartották egymást átölelve, a mindenható cserkesz hetmannak a lánya, Zina és a hercegi családok büszkesége, Igor, a jegyesek. A szegényes kis viskó szomorú mécsese font a fejük köré menyegzős koszorút s a bizonytalan jövő tövisvirágait szórta lábaik elé, hogy munkában, küzdelemben eggyé­­forrva, kéz a kézben indul­janak el az igazi, a saját maguk által kiverekedett boldogság felé. Miklós tudta, hogy időt kell engedni a fel­gyülemlett érzések kitörésének és szótlanul, köny­­nyes szemekkel, osztozva két sokat szenvedett ember örömében, nézte őket. Az ő sorsa jutott az eszébe, de ebben a pillanatban nem jutott neki más vigasztalás, mint gyönyörködni mások boldog­ságában. Zina lassan kibontotta magát Igor karjaiból és a mit sem sejtő Miklóshoz lépve, nyakába ugrott s összecsókolta. — Testvérkém !... Kicsi bátyám !... Nagyon köszönöm ! — Mondta örömkönnyeivel küzdve. Igor Alexejevics is magához tért s az öröm érzését egy kínzó féltés váltotta fel lelkében. Vádoló tekintettel tapadt­­ a lányra. Kereste a szavakat. Amit látott és az, ami a meggyőződése volt, hogy Zina mindhalálig hűséges ő hozzá, ellenkezett a keblében egymással. Végre az lett rajta a férfi hiúsággal párosult asszonyféltése és emeltebb han­gon kérdezte : — Mi ez ? Az én menyasszonyom ?... S egy­általában hogy kerültél te ismét a doktorral együtt ide? Ez a második eset. — De Igor ! Én téged szeretlek és csakis téged. A doktor... az... hogy is mondjam? Az az én segítő pajtásom... — Hebegte Zina, de ez nem volt elég a gyanút fogott férfi megnyugtatására. Miklós is tudta ezt és odalépett Igorhoz és felemelt, önérzetes hangon mondotta : — Tudd meg, Igor Alexejevics, hogy én mondom neked, a magyar honvédhuszár tiszt, a becsületszavamra, hogy a szeretet, ami Zinával engem összeköt, tisztán testvéri... — Hogyan, hát te nem vagy doktor és nem vagy orosz? — kérdezte meglepetve Igor. (Folytatjuk.) mási NAPLÓ 191­0. áprili­s 1. LIGHTMART-Cipilk Keszterné­ Vilmos (basszus) csillogtatták hangjuk fényét és erejét, énektudásukkal egyetemben. A nívós ünnepi estnek főrendezője csak úgy, mint évek hosszú sora óta minden műsoros est avatott kezű és kifinomult ízlésű rendezője, Schaurek Rafael dr. egyetemi tanár volt, akit nem utolsó sorban illet a legteljesebb elismerés azért a művészi munkáért, amit a Pécsi Kat. Kör életében annak eseményszámba menő estjeinek életrehívásával végez.­­. Harminc ajánlat érkezett be az anya és csecsemő­­védelmi központ ipari munkáira. l­écs, márc. 31. Az anya és csecsemővédelmi központ épületének ipari munkáira kiírt verseny­­tárgyalás ma járt le. A versenytárgyalásra a kö­vet­kező ajánlatok érkeztek be : Dembitz Sándor villanyvilágításra 1425.64, Alcsay György ugyanerre 2426.511, Csepey Jenő ugyanerre 1200, Vörös János mázoló munkára 3832.60, Kaszánovits Antal ugyanerre 2727.17, Windheim Antal és Schaulager asztalosmunkára 9726, Gungl Ferenc és Tsa vízvezeték és csator­názási munkára 9944.04, Siebenfreund Nándor ugyanerre 9912, Tichy Aladár, ugyanerre 10.216.79, Wolheim Spitzer és Tsa üvegárura 3311.10, Arnold János lakatosárura 11.416, Polka Ist­váni és K­eisner Ferenc asztalosmunkákra 11.650, Schmidt József és fiai 9460, Lévay Miklós villanyvilágítási mun­kákra 1.785.87, Molnár és Tsa 1.612.16, Inkoller Testvérek asztalosmunkára 9914, Wann és Kocsis ugyanerre 10.161, Maertz József ugyanerre 13.051, Lakásművészeti műhely ugyanerre 10.353, Pölzl­­bauer Ferenc lakatosmunkára 11.837.30, Minker János vízvezetéki és csatornázási munkára 9.893.21, Sopiana rt. villanymunkára 1860, vízvezetéki és csatornázási munkákra 11.050, Konrád Gyula és Isa asztalosmunkákra 10.032, Tornya Leó villany­munkákra 1.484.78, Gabler .1. vízvezetéki és csa­tornázási munkákra 10.146, Kaszánovics Imre mázolómunkákra 1441.05, Petrovits és Czolnk, Nagy és Tsa villanymunkálatokra 1.873.24, Weisz János mázolómunkákra 1605, Bizse János lakatos­munkákra 12.902 és Grőbl Rezső villanymunkák 2163.09­­lengő ajánlati összeggel adott be aján­latot, amelyeknek átszámítását a műszaki hivatal megkezdte.­­ Májusban rendezik meg a kisgazdák dunán­túli lovastúrájait. A régi világhírű magyar lovas­sport diadalmas feltámadását jelentette néhány esztendővel ezelőtt az a lovastúra, amelyet Rud­­nydinszky Ferenc huszárszázados kezdeményezett. Az elvetett mag terebélyes fává serdült azóta, m­ert az évről-évre megrendezett lovaslórák egyre növekedtek jelentőségben és népszerűségben és a kisgazdaifjakon kívül egész sereg külföldi lovas is részt vett már azokon. Az Országos Test­­nevelési Tanács az idén is megrendezi a kisgazdák részére a távlovaglással egybekötött tanulmányutat. Május végén indulnak el a lovasok, akiknek veze­tője ezúttal is Rudnyánszky Ferenc lesz. A lovas­­túrán részt vesz Horthy István nyugalmazott al­tábornagy, Plósz Béla államtitkár, Endre László főszolgabíró, valamint számtalan olasz, német, holland, bolgár és finn űrlovas is. Az útirány Szé­kesfehérvár, Dunaföldvár, Simontornya, Hőgyész, Dombóvár, Kaposvár, Fonyód és Keszthely. Pécset ismét kihagyják a túrából a lovasok. — Egy kézmozdulatra a lakása bármely helyi­ségében kap melegvizet. Nézze meg a Nőegyleti gázkiállítást április hó 4., 5. és 6-án.

Next